Azt hiszem, a konyha a legintimebb helyiség mindenki életében, valahogy nagyon sokat árul el az ottlakókról a konyha hangulata, a berendezése, hiszen ez a lakás egyik szíve. Rengeteg féle konyha létezik, és mindenkinek más tetszik, ezért most a teraszos & előszobás képgyűjteményekhez képest egy szubjektívebb válogatás következik az inspirációs mappámból, a tovább után pedig egy hosszabb leírás a jelenlegi konyhámról. :)
Egy konyhától azt várom el, hogy inspiráljon a főzésre, az evésre, ezért nálam alapvető, hogy tiszta legyen és rendezett. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a konyhapulton nincs semmi elől a KitchenAidet kivéve, aki már önmagában egy nagy inspiráció, akárhányszor meglátom, és persze a konyha sztárja is, nagyon jól mutat. :) Egyébként semmi nincs elől, még az edényszárítónak is szorítottam helyet a szekrényben, hogy ha minden lecsöpögött, megszáradt, akkor őt is el tudjam zárni. A nyitott polcokat sem szeretem, hiszen annál több a porolnivaló, ezért nincs fűszerpolcom sem, egy polcon tartok néhány szakácskönyvet, a többi a nappaliban van (ld. napfény szekció később), illetve a falon van 3 polc, aminek a felső része üres (lomtalanítás eredménye, még nem találtam ki, mi legyen rajta), a középsőn nagy üvegekben állnak a lisztek (sima, rétes, búzadara) és a cukrok (por, kristály), és a rádió, az alsó polcon pedig a mikró van és az aktuális kenyerünk. A felső szekrénysor tetejére nagyon háklis vagyok, nem tartok ott semmit, így is elég kicsi a tér, nem szeretem, ha mindenféle cuccok „nyomnak” felülről. Ha lesz rendes fotógépem, lefotózom, hogy hogy néz ki minden, a mostani nem képes rendes képeket csinálni beltéren (ismét ld. napfény szekció).
Amikor beköltöztünk, a konyhabútor már be volt építve, és mivel nem is volt pénzünk újra, maradt a mostani. Amit nagyon szeretek benne, hogy jó magas, mivel az előző tulajdonos, aki építtette, egy magasabb hölgy volt (175 centi minimum, nem mértem le, amikor aláírtuk a szerződés :D), így nekem az alsó bordámig ér a pult, és nem kell görnyednem, ha dolgozni akarok rajta – és a 185 centis Ádám is kényelmesebben ügyködik így, bár neki még így is le kell hajolnia egy picit. Amit nagyon nem szeretek benne, az a színe – sötétbarna fa. Egy 6 négyzetméteres ablaktalan helyiségben szerintem nagyon szűkíti a teret, egy vajszínű variációt sokkal jobban el tudnék itt képzelni. És a legnagyobb fájdalmam az ablaktalanság. Hiába van asztal (kinyitható, gyúródeszkás, a nagymamámé volt) és szék (hokedli, szintén a nagyitól), egyszerűen sosem eszünk itt, mert megpusztulok a fénytelenségtől, inkább kiülök a kanapéra reggelizni a napfénybe. Ezzel viszont hosszú távon valamit kezdeni kell, még nem álmodtam meg, hogy mit, de valami leülős evőhelyet szorítanom kell valahol, mert nem leszek hajlandó a jövőbeni gyerekekkel a kanapénál tálcáról enni (sem pedig a számítógépnél!), a konyhában pedig kettőnél többen nem férünk el a helyszűke miatt. Márpedig előbb lesznek gyerekek, mint soktízmillió forintunk nagyobb helyre költözni, szóval az öt éves tervben benne van ennek a kihívásnak a megoldása. :) Tehát egyelőre a konyha a főzés színhelye, a nappali meg az evésé, és ahogy említettem, a szakácskönyvek nagy részét is itt tartom, hiszen itt jön meg a kedvem, hogy leüljek a kanapéra és átlapozzam őket. Ha nagyobb, napfényes konyhám lenne, természetesen oda költöznének, és ott nézegetném őket. :)
Az ablakon kívül tehát jó lenne még egy konyhasziget vagy nagyobb körülülhető asztal, ahova le lehet telepedni, enni, beszélgetni, odaülhet a gyerek a házi feladatával, a kifestőjével, vagy akármijével, és amíg teszek-veszek, addig tudunk értekezni mindenféléről. Talán egyszer ez is sikerül, de nem ebben a lakásban, az biztos.
