Mióta – hogy így fogalmazzak – nyúl van az életemben, vagyis idestova 5 éve folyamatosan és még előtte is 3 évig, szóval azóta egyesek – hogy stílszerű maradjak – ettek a tréfarépából, és nyulas poénokkal bombáznak. Ilyennel, hogy „na, aztán mikor kerül az asztalra?” Haha. Vagy: „Én is szeretem a nyulat… jól átsütve!”. Haha. Meg: „Hogy eszem a kis szívét… párolt káposztával!” Bruhaha. Komolyan, elsőre sem volt vicces, nyolcvanadjára meg már marhára nem az. Mindenki azt hiszi, hogy rohadtul eredeti és ő mondja először, hát nem. Bunkó, pitiáner dolog ilyen „vicceket” mondani. Azelőtt sem ettem nyúlhúst, hogy vegetáriánus lettem volna, akkor is ugyanennyire felháborított. Elhiszem, hogy vannak emberek, akik ebben az értelmes, évekig szeretetet adó szőrmókban a 2 órára jóllakottságot adó vacsorát látják, de miért hiszik azt, hogy „vicces”, ha ezt az orrunk alá dörgölik? Ha durva akarok lenni, ez olyan, mintha valaki mutogatná a gyerekei fotóit, és egy pedofil azzal „viccelődne”, hogy „milyen aranyos, de megd*gnám”. Na, tudnál rajta röhögni? Haha.
Szóval kérlek, ha valaha is megfordult a fejedben, hogy nyúltulajdonosoknak elsüsd a pörköltös poénokat, ne tedd. Ha pedig nyúltulajdonos vagy, és már unod a faragatlan poénokat, igenis szólj rá az illetőre, hogy ez abszolút nem vicces ám. Hátha magától nem fordult meg a fejében…
SZERK. 2016.: Ezt a cikket eredetileg 2008-ban írtam, és azóta is „nyúllal élek”. A poén azóta se vicces. :) Le lehet róla szokni.
Engem is piszkálnak ilyenekkel pedig nekem nyulam nincs, csak szeretem az állatokat és ami cuki az nem kaja! Viszont ez nálam olyan szinten van, hogy mivel szüleimnek vannak birkái (haszonállatként), ezért én elvből nem eszek barikat se (mellesleg anya sem). Poénkodás terén még a vőlegényemmel se tudok kijönni, szerintem vannak olyan dolgok, amikkel nem szabad viccelni (állatos, csecsemős, morbid viccek), szerinte meg nincs olyan, amivel nem lehet… de legalább így 3 év után már sejti, hogy melyik az a vicc, amit nem nekem kell elmesélnie :)
Üdv.
A nyúpaprikás nagyon finom, de nem a családtagból kell elkészíteni.
Vannak erre született donor nyulak, ha jól emlékszem az Auchan-ben láttam nem is olcsón ilyeneket. Tehát ne keverd össz a szezont a nyúl …… val. Aki pedig olyan buta, hogy ezt nem érti meg az süljön csak „nem a nyúl” hanem a saját zsírjában.
Sokan semmilyen nyulat nem tudnak megenni, függetlenül attól, hogy amúgy esznek húst – de mivel nyuszijuk van, „donor” sem kerülhet a tányérra. Ez egy nagyon általános jelenség a hobbinyúltartóknál, szezonkeverés ide vagy oda. :) Legyen szép napod!
Húsevő vagyok, nem vega, mégsem tudnék nyúlhúst enni. Hobbinyulak mellett nőttem fel, és egyszerűen a sírás kerülgetne.
Ettől nem vagyok rossz ember, sem hülye, sem buta. Csak más mint te. Jó lenne, ha ezt el tudnád fogadni, jobb lenne mindenkinek. :) Neked is.
A lovasok is kapnak ilyesmi poénokat, csak pörkölt helyet kolbászt mondanak…
Nekem még nincsen nyúltársam (csak plüss, de olyan, mintha élne… :) ), de így is utálom, mikor ilyenekkel poénkodnak. Apát is próbálom leállítani, mikor elmondja néha a nyúldilimre válaszul, hogy ő sem szerette levágni a nyuszikat nagyapámnál, de muszáj volt… Brrr, nem akarom hallani, na!
Csak most olvastam el a cikket és teljes mértékben egyetértek. Nekem 1 éves a nyuszikám és előtte már jó 1 éve akartam egyet. Azok az emberek, akik ilyennel viccelnek, el se tudják képzelni mennyi örömet okoz ez a kis drága! :) Mindemellett az esetek felénél azt tapasztalom, hogy amint élőben is meglátják, már nem is gondolnak a pörköltre… amint rájuk néz a kis boci szemeivel. :)
Egyébként meg ez az egész azért lehet így, mert nem terjedt még el igazán a hobbinyúltartás a kultúránkban. Faluhelyen pedig pláne nem értik. Hát van ez így! Én imádom a nyulacskámat és kész. Az ilyen hozzászólások pedig már leperegnek rólam. Persze nem esik jól…
Tengerimalac tulajok nevében is ugyanezt kérném.
A malac pörköltes és sültes poénok sem viccesek. :s
Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy aki igazi malackát tart, az mit hall állandóan.
Egyébként az jött be a legjobban, hogy „nálunk a nyúl családtag, gondolom ti se eszitek meg anyádat”. :)
Vágj vissza!! A nyuszmákot meg szeresd nagyon. ♥
Nekem alig pár napja van nyulam, és máris kapom az ilyen „poénokat”…nagyon idegesítő! :///
Én is csak zavartan tudok röhögni ezeken a vicceken, de a legrosszabb az, hogy még nagyon közeli barátaim, ismerőseim is mindig evvel dobálóznak. Tavaly húsvét óta van nyulam, akkor pici volt és cuki, most pedig 5 kg, 17 cm a füle és még cukibb! Szóval, ha valaki még egyszer arra célozna, hogy ideje levágni, azt hiszem ki fogom osztani az idei első pofonokat! :D:D