Tudom, hogy az olvasóim egy része még gimnazista, sokan vannak egyetemisták, és sokaknak jár iskolába a gyereke, úgyhogy nagyon remélem, hogy az alábbiakat többségetek hasznosítani tudja. :) Nyakig benne vagyunk a vizsgaidőszakban, a suliban nemsokára jön a félévi bizonyítványosztás, sőt, a (jobban) tanulás sok gyerkőcnek újévi fogadalom is szokott lenni, itt van tehát néhány tanulást segítő lapocska, ami segít jobban felkészülni.
1. Leckefüzet
Amióta az eszemet tudom, volt házi feladatos jegyzetfüzetem, és minden nap becsületesen vezettem benne, hogy melyik tantárgyból mi volt feladva. Mivel napi 4-5-6-7 óra mellett – tantárgyanként több féle könyvvel – nehéz lett volna fejben tartani, hogy hányas feladat, mennyi fejezet, milyen kísérlet van feladva, ez volt a legegyszerűbb verzió. Otthon pedig már nem kellett törnöm a fejemet, hogy akkor mi is van, mit mondott a tanárnő, mikor írunk dolgozatot? Ott volt minden a füzetkémben. Érdekes egyébként, mert nem voltam túl rendszerető más téren (akkoriban :D), de ezt az egyet precízen vezettem, nélküle szétestem volna, az tuti. Minden szeptemberben nagy buzgalommal választottam ki az új naptárkámat, volt egy csomó üres lapos, aminek én írtam fel a dátumokat, volt határidőnapló (többféle) és kockás füzet is. A lényeg, hogy működjön. A rendszer az egyetemre is elkísért, ott már filofaxban jegyzeteltem, hogy melyik órára mit kell elolvasni vagy hány mondatszerkezetet kell lerajzolni (ez utóbbi nem hiányzik egy picit se).
A leckefüzet jegyzetlapjait 6 színben (kék, piros, türkiz, lila, narancs, zöld) készítettem el, ezek mindegyike benne van a pdf-ben. Lehet használni csak egyet vagy kombinálva vagy akár mindegyiket egymás után, vagy havonta más színt — ahogy jól esik. A tantárgy oszlopban a tantárgy nevét áthúzva/kipipálva azt is jelölhetjük, ha elkészültünk a házi feladattal. :)
[ letölthető .pdf ] Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, légyszi csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! Kereskedelmi forgalomba nem hozható. Ötlet és kivitelezés ©2011 Farkas Lívia. Minden jog fenntartva!
2. Órarend
A gyerekszobai íróasztalomon az órarend a teknősök akváriumán lógott (preparáltam egy gemkapcsot, amivel átlyukasztottam a karton órarend tetejét, és így lifegett az akváriumon :)). Az órarendből ezen kívül volt egy példány vagy az aktuális leckefüzetembe ragasztva, vagy a tolltartómban (olyan kis bádogtolltartó volt, aminek a tetejére belülről jól fel lehetett ragasztani az órarendet). Sajnos a gyári órarendek bal oldalán furcsa időpontok voltak írva, szerintük nyolctól kilencig, kilenctől tízig stb. voltak az órák – mivel mindenhol más a csengetési rend, az “Idő” rubrikát üresen hagytam, töltse ki mindenki a rá vonatkozó időpontokkal. Az egyetem alatt a fiofaxomba nyomtattam egy órarendet, ezen az időpontokon kívül a teremszám is szerepelt, hiszen folyton vándorolni kellett egyik épületből a másikba – mire megtanultam, hogy mi merre van, jött is az új félév, úgyhogy nagyon kellett, hogy kéznél legyen a teremszám. Ennek is jut hely a dagi rubrikákban, ha egyetemista használja a jegyzetlapot. :) A tetején szereplő vonalra fel lehet írni az osztályt és a félévet, vagy csak a félévet (tavaszi/őszi), vagy ha anyuka használja, az adott gyerkőc nevét. Szülőknek azért hasznos, ha megvan a gyerekek órarendje, mert így könnyen lehet követni, hogy mikorra kell kimosni a tornaruhát, vagy aznap hányra várjuk haza a csemetéket.
