Általában amikor katalógusban a kamaszok hobbijai alapján rendezik be a szobákat, minden a kedvenc focicsapat vagy zenekar színeiben tündököl, életnagyságú poszterek és a sztár nevének betűi figyelnek a falról – nem is tudom elképzelni, hogy egy ilyen szobában bárki otthon érezze magát. A Carré cég kamasszobái azért tetszettek meg, mert finoman ugyan jelen van egy-egy téma, utalva lakója érdeklődési körére, mindeközben azonban nem esik túlzásokba, és nem egy reklámfilm díszletének tűnik a helyiség. A berendezés a hangsúlyos elemek mellett minimalista, praktikus és letisztult – így a kamaszok személyisége maximálisan helyet kap.
A képek klikkre nőnek!
Szoba a művészet jegyében. Festmények, festőállvány, illetve kiszuperált festékesvödrökből készült tárolók.
A táncoslány szobája. Nem tömény rózsaszín, a finom mozgást ábrázoló képek romantikus hangulatot idéznek.
Itt egy kifinomult rocker lakik. Bakelit-dekor, profi hangszórók, dobszerkó.
Az ifjú tudós birodalma. Diagramok a falon, írásvetítő és molekulák a földön.
Nektek melyik tetszik a legjobban?
Most olvastam cikket és szerintem egyáltalán nem tudnék ilyen szobában élni. És mivel azt hiszen én még kamasznak számítok (16) elmondhatom, hogy ez túl bézs. Az utolsó tetszett a legjobban, mert abban volt egy kis barna meg sötétebb színek amik feldobták a hangulatot.
Én kifejezetten utálom a posztereket. Olyan személytelenek. Nemrég lett saját külön szobám amit imádok. :D
Ahogy belépsz egy zöld kiugró rész van a falnál gipszkartonból. Előtte van a kék ágy. A jobb oldalon van a szekrénysor. Szintén kék. Bal oldalon Két függőleges zöld csík van, kb 50 cm szélesek. Az egyikben tükör van 2 részben. Az aljuk és a tetejük görbe így eléggé feldobják a szobát. Alatta pitypangos falmatrica, amiből kis darabok fújódnak fel a falon és a tükrön. A másik csíkban kis öntapadós katicák vannak, amiket 100Ft-ért vettem hobbiboltban. A másik falon egy vízszintes csík van zölddel, benne majd képek lesznek (barátokról, családról Nem poszter), ha végre megveszem a kereteket. A szoba alapszíne pedig fehér. Imádom :D
Nem kötelező nyilván, hogy minden kamasznak ilyen szobája legyen. :) Az enyémen egy 6×2 méteres hableányos-tengeralatti freskó volt, s.k., apuval egy nyarunk ráment, de imádtam. :)) Illetve még most is ott van, csak én költöztem ki. :)
nekem őszintén szólva annyira nem különbözik a négy szoba – mindegyik alapjában véve bézses-fehéres. ez amúgy persze nem baj, ha valakinek ez tetszik (nekem pl nagyon erős színű szobám van)
viszont mindegyikkel az az érzésem, mintha a szoba tényleges tulajdonosának annyi beleszólása lenne a dologba, hogy megmondhatja, milyen kép legyen a falon. kamaszoknak nekem ez teljesen életidegen, túl letisztult. nyilván azért van ez, mert egy magazinba nem teszünk be képet olyan szobáról, ahol két dolog nem passzol össze, de szerintem ha egy tizenötéves ki akar tenni a falára egy osztályképet meg egy twilightposztert, nem fogja érdekelni, hogy az nem passzol a szoba stílusába. kicsit túl steril, „kamaszkoromban de szerettem volna ilyen szobát”-nosztalgia, de kizártnak tartom, hogy a cikk írója/a szerkesztő/a sztájliszt kamaszkorában előtérbe tudta volna helyezni a szoba egységességét azzal szemben, hogy de neki márpedig az a poszter kell a falára.
Igazad lehet, a szobák alapstílusa eléggé hasonló. Érdekes, én kamaszkoromban pont ilyesmit szerettem volna, de nem lehetett, mert a pici lakótelepi szobából és a már tizenöt évvel azelőtt is használtan vett „ifjúsági” bútorból nem nagyon lehet könnyed és letisztult szobát alkotni.
Ilyen helyzetben pont a poszterek tudnak csodát tenni. Én nem együttesekét vagy előadókét gyűjtöttem, hanem azon programok plakátjait, amiken akkoriban részt vettem. Szabad falfelület nem nagyon akadt a szobában, viszont remekül ki lehetett így tapétázni a ronda szekrényeket és ajtókat. Volt olyan programsorozat, aminek a plakátjai azonos stílusban készültek (méret, tipográfia, elrendezés), de minden alkalommal más volt a háttérfotó és az alapszín, így a sok poszter úgy nézett ki, mint egy összetartozó képsorozat, mutatós betűtípussal és szép pasztell színekkel.
Szia. :)
Az én érdeklődési körömhöz a festészet áll a legközelebb a fenti témák közül, de ami a szobákat illeti, a táncos tetszik a leginkább. Az utolsónál pedig megnyugtató a színek összhatása, az azért jön be. De igazából mindegyikben jól tudnám érezni magam. :)