♥ Klíma klíma klíma. Végre kapok levegőt és működnek az agysejtjeim akkor is, ha kinn meleg (mit meleg, hőség!) van. Pillanatok alatt be fogja hozni az árát, mert tudok dolgozni nyáron is.
♥ A Glee fináléjának New York kiélvezős része nagyon tetszett, a többi nem érdekel. De egyszer elmegyek New Yorkba és tök jó lesz, aztán hazajövök. :) Ha Carrie is lesz belőlem valaha, az én buszreklámom a 7-es buszon lesz, nem máshol. :)
♥ Szoknyák, szandálok, trallala, imádom a nyarat. Tök jó eddig, és tök jó is lesz.
♥ Szinkron. Haladás, pörögnek a percek. Pénteken voltam benn a stúdióban, beültem a felvételre, és ilyenkor mindig inspirálódok: látom, hogy mi történik a szövegemmel, hogy dolgoznak, mi stimmel, mi nem (szerencsére utóbbiból minimális van), utána pedig megújult erővel állok neki a munkának. Ha csak egy tucat embernek segítek azzal, hogy profi (pontos, magyaros, stb.) szöveget írok (t.i.: a stábnak), akkor már megérte (nem mérgelődnek és nem csúsznak a javítgatás miatt). És persze az olyan vicces pillanatokért is, amikor a scriptben a barman helyett batmant olvasok, és nem is akadok fenn rajta, hogy mit keresne a Sötét Lovag egy mexikói szappanoperában. :)
♥ Mindenféle kis/nagy dolog: szuperkedves emberekkel levelezni és ötletelni; Szabad a Vásár (addig még bankot kell robbantanom :)); barna körömlakk; Limitless – drog nélkül is megy, úgy hívják, hogy üdv; takarítós jelenetek a filmekben; isteni színház; cuki kisbaba akinek első látásra szimpatikus vagyok, bízik bennem annyira, hogy röptessem, és megtanulja a nevemet (bíztató a jövőre nézve — és mielőtt megkérdezitek kommentben, hogy lehet-e gratulálni, nem, továbbra sem vagyok terhes, ha emlékeztető kell, 6 héttel ezelőtt ez volt; 9-esiker köveknek adtam életet. :) De előre szólok, hogy továbbra fenntartom a jogot, hogy terhesség nélkül is gyerekekről ill. gyerekeket érintő témákról beszéljek, mert nyitott szemmel járok ők meg cukik. :)) Nem kell jelnek venni. :)); gitárriffek minden mennyisében; szombat esti fix program: Doctor Who; kidobni két sorozatot a nézős listáról és felszabadulni (Gossip Girl, Chuck).
OK. Köszönöm a megnyugtatást :)
Igazat adok Neked. Én erről az oldalról nem néztem meg.
Csak tudod néha megijedek. Mert sok nő és férfi is a karriert, pénzt stb a gyerek elé pakolja és amikor rászánják magukat, akkor meg már nem jön össze vagy nagyon nagyon nehezen. És ijesztő, hogy a mai fiatalok, harmincas és negyvenes éveikre tolják el a gyerekvállalást. Olyan emberek, akikre a mai társadalomnak szüksége lenne mert boldog családokat tudnának alapítani. Kicsit mintha a mai generációk elkényelmesedtek volna ebben a kérdésben. És ez nem biztos, hogy jó. vagy ha nem is kényelmesedtek el, de egy csomó mentális blokkal lekötözik magukat és már emiatt sem jön össze a fizikai „nemzés”.
Nem biztos, hogy igazam van. Sőt. Meg végül is mindenkinek a magánügye ez a kérdés. De a statisztikák ijesztőek. És értelmes, okos szép gyermekek szüleire várunk :))) Bocsi.
Lesznek értelmes, okos szép gyerekek, értelmes, okos és szép szülőkkel, csak idő kell a szülőknek. :))
Szia Via!
Most értem vissza a ballagási teendőimből.
Nem szerettelek volna megbántani. Csak én imádom a gyerekeket és kívánom mindenkinek, hogy meg tudja tapasztalni. Leginkább szeret3ettel közelítettem irányodba ezzel a „tréfás” kérdéssel. Bocsi.