A “Délutáni programok” részbe írhatjuk a szakkörök, faktok, edzések, zeneiskola és egyebek időpontjait.
Az órarendet 4 féle színben (türkiz, lila, narancs, zöld) készítettem el, gyerekenként, félévenként, A-B hetenként lehet változtatni.
[ letölthető .pdf ] Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, légyszi csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! Kereskedelmi forgalomba nem hozható. Ötlet és kivitelezés ©2011 Farkas Lívia. Minden jog fenntartva!
A gimis tanulási módszerem
Szóval ha már ott lógott az órarend a teknősök akváriumán (igazi teknősök, már 15 évesek, és még mindig ott locspocsolnak a gyerekszobámban anyuéknál :)), másik funkciót is találtam neki: teendőlistaként használtam. Sárga gyurmaragasztó segítségével jelöltem, hogy miből van házi feladat. Amikor hazaérkeztem a suliból, átnéztem a leckefüzetet, és egy kis gyurmagalacsint nyomtam amellé az óra mellé, amire tanulni kellett. Ha például kedd volt, és matekból volt házi, matek pedig legközelebb szerdán volt, akkor a szerdai matek kapott galacsint. Ha fizika csak csütörtökön volt, akkor a csütörtöki fizika kapott. Ha valamelyik tantárgyból készülni kellett (felelésre, dolgozatra), akkor a galacsin közepébe nyomtam egy lyukat a cerkámmal (a töri rendszerint pöttyös galacsinnal díszelgett). Így szépen láttam, hogy miből kell másnapra készülni, be tudtam osztani az estémet. Ha valamelyik feladattal végeztem, leszedtem a galacsint az óráról — az esetek többségében minden reggel tiszta volt az aznapi órarend, de volt olyan, hogy a matekházit sunyiban óra előtt a szünetben írtam meg. :D (Ez se hiányzik egy kicsit se.)
Ehhez a ragasztós módszerhez az kell, hogy az órarend fényes, strapabíró lapra legyen nyomva, hogy könnyen le lehessen róla szedni a ragasztógolyókat, és ne sérüljön meg a papír. Az is jó, ha lamináljuk az órarendet, vagy egy A5-ös lapra nyomtatjuk, és egy A5-ös genothermbe rakjuk. A genothermes megoldásnál az is előny, hogy arra tudunk táblafilccel rajzolni és pipálni, így jelölve, hogy melyik tárgyra kell készülni.
Pénteken jönnek az új kiegészítő lapok a naplóba.
Szervusz Via! :)
Azt meg szabad kérdezni, hogy a gimi után, az egyetemen volt-e valami szisztémád a tanuláshoz?
Én ott vagyok meglőve, hogy az a módszer, amit középsuliban használtam (egyébként lényegében hasonló volt a tiédhez, bár őszintén megmondom nem annyira tartottam szigorúan magam hozzá), azt értelemszerűen egyetemen már nem tudom. Ugye az egésznek teljesen más a jellege, kezdve ott, hogy nem kettőig, vagy háromig van bent az ember, hanem mondjuk hatig, vagy nyolcig, és közben hiába van lyukas óra, sokkal jobban kettévágja a napot, mint amikor gimiben az ember délután hazament és akkor ott volt az egész hátralévő nap és lehetett a tanulnivalóval foglalkozni, ha kellett.
Ugyanakkor 21-22-23 stb. évesen már eleve sokkal több mindennel foglalkozik az ember (dolgozik, vagy külön háztartást vezet, vagy éppen beteg rokont ápol, szociális életet próbál élni vagy millió más dolog szóba jöhet), mint mondjuk 16 évesen.
Közben meg az egyetemi tananyag teljesen más tanulásai módszert is igényel, nem pár oldalas leckékről van szó, amit átfut az ember lefekvés előtt vagy akár a buszon, hanem szép, vaskos, olykor nehezebben emészthető könyvfejezetekről, tanulmányokról, ahol nem az a lényeg, hogy szimplán megjegyezz minél több információt, hanem hogy megérts komolyabb gondolatmeneteket. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy gimiben csak magolni kell, mert attól mentsen meg az Isten minden középiskolást, de azért azok más fajsúlyú szövegek na.)
