Még szezonja van, úgyhogy gyorsan elkészítettem a vasárnapi ebéd után ezt a finom kis fánkot. Azért nem szalagos fánk lett, mert arról már írtam itt a blogon, erről meg nem. :D Csúnya dolog a blognak főzni, de mi is jól jártunk, úgyhogy nincs panasz. :) Magamnak retró pöttyös tányéron tálaltam — ez az egy darab van belőle, útravalónak kaptam anyutól az otthoni készletből, mikor albérletbe költöztem 6,5 éve, egy hasonló nagytányér, egy mélytányér és egy bögre társaságában :).
Ez egy nem sütőporos, nem élesztős verzió, amint kész a tészta, pihentetés nélkül lehet is nyújtani és sütni, tehát viszonylag gyorsan megvan, és kiadós. Láttam recepteket, ahol porcukorba hempergetik a végén, nálam ez elmarad, így is elég édes a lekvártól, de ha gondoljátok, hempergessétek.

Hozzávalók:

• 35 dkg simaliszt
• 5 tojás sárgája (vagy 4, és egy kicsit több tejföl)
• 1 kiskanál cukor vagy 1 zacskó vaníliás cukor
• 1 csipet só
• tejföl – amennyit felvesz, kb. egy kis pohárnyi, de nem egybe kell belezuttyintani, hanem kanalanként adagolni!
• a sütéshez: olaj
• a tálaláshoz: lekvár

A lisztet, a tojássárgáját, a cukrot és a sót egy tálba öntöm. A hozzávalókat elkezdtem dagasztani (én dagasztókaros robotgéppel készítettem a tésztát, de kézzel is lehet gyúrni), szép sárga morzsa lett belőle először, ezután el lehet kezdeni adagolni a tejfölt, mindig csak kanalanként. Mindig beledolgoztam az éppen aktuális tejfölt a tésztába, és ha még mindig morzsált, akkor jöhetett a következő. A végeredmény puha, de nem ragacsos tészta lett – ne legyen túl kemény! Lisztezett deszkán kb. 3 mm-esre nyújtottam, derelyevágóval rombusz alakúra vágtam a tésztát, és mindegyik kis rombusz közepébe vágtam egy csíkot (ld. kép – a deszka és a derelyevágó is nagymamától örökölt ♥). Ezután a rombuszok egyik csücskét áthajtottam a lyukon. Mivel gyorsan megsülnek, mindegyik kis fánkot el kell készíteni előre. Egy serpenyőben olajat hevítettem, annyit, hogy ússzanak rajta, majd amikor forró volt, beleraktam néhányat. Lényegében amint az utolsó is belekerült az olajba, fordíthattam is az elsőt, és amint az utolsót megfordítottam, már lehetett is kivenni az elsőt (papírtörlőkendős tányérra, hogy a felesleges olajat felszívja). Nem szabad túlsütni, mert akkor nem marad puha a közepe. Még melegen, lekvárral tálaltam.