Nem haragszom, nem bántottál meg, csak ez egy vesszőparipám, de az itteni válaszokból és a FlyLady csoportban a többiek válaszaiból másnak is baromira rosszul tud esni. Tolakodó és kész. De nem haragszom, ne aggódj. :) ♥
Tudod, nem csak Te szereted a gyerekeket, hanem nagyon sok nő, akiknek (vagy átmenetileg, vagy soha) nem lehet, és akkor ez a kérdés bármilyen szeretettel is legyen mondva, soha, soha nem tud tréfás lenni. :( Nem azért nem szül mindenki, mert nem tudja, hogy milyen jó…! Nem meggyőzésre van szükségük.
Én is szeretem a gyerekeket. Én is akarok gyereket. És pont azért idegesítő a kérdés, mert engem is mindig olyan helyzetekben ért, hogy lenne, csak nem tud (különböző okokból, amik szerencsére megoldhatók – mázlista vagyok! Nekem már csak a pénz hiányzik, méhem, petesejtem – újra – van… De nem mindenki van így! Éveken át feleslegesen próbálkoznak, újra és újra megjön a menstruáció, amikor már rég nem kéne, N-edik beültetés, hormoninjekciók… Vagy épp válófélben vannak, és épp eltűnni látszik a boldog család esélye. Ezer oka lehet…) És így a kérdés csak fájó emlékeztető arra, hogy nincs és nem lehet, tök mindegy, hogy miért és még meddig. És hiába vagy kedves, és hiába vagy jószándékú, és hiába kívánod mindenkinek, hogy megélje ezt a csodás dolgot, ez nem segít, és nem könnyít, és nem enyhít a kérdésen. Mert a kérdezett is maximálisan tudja, hogy csodás, és pont azért fáj olyan kegyetlenül. Inkább kérdezz mást. Beszélgessetek a benzin áráról vagy az időjárásról. Az kevésbé személyes. A gyerek-téma meg maradjon meg a közeli barátoknak, akikkel az ember magától is megosztja a legbensőségesebb dolgait, anélkül, hogy kérdeznék.
Én komolyan azt javaslom, hogy ezt senkitől nem szabad megkérdezni, a legjobb baráttól se, ha el akarja mondani, úgyis elmondja… Azt is, ha terhes, azt is, hanem.
Ha publikus, akkor lehet együtt örülni, de hadd döntse el mindenki maga, hogy mikor jelenti be. A barkochbában se szabad rákérdezni. :)
Sok-sok ízletes földieper, ajándék Hollókőről a kislányomnak: teknőst formázó fakirakó – egyik oldalán számok, a másikon betűk. Csokidiszkont a Mester-Angyal sarkon – köszi a tippet, Via! Hogy van időd ilyen jó kis helyeket felfedezni: a Heidi 75%-os tényleg nagyon finom, az volt nálunk a vasárnapi uzsonna. Esetleg tudsz olyan helyet is, ahol írószereket adnak diszkont áron, és nincs a világ végén? Elég nagy mennyiségben fogyasztom azokat is.:)
Én is úgy kaptam a fülest, de a környékemet általában fel szoktam térképezni. :)) A Heidi-t csak úgy kipróbáltuk egyszer, és nagyon bejött. :)
Írószereset nem tudok. :(
♥ és örülni, hogy olyan szerencsés vagyok, hogy nem kell klíma a lakásba
♥ ráállni a mérlegre és hétről-hétre kisebb számokat látni
♥ a meskás szerzeményeimben gyönyörködni
♥ visszavigyorogni az ötliteres üvegben mosolygó koviubikra a tűző napon
Drogéria helyett fodrászkellékesbe mentem be hajpakolásért, és nagyon pozitívan csalódtam. :) Hatalmas mennyiség, nagyon olcsó és fincsi az illata.
Hajbalzsamot, sampont is érdemes nézni, literes kiszerelés és baromi jó a minőségük! :))
Mostantól tuti gyakrabban benézek majd. Az eladó hölgy (aki egyébként szuper kedves volt) a festékeket is ajánlotta, lehet azt is ott veszek majd legközelebb. :)
A „pasik az életemben”, nekik örülök most, és örültem tegnap, meg egész héten végig. Nehéz hét volt, és most belőlük merítettem erőt, bár ők nem tudják. Ez benne az egyik legjobb, hogy csak én tudom.
Nagyon jólesett
egy csetelés egy cimborámmal (csak mert gondolt rám), egy sörözés és dumállás egy másikkal (mert 16 éve ismerem, de ritkán látom),
egy megnyugtató telefonhívás egy kollégámtól („ne ess kétségbe, jövök, beszélünk” jellegű),
egy vigasztaló simogatás egy másik kollégámtól (mert mégis kétségbe estem),
az öcsém humorérzéke, ami nehéz helyzetben sem hagyja cserben,
és szokás szerint az unokaöcsém kis fogatlan nyálas harapdálása a szokásos csütörtöki bébiszittelésen.
jószagú málnabokor, két l-lel írtam a dumálást :-D Ezt hogy hoztam össze? :-O :-D :-D
Fürödni a Balatonban idén először, utána pedig felmelegedni a parton, miközben mellettem hullámzik a víz…egyszerűen imádom a nyarat!!!!
