Ha elég fenyegetően nézek, ugye, meggyőző vagyok?
1. Egy nyuszi jó esetben 8-10 évig jelent elkötelezettséget és folyamatos figyelmet, gondoskodást. Ha nem állsz készen arra, hogy felelős legyél egy másik élőlényért, ne legyen nyulad.
2. A szobatisztaságra szoktatás és az ivarosság időszaka sok kellemetlenséggel, félrepisiléssel és félrekakilással jár. (Az öreg nyusziknál — ahogy az öreg embereknél — pedig a leépülés során újra felmerül a félrepisilés.) Ha sikítófrászt kapsz attól, hogy húgytócsákat kell sikálnod a textíliákból akár napjában háromszor, hónapokon keresztül, ne legyen nyulad.
3. A nyusziknak nagyon speciális, átgondolt étrendre van szüksége, nem adhatsz nekik csak úgy oda akármit. Már egy meggondolatlan, primőr, vegyszerezett salátalevél is halált okozhat. Ha nem szereted, hogy figyelmetlenségből állatok szenvednek és halnak meg a hibádból, ne legyen nyulad.
4. A nyuszik szeretik a társaságodat, szeretnek sokat futkosni, és nem tarthatod őket napokra bezárva egy szűk ketrecbe. Ha nincs időd foglalkozni vele, ha sokat utazol, ha nem tudsz megfelelő szabadságot biztosítani neki, akkor ne legyen nyulad.
5. A nyulak kíváncsiak, szívesen rágcsálnak, ezért nem tehetsz le csak úgy egy pohár innivalót vagy egy könyvet, ruhadarabot a földre. A lelógó drótokra is oda kell figyelned. A nyúl rendre tanít. Újra kell gondolnod a lakásod berendezését, ha egy nyuszi lesz az életed és mindennapjaid szerves része. Amennyiben ezt nem teszed meg, bosszankodni fogsz a „rongáláson” — pedig ő csak a természetes ösztöneit éli ki, a megoldás tehát nem az ő büntetése, hanem az, hogy elpakolsz. Ha lételemed a kreatív káosz (a.k.a. kupi), és nem szeretnél meglepődni a váratlanul megrágott holmijaidon, ne legyen nyulad.
6. Nyulat tartani sok odafigyelést igényel — különösen, ha mentett, befogadott nyusziról van szó, akinek ki tudja, milyen múltja van. Váratlan betegségek, rendellenességek derülhetnek ki, amelyek kezelése időbe és pénzbe kerül. Ha nem állsz készen erre az áldozatra, ne legyen nyulad.
Karácsonyra se vettél rénszarvast…
Kérlek, Húsvétra se vegyél nyulat.
Ha szeretnéd tudni, hogy miért érdemes mindezt mégis bevállalni — a pisitócsákat, a törődést, a figyelmet, az orvoshoz rohangálást & az akár évtizedes barátságot –, akkor olvasd el a Nyúlnaplót.
Engem teljesen meggyőztél. Nemcsak nyulat nem veszek, más állatot se. Egyedül élek és nem akarok állandóan takarítani egy kisállat miatt. Persze megértem, hogy nagyon szeretetreméltók, meg jó amikor hazajön az ember és örül neki a kis állat, de belátom, hogy nincs hozzá elég energiám. Van egy kutyabarát kolléganőm, gyakran mesél az ő állatseregletéről, mert 4-5 kutyája van (változó, mert most kiskutyák is vannak), és szívesen hallgatom a sztorikat, sőt a nyúlnaplót is szívesen olvasom, csak az életteremet nem akarom megosztani egy állattal sem.
„Karácsonyra se vettél rénszarvast…
Kérlek, Húsvétra se vegyél nyulat.”
Szerintem ebből szerkeszthetnél Facebookra egy megosztható képet, egy rénszarvassal, és egy nyuszival :) Persze, csak ha időd és kedved engedi. Így azokhoz is eljutna az üzenet, akik amúgy lusták elolvasni a bejegyzésedet.
