Az egyik első étel volt, amit megtanultam főzni, és még mindig gyakran készítem, mert egyrészt gyorsan megvan, másrészt finom, laktató, és könnyen beszerezhetőek a hozzávalói. :) Akinek még újdonság ez a kaja, annak íme a recept.
Hozzávalók
- 1 kg krumpli
- 1 fej vöröshagyma vagy 1 nagynak a fele
- 3 dkg vaj
- 1 púpos teáskanál porpaprika
- kb. 4 dl víz
- 1 pár virsli vagy egy fél szál kolbász
- só
- tejföl, savanyúság, pirítós a tálaláshoz
A krumplit meghámozzuk, nagyobb hasábokra vágjuk. Olvasztott vajon üvegesre pároljuk az apróra vágott vöröshagymát, lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a porpaprikát, hozzáadjuk a krumplihasábokat, megsózzuk. Felöntjük annyi vízzel, hogy kb. félig ellepje a krumplikat (nem kell teljesen ellepni őket, mert akkor túl híg lesz a leve, így viszont elég gőz képződik ahhoz, hogy szépen megpárolódjanak a krumplik, és legyen egy finom szaft az alján). Fedő alatt kb. 10-15 perc alatt puhára, omlósra főzzük a krumplit. A virslit (szójavirslit használok) karikákra vágjuk, hozzáadjuk a krumplihoz, összemelegítjük őket. (Keményebb kolbásznál érdemes a krumplival együtt megfőzni a kolbászkarikákat; jól átissza a szaft a kolbász ízét.) Mélytányérba szedem, tejfölt locsolok a tetejére, savanyúsággal, pirítóssal tálalom. 2 nagy adag lesz belőle.
Én is általában egytálételnek főzök mindent, amit itt látsz, mert egy leves után egy teljes főétel már marha sok tud lenni. Nem eszünk túl sokat. :) A desszert meg max. egy kocka csoki ilyenkor, nagyobb süti akkor jön, ha csak leves volt magában. Étteremben is mindig felezzük a desszertet. :)
Oké, ez csak egy kedves kis csipkelődés akart lenni;-) Nem túl tömény, mert több leve van, de mondjuk mi mindig „főételnek” esszük savanyúsággal, úh. nincs előtt leves vagy utána desszert, ez nálunk ált. amolyan szombati „dobjuk-gyorsan-össze” kaja szokott lenni:-)
Köszönöm! :) Persze, a paprikás krumplit nem is azért írtam, hogy ez most ilyen nagy világmegváltás. Főleg azért tettem fel, mert magamnak (is) írom össze, hogy miket is szoktam főzni, hogy amikor nem jut eszembe, akkor lássam. :) Meg ez volt az egyik első kaja, amit megtanultam főzni még az első albérletemben. :D
A rendszerezést se kell túlzásba vinni egyébként, csak szeretem, ha rendben vannak a dolgaim, de nem kapok idegrohamot, ha urambocsá két napig nem mosogatok mert annyi meló van. :)
Egyébként teccik a blogod, mostanában kezdtem el olvasgatni, ki is nyomtattam néhány receptet (a paprikás krumplit nem;-) és jó látni, hogy nem csak én vagyok ilyen „rendszerezzünk mindent” típus:-)
Nyilván, de nem írtam oda mindenhova, hogy „ahogy én csinálom”, bocs, nekem ez evidens volt, a recept amúgy is elég szubjektív műfaj. :) Nem tartom magam se Frank Júliának, se Betty Crockernek (aki egyébként fiktív), hogy kőbe vésett cuccokat írjak le. :)
Nokedlivel nem túl tömény? :) Kolbász nekünk is volt benne még a pre-vega korszakban.
Csak halkan jegyzem meg, hogy az ilyen típusú kajáknál nincs „íme a recept”, mert nagyjából az ország minden családjában másképp készítik el;-) Édesanyám pl. Békés megyéből származik, az ő környékükön több lével és hagymával, leginkább kolbásszal (ma már soxor virslivel) csinálják és nokedlit főznek bele/mellé:-) Tejföl és pirítós sosenem kerül még csak a közelébe sem;-)