Ezzel most nem nyafogni akarok, hogy “jaj, de nehéz az egyetemi tananyag” – semmi ilyesmi, csak arra gondolok, hogy sokkal inkább igényel abban az értelemben időt, hogy legyen legalább 1-2-3 órája az embernek foglalkozni egy-egy témával, de közben az “egyetemista élet” erre sokkal kevésbé ad lehetőséget.
Illetve ez nem is igaz egészen ebben a formában, inkább úgy mondanám, hogy nem adódik meg ez a pár óra minden nap, hanem csak időnként, és olyankor kéne nekiesni mindennek, és olyankor meg sokszor nem tudom, hogy mi alapján kéne kiválasztani, hogy éppen mivel is haladjak.
(Negatívabb pillanataimban ezt úgy érzem, hogy ahelyett, hogy valamiféle szaktudás lenne kialakulóban a fejemben, az ember csak próbál hétről hétre “túlélni”, és ennek nagyon-nagyon nem így kéne lennie. Persze nincs is így, mert ez így túlzás, de akkor is. Valamit biztos bénán csinálok.)
Na, de, száz szónak is egy a vége, kezd hosszú lenni a kommentem, pedig eredetileg csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy Te anno ezt hogy csináltad? Alapvetően most a szorgalmi időszakra gondolok (a vizsgaidőszakról tudom, hogy szintén van egy bejegyzésed, azt pl. nagyon jól tudtam/tudom is használni ezúton is köszönet érte <3).
Vannak ugye azok az órák, amikor hétről hétre fel van adva, hogy mit kell olvasni, ez szerintem a legegyszerűbb eset, adott hétre az ember elolvassa, ami föl van adva. De pl. nem minden órára van olvasmánylista és ott sem árt képben lenni, nem pedig csak a zh előtt kapkodni. Aztán ugye vannak a referátumok, ott nyilván témafüggő, hogy mennyivel a megbeszélt időpont előtt érdemes nekiállni -én a magam részéről általában csúszásban vagyok vele, de ez már szerintem lassan kabaré-, meg ugye a félév végi beadandókat sem a legjobb utolsó héten írni, és az előadások anyagát sem ártana már a szorgalmi időszakban böngészni, nem?
Te ezeket anno hogyan csoportosítottad? Volt esetleg valami jól működő heti tanulási rutinod? (Mert az a teóriám, hogy míg középsuliban napi rutinban, egyetemen talán heti rutinban érdemes gondolkodni – de persze e mellet egy csomód mindent előre is fejben kell tartani.)
(Húha remélem nem panaszkodásnak hat amit írtam, mert így visszaolvasva kicsit olyan, de bizisten nem nyafogásnak szántam. :D Csak olvastam a gyurmagalacsinos módszert, és gondoltam rákérdezek, hogy aztán később Te hogyan csináltad. – De úgy látszik, amikor álmos vagyok nem csak élőszóban, de írásban is locsogós leszek. :D)
Szia!
Az egyetemen nem lehetett ezt így tartani, ott én is a túlélésre játszottam. :) Szorgalmi időszakban megcsináltam a beadandókat, házi feladatokat, ezekkel nyilván tanultam is, hiszen a megoldásukhoz az kellett, de a tanulás oroszlánrészét a vizsgaidőszakban végeztem. Ha nem otthon élsz, és nem más tart el, akkor egyszerre szakad rád az egyetem, a háztartás és a pénzkeresés terhe. Hiába van kidolgozott terved, gyakorlati tapasztalat nélkül nem ér semmit az egész, szóval még ha el is tervezed, hogy na majd szépen minden nap elolvasod mégegyszer az aznapi anyagot, akkor kiderül, hogy helló, munka van, be kéne vásárolni, vacsorát kéne főzni, különben nem fogsz enni, és ha a munkát nem csinálod meg, két hét múlva már kajára sem lesz pénz… Akkor hirtelen nem az lesz a legfontosabb, hogy hibátlanra vizsgázz. :) Nem hiszem, hogy ép ésszel túl lehet élni az egyetemet, és összeomlás nélkül, nyugodtan, precízen teljesíteni munka, tanulás, háztartás terén egyaránt öt éven keresztül… Majd megtanulsz súlyozni: mi az, aminél tényleg fontos, hogy szuperjó legyen a vizsga, mi az, ami tök felesleges, és elég, ha kettessel-hármassal átmész rajta — a felszabadult időben pedig szakmai tapasztalatot szerzel, vagy mosogatsz, hogy tiszta tányérból ehess végre. Nekem körülbelül másodévre alakult ki, hogy mi az, ami lényeges, utána már tudtam szortírozni. Nem fogsz tudni mindent megcsinálni. Már nem Kansasban vagyunk. :)
Köszönöm a hercegkisasszonyhoz illő fogadtatást! :)
Igen, az Inspirációs naplót is letöltöttem, itt csücsül egy mappában minden a gépemen, csak várok, hogy túl legyek az utolsó vizsgámon, és nekiállhassak a naplóm elkészítésének.