Beelőztek. Kicsit inkorrekt módon nyúlva az egész szöveget is. :( Remélem, legalább pótolják a linkkel. https://www.facebook.com/CerberosKutyaiskolaKecskemet/photos/a.320146014700809.69419.117754178273328/793623334019739/?type=1&theater
Ellenpélda is legyen :)
Gyerekkoromban egyszercsak jött Húsvétkor a nyuszi személyesen. Egy igazi hàzi nyúl volt, szép rozsda barna. Tapsi hapsin nőttem fel. Persze, hogy Tapsinak neveztem el :D jó időben kint volt az udvaron, saját kis kecója volt ahova hazamehetett amikor szeretett volna. Az udvar jó nagy, lekerítve. A kuvasz kutyánkkal a legnagyobb spanok voltak. Ahol aludt a kutya, ott aludt a nyúl is. A következő esett meg a szemünk láttára. A nyúl kinyúlva pihen az udvar közepén. Kutya jön, megszagolja. Felemeli a lábát és lepisilte, hogy az az ő területéhez tartozik :D a nyúl mit reagált? Semmit, a füle botját se mozdította. Mi meg néztünk, mint borjú az újkapura…persze nyúl sikálás lett a vége :D
Rossz időben és télen a házban lakott. Ott is saját kis kecóval, de szabadon ment ahova akart, kivéve a szobákat. A kedvenc alvóhelye anya virágládája volt. Egy nagy faszerű növény volt benne. Köré tekeredett és aludt, mint a bunda. Egyszer keresztanyukám nézte a növényt közelebről. Mikor a nyúl megmozdult, mert azt hitte simi lesz, majdnem szívrohamot kapott :D nem vette észre a barna nyúlat a fekete földön. Nagyon szerettem őt, órákat lehetett simizni, annélkül, hogy elment volna. Becsukta a szemét és élvezte, ahogy dögönyözöm. Hiányzik.
Szuperek vagytok! :)
Témához illik, hogy már hirdetik mindenfele a kisnyulakat, amiket boldog-boldogtalan megvett, mert most olyan „menő „a gyereket meglepni vele… Ja, hogy enni is kér? Felháborít, hogy egyes emberek nem tudnak egy kicsit sem előrelátóak lenni. Évek óta ezzel vannak tele az újságok, hogy meggondolatlanul senki ne vegyen nyulat Húsvétra, de hiába.
Nem tudom, én sikeresen meggyőztem-e bárkit is, hogy nem játékról van szó, és attól, hogy „de hát szereti enni a csokit”, még marhára nem kéne neki. De aki olyan érzéketlen, hogy neki nem ügy, hogy gyerekkorában temet egy állatot, arra úgysem lesz hatással (sajnos vannak ilyenek, embertársaikkal sem toleránsak, akkor mégis mit várunk?). Viszont a felelős gazdikból is szerencsére elég sok van. ♥ És sok boldog kisnyuszi él olyan helyen, ahol nekik is jó, nem csak a gazdinak.
Bízom benne, hogy azért sok helyre eljutott az üzeneted. :) De azt hiszem ugyanez vonatkozik más állatokra is. Megszakad a szívem egy-egy út mellett bolyongó, éhező kutyus láttán is.
Igen, minden 2-4-6-8 lábúra vonatkozik. A százlábúakra is. :D Kivéve a szúnyogokra, őket gond nélkül leütöm. :]
Mi öten lakunk a lakásban, a férjemmel és három cicával. Egyértelműen családtagok természetesen, mi mások lehetnének?
Előttem élő rossz példa sajnos a barátnőmék családja, ahol szintén van három cica, eléggé „lazán gondozva” (azaz állatorvost ivartalanítás miatt láttak maximum), és a lánnyal állandóak a cívódások, hogy „Te akartad őket! Akkor gondozd is!”. Lássuk be, hogy egy 6-8 éves gyerek nyilván képtelen eldönteni, ez csak felelősségáthárítás! De pont egy gyerekre???
