Ez a recept a 2008-as, XVII. Vigyázz, kész, főzz! kihívásra (VKF!) készült nevezésem, és az egyszerű és finom kombinációt dícséri, hogy azóta aktuális. Ezt a salátát először egy nagyon forró napon ettük ebédre, amikor nem volt kedvem bekapcsolni a tűzhelyet -- aztán olyan jól sikerült, hogy felkerült a repertoárra. :) ... Olvass tovább
Bejegyzések: július 2008
Hamis a baba
avagy miért rohangálnak Budapesten 13 éves lányok Louis Vuittonnal. Hát, mert nem rohangálnak. :) Eddig is gyanítottam, hogy nyilván nincs pénzük az eredetire (főleg a többi "kiegészítőjüket" elnézve), de mióta belefutottam egy nagyon hasznos videóba a VideoJugon, már tudom is, hogy miért hamisak a táskák. Már több "így leplezd le a hamis dizájnertáskát" cikket is olvastam, de ebben a videóban hangzott el a leghasznosabb tipp, amivel már ránézésre meg lehet állapítani, hogy tuti nem igazi a táska: az eredetiken az LV monogram mindig ép és teljes a táskákon, vagyis nincs belenyomva egy csat, nincs félbevágva, átszegve, ezen kívül egyenlő távolságra van a táska széleitől. Új tudásommal felvértezve két napja magamban sikerült is lebuktatni egy csajszit a kék metrón. Ma Vatera körútra indultam, megnézni, miket árulnak - a legtöbb cuccról sír, hogy hamis, eleve az, hogy 5000 Ft-ért árulják... Találtam viszont 45 ezres táskát is, ami szintén elköveti a "kettévágjuk a logót" hibát. Itt van egyébként az eredeti. Ez viszont egész korrekt: nem tudom, létezik-e ilyen termék, de a logo stimmel, a varrások szépnek tűnnek, és a Louis Vuitton felirat O betűi is szép kerekek, nem pedig 0 (nulla) formájúak, mint sok hamisítványnál. Szerintetek? Egyébként a napokban jött a hír, hogy az LV City Guide-ok megújulnak (LV barnák lesznek), és 25 euróért már be is lehet szerezni egyet. Legalább valami eredeti LV-je legyen az embernek, még ha picike is. :) Kíváncsi vagyok amúgy, vajon lesz-e valaha Budapest City Guide, elvégre boltunk már van... Én lehet, hogy veszek egy Londonosat, eredeti táskát talán akkor se vennék, ha lenne rá pénzem. (Hamisat meg semmiképp, inkább veszek márkátlant vagy kisebb márkát, pl. Samsonite-ot.) És akkor ha már itt tartunk, néhány kérdés. Ha lenne rá pénzed, vennél-e designertáskát, és ha igen, milyet? Egyáltalán átérzed a felhajtás lényegét, van-e értelme ennyit kiadni egy táskára? Ha nincs rá pénzed, de tetszik az ilyesmi, vennél-e hamisat? Ciki? Nem ciki? Úgyse ismeri fel senki? Vagy bőven elég gáz, ha Te tudod, hogy nem igazid van? Várom a véleményeket. :) ... Olvass tovább
Give Peace A Chance
1969: John Lennon & Yoko Ono a békéért. 2008: Corey és Susie Feldman a vegetarianizmusért (szerintem aranyos) :) Ja, és ez volt a 100. bejegyzés a blogon. ... Olvass tovább
Szex és New York: A film
Tegnap végre nekem is sikerült megnézni. Hát. Ugye már nem jól kezdődik? :) Dramaturgiailag nem tetszett. Ádámnak van igaza, mintha a szereplők összes karakterfejlődését, ami a 6. évad végére meglett, törölték volna. Úgy sejtem, hogy egy helyes kis filmecske lett volna, de mindenki lecsapott arra, hogy hű, bele lehet passzírozni egy halom product placementet, és igazából úgy nehéz "csak a szerelem számít" morált hozni, hogy előtte szidták a kölcsönzött luxustáskákat és hogy csak akkor jó, ha veszel egy sajátot. (Egyébként van ilyen táskakölcsönző? Érdekes lenne. :)) Lehet, hogy az volt a bajom, hogy végignéztem előtte az egész sorozatot, és ez kicsit megemelte a lécet. De nem, akkor is kapitális baromságok voltak benne. De most az összefüggő gondolatok helyett írok egy pro és kontra listát á lá Miranda, SPOILEResen. ... Olvass tovább
Menyecske
Életem legdrágább ruhája. :) Westend, alsó szint, újságos mellett. ♥ ... Olvass tovább
Paradicsomleves tortellinivel
Az egyik kedvenc leves nálunk a paradicsomleves, amibe ha betűtésztát, rizst, vagy más levestésztát főzök, akkor marad a leves pozícióban, de ha egytálételt akarok belőle varázsolni, tortellini kerül bele - finom és laktató. ... Olvass tovább
Häagen-Dazs az Arénában