És főtt kukoricás néni is jött!
És hamarosan vége a sulinak, jönnek a kicsit nyugisabb,együtt töltött napok a gyerekekkel…nagyon várom már!
:)
Cseresznyét enni a kisfimmal, és látni, hogy fanyalog előszőr az új íztől, majd, hogyan habzsol a finomságból.
Készülődni a gyereknapra, fagyizni a családdal, hallgatni az idegnyugtató békakoncertet este….
„Nem kell jelnek venni. :)” = Mi ez a nagy tiltakozás???:DDD
Csütörtökről annyit, hogy készülhetek pici nagyfiam óvodai ballagására. Lázban égek én és a gyermek. Ez elég is egy napra.
Néhány hete (még a műtét előtt) amikor írtam, hogy vérvételen voltam, akkor is előjött a téma, hogy „nem azért-e”. Meg bármikor, amikor megemlítem, hogy milyen lesz majd, ha gyerekeim lesznek. „Csak nem aktuális a kérdés?” Miért ne lenne aktuális? Mindig aktuális! Ha egy pár tervez gyereket (= VALAHA akarnak gyereket, a következő 10 éven belül), beszélnek is róla, nem csak azután, hogy már próbálkoznak. Nem fogok addig hang nélkül elmenni a cuki és praktikus babajátékok vagy Ranschburg Jenő interjúi mellett, amíg nem tudok két csíkos tesztet felmutatni. Úgy is mondhatom, hogy „hű, ez tök jó, jegyezzük meg”, hogy előző este is bevettem a fogamzásgátlómat, és aznap este is be fogom. Nem? De. (Hat.)
Szerintem ez a világ legpofátlanabb kérdése egyébként. Udvariasnak, csevegőnek van álcázva, „Na és hogy vagytok? Mikor jön a baba?”, és közben iszonyú tolakodó. És a Te szexuális életed hogy szolgál? Rendesen menstruálsz, hmm hmm? :)
És ha az illetőnek nem lehet gyereke? Nagyon sok ismerősöm van, aki évek, évtizedek óta próbálkozik. Az egyik nemrég feltett egy fotót ismerős gyerekkel az ölében egy közösségi oldalra. Valaki rögtön bekommentelte, hogy „De szép gyerek, a tiéd?” Eléggé távoli vagy friss ismerős lehet, ha ezt se tudja, hogy nem, de én azt is tudom, hogy a lánynak nem lehet, se most, se máskor. És ez iszonyúan tud ilyenkor fájni — ezt tapasztalatból tudom, mert néhány évig nekem se lehetett. És attól, hogy nem lehet, még akarsz. És akkor baromi rosszul esnek ezek a pofátlan kérdések… függetlenül attól, hogy tényleg el lehet intézni annyival, hogy „Nem, még nem jön a baba.”, mert a felületes ismerősnek marhára semmi köze hozzá, hogy miért nem. De belül attól még sz*r.
Szóval a kedvemért, ha tehetitek, ezt soha, senkitől ne kérdezzétek meg, egyrészt személyes, másrészt olyan helyre taposhattok vele, ahova nem is akarnátok, de sikerül. ♥
Nagyon tetszik, amit írtál és egyetértek.
Én amióta az eszemet tudom olvasom Vekerdy Tamás rovatát a Nők Lapjában (a gyermekpszichológus válaszol) és Ranschburg Jenő cikkeket meg interjúkat is, sőt Tőle még könyvet is olvastam.
A H&M-ben mindig körülnézek a gyerekosztályon. :) Pedig nincs tervben baba, egyelőre potenciális hímpéldány sincs hozzá. :)
Én is visítozok a mini babazokniktól. :) Ráadásul nálunk meg pluszban csomószor feljön a téma, mert a húgom szülésznőnek készül, és amikor találkozunk, mindig tök érdekeseket mond arról, amiket tanul meg ilyesmi. Babablogokat is olvasok, gyűjtöm az ötleteket, akkor is, ha nem a közeljövőben lesz gyerkőc, mert egyszer lesz. :)
Szirka blogját pl. együtt olvassuk Ádámmal és imádjuk a beszólásokat. :)
Via, ezt olyan jól megfogalmaztad. Teljes mértékben egyet értek Veled.
