Holly a Nothing but Bonfires írója elképesztően ötletes és megható ajándékkal lepte meg az édesapját a 60. születésnapján. Jóval a nagy nap előtt interneten keresztül írt az apukája ismerőseinek, hogy hamarosan közeleg a nagy nap, és szeretne minél több emléket összegyűjteni az apukájáról – legyen az bármilyen apróság. A levélben megadta a postacímét, és aztán özönlöttek a levelek nagybácsiktól, nagynéniktől, régi kollégáktól, volt szerelmektől… Holly és a testvére a születésnap előtt 60 felszámozott borítékba osztotta a leveleket, az apukájuk pedig hol nevetve, hol könnyezve olvasta őket szép lassan, egyenként. Nézzétek meg, hogy meghatódott az apa, annyira aranyos! ♥ Erre nagyon jó a Facebook meg a többi közösségi oldal – tényleg olyanokat meg lehet rajta találni, akiket egyébként nagyon messze elsodort az élet. Nem tudom, mi lesz az én hatvanadik születésnapomon, de azt hiszem, fantasztikus lenne, ha kapnék hatvan kedves levelet hatvan múltbéli ismerőstől. Már Holly papájának a történetétől is könnyes lett a szemem. :) Ha van a családotokban valaki, akinél közeleg egy nagy, kerek évforduló, próbáljátok meg összeszervezni ezt a leveles ajándékot, szerintem minden üveg bornál és n-edik pár zokninál jobban fogja értékelni az ünnepelt!
Nagyon kedves és megható már az ötlet is, hogy egy szeretett ember kedvéért annyian összedolgoznak. Sok kicsi sokra megy:)
Én tavaly anyák napjára írattam az egész családdal leveleket anyunak. Azért volt akit kicsit győzködni kellett, hogy írjon. Nem mindenkinek könnyű az érzéseit papírra vetni.
A gimiben és az egyetemen is játszottunk olyat, hogy mindenkinek volt egy lapja (ráírva a neve), amit körbe adtunk és mindenki ráírta mit szeret az illetőben (majd lehajtotta, hogy ne lássa a következő mit írt). Két hete akadt az egyik a kezembe, olyan jó volt újra olvasni…jól esett. Jók ezek a játékok.
Én a hugomtól kaptam idén a 30. szülinapomra kis kártyákon 30 gondolatot magamról. Ráadásul a színházban adta oda, úgyhogy akik a páholyunkban ültek és később értek oda, nagyot néztek, hogy min bőghetek. Mert hol a könnyem csordult, hol meg nevettem. Azóta is magamnál tartom és ha rossz a kedvem, elolvasom….Életem legszebb ajándéka!!!!
És ha tudnád mekkora élmény volt összegyűjteni, mennyi mindent szeretek, irigylek benned, s kívánok neked! :D
minden várakozásomat felülmúlta a reakciód. :)
Annyira aranyosak vagytok. ♥
azt azért nem írtam a kártyákra hogy mit kívántam mikor visítva üldöztem a kertben a nővérem kamaszkorunkban, biztos valami fontos dolog miatt……régi szép idők. ;)
Zárójel.Ez nem országon múlik, hanem hozzáálláson és embereken. Erről pedig csak mi és a környezetünk tehet, mondom ezt úgy, hogy nagyon sokat olvasok minden irányban “kintről”. Zárójel bezárva. :)
Édesanyám barátnőjének 80. születésnapjára a nyáron meghívtuk az összes rokonát, barátját, szomszédját, volt kollégáit. Körülbelül 40-en vártuk az aprócska nyaraló hátsó kertjében, ahova be kell ugrani, mert a keresztfia barátnőjére a “szülinapi ebéd” előtt rájött a pisilhetnék… amíg ők beszaladtak a házba, hátraküldték leülni… : )
4 db “20 éves” tortát készítettem, ajándékba pedig egy hőlégballonos utazást kapott – erről régóta álmodozott. Az egészet közösen dobtuk össze, így senkit nem terhelt meg, de szerintem hatalmas dolog volt. :)
Ezek nagyon, nagyon jó ajándékok.. :) Holly apukája pedig rettentő aranyos, ahogy olvassa a leveleket:)!
Jövô decemberben lesz anyu 60! Ez valami nagyszerû ötlet. Tesómmal aktivizáljuk magunkat és szerintem egy év alatt összeszedjük a leveleket! Ha sikerült, akkor majd mutatom!
Pozitív hozzáállással sok mindent el lehet érni. :)
Hasonlót készítettem a férjem nagyon kerek szülinapjára, csak napló formájában. Titokban mindenkinek az orra alá dugtam, hogy írjon bele. Kivétel nélkül mindenki megtette, hogy írt bele pár sort. Néhányan ragasztottak bele képeket vagy olyan is volt, aki rajzolt egy vicces ábrát.
Átadás után szem nem maradt szárazon…
Ha nem internet, akkor telefon. Anyukámnak van egy régi kis notesze, abban van sok-sok régi ismerős/családtag elérhetősége. Ott is érdemes próbálkozni :)
Vagy szólni egy valakinek, akit el lehet érni, hogy adja át az üzenetet a többieknek (osztálytársaknak, munkatársaknak stb.)…
Az idősebbeknek meg tényleg lehet szólni máshogy, de egy mai 55-60 éves ember még simán aktív netező, legalábbis a mi családunkban. :) A 70 év felettieknek kellene szólni alternatív módszerekkel.
Én nem hiszem, hogy annyira besavanyodott ez az ország, hogy egy ilyen akció kivitelezhetetlen lenne. Szóval osztom dorkaborka véleményét, én is bízom az emberi jóságban. :) És készen állok rá, hogy csalódjak, de inkább ez, mint hogy eleve meg se akarjam találni a jót, és fanyalogva éljek le 90+ évet ezen a bolygón.
szerintem meg pont egy ilyen ajandek kapcsan vennek a faradsagot meg azok is, akik egyebkent nem. en legalabbis bizom benne, hogy mindenkiben ott van a masoknak oromet-okozas igenye legbelul, csak neha elo kell csalogatni :)
Jó ötlet, de itt nem igen menne. Egyrészt az emberkék nem ennyira aktívak és barátságosak, hogy csak úgy önként szeretetből levelet írjanak egy távoli rokonnak emlékekről, másrészt at idősebbeknek egyszerűen nincs e-mailjük, facebookjuk, stb. Ez úgy nagy átlagban nem az az ország, nem az a hozzáállás, nem az a közösségi szellem.
De az ötlet aranyos.