♥ Újra itthon. Super Secret Squirrel üzemmódban az elmúlt 16 napot a Dunántúlon töltöttem – kicsit Sopronban, amíg kórházban voltam, és jórészt Szombathelyen a “leányszobámban” anyuéknál, mert a varratszedés és a Húsvét miatt fölösleges, fárasztó és rohadt drága lett volna fel-le vonatozni néhány nap eltéréssel. Olyan jó újra itthon lenni! Én úgy, de úgy szeretem a lakásunkat, a konyhámat, az ágyikómat, meg még a vécét is, hogy el se hiszitek. :) És persze hiába vittem le a fájljaimat és dolgoztam ott is, azért egészen más a saját monitoromnál, a saját íróasztalomnál lenni.
♥ Tegnap – ha már ott jártam – beugrottam a gimimbe, és fantasztikusat beszélgettem a régi tanáraimmal. Annyira örültek és minden úgy érdekelte őket, nagyon örülök, hogy bementem. Ha van egy kis időtök, beszéljetek a tanáraitokkal, akár két éve érettségiztetek, akár huszonkettő, mert olyan hálásak minden visszajelzésért, legalábbis az enyémek azok voltak. És persze you can get the girl out of the library, but you can’t get the library out of the girl, a nap nagy részét a könyvtárban töltöttem (2004 és 2006 között az ELTE informatikus-könyvtár szakára jártam, és a gimiben a könyvtáros Ági néni készített fel a felvételire, úgyhogy a gimi utolsó két évében az összes lyukasórámban ott tanultam és könyvtároskodtam mellette). Könyveket vettem vissza (2004-ben született gyerekektől…!), feladatlapokat írtam ötödikeseknek-hatodikosoknak könyvtárhasználatról, meg gépeltem (gépelni nagyon jól tudok, szakmai ártalom :)). Egyébként ha belegondolok, most is könyvtárosmunkát végzek itt a blogon. Kigyűjtöm a netről az érdekes dolgokat, és ha kérdeztek, 99%-ban tudom, hogy hol van rá a válasz, akkor is, ha fejből nem is tudom azonnal. :)
♥ Szintén a tegnap programja volt – és ezért is nem volt időm bejegyzést írni -, hogy este elmentünk a Weöres Sándor Színházba a Kabaréra. Legyetek szívesek megnézni legalább egyszer – az őszi évadban is játsszák. Mondjuk a közönségben voltak nagyon furcsa emberkék, akik mint a birkák, minden műsorszám után tapsoltak, akkor is, amikor egyébként döbbent csend szokott lenni (és ez is az előadás célja) a sokktól (horogkeresztek, stb.). Ez speciel megviselt és nem esett jól. De az előadás és a színészek is csodásak voltak.
♥ Minden más: igazi, édes, ízes eper; zalaco-s sajtos rúd; kakaós csiga (kedvencem, ha nagyon jó, és haragszom, ha rossz :)); megérkeztek az újságjaim új lapszámai, izgalmas egyben átolvasni őket; csipkebogyó & hibiszkusz tea; ArtDeco szemhéjalap – minden jobb vele! :). Most futok kicsomagolni a bőröndöket és beindítok egy mosást.
nagyon irigyellek azért mert a tanáraid emlékeznek rád:) Sajnos én olyan jelentéktelen voltam mindig is a gimiben, hogy ha bemennék ma, akkor azt se tudnák ki vagyok. Esetleg a nevemről rémlene nekik valami, mert a keresztnevem nagyon ritka…
de 100% hogy nem tudnák velük kötetlenül beszélgetni, hiszen igazából egyikkel sem volt olyan jó viszonyom soha. az ofőm egyenes gyűlölt, oka persze nem volt rá… kevés a kellemes emlék a tanári oldalról. :(
Pedig hidd el, nem tartoztam a menő csajok közé. :))
Amúgy az is lehet a dolog oka, hogy 8 osztályos gimibe jártam, és 2 osztály volt összesen az évfolyamunkban, szóval azért elég maradandóak tudtunk lenni.
Na igen, ha az ember tizenkét évig jár ugyanoda, akkor még a takarítónők is megjegyzik :-)
Via, odaért a mail egyáltalán? Mert válasz nem jött.
Válasz azért se jöhetett, mert kicsit le vagyok amortizálva, ma épp hang nélkül ébredtem, de egyébként nem kaptam levelet, mikor küldted, milyen címről? A spamben is kerestem, de nem volt semmi. :(
Részvétem a hangtalanság miatt.
A gmail valamiért nem szeret engem, rendszeresen eltűnnek leveleim az éterben. Gondoltam, hogy most is ez történt… Sebaj, majd újraírom.
Már visszajött, csak kicsit érces. :D
Nincs meg a kimenőben, hogy újra el tudd küldeni?
A gmailt megette a fene.