Tegnapi nap legjobb pillanata: mikor megnéztem egy videót egyik legjobb barátnőm 2 hónapos kislányáról,amint az új körforgóját szemléli, nagyokat kacarászik közben és megy keze-lába. :-))) (Ezt a körforgót a másik legjobb barátnőmmel együtt adtuk Nekik ajándékba.)
Örülök, hogy tetszett. :)
Imádom, amikor apróságoknak tudnak örülni, az a legjobb, sokat tanulhatunk tőlük. :)
Én sem értem, hogy miért kell rendre hozzátennem a mondataimhoz, hogy „nem, nem integet még a kistesó”. Ráadásul ha jön és publikus már, akkor az ember úgyis elmondja, ha meg nem jön vagy jön, de még nem publikus, akkor csak kellemetlen helyzetbe hozzák az embert a kérdéssel. Egyébként jó volt sütizni a Ruszwurmban és csak úgy sétálgatni a férjemmel a várban:-)
„Szóval a kedvemért, ha tehetitek, ezt soha, senkitől ne kérdezzétek meg, egyrészt személyes, másrészt olyan helyre taposhattok vele, ahova nem is akarnátok, de sikerül. ♥”
Ehhez a tiszteletteljes kéréshez én is csatlakoznék! Csak azt nem értem, hogy ezt miért kell külön kérni? Miért nem alap ez mindenkinek, pláne egy másik nőnek???
Többször kerültem kellemetlen szituációba emiatt, de egyszer kifejezetten rosszul érintett. Jó pár évvel ezelőtt a nagyapámat hülyítette be a „barátnője”, hogy biztos terhes vagyok, mert ő látja rajtam. Ja, a rámrakódott hájat látta. Mindenesetre nagyapám előtt le a kalappal, mert meglepően empatikusan kezelte a dolgot. Miután hosszas győzködésre elhitte, hogy a vénasszony téved, csak annyit mondott, drukkol nekünk, és annak, amit mi szeretnék, akkor amikor :-) A félreértés pedig nem a túlsúlyom miatt esett rosszul, hanem mert én már régóta szerettem volna babát, csak épp a tizensok éves kapcsolatunk volt döglődőfélben (amire nem, semmilyen formában nem megoldás egy gyerek!), valamint magyarázkodhattam egy számomra fontos embernek, hogy nem, nem lesz unoka :-(
Teljesen igazad van. De az is nagyon bunkó kérdés, amikor a párkapcsolatban élő barátok (?) azt kérdezgetik, hogy „Na, és van valakid?” Amikor pedig nemmel felelsz, akkor rögtön van egy ismerős, akit bemutatnának, vagy ha nincs, akkor jönnek a kéretlen tanácsok.
Gyűlölöm, amikor azt éreztetik velem, hogy egyedülállóként egy senki vagyok, és magányosan fogok meghalni egy garzonban egy kutyával, és a szomszédok csak a bűzből jönnek majd rá, hogy meghaltam.
N.
Igen… És az is pofátlan, amikor a „Mit dolgozol?”-ra ha nem tudok konkrét választ adni (vagy olyat, ami tetszik nekik), akkor fintorognak. :) Nem mindenki orvos meg ügyvéd meg skatulyákba pakolható akármicsoda. :) Most konkrétan meg tudom nevezni a munkámat, de évekig volt, hogy hol itt, hol ott, vagy mindenhol egyszerre mindenfélét dolgoztam. :) (Fordító, webgrafikus, aszisztens…)
Szóval a magánéletben turkáló kérdések bunkók, ahogy vannak. Semmi köze hozzá. Ha akarod, elmondod. Ha nem mondod, akkor meg jó okod van rá, és ne kérdezze.
Ezek egyébként mind arról szólnak, hogy ők a jobbak, mi meg a hülyék vagyunk, és ezen játszmáznak, ettől érzik többnek magukat. Hogy „bezzeg” neki van gyereke, van férje, van állása, van diplomája, van pasija, van unokája…
Anyut is zaklatják ám, hogy mikor lesz már unokája, és mindig azt mondja, hogy reméli még egy darabig nem! :D
Kora reggel arra ébredni, hogy a párom egy frissen készített tejhabos kávét nyom az orrom alá :-)
Örülni annak, hogy van egy új, szívmelengető bejegyzés a kedvenc blogolómnál :-)