A Valentin-napnak az lenne az értelme (plüssmackók, csokiszívek és piros luftballonok helyett), hogy végre elmondjuk őszintén annak, akit szeretünk, hogy szeretjük. Azt hiszem, tudok egyvalakit mindenki életében, akinek ezt túl keveset mondjuk: saját magunknak.

Hé, te ott, a tükörben, aki én vagyok! Szerintem jófej vagy, becsülöm a kitartásodat, örülök, hogy optimistán állsz hozzá a világhoz, és alig várom, hogy még fantasztikusabb dolgokat találjunk ki magunknak a következő 80 évre (a századik szülinapunkon feltett szándékom valami fenomenális bulit csapni). Megígérem, hogy továbbra is vigyázok Rád, hogy ott lehessünk azon a szülinapon; egészséges és finom ételeket fogok enni, mozgok, amennyit lehet – nem erőszakkal, hanem élvezettel -, és ha sminkelek és csinosan öltözök, azt csak magunk miatt teszem. És akkor is szeretni foglak, ha reggel pufi szemekkel nézel vissza rám a tükörből.

Csináljatok valami jót magatokkal ma is. Megérdemlitek. Ti is jófejek vagytok. ;)