Ami az anyagokat illeti, a természeteseket preferálom, a nagy, csillogó inoxcsodákat nem szeretem. A hűtőnk, tűzhelyünk fehér, mosogatógép nincs (helyhiány, nem fér sehova, csak ha kiveszem az egyetlen fióksort, de akkor meg a fülem mögötti kispolcon kéne tartanom a lábasokat és az evőeszközöket). Egyébként én szeretek kézzel mosogatni, de megint bárcsak lenne egy ablakom, és nem a felső szekrénysor ajtaját kéne bámulnom mosogatás közben. :) Egyébként az ajtó mögött egy ilyen szekrény képviseli a kamrát is, külön helyiség nincs. 60 centi mély, úgyhogy jó sok minden fér el benne, bár nem szoktam felhalmozni a cuccokat, inkább legyen átlátható és szellős a polcok tartalma. :)
Dekorálni a konyhajtót szoktam (belekalapáltam egy szöget, és szezononként váltakozik rajta a dísz), a hűtőre néha rakok mágneseket, de általában azt szeretem, ha szinte üres, a kicsi polcok tartalmát pedig néha változtatom, egy időben (tél volt) az aktuális kedvenc szépdobozos teákat tettem ki, volt egy műzlis korszak, amikor külön üveges tárolókba öntött műzlik díszelegtek rajta, most régi szakácskönyvek (Horváth Ilona, nagymamám kézzel írott receptes gyűjteményei) vannak ott, de biztos kitalálok még valami mást. :) A konyhaasztal terítőjét is variálom, most épp zöldalmazöld (a kedvenc zölem), csíkos.
Akárhogy is, nagyon szeretem ezt a konyhát, hiszen az albérletek után ez volt az első saját birodalmam, úgyhogy lehetőségeink szerint kihozom belőle a legtöbbet, és majd egyszer lesz egy szuper napfényes, nagy asztalos konyhám is, de addig is szeretni fogok ebben alkotni. :)
Nektek milyen az álomkonyhátok?
„Ezzel viszont hosszú távon valamit kezdeni kell, még nem álmodtam meg, hogy mit, de valami leülős evőhelyet szorítanom kell valahol, mert nem leszek hajlandó a jövőbeni gyerekekkel a kanapénál tálcáról enni (sem pedig a számítógépnél!), a konyhában pedig kettőnél többen nem férünk el a helyszűke miatt. Márpedig előbb lesznek gyerekek, mint soktízmillió forintunk nagyobb helyre költözni, szóval az öt éves tervben benne van ennek a kihívásnak a megoldása. :) ”
Úgy érzem, hogy ez időközben megoldódott :)
Én nem tudom még pontosan, hogy milyen az álomkonyhám, de egy biztos – nem akarok fekete, fehér és üveg bútorokat a következő lakásba… Ami mostanában a legjobban inspirál, a jóbarátokban látható konyha. Imádom azt a türkiz bútort, a rengeteg pakolós helyet, hogy egyáltalán van hely, lehet hol ügyködni, és mindennek a közepén ott a hat fős asztal, ahova „be lehet gyűjteni” az embereket. Plusz egybe van a nappalival, amitől a háziasszony nincs „kirekesztve” a konyhába :).
Igen, számítottam rá, hogy az egyik megoldás az, hogy nem fogok örökre abban a lakásban élni. :) Most is eszünk a kanapén, de ez döntés, és nem az egyetlen lehetőség, így más.
Nekem az én konyhám az álomkonyha. Tavaly nyáron hihetetlenül sokat güriztünk vele – vagyis igazából a férjem dolgozott rengeteget. Falakat vertünk szét, hogy tágas étkezős konyhánk legyen. Csempét bontottunk, pakoltuk a sittet – három tonna törmelék. :) Én meg már terhes voltam, és a férjem nem engedett a konyha közelébe sem akart engedni, nehogy bajom legyen. :) Végeredményben büszkék vagyunk a konyhára, már csak három dolog hiányzik, pénz hiányában – most ezekre gyűjtünk: mosogatógép; gurulós konyhasziget; új étkezőasztal székekkel.
