(Kidőlt kutyus innen.)
… és ma se csináltam semmit.” Ismerős mondat? Néha vannak ilyen napok, amikor zombiállapotban szúrtuk el az időnket vagy a tévé vagy a gép előtt, vagy hiába rohantunk egész nap, akkor se érezzük elég tevékenynek a napot. Sőt, néha még akkor is ilyesmiket gondolunk, amikor amúgy teljesen jogosan punnyadtunk, mert betegek vagyunk, vagy urambocsá tartunk sok folyamatos hét munka után egy szünnapot. Mégis jön a bűntudat, hogy de azért kellett volna csinálni valamit… Ez a „minden nap kell dolgozni” főleg az itthonmunka miatt jön nálam elő sokszor, úgyhogy kidolgoztam, hogy mi az a minimum, amit meg kell csinálnom, hogy úgy érezzem, „hasznos” voltam, aztán lazítok tovább. Mert az se mókás, ha kiég az ember.
Szóval képzeljük el a lehető legramatyabb helyzetet, minden szoba közepén legalább egy hot spot, mosatlantól hemzseg a konyha, fésűt ma még messziről se látott a fejünk, és persze marhára nincs kedvünk semmihez. Ilyenkor megpróbálom rávenni magam a már bevált „15 percig mindent kibírok” elvvel arra, hogy csináljak valamit, legrosszabb esetben nem változik semmi. (De persze mindig szokott.)
- Beágyazok, akkor is, ha este 8 óra van. Csakazértis. – 1 perc
- Elpakolom a szétszórt dolgokat a nappaliban és a hálószobában. – összesen 5 perc
- Beáztatom a mosogatnivalót, hogy később (másnap…) egyszerűbb legyen elmosogatni. – 2 perc
- Mozgás gyanánt ugrálok valami pörgős kis dalra. (Erre nem igaz, hogy nem akaródzik felkelni!) – 4 perc
- Fogat mosok, arcot mosok, hidratálok, rendesen megfésülködök. (Ismételten: akkor is, ha este 8 óra van.) – 3 perc
Ennyi. Ki lehet bírni, nem? :)
Nektek milyen trükkjeitek vannak az ilyen napokra?
ilyen napokon nálam az vált be, hogy veszek magamnak valami apró finomságot (joghurtot, müzli szeletet, vagy túró rudit, esetleg csokit), hazamegyek és ráveszem magam, hogy most azonnal megcsináljak legalább egy dolgot. például összeszedem a mosnivalót és beteszem a gépbe, vagy leszedem és elpakolom a száraz ruhákat, vagy körbemegyek a lakáson és összeszedem a szemetet. aztán csinálok magamnak egy pohár kávét, előveszem az apróságot és elfogyasztom 10 perc nyugalomban, mobil, gyerek és férj társasága nélkül
Film-ügyben magamból indultam ki. :)
Van a kamaszoknak olyan korszaka, amikor nincs az a film, amiért elpakolnának :) Amúgy értelek, nekem is volt korszakom amikor otthon dolgoztam.. csalóka tud lenni az idő tényleg.
Fú, te legalább bírod tartani a 8-tól 4-ig munkaidőt. Akármikor is kelek fel, sokszor csak négykor száll meg annyira az ihlet, hogy tudjak rendesen írni (főleg, ha nem túl jó filmről van szó, ami „írja magát”). De családilag ez nem probléma, mert a párom is szabadúszó és itthonról dolgozik, és nála még jobban működik az „éjjel alkotás”, szokszor hajnali kettőkor jönnek a legjobb ötletei, úgyhogy ki van készítve a kis jegyzetfüzet az ágy mellé. :)
Jajj, nekem is rengetegszer eszembe jut ez a bűvös mondat…
Tényleg az a baj az otthoni munkával, hogy a körülöttem lévők – és sokszor a párom is – azt hiszik, hogy azért, mert otthon dolgozom, mindenre van időm. És persze amikor kedvesem hazaállít 4:00-kor, és belép az ajtón, az az első kérdése a szennyes edényekre pillantva, hogy „Hát ez meg…?”
És nem tudom megértetni, hogy attól még, hogy otthon vagyok, nekem szigorúan 8-tól -4ig tart a munkaidőm, és max fél órám van EBÉDre, de azt is általban azzal töltöm, hogy villámgyorsan összepakolom a szanaszét heverő cuccokat, közben megfő a kaja, ami általában spagetti, és mire letelik a fél óra, visszaülök kajával a géphez. ja, meg leviszem egy gyors pisire a kutyát.
És akkor 4-kor felállok a géptől kiégett aggyal, és állhatok egyből neki a mosogatásnak, takarításnak. A macska meg a kutya elképesztő mennyiségű szőrt hullat, úgyhogy kötelező minden nap porszívózni :S
Ja, az lemaradt, hogy örülök az új bejegyzésnek. ;)
Hát, ha olyan kamasz lesz, mint én voltam, tényleg nem fogja számonkérni a takarítást! :D De lehet, hogy én rajta igen. *gonoszfej* Majd bevezetünk valami kamasz House Fairy verziót. 15 perc rendrakás minden nap egy hétig = 1 mozijegy. :)
Nem is gondolnám rólad, hogy lustálkodással töltöd a napokat. Akik úgy töltik, azok szerintem ritkán csinálnak ebből lelkiismereti kérdést. :)
Ja, kamaszként lehet, hogy leráz, de azért kaja, tiszta ruha legyen, na a takarítást viszont nem fogja számonkérni. :)
Most se úgy telnek a napok, hogy bénán fekszem a kanapén, simán elmegy a nap azzal, hogy boltba, postára rohangálok, mosás be, mosás ki, ebéd, mosogatás, aztán hopp, négy óra van, és semmit sem dolgoztam még.
Hát azt gondolom, hogy a gyerek nem kikapcsolható dolog, de nem is bánom, mert Őt sosem feladatnak fognám fel, bármit is kell csinálni épp. :) Csak annyi lesz, hogy nehezíteni fog a képleten, mert addig kell mindent megcsinálnom, a munkát is beleértve, amíg óvodában/iskolában van, hiszen csak nem fogom lerázni, ha hazaér (kivéve, ha ő ráz le engem kamaszként :)).
Ez a dolog magától megoldódik, Via, ha gyereked lesz. Úgy értem, nem lesz többé olyan napod, amit 15 perc „hasznossal” megúsznál. :) Ettől függetlenül, a „ma sem csináltam semmit” érzés sajnos nem tűnik el.
Kinyitom az ablakot, akkor is, ha -10 fok van, és addig kitalálok valamit! :D
Én az egyetemi beadandókkal voltam már úgy nemegyszer (főleg, ha több van egyszerre…), hogy jajj neki sem kezdek, mert úgysem haladok vele…most 15 percig foglalkoztam az egyikkel, írtam hozzá még egy kicsit és jöhet a következő feladat – a másik esszéhez olvasni kell, úgyhogy 15 perc olvasás! Nem sok…de több a semminél!
Házimunka-fronton pl. beválnak a dolgok, hogy na akkor csak ezt a szobát porszívózom fel, pihenek, majd jöhet a következő…de nehéz megállni, hogy ne akarjak mindent egyszere megcsinálni….sőt, szinte lehetetlen :roll: