A Sigmás kérdőívben nagyon sokan írtátok, hogy szerettétek a magazinelemzős bejegyzéseket, úgyhogy most ennek engedve feltámasztom a rovatot arra a kevés újságra, amit még veszek. :) Az első új alany legyen rögtön egy friss újság, az éva magazin augusztusi száma.
495 Ft / 130 oldal (3,8 Ft / oldal)
Címlap: nagyon tetszik a lilás szín és a lány vörös hajához tök jól mennek a türkiz kiegészítők. Nyári címlap, szeretem. 5/5
Még mindig szimpatikus, hogy olvasók vannak a címlapon, bár a belső oldalon levő interjúban kuncogtam egy sort azon, hogy meglepődtek: Dóra 24 évesen már egy éve férjnél van. Úgy látszik, csak az én korosztályomban divat 23-25 évesen házasodni.
A lapszám fő témája a játékok és a játszás, ez ad egy kellemes, vidám alaphangulatot az újságnak. Érdekes volt az olvasói tanácsadós oldalon a sokféle vélemény a számítógépes játékokról. Megint horkantam egyet a kategorikusan elutasító hölgyön. Én 12 évesen folyton Duke Nukemeztem számtechórán, aztán látjátok, mi lett belőlem. De természetesen nem csak “agresszív, gyilkolós, lövöldözős” játék létezik, ezt is szűrni kell, mint a tévéműsort, nem en bloque ördögi a műfaj. Egy másik cikkben nagyon jó felnőtteknek szóló játékötleteket adtak, és érdekes volt a piknikezésre kihegyezett öko-cikk is.
Az olvasókat beöltöztetős rovat még tartja magát, bár egyre kevésbé találom érdekesnek, frissnek. Most például az esküvőre szánt összeállítás kifejezetten ellenszenves, főleg a gladiátorszandál és az elegáns kalap kettőse üti egymást… S. Gévai Juli szuper cikket írt a homeopátiáról, objektív, átgondolt, imádom. Nagyon tetszett az apa cikke is, aki kulturára akarja nevelni a lányát, de az csak Twilightot olvas. Ne aggódjon, kedves apuka, én is animét néztem 12 évesen, és azt se értették a szüleim. Legalább olvas az a lány. :)
A programajánló szokás szerint nagyon összeszedett, külön örültem a Tesz-Vesz város ajánlónak, és hogy végre-végre hangsúlyos szerepet kap a Savaria Karnevál! (Szívem mélyén szombathelyi maradok örökre, és hiába félig debreceni a család, nem értjük, mit kell annyit promózni a Virágkarneválon, mikor a Savaria Karnevál ezerszer színvonalasabb és sokkal több a program.) Szóval gyertek Savaria Karneválra, mert jó. :)
Mező Misivel van egy zseniális interjú, zenéről, cigányságról, életről, nagyon-nagyon tetszett.
A különböző korszakok sztárjátékait felvonultató cikk érdekes volt (örültem az Angry Birds designnak, bár én PC-n nyomtam, nem okostelefonon), viszont a cikkíró nem volt elég alapos, és nem derítette ki, hogy a tamagocsitemető igazából egy jól kidolgozott médiahekk volt. Nem kell mindennek bedőlni. :)
A divatanyagban 7 város stílusát veszik sorra, nem rossz, a kínai és a japán összeállítás ötletes. A korosztály szerint lebontott sminklemosási szokásos cikk elég fura, én világ életemben lemostam a sminkemet, teljesen idegen számomra az, amit írnak, hogy a huszonéveseknél van, aki 3 napig magán hagyja a sminket, amíg “szalonképes”. Jézusom.
Egy összeszedett cikkben jó kis termékeket ajánlanak a nagyvárosban “nyaralóknak”, akik betondzsungelben kénytelenek elviselni a hőséget.