*bocsi a hibákért, fagy a gépünk…
Én sosem értettem meg a „veszek a gyereknek egy nyulat húsvétra, aztán
a) kitesszük majd a kuka mellé a csontokkal és papírhulladékkal
2) fél év múlva úgyis „megdöglik” ”
hozzáállást. A nyúl olyan, mint a gyerek. Én sem szülök gyereket azért, mert a szomszédnak is van (jobb esetben…). Most a fiam elérte a kisállat érett kort, de szerencsémre nem akar nyuszit (ez a másik, amitől hülyét kapok: vegyünk nyulat a 2-3 évesnek, mert az „cuki”. Nem, az ciki… szegény nyuszi.) Nekünk volt nyuszink, kettő is, és maximálisan osztom, amit fenn leírtál. „Idénnyulat” ne tartson senki, szerencsére visszajött a tamagocsi, abban lehet elemet cserélni, és szaga sincs…
Igen, valóban gyerek. Csányi Vilmos mondta, hogy a kutyák szőrös gyerekek – kiegészíteném minden állatkával. :) És vannak tollas gyerekek is, meg páncélosok, pikkelyesek is. :)) A szeretet az olyan fajta, hogy minél többet adsz belőle, annál több lesz. Az állatokkal is igaz. Szerintem nagyon sokat tesz egy ember életéhez, ha szeretettel, nyitottsággal él az állatokkal együtt. Ha belegondolunk, sosem voltam egyke, mert mire megszülettem, már voltak állattesóim. Sokat tanítanak a felelősségről, feltétel nélküli szeretetről, nem csak gyerekeknek.
A másik, amin látszik, hogy mennyire vesszük komolyan: nálunk az állatok nem megdöglenek, hanem meghalnak, és temetjük, gyászoljuk őket. ♥
Nagyon tetszik a szlogened. :)
Nekem baba koromban volt nyuszim, Ödön úr, ő csak engem bírt, nekem hagyta magát simizni, rajta aludtam, anyumék meg meg se tudták fogni :)
Volt egy kutyánk is, és a nyuszi azt csinálta vele, mint a mesében, hogy kimérte, hogy meddig ér el a kutya póráza, és ott leült, a kutya meg majd megőrült, h nem érte el! :)
Egyébként az tuti, hogy én lakásban nem vállalnám be a nyuszit, bár a legtöbb állatnak szerintem jó, ha van udvar, akkor is ha amúgy a lakásban lakik.
Generációkra visszamenőleg városi népség vagyunk, az állat-barátokra viszont szükségünk van, úgyhogy bevállaltuk kert nélkül is a nyuszikat, tengeri malacokat, hörcsögöket, egereket, kutyákat. Nem hiszem, hogy szenvedtek volna valaha is velünk, vigyázunk rájuk, családtagként kezeljük és szeretjük őket. Lehet ezt is felelősen csinálni, mert a kertes házas tartást is felelőtlenül. A hozzáállás a lényeg szerintem.
Nem mondtam, hogy szenvedett veletek :) Kutyusom nekem is volt lakásban, kis szobakutya típus, de ő is szeretett a szabadban lenni annak ellenére, hogy bent nagyon jó dolga volt, családtag volt 16 évig.