Ha van még, aki nem hallott róla, a Häagen-Dazs egy irtó finom fagyi, ami nem a Carte d'Or árfekvésében mozog, de annál sokkal finomabb. :) Eddig csak speciális helyeken (pl. Culinaris - itt Ben&Jerry's is van) lehetett beszerezni a kincseket rejtő vödröket, de már az Aréna plázában is nyílt fagyizójuk, ahol helyben mért fagyit lehet venni. Kipróbáltuk ezt is, de figyelmeztetnék mindenkit, hogy bár a fagyi ugyanaz és marha finom, anyagilag kicsit kopasztás-szaga van a dolognak. Az Arénában 90 g fagyi (kb. 2 gombóc) kerül 660 Ft-ba. Ugyanezek a fagyik 430 g-os vödörben 1800 Ft-ért kaphatók már nem csak a Culinarisban, hanem például a sima Spar boltokban is - az Arénában kimért fagyi tehát otthoni vödrös variációban 375 Ft-ból kijön, ami nem mindegy, nekem legalábbis. Gondoltam szólok. ;) ... Olvass tovább
Sugar! – második blikk
Pénteken végre kijutottunk a Sugar! design cukrászdába. 40 perc metrózás és egy pici séta után meg is érkeztünk a hihetetlen épülethez, ami tömve volt - jó jel. Az alsó szinten a Horváth Cukrászda üzemel, a Sugar!-hoz egy lépcsőn kell felmenni. Itt fenn már kevesebben voltak, viszont makulátlan tisztaság uralkodott. Körbenézegettük a kínálatot, végül rendeltünk egy karamellás sajttortát csokiöntettel és egy barackos muffint, aminek tojáshab és cukorszívek voltak a tetején. Mindkettőt elfeleztük, a közös verdikt pedig az volt, hogy a sajttorta tésztája nagyon finom volt és a szósz is, de pont a "sajt" része volt ízetlen, nekem még valami nyers íze is volt, furcsára sikeredett mindenesetre. A cukorszívek nem nyerték el a tetszésem (ezt előre gondoltam, hogy így lesz, de soha nem mondd, hogy soha, ezért kipróbáltam), nem szoktam cukrot ilyen mennyiségben enni, valószínűleg ezért - nekem nem valók ezek a szép, díszített édességek, én azt szeretem, amikor van bennük "tartalom", például gyümölcs, finom tejtermékek, omlós tészta... A tömény cukormáz nem okoz semmi örömet. De sajnos a muffintészta is lehetett volna zamatosabb, és barackosabb is. (Közös megegyezés alapján az én csokis-narancsos muffinom még mindig viszi a prímet.) Úgyhogy így jártunk, a hely nagyon szép volt, de képeket a neten is tudok nézni róla, azért nem utazok annyit, a sütik pedig inkább az "ehető" mint a "finom" kategóriába kerültek nálunk, ami ennyi pénzért kicsit kevés. Ami a kínálatot illeti, szerintem nem fér meg egymás mellett ugyanazon a polcon a minőségi csokoládé és a Hello Kitty gagyi E-cukor, ahogy szintén üti a tisztaszínezék muffinokat a "házi jellegű" sütemény - szerintem el kellett volna dönteni, hogy melyik irányba megy a bolt, mert ugyan Johnny Depp mindkettőben van, de a Charlie és a Csokigyár meg a Chocolat két külön fogalom. Viszont megbeszéltük, hogy ha lesz fölös 100 milliónk, nyitunk egy nekünk tökély cukrászdát. :) Az alsó szinten vettünk fagyit, az finom volt, főleg a csoki, a vanília és az áfonyás joghurt - utóbbiból egy hölgy előttünk két gombóccal kért, most már tudjuk, miért. :) Ha közelebb laknánk, a fagyiért megérné odamenni, de mivel nem lakunk közel, így nem megyünk többet. ... Olvass tovább
Sajtószemle retro – Cosmopolitan 1998. december
Legutóbbi összefoglalóm végeredménye az lett, hogy úgy döntöttem: nem hosszabbítom meg sem a Cosmopolitan, sem a Joy előfizetésemet. Ebből már csak egy lépés volt az a döntés, hogy az eddigi készlettől is megszabadulok. A Cosmókat vettem először célkeresztbe, beszereztem egy biztonsági, magátólvisszahúzódós sniccert és egy trendi pink lefűzőmappát (Cosmónak mégis milyen járna?), és fejembe vettem, hogy szétcincálom az újságokat: amelyik cikk érdemes arra, azt archiválom, a többi megy a papírgyűjtőbe. Nem szabok magamnak határt, ha heti fél újságot sikerül "feldolgoznom", az is haladás. Első lépésként elővettem a legkorábbi Cosmo lapszámomat, csak úgy átnézni, egyáltalán mennyi hasznos cikkel is kalkulálhatok. A 2004 előtti Cosmopolitan lapszámaim nem a sajátjaim voltak eredetileg, úgy örököltem őket - 1998-ban még csak zsenge 13 éves voltam, akkoriban kezdtem csak olvasni az IM-et. Ebből kifolyólag teljesen új szemmel néztem a majdnem tíz évvel ezelőtti Cosmóra. Enyhe sokként ért, amit találtam. ... Olvass tovább