Technikai kérdés: nem tudnád a képeket úgy feltölteni, hogy egy jobbra – balra nyillal átnézhető legyen az összes? Vagy csak én vagyok béna, de nekem úgy jelenik meg, ha rákattintok az egyikre, akkor azt új ablakban nyitja meg, és ahhoz hogy a következőt is megnézhessem, ablak bezár, vissza a másik ablak, rákattint… és így tovább… :)
Mióta új szerveren vagyunk, ott szigorúbbak a biztonsági szabályok, és minden bénább plugin le van tiltva, mert hackelésre ad okot. Nem találtam még olyan galérialapozgatósat, ami ne terhelte volna meg iszonyúan a szervert. (Értsd: telepítem, és egy percnél tovább tölt be az oldal, aztán meg úgy levágja a szervert, hogy órákra kiesik és a rendszergazdának kell manuálisan visszakapcsolnia.) Van rá megoldás, de az 300 font havonta, és még nem tartunk ott, hogy egy ilyen pluszkiadás beleférjen a meglévők mellé. (Az a helyzet, hogy ilyen nézettséggel, mint az én blogom, általában bődület nagy cégek szoktak rendelkezni, akiknek meg se kottyan kiköhögni az ehhez kapcsolódó fenntartási költségeket és szerverdíjakat. Mi kottyanunk, úgyhogy lassabb a növekedés üteme.) De a következő pár éves tervben benne van ez a bővítés, dolgozunk rajta, és ha sikerül, lesz lapozgatós galéria, addig meg a türelmeteket kérem!
Szia, Via, sziasztok, FlyLady-k!
Újrakezdő FlyLady vagyok, a hírlevélből futottam bele ebbe a posztba (újra).
Az én álomkonyhám éppen most alakul, felújítás előtt állunk, aminek persze erősen határt szab a pénztárcánk :)
Eddig egyedül a fiókgombok fixek :D Annyira szép mintás kerámia fogantyúkat találtam eBayen ennél az eladónál, hogy hirtelen választani sem tudok,teljesen beléjük zúgtam: https://stores.ebay.com/Trendyhomedecodotcom/Ceramic-Drawer-Knobs-Pulls-/_i.html?_fcid=93&_fsub=3490963018&_localstpos=&_sid=749251188&_stpos=&gbr=1
(Itt írtam róluk bővebben a blogomban is: https://gepsegszalon.hu/?p=2807 )
A többin még gondolkodom, mi lenne jó, hol és hogyan, jól jönnek ezek az inspirációk…
Esetleg tehetsz az ajtóra ilyesmi posztert, és akkor úgy fog kinézni, mintha egy kertre nézne :)
https://www.creativewallcovering.com/Merchant2/img/products/md/41ww-pr92089_md.jpg
https://www.amazon.com/gp/product/images/B000I0XSBU/ref=dp_image_0?ie=UTF8&n=284507&s=kitchen
Üvegajtóm van és nagyon szeretem, az efféle full falmatricát nem tartom túl esztétikusnak, inkább álmodozom és megvalósítom. :)
Szia Via!
Már vártam a konyha-összeállításodat:-)!
Nálunk kicsi konyha van, középen az étkezőasztallal, ami konyhapult is egyben, és a gyerekek is itt rajzolnak, vagy éppen sütnek velem. A konyhabútort az előző tulaj hagyta itt, szintén. Natúr fenyő front, nekünk nagyon tetszik. Sajnos nem elég strapabírók: a gyerekek is szokták „nyitogatni”, hát elkezdtek töredezni… Nálunk van egy könyvespolc is a konyhában (és persze ablak is, ezért tudom itt nézegetni a szakácskönyveket), azt találtam ki, hogy csipkés szélű kis terítőket fogok rá varrni, mint a régi időkben tették.
Azt hiszem azért szeretem olvasni a bejegyzéseidet, mert őszinte, életvidám és optimista gondolatokat közölsz. Energiát adó, inspiráló, lelkesítő. Köszi, hogy megosztod a gondolataidat velünk!
Orsi
Én köszönöm, hogy olvassátok! ♥
Nekem is mosogató és előkészítő előtti ablak lenne az álomkonyhámban, mert olyan lelombozó, hogy a falat bámulom ténykedés közben, pedig egyébként szeretek sütni-főzni.