Görög Andi. Ha legközelebb a suliban jársz, keress meg a 2001/b osztály tablóján. A tablófotó elég béna, hagyatkozz az esetleges emlékeidre, vagy ezek hiányában a fantáziádra :-)
Mocorog valami a neved hatására, de arc még nem bút elő a ködből. :)) Na majd meglesem, nem tudom, mikor megyek legközelebb hétköznap. :D
Lehet, hogy beküldök valakit kémkedni egy fényképezőgéppel. ^>^
Szélesvásznú, szemüveges, barna és az utolsó pár évben már rövid hajú nőszemélyt próbálj felidézni, egy nagy fekete gitártokkal kiegészítve :-)
Azt hiszem, megvan. :))
Akkor ismét megoldottuk az élet egy nagy problémáját ;-)
Az ilyenek néha fontosabbak, mint a többi. :))
A cuki anyukám vett nekem túró rudit ~ a gyerekkori barátnőm segít a fotó portfólióm elkészítésében ~ kész az egyik szakdolgozatom ~ a 10 perces nyújtás videónak köszönhetően úgy érzem, le tudnám futni a maratont~ Olyan érzésem van, mintha szeretne, csak ő sem tudja pontosan, hogy mit akar, de érzem, hogy érez és ez jó ~ :]
Szurkolok, hogy rájöjjön, mit akar, és az Neked is jó legyen! ;)
Édes álom :] Köszönöm szépen! :]
Szia Via!
Jót mosolyogtam a hozzászólásokon, ugyanis én is Bolyais voltam, csak épp Kecskeméten, illetve informatikus könyvtárosként végeztem, csak épp Szegeden. :) Csak az érdekesség kedvéért gondoltam megosztom ezt az infót :D Egyébként imádom a blogodat! Remélem még sokáig olvashatunk :)
Kicsi a világ. :)))
100 + Áfa évig tervezek élni, és blogolok, amíg ujjam, szemem, gépem van. :)
Kedves Via! Csak egyszer írtam még neked, lehet, hogy nem túl kedveset, nem tudom emlékszel-e, az otthoni öltözékesnél.. Remélem nem a rossz emlékeid között szerepelek!
ANNYIRA jók ezek a things i love-ok, olyan jó kis optimisták, naggyon kell ez a lelkünknek! Ma nekem az volt a legnagyobb i love, hogy meggyógyult a legnagyobb fiacskám, aztán az is,hogy végére érek a hatalmas kupac vasalatlannak, fincsi kv-t ittam délután, elmúlt a fogfájásom, mindegyik gyerekem szuperaranyos volt ma, többé-kevésbé rend van a lakásban, és hallottam a gyerekekt gurgulázva nevetni. De jó volt összeszedni!
Ugyan, semmi gond. Ha haragudnék, már észrevetted volna. ;)
Tök jó dolgok történtek Veled! :) A gyereknevetés nagyon jó kis hang. :)
Gyanús vagy te nekem. Melyik gimibe jártál? (Már ha nem túl indiszkrét a kérdés.)
Á, nem túl szerencsés ezt egy blogon megkérdezni. Ha gondolod, inkább áruld el az osztályfőnököd nevét, abból csak azt fogom tudni, hogy oda jártál-e, ahova én :-)
Nem indiszkrét. :) Full névvel ott vagyok a Rólamban, még fotót is találsz. Csak az nem keres rám Facebookon, aki nem akar. :)
A Bolyaiban végeztem 2004-ben. :)
Én 2001-ben. Ezek szerint az vagy, akire gondoltam. Kicsi a világ!
Könyvtáros Ági néni meg egy legenda :-)
Arckönyvön és rokonain nem vagyok fenn. Az ember legyen hű az elveihez :-)
Imádnivaló legenda. :))
És Te ki vagy, ha már így összeismerkedtünk? :D Nemér, hogy csak Te tudod. :P Az elveidre tekintettel írhatsz mailt is. ;)
Izé… névről tudni fogod? Mert képet nem kapsz ;-)
Lehet, de nem ígérek semmit. :) Ha tegnap mondod, megkereslek a tablón. :P
az új zöldséges pult a villamost az egyetemmel összekötő út mellett… :) 130Ft/kg epret enni az előadáson priceless. <3
Végül is tanultunk bibliobuszokról, egy modern, mindennel felszerelt könyvtár üzemeltetése nem lenne hülyeség.. csak pénz kéne ;)
Na igen, a ‘mobilmunka’ nem rossz :] Azért remélem, hogy a közeljövőben nekem is ilyen munkám lesz, bár ilyen végzettséggel lehet nem lesz kivitelezhető, bár ki tudja mit hoz a jövő ugyebár.. Én bizakodó vagyok!
Mobilkönyvtár! :D
Persze, én is így gondoltam a “kolléga” megnevezést :)) Remélem már jól vagy, biztosan jól esett a pihenés anyukádéknál!
Igen, jó volt, de már nagyon vágytam haza. :) Egyébként a szinkron előnye, hogy bárhol tudom végezni, úgyhogy már a múlt héten szokásos gőzzel dolgoztam. :) Nagyon fura volt nem saját gépnél. :)) De persze pihenés volt, hogy nem kellett főznöm, takarítanom, cserébe sétáltunk sokat Ádámmal (persze ő is hozott munkát). A szabadúszás előnyei. :) (A hátrányait things i love thursday-en nem említem. :P)
Elintézni mindent a szakdogával kapcsolatban; venni egy szemhéjtust és tavaszi lila színű körömlakkot; megvenni az új Marie Claire-t, amiben csomó szuper ajándék van! Nekem ezek :)
S tudtad, hogy kollégák vagyunk? Én most fogok végezni informatikus könyvtárosként BA-n :)) De ha minden jól megy megyek tovább MA-ra :] Jó ilyenekre rádöbbenni, ilyenkor olyan picinek tűnik a világ :))
Hát, csak majdnem kollégák, mert leadtam a szakot és most szinkrondramaturg vagyok már 3 éve. :D De legalább van közös pont. :))