Szemfelnyitó (van ilyen magyarul?) volt a mai nagymamákról szóló cikk, és teljesen kiakadtam egyes lányok, menyek, fiak, vejek viselkedésén. A nagymama nem ingyen bébiszitterszolgálat. Még hogy elvárni, hogy a nagyi 3 hétig a saját nyugdíjából tartsa el a nála gyógyuló 2 beteg gyereket! Úristen. Rá se kérdeznek, hogy beszálljanak-e a költségekbe? Eszembe nem jutna…
A szokásos havi szerzők cikkeit csak átfutottam. Nényei Borbála jó szokott lenni, most nem fogott meg annyira. A Gebegyerek sorozatot addig követtem, hogy megjelent Kistestű Lény. Hogy ez a Maximusz hányadik gyerek és hányadik feleségtől, már nem számolom. Régebben jobban tetszett. És hogy a szexrovat szerzője most találkozzon először azzal, hogy “sunáznám”? :D No komment részemről is. Szegényke nagyon kiakadt a (sejthetően Velvet) hozzászólóinak stílusán. Ne aggódjon, kedves szerzőnő, már le vannak tiltva azóta.
A pszichétesztet megint átugrottam (már múlt hónapban is volt), nem szeretem, ha pontszámok akarnak megmondani rólam valamit. :) Viszont a régi mesterekről, műhelyekről szóló cikksorozat mostani eleme is nagyon édes volt, egy tisztítómester hölgy portréját olvashatjuk.
A receptek között több gyümölcsös finomságé is található, a hűs fogások annyira most nem tetszettek, kivéve talán a narancsos nyalókát. A lakóautós Provence-os kirándulós cikket még el kell olvasnom, de egyelőre jól hangzik. :)
Az újság végén vegyesen vannak kalapok, állatos holmik (sok bogaras ékszerrel – szeretem a bogaras ékszereket), jó őket nézegetni.
Még egy csomó cikk volt, amit nem említettem, meg persze a szokásos sudoku is, de a fentiek fogtak meg a legjobban. Nagyon jó kis lapszám, tartalmas, inspiráló olvasnivaló bármelyik dolgos hétköznapra vagy vízparti hétvégére. 5/5, ajánlom. :)
Jól lemaradtam erről a vitáról, de nem bírom ki, hogy ne szóljak hozzá! :-)
Szerintem valahogy úgy van, hogy a jó házassághoz megfelelő partnert kell találni, vagyis jól kell választani – ehhez viszont érettség és kellő emberismeret szükséges. Van, akiben ez 15 évesen is megvan már, van akiben 35 évesen sincs. Az egyik nem érti, mi furcsa van a korai házasságban, az éretlen meg arra gondol, ő milyen “kis hülye” volt huszonegy-két évesen, ezért huhog, hogy felelőtlenség :-)
Hú, hát bevallom őszintén, én dobtam egy hátast, amikor azt olvastam a bemutatkozásodban, Via, hogy 26 évesen férjnél vagy! Az én baráti társaságomban (28-32 év) egyetlen ember van, aki házasságot tudhat maga mögött, de ő már elvált – a fennmaradó tíz-tizenkét emberből hárman élnek kapcsolatban, a többiek keresik még az igazit (igaz, páran elkeseredettebben :D) vagy éppen élvezik a szólólétet, és úgy vélik, ráérnek még a “párosodással”. De persze semmi “ufózás” vagy rosszallás nem volt ebben a döbbenetben, csak szimplán az, hogy nem nagyon találkoztam még ilyen fiatal “feleséggel”, és azt gondoltam volna, hogy ez manapság nagyon ritka. Ettől függetlenül abszolút irigylésre- és tiszteletreméltó, ha valaki 22-23 évesen már megtalálja az igazit, és erről a másik fél is hasonlóképp gondolkozik (mert igen, nyilván ketten kellenek hozzá, ahogy a fentiekben is írtátok). Természetesen azok sem lesznek “rosszabbak”, akik a, még hiába keresgélnek; b, házasságellenesek; c, nincs igényük társra semmilyen keret között, elvégre ahány ember, annyiféle, a boldogságot inkább az adja, ha valaki megtalálta és megvalósította azt az életmódot, ami számára a leginkább megfelelő (tény, hogy ebben az esetben másokat sem fog cs*sztetni az illető preferenciája és döntése miatt). :)
Nagyon más körökben mozoghatunk, mert igaz, hogy én voltam a seregvezető a 23 éves korban házasodással, de az osztályomból azóta többen is férjhez mentek/megnősültek, és idén még ketten házasodnak. Mind 25-26 évesek vagyunk most (2004-ben érettségizett a csapat). És nagyon sokan 8-10 éves párkapcsolat után mondták ki az igent olyannak, akit még a gimis évek alatt ismertek meg. Szóval vannak ilyenek is. :)
Fiatalon házasodós témához:
2007 08. 18-án mentem férjhez, 2009. 02. 19-én született meg a kislányunk. Kedvenc beszólásom, amit eddig kaptam: “Áhá szóval már terhes voltál mikor férjhez mentél, azért házasodtatok ilyen korán.” Igen kérem én vagyok az elefánt. :P :D
Engem inkább az szokott zavarni, hogy én fogadjam el, hogy ő másképp gondolkodik, ami nekem nem is esne nehezemre, de az én döntésemet mért kell akkor megkritizálni?