Azt is utálom, hogy az előkészítő pulton ügyködve minden a konyhába belépő nekem hátulról érkezik, a vendégek ha kikukucskálnak, háttal nekik vagyok kénytelen beszélgetni velük :S
Ha egyáltalán nem lenne ablak, szerintem ki se dugnám az orrom a konyhába :) Még a füdőben és WC-ben is utálom, hogy nincs, de hát egyelőre 53m2 panellakás csak a birodalmunk …
A konyhai összeütközéseken régen bosszankodtam, de azóta inkább egymásnak háttal (így történnek a mi karambolaink) megpróbáljuk megölelni egymást, és bosszankodás helyett csak nevetünk rajta …
Kedves Via, egyszerűen csodásak a képek! Úgy tűnik, nagyon hasonló az ízlésünk (és az álmunk…)! :) Én már a végleges konyhámban vagyok, tulajdonképpen csak egy bosszúság van, az, hogy innen megy fel a lépcső a padlásra, s ez elfoglal egy kis helyet. Egyébként egész jó kis hely, pici, de van ablak a mosogató fölött a kertre/teraszra. Az én álomkonyhám tiszta, szellős, átlátható, világos… mint a képeken… :)
Nagyon örülök, hogy tetszenek! Remélem, saját konyháról is tudok majd hasonlóan szépeket készíteni egyszer, de majd a mostaniról is fogok mindenképpen, mert nagyon bírom, amikor reggel bemegyek és szép tiszta. :)
És reggelit készítünk és összeütközünk és akkor mindig puszit adunk egymásnak a férjemmel. A kis konyha előnyei. :D
A konyhám az én álomkonyhám, párom kétkezi munkáját dicséri, majdnem mindent sikerült az elképzeléseimnek megfelelően megcsinálni, natúr szinű, lakkozott, diófaajtókkal, ablak előtti mosogatóval ( amióta Via-program szerint műkődőm:) nem is akarok mosogatógépet!:))….csak szakácsot nem kaptam mellé!:))
Ismét egy remek összeállítás! Gratulálok Via!
Nekem a 9-es tetszik a legjobban! Körbejárható pult, amihez azért oda is lehet ülni, kerek étkező-asztal, osztott ablakos teraszajtó a konyhából közvetlenül a kertbe… kell ennél több?! :D
Bár én nem tennék ennyire magas felső szekrényeket, egy ekkora konyhában erre már nincs szükség, szerintem.
Nálunk az ablak előtt van olyan pult szakasz, amihez oda lehet ülni (bárszékeken), imádom! Csak javasolni tudom! A gyerekekkel amikor sütünk, ide ülnek a kis gyúrótáblájukkal, és lehet alkotni!
Kedves Via! Köszönjük (a férjem is :D) a sok inspirációt, rég nem volt ennyire rendben a konyhám! (Nem értem a listám végére, de én már ennek is nagyon örülök.)
Eszméletlen jól írtad le a konyhádat, jól magam elé tudtam képzelni!
Konyha téren abszolút szerencsésnek érzem magam, mivel megvalósult nagy álmom, és az évek óta nézegetett rusztikus vanília konyhát kaptam, mindenféle beépített ketyerékkel és Tiffany ólomüveg mintás felső szekrényajtókkal. A vaníliaszínű konyhához csokibarna a konyha fala, és bézs 10×10-es csempékkel van kirakva a fal egy része. Hangulatvilágítás is van az üveges ajtók mögötti szekrényekben, este csak ezt a fényforrást használjuk (csak rendet kell benne tartani :(
Persze nem (csak) az a lényeg, hogy hogy néz ki, hanem a praktikusság és a használhatóság. Aki építkezés előtt áll, vagy konyhatervezés előtt áll, mindenképpen javaslom, hogy próbáljon meg egy „próbafőzést” (még ha csak elméletben is) csinálni az általa kiszemelt konyhában. Nagyon sokat segít az elrendezésben! Vannak dolgok, amik nagyon jól néznek ki pl.: bárszékes-pultos megoldás, de azt kisgyerekkel/ gyerekekkel évekig nem lehet használni.
Lényeg a lényeg, egy lakásban/ házban az egyik legnehezebb kialakítás a konyháé – szerintem.
Köszönöm a fotó gyűjteményt!
Remélem, majd a képek is azt mutatják, amit elképzeltél. :))
Én bárszékes konyhában nőttem fel, imádtam felmászni a székekre! :) Sosem estünk le róla a húgommal. De lehet, hogy csak mázlink volt. :D
Mennyire mások vagyunk, mindig rájövök! :)))
Nem szeretem a fehér felületeket, nekem egy hűtő ne fehérkedjen elől. :) De a szekrények is legyenek színesek, élénkek.
Viszont a konyhabútoromat pont úgy csináltattam, hogy magas a pult. Miért görnyedjek azért, mert az átlagember jóval alacsonyabb nálam? :)) Így nem kell előrehajolva gyúrni, vágni, darabolni, azóta szívesebben főzök… ;)
Igen, pont ezért nem is akartam egységes „ilyen. legyen. a. konyhád. és. pont” bejegyzést írni, mindenkinek más tetszik, ez nagyon-nagyon szubjektív téma! :) Az a lényeg, hogy a sajátjában mindenki örömmel sürögjön-forogjon.
