Évek óta mindenki a diós bejglire bukott, annyira, hogy tavaly a mákos meg is avasodott, úgy nem kellett senkinek. Ezért idén csak és kizárólag diósat sütöttem – omlósat, dugig töltelékkel. A tésztát szepyke családi receptje alapján készítettem, kevés módosítással. A diós töltelék pedig az én családom receptje – ránk jellemzően nem macerás, de ugyanolyan finom, mint a pepecselős verzió. :D A bejglinek kell egy éjszakai pihenés, tehát nem lehet azonnal enni, viszont holnap még csak karácsony másnapja van, ha van hozzá mindenetek otthon, tessék begyúrni a tésztát, és holnapra meg is van a bejgli!

Hozzávalók (4 rúdhoz)

A tésztához:

• 60 dkg finomliszt
• 25 dkg szobahőmérsékletű, puha vaj
• 10 dkg porcukor
• 2 tojás sárgája + 1 egész tojás
• 1 zacskó instant élesztő (vagy 1 dkg friss morzsolva)
• egy csipet só
• 1 deci tejföl

A töltelékhez:

• 80 dkg dióbél
• 12 evőkanál porcukor
• rum aroma
• tej

A kenegetéshez:

• egy tojás szétválasztva

1. nap este: Szepyke receptjéhez képest annyit változtattam, hogy disznószír helyett vajat használtam, mivel vegetáriánusok vagyunk. Ez semmit nem von le a bejgli értékéből számomra, így is nagyon-nagyon finom. :) Ezen kívül friss élesztő helyett instantot használtam. A tészta úgy készül, hogy minden hozzávalót beledobtam a dagasztókaros robotgépbe, és összegyúrattam vele a tésztát. Ezután négy részre osztva, egyenként fóliába csomagolva kell pihentetni egy éjszakát a hűtőben.

2. nap: A töltelék pofon egyszerű, a diót ledarálom (éljen a késes robotgép!), egy tálba öntöm, hozzáadom a porcukrot, a rum aromát, és annyi tejjel elkeverem (nem mértem, kb. egy deci kell azért), hogy kenhető állagú legyen. Kész-passz, főzni se kell, meg azt se kell megvárni, hogy kihűljön.

Mivel az én tésztámba vaj került, így az éjszakai hűtőzés során eléggé megkeményedett, nem lehetett azonnal kinyújtani. Mindenképpen a sütés előtt egy órával ki kell tehát venni, hogy rendesen kezelhető legyen – bár így legalább karra ma már nem kell edzenem. :) Sütőpapíron nyújtottam, ahogy Szepyke is javasolta, majd egy spatulával megkenegettem a téglalapokat, és a sütőpapír segítségével feltekertem őket. Nem volt nehéz átemelnem a megtöltött-feltekert rudakat a tepsire, egyik sem szakadt szét, rugalmas, jól kezelhető tészta lett a végeredmény, így a rudak is strapabírók lettek, simán kézzel át tudtam őket helyezni. Sütés előtt pihentek egy fél órát, aztán 180°C-ra begyújtottam a sütőt, egy sárgájával hosszában végigkentem a rudakat, hagytam száradni, majd a fehérjével széltében megkenegettem. Utána egy fogpiszkálóval sok-sok lyukat szúrtam bele, jó mélyen (hústűnk sincs, ugyebár). Addig sütöttem, amíg szép aranybarna nem lett a tetejük – így a belsejük még finom, omlós maradt, nem száradt ki.

És ahogy a nagykönyvben meg van írva, márványos lett a teteje, és ki sem repedt. :)