VAn TV-nk, nászajándékba kaptuk. A vicc az egészben, hogy kijelentettük előtte, hogy nekünk nem kell Tv, nem veszünk. Erre kaptunk. Pár hasznosabb dologra is ezt kellett volna mondanunk. :D:D Amúgy használjuk, DVD-zünk. :)
Hát nem tudom, miért nem ilyen egyszerű az ismeretségi körömben, de valahogy mindig elakad a dolog. ;)
Csakhogy együttlakás nélkül nehezen (és a kor előrehaladtával egyre nehezebben) derül ki, hogy ki VALÓBAN az igazi. Óriási mák (is) kell ehhez, az tuti.
Jó, és? A beköltözik B-hez, és ha nem jó a kapcsolat, akkor visszaköltözik a saját lakásába. Ha jó, akkor kifundálják, melyikük lakásába költözzenek végleg, melyik a jobb, és megegyeznek valamiben. Vagy mindkettőt eladják és vesznek egy nagyobbat közösen.
Épp a minap védtem meg a szingliket Anyu előtt. Az ő véleménye eddig elég lesújtó volt (karrierista, könyöklős, gyerekgyűlölő libák), de felvilágosítottam, hogy a legtöbb szingli kényszerpályán van. Dehogy akar ő egyedül lenni, csak ahogy ti is írjátok, HOL találjon magához való társat? A fősulis csoporttársaimon látom, hogy mennyire nehéz ez, mert míg iskolába jártak, volt barátjuk, aztán valamiért szinte mind szétmentek, és utána beálltak melózni, lett albérlet vagy lakás, netán kocsi is. És így már egyből megnövekedtek az igények is, hogy akkor a másiknak se csak a kopasz kukaca legyen, hanem legalább minimális egzisztenciája. Ha talál is ilyet, akkor kinél költözzenek össze? Feladni az eddigi életét (lakását) nem fogja, a pasi szintén nem…Bezárult a kör. Az idő meg telik.
Öcsém 25 éves, főleg bulikba jár, de ott nem talál tényleg normális csajt. Akkor menjen a templomba vagy könyvtárba, hogy olyat találjon, aki 2 értelmes szónál többet ki tud nyögni?
Tragédia, hogy az egymást kereső értelmes emberek nem találnak rá a másikra.
Azért valakinek engedni kell, szerintem ha megvan az igazi, szeretik egymást és boldogok, akkor már nem fontos, hogy kinél laknak, a lényeg teljesül. :)
A netes társkeresésnek szerintem van létjogosultsága. Nem konkrétan a csajozz.hu-ra gondolok, hanem a rajongói fórumokra. Az azonos érdeklődési körök köré csoportosult emberek között elég jól lehet találni hasonszőrűeket, akik még normálisak is, és az egy jó szűrő, hogy van egy közös hobbi.