Nekem egyszer volt hátrányom abból, hogy magas a pult. A tűzhely is meg van emelve, hogy egy síkban legyen a pulttal, és amikor tönkrement, akkor rezsón kellett főzni, na az úgy nézett ki, hogy rátettük a tetejét a tűzhelyre (egyébként nincs rajta, mert a szagelszívótól nem lehetne kinyitni), az plusz 5 centi volt, aztán erre jött a rezsó. Szinte kissámlira állva kellett kavargatnom a cuccokat, és a nagy lábasba csak lábujjhegyen pipiskedve láttam bele. :D
Szia Via! Fogalmam sincs, miért most regisztráltam az oldaladra, hiszen az indulása óta(!) rendszeres olvasója vagyok. :) Nagyon szeretem a posztjaidat olvasni, mindig felvidítanak!
Ami a konyhámat illeti, kicsi és ablaktalan (csak bukó), de nem ez zavar benne a legjobban, hanem, hogy – belvárosi garzon lévén – a bejárati ajtó is ide nyílik. Hozzád hasonlóan nekem is az előző tulaj által csináltatott konyhabútorom van, ami fehér, világos faszínű pulttal, viszont én, ha innen elköltözünk családalapítás céljából, a remélhetőleg jóval nagyobb konyhámba sötét fabútort szeretnék, a dió legszebb, sajna a legdrágább is…
Nekem nem hogy mosogatógépem nincs, de a mosógép is csak ide fér, a hűtő pedig a nappaliba, az étkezőasztal melletti sarokba. :) Viszont én szeretem a pult végében az Illy kávésdobozt, a helyes kis cukor-, só- és liszttartómat. Az edényszárítót nem, de azt se tudnám hová rakni. :(
További sok-sok kedvet és ötletet a blogoláshoz!
most már kommentelő hű olvasód,
Dorka
Szia!
Örülök, hogy előbújtál. :)
Nagyon szép egyébként a konyhabútorom, egy nagyobb konyhában tök jól mutatna, csak ilyen kicsiben van „fekete lyuk” hatása. :) És nem is koszolódik annyira, mint a fehér, az biztos, hogy gyerekmancsok ellen jobb ez a szín. Az előszobai beépített szekrények is ugyanebből az anyagból vannak, azok is itt voltak a lakásban, mikor beköltöztünk, de azokat szeretem. :)
Köszi az ötleteket! Az ablak tényleg nagyon kell a konyhába és ha megoldható, jó, ha a mosogató felett is van. Nem mindegy, hova tudsz felpillantani a szerintem legkínosabb konyhai tevékenység közben. Kicsit távoli asszociáció, de egyszer száz éve nyaraltunk egy horvát (ill. akkor még jugoszláv) kempingben, ahol tengeri panorámás volt a közös mosogatóhely. Nem volt semmi :).
Szia Via. Köszi. Ránéztem az 5-re és láttam, hogy ez az enyém méretben, stílusban, ablakilag meg csak úgy :) Köszönöm, hogy megmutattad. Egyébként én úgy készülök az új konyhabútoromra, hogy van egy papír és egy ceruza a konyhában és mindig lerajzolom, hogy mit honnan lenne a legpraktikusabb elővenni, vagy hol használni. (az utolsó fakanáltól kezdve a fűszereken át, a poharakig). Asztalos legyen a talpán, aki ebből el tud majd indulni.
Szia Via! Fiatal életkezdő lévén sok ismerősöm építkezik/költözik mostanság és aki megengedhette magának, mind csináltatott konyhaszigetet. Azonban egyenlőre csak azt látom, hogy nagyon divatos (a cserépkályhával egyetemben), de mi teszi valóban praktikussá? Amúgy nem vagyok ellenzője, akár az én álomkonyhámba is beleférne egyszer. (Az álomkonyha jelentése nálam nem egyenlő luxuskonyhával. Inkább praktikusság mindenek felett.) Már ha valaha lesz akkora konyhám.
Szép napot és hétvégét mindenkinek!
Mi szinte mindig együtt főzünk a férjemmel, és nagyon nehéz egymást kerülgetni a pici, L alakú munkafelületen. Egy szigetet rendesen körbe lehet állni, adogatni egymásnak a cuccokat, és körbe lehet ülni, meg minden. Nekem tetszik. :) Ráadásul oldalt körben tele lehet pakolni is.
Köszi a választ! L alakú konyhában nőttem fel, valóban kényelmetlen tud lenni, ha valaki beáll a sarokba (a mosogató és a tűzhely közé, szóval elég frekventált terület), és pont neked is ott lenne dolgod.