Cicából is van, aki kijárós, meg van, aki nem. Szerintem a gazdi felelőssége, hogy felismerje az állata igényeit, és megadja neki, amire szüksége van. Van nyuszi, aki pánikrohamot kap, ha hámot erőltetnek rá, hogy sétáltathassák. Ennyit nem ér meg a „jó szándék”, hogy legyen „szabadban”. És nem is mindig lehetséges, mert mondjuk nincs kert, de attól még lehet olyan kisállatot tartani, aki nem igényli a kertet. Ahogy az emberek, úgy az állatok is sokfélék. :) Fajtán belül is. Én még nem találkoztam két egyforma nyúllal (és nem a külsejükről beszélek, hanem a személyiségükről). Van, amelyik hóban ugrál hámmal, Áfonya meg teljesen kikészült, ha egy kis szél belefújt a hajába, amikor hordozóban utazott. :D
Ez szerintem tök állatfüggő. :) A kutyák nyilván mások, mert ők azért inkább szabadtéren rohangálósak, akkor is ha ölebek, a miénk is bolondul a fűben rohangálásért annak ellenére, hogy itthon szó szerint 4 párnán alszik.
A kis rágcsálók, a nyulak viszont szerintem lazán elvannak bent. Nekik bent van a wc is (kutyáknak jobb esetben ugyebár nem). Emlékszem a tengerimalacaink még attól is leblokkoltak ha kitettük őket a konyhában a padlóra, mert ők a házuk padlójához szoktak, meg az ölünkhöz. A föld nekik fura volt. Valszeg kint se értették volna, mi a rosseb ez a zöld izé és miért van alattuk. :D
Nagyon jó cikk. Mi most tervezzük, hogy egy nyuszival bővüljön a család, egy idős cica mellé. Úgyhogy a problémák egy része már most is jelen van :) Igyekszünk alaposan körbejárni mindent, mivel is jár egy ilyen döntés.
Soha nem volt még nyulam, nem is értek hozzájuk, de a családban volt már nyuszi, és úgy vettem észre, hogy nem kisgyereknek valók, és szerintem ez is szempont, hiszen sok szülő a gyerekének veszi meg. Vannak állatok, akik türelemmel viselik, ha folyton dögönyözik, felveszik, ide-oda pakolják őket, de a nyuszikra nem annyira jellemző. Lehet, hogy tévedek, de én így láttam :)
Habitusfüggő, hogy melyik nyuszi mennyire szereti, ahogy nyilván kutyákból is van barátságosabb egyed meg magánakvalóbb.
Sok nyuszit ismerek, aki gyerekekkel nő fel és együtt bandáznak. Mi sem fogjuk Gomezt kilakoltatni, ha még az ő életében lesz gyerekünk. :) Helyén kell kezelni. Az a gyerek, aki rosszul bánik az állatokkal, tényleg ne legyen nyuszigazdi, de hörcsöggazdi vagy kacsagazdi sem. A szülőknek el kell tudniuk dönteni, hogy mennyire érett rá. Én soha nem éltem állatok nélkül, nekem természetes volt, hogy hogyan kell hozzájuk nyúlni, de volt sok olyan szülinapi buli, amikor az ovistársak elől el kellett dugni a hörcsögöt, mert úgy bántak velük, mint egy sípolósállattal, és addig markolták, amíg gúvadt a szeme. :(
Ami még fontos, hogy mennyire tud a gyerek felelőssége lenni az állat – ezt fel kell mérni a szülőknek, illetve bele kell kalkulálni az állattartásba. Azt nem lehet eljátszani, hogy a gyerkőc megígéri, hogy eteti/takarítja, a szülő elhiszi neki, aztán nem is figyel oda, és az állat egy hét múlva éhenhal. Szerintem az a jó hozzáállás, ha az állat a család tagja lesz (legyen szó teknősről vagy papagájról, kutyáról, macskáról, halról), és monitorozva van, hogy amennyiben a gyerek felelőssége (részben vagy egészben), akkor mennyire látja el a neki szánt feladatokat, és ha nem történik meg vagy elmaradozik, legyen (az állat érdekében!), aki megcsinálja helyette.
Nem is úgy értettem, hogy más állatokkal meg lehet ezt csinálni, jesszus dehogy. Csak egy húsvéti nyuszi beszerzésekor ez és mindaz, amit Te is írsz, talán kevésbé van végiggondolva. Emlékszem, hogy gyerekkoromban sokszor szóba került a téma húsvétkor, mert sok ismerősnél afféle impulzusvásárlás volt a nyuszi, és előbbre került az, hogy milyen jól lehet majd játszani vele, mint magának a nyúlnak az érdekei.
Igen, ez inkább impulzusvásárlás, bele se gondolnak, hogy nem játék. De láttam már, hogy kacsát, csibét is árulnak ilyen célra… Joey-nak meg Chandlernek bejött, bár nem sokat tértek ki arra, hogy milyen baromfit lakásban tartani, hogyan lehet őket nevelni, stb. Pedig érdekelt volna. :)
Gomez nagyon szereti, ha simogatják, főleg a cicások tudják jól masszírozni, azt a fajta érintést nagyon tudja értékelni. Ha valaki idegesíti, arrébb megy, nem harap. A felemelést nem tolerálja, tőlem is csak nagyon ritkán, tehát vele inkább úgy lehet szocializálódni, hogy melléd/rád fekszik, és vakartatja magát. :) Kisbabával még nem találkozott. Áfonya igen, ő amikor besokallt, elvonult a hálóba az ágy alá, de ő sem harapott. ♥
Hű, megnyugodtam, mert Nyüzsi is idén már harmadszor vedlik és még csak április van. Ő is oroszlánfejű, azt nem tudom duplagénes-e, de szerintem nem, inkább házi vonal lehet benne, különben hogyan lenne 2,8 kg. :D Nagyobb testen több szőr is fér el, gondolhatod. Nekünk is volt füzérbogyónk :/ toljuk a fehérrépát, és minden este pocak masszír van. No meg az általad is írt ipari mennyiségű görgő használat. Nekem bevált a vizes kézzel való esti „lesimogatás”, mert a fésülgetés nem népszerű a kispasinál.
A fehérrépa nagyon helyes, jól csinálod. Gom két hete állt le utoljára, de most megint gyanúsan gubbaszt, az előbb még elfogadott kaját, de rajta tartom a szemem. Megint jön a hidegfront… Nagyon intuitívnak kell lenni velük, szerencsére annyira össze vagyunk hangolva, hogy azonnal „érzem”, ha valami nem stimmel vele.
Igen, borzasztóan frontérzékeny az enyim is. Talán ez kispasis dolog is lehet, mert a Dodzsem lány nyuszi volt és nem igazán hatották meg a frontok. :) Figyelj a kis Gomezre akkor, de te jól felkészült gazdi vagy, minden van otthon, ami a reboothoz kell. :) Szép vasárnapot!
Áfonya is pasi volt, sőt, ivaros, de őt nem hatotta meg a front. Neki inkább légúti nyavalyái voltak, takonykór, stb. :) Mindenkinek más a gyenge pontja, úgy látszik. :)
Nagyon jól leírtad Via! Remélem sokan átgondolják majd, és nem csak pár hetes játéknak vesznek nyuszit, ha mégis. Ami még az el-rémisztésből kimaradt szerintem a szőr. A nyuszi igencsak szőrös állat, évente legalább kétszer vedlik és a pihepuha bunda nem csak szép és simizési örömet nyújt, hanem ápolást igényel. Valljuk be, ennek ellenére fajtától és ápolástól függő mértékben, lesz nyúlszőr a lakásban, a ruhán, sőt akár ott is, ahol sosem gondolnánk.
Igen, kétszer vedlik: ha kell, ha nem. :D Gomez szinte folyamatosan az év eleje óta, kis megszakításokkal. És benyalja, és leáll tőle az emésztése, úgyhogy megy a fésülgetés meg a rostos étrendkiegészítő. Az oroszlánfejűeknek még több a bundája, pláne, ha duplagénesek is (Gomez csak szimpla).
A múltkor láttam drága angórapulcsit az egyik boltban, detto úgy néz ki, mint az én ÖSSZES pulcsim vedléskor. :D