De úgy látom nagyon rád hangolódtam, mert részben és is a Menedzershopban gondolkodtam, hogy ott nézek utána a filofaxnak, részben azon gondolkodtam, hogy ilyen gyűrűs, lefűzős mappában tudnám igazán elereszteni a fantáziám. :)
Kislányként, az iskolába nekem is mindig ilyen mappám volt leckefüzet gyanánt, mert lehetett bele rajzolni, voltak benne plusz lapok, és a házi is jól megfért még mellette – csak hát így “felnőttként” kellettek az egyetemre jobban a naptárfunkciók, de így a Te nyomtatott naplóddal minden probléma megoldódott. :))
(most pedig összedörzsöltem a tenyerem, vigyorogtam egy nagyon és elképzeltem, hogy milyen csilli-villi, egyedi, tuti kis naptárat – naplót fogok kreálni magamnak egy hét múlva <3 )
Jó szórakozást előre is! :)
Még csak pár napja olvasom a blogod, de imádom. :) Letöltöttem minden kis extrát. Azon gondolkodom, hogy kéne összehozni a letölthető anyagokból egy igazán szuper kis naptárat. – 365x nyomtassam ki a napi teendőket, vagy hogyan is lenne jól megoldható? Aztán felkeltette az érdeklődésemet a filoFAX. Azon gondolkodtam, hogy abból kéne beszereznem egy igazán időt álló jó minőségűt (1x-i befektetés és évekre, talán évtizedekre hű társ?!?!), és abba fűzni a te szuper +lapjaidat. Azt szeretném kérdezni, hogy szerinted hol lehet minőségi, jó A/5-ös filoFAXot venni? (no meg hozzá lyukasztót XD)
Ó, egy új függő. Szervursz-szervusz, kerülj beljebb! :) (Kastélyajtó nyikorog, két méteres ajtónálló arrébbcsoszog.)
Az “Inspirációs napló” néven futó nyomtatható bigyómat láttad már? Ott van olyan napi teendős lap, amin sok féle dolog elfér, és azt kinyomtathatod 365-ször. https://www.urban-eve.hu/2011/12/12/nyomtathato-2012-es-inspiracios-naplo/
Amíg volt filofaxom, a Reálszisztéma Menedzsershopban vettem, de már egy ideje Toritextil-mappát használok a dolgaimnak. https://www.urban-eve.hu/2011/09/13/az-en-kontrollmappam/
Sejtettem, hogy ez lesz a válasz! Nem baj, akkor ha rájöttem a tutira, majd írok nálad egy vendégposztot :)
Rendben, ezennel fel is kérlek rá előre is. :D
A New-See könyveket viszont próbáld ki, szerintem nagyon viccesek és hasznosak is. :)
Szia Via, ha jól emlékszem te elég jól tudsz angolul… Esetleg van valami tuti nyelvtanulós tipped? Nem boldogulok vele, pedig nagyon kéne a nyelvvizsga a diplomához… Ha esetleg megszáll az ihlet gondolj ránk, szerintem sokan küzdünk vele… Köszi, szép estét!