Az újsághoz kapcsolódva csak annyit írnék, hogy a mostani Kölyök különszámot szívből ajánlom mindenkinek. Én eddig még nem vettem Évát, de ez szimpatikus volt, és tényleg nagyon jó cikkek vannak benne. (S hogy ki ne lógjak a témából, 26 vagyok, 4 éve vagyok férjnél, tavaly szültem.) :)
Én is megvettem, írjak arról is? :)
Erre nem tudok mit mondani, mivelhogy én már megvettem és kiolvastam. :D De azért írjál, ha van kedved; hogy tetszett neked. Nekem azért tetszett sok minden, mert ugye a baba miatt már fogékony vagyok a témára, másrészt normális témákról normálisan írtak… a kismama nekem néha túl ‘sok’. Az egyik kedvencem a retorikás cikk, nagyon lelkes lettem, majd beleásom magam a témába. :)
Szabad még témánál maradni?
Én kortól függetlenül utálom azokat az embereket, akik párkapcsolatban élnek, és lenézik azokat, akiknek épp nincs valakijük. Az általam ismert húszon/harmincon túli egyedülálló embereknél nem tudatos döntés volt, hogy márpedig én egyedülálló akarok lenni, egyszerűen így alakult. Működött egy ideig A-val is meg B-vel is, de csak tönkrement.
Nem erről a beszélgetésről beszélek, nekem nem az jött le, hogy aki húszon évesen még szingli = hülye. Csak van ilyen ismerősöm, és úgy érzem, ő ezzel az aduásszal olyanokat bánt, akiket mással nem tud. Szegény nem látja be, a kapcsolatban címke megléte nem az ő egyéni érdeme és egyfajta jó tulajdonsága, hanem a “sors fintora”.
A (mások szerint) fiatalon házasodóknak meg csak szurkolni tudok. Hátha végre újra divatba jön a míg a halál el nem választ, nem csak egy könnyen felbontható szerződés lesz, ahogy sajnos sok embernél látom.
Tudom, hogy hülyén hangzik, de nekem is volt olyan időszakom Ádám előtt, amikor másokba voltam reménytelenül szerelmes, és a kamaszkor hevével együtt ezt marhára fájdalmasan éltem meg. Pont emiatt soha nem jutott eszembe, hogy szingliket cikizzek, én se értem be akárkivel, mázlim volt, hogy a nem akárki hamar eljött.
Inkább legyen valaki egyedül, mint párban valami idiótával, aki mellett boldogtalan.
nem hatnak senkire fenyegetően a döntéseid, ugyanis az nem mindenkinek saját döntése, hogy nem találta meg azt, akihez hozzá tudna menni. nem arról van szó, hogy kikosarazta pétert, aki tökéletes volt, csak rossz helyen nyomta a fogkrémet, hanem egész egyszerűen nem talál pasit.
nem igazán értem, hogy miért gondolod tiszteletlenségnek, ha valaki ezen meglepődik, miközben te azt írod, hogy viccesnek találod ezt a reakciót – nos, ez meg számomra baromi bántó… ugyanúgy beskatulyázod a meglepődőket, mint ahogyan szerinted téged skatulyáznak
Sajnálom, hogy így gondolod, nem ez volt a szándékom. Én többet nem tudok leírni, mint amit eddig leírtam. We agree to disagree.
nem bántani akartalak ezzel, csak izé. érted na :)
Tudom, és értem, de hidd el, hogy a reakciót viccesnek találó röhögésem nem olyan fölényes, Bridget Jones-t idézve pöffeszkedő házasos röhögés volt, csak azonosultam a csajszival. Ez történt, amikor olvastam a cikket, és leírtam hűen, hogy mi történt.
Vannak szingli barátaim is, meg elvált barátaim is, meg mindenféle barátaim, ugyanúgy nem kell sopánkodni azon se, hogy “28 éves vagy és már el is váltááál”, mint hogy “24 éves vagy és férjhez mentééél” vagy akár “36 éves vagy és nincs pasiiid”. Mindenféle emberek vannak és kész. :) Én ezt a fajta ítélkező hozzáállást ítélem el (fiatalon házas = hülye, fiatalon elvált = hülye, fiatalon szingli = hülye), nem azt, hogy X vagy Y a családi állapota annak, aki meglepődik és értetlenkedik. Nem vontam egyenlőségjelet közted és a meglepődők között, akiket nem értek. :)
Jó a vita. :)
16 voltam mikor összejöttünk, 20 mikor összeházasodtunk és igen