Ezt a bejegyzést most Szombathelyről írom, anyuék gépéről. Fura a gyerekkori helyszínemen a blogomon dolgozni. :)
Reggeli rutin ide, rendezett szoba oda, azért van egy bája a vetetlen ágynak, főleg, amikor szépen rásüt a hajnali fény Talán még meleg is van a takarók alatt, hiszen nemrég bújtunk ki belőle. Félig még benne laknak az éjszakai álmok. Kicsit csábít is a visszabújásra, az ágyban reggelizésre, olvasásra, plafonnézésre. Néha kellenek nem betegségből, hanem szabad akaratból ágyban töltött napok, és akkor a vetetlen, puha ágynál nincs is jobb.
A képek klikkre nőnek! Forrás: we♥it.
Naná! :D A melltartó ősi ellenségem! :DD Otthon épp nincs senki (ha van pasi, őt sem zavarja, hihi), felső szintre senki nem lát be, a nap besüt így jó meleg a lakás, és még környezetbarát is vagyok, mert kevesebb ruhát kell mosnom! ;))))
Aha, ez így tetszik! :) Néha varrok valami mintás ágytakarót, de aztán megunom a mintáját. Reggel elrendezem szépen, aztán ajtót rácsuk.
Most kapok szülinapra új varrógépet, az majd ösztönözni fog új ágytakaró varrására! :))
Az egyetlen ok, amiért külön hálószobám van és nem egy nagy tér az egész lakás: nem szeretem, ha az ágynemű el van téve, csak elrendezve. Szeretem, ha egész nap szellőzik, nem dunsztolódik egészségtelenül elzárva. :) Emlékszem rá, a nagyszüleim is kitették az ablakba szellőzni fél délelőtt a paplanokat! :) Rácsukom az ajtót és este csak fejestugrok a párnák közé.
Nem mellesleg reggel beállt háttal képtelen lennék lehajolni, elpakolni, akármennyire is magasított az ágyam. :D
Ruhában sosem feküdnék bele, de otthon úgysem szeretek ruhában lenni. :))))
Nudizol? :D
Én úgy szoktam beágyazni, hogy elrendezem a párnát, a takarót, aztán rá ágytakaró. El nem pakolom sehova, csak rajta vannak az ágyon, szépen, nem összetúrva, mint a majomfészek. Nekem ez a beágyazás. :) 2 perc az egész.
Az első kép…! Oda vagyok érte!!! Köszönet :)