Az a “baj” az angollal, hogy nekem ez kicsit ösztönös (gyerekkoromban majdnem párhuzamosan épült be a magyarral az angol nyelvű mesék és apu cserediákjai által) és ezért semmi nyelvtanulós módszerem nincs, és az angol szakon se végeztem tanárképzést, mert nem tudok tanítani (az sajna nem segít, hogy a “miért így mondjuk?”-ra azt tudom egyedül válaszolni, hogy “mert így hangzik jól!”). Nem is szeretnék tanítani, szóval ilyen tippjeim nincsenek, de ismerek jó tanárokat, ha kell telefonszám. ;)
Még 20 éves koromig megtanultam olaszul, németül és egy csöppet franciául, mert akkor még tiszta szivacs volt az agyam, de utána mintha befalazták volna, az egyetemen már szívtam a latinnal. Most a szintén gyerekkora óta angolul tudó férjemet próbálom németre okítani (szintén diplomához kell), de neki is nehezebb, mint mondjuk tíz éve lett volna, úgyhogy dumálgatunk, megtanulta németül, hogy “A nyulamnak kék a szeme, ezért hívják Áfonyának”, minden német jövevényszónak megnézzük az eredetét, stb., aztán majd csak lesz belőle valami (szerencsére nincs határidő). Csak játékosan megy ennyi idősen (legalábbis nekünk), sorozatokkal, filmekkel, viccekkel.
És szeretettel ajánlom Werner Lansburgh könyveit angolosoknak! :) https://moly.hu/kereses?search_type=0&q=werner+lansburgh&x=0&y=0
Bocs, ha nem voltam hasznos. *^^*
igen, nekem is általában következő óra, de az sose következő napot jelentett, és úgy mindig jobban átláttam, hogy mikorra kell a mit. (úgyhogy mindig azért az utolsó pillanatban tanultam, mert lustavoltam, és nem azért, mert elfelejtettem…)
nem vagyok egészen biztos benne, h értem a gyurmagalacsinos szisztemet, azzal a határidőket jelölöd leginkább, nem?
én ezt úgy csináltam a vége felé, hogy a leckét nem aznapra írtam, amikorra feladták, hanem amikorra kellett, és ha kész volt, kipipáltam, kihúztam, satöbbi
Igen, lényegében a határidőket jelöltem, de minden feladat a következő órára volt (ritkán volt, hogy nem), így teendőlistaként funkcionált kedden a szerdai galacsin-gyűjtemény. :) Ez tényleg csak gimiben vagy alatta jó, amikor nem hetente egy van valamiből, vagy kéthetente egy, vagy tömbösített, hanem heti 3-4-5, és akkor jobban eloszlik. :)
Ezek nagyon szuperek :) Én is mikor általános sulis volt, akkor felírtam leckefüzetbe a házikat és ha jól emlékszem, akkor középsuliban is mindig felírtam egy határidőnaplóba a teendőket, házikat a sulihoz és máshoz is persze :)
Az órarend nagyon szuper, eddig én mindig a sulis rendszerből (ETR) nyomtattam ki az órarendemet,ami szerintem borzasztó rondaság és átláthatatlan, így szerintem fogom használni a te órarended, beteszem a szép kis filofaxomba és máris normális lesz az egész.. Bár hiszed vagy sem, nekem elég 2-3 hét, hogy megjegyezzem melyik órám mikor és hol van :D
Mi folyton migráltunk, mert költözés volt, meg új hely és nem volt minden órának fix helye, úgyhogy voltunk takarítószertárban, irodában, folyosón… :D
köszönjük! :)
Szívesen! :)
Én nem voltam sose kitartó házifeladatíró, a rendszer azóta sem erényem :( De minden tanév, félév, év elején vettem/nyomtattam szép új órarendet, naptárt, füzetet, és pár hétig lelkesen vezettem :) És arról álmodoztam egész évben, hogy megjavulok. Imádtam volna ezt akkor olvasni, tetszik a galacsinozó módszered!
Még a gyerkőceiteknél alkalmazhatod, persze csak ha vevők rá. :)
Nekem is volt határidőnaplóm egészen ötödikes koromtól :) Nálam az igazi határidőnapló vált be kicsi méretben. Szintén minden nap felírtam a tantárgyakat, illetve, hogy mi a házi. Bár én inkább azt a módszert követtem, hogy az aznap feladott írásbeli leckéket még aznap igyekeztem megírni, amikor feladták őket, a tanulnivalót pedig mindig az óra előtti napon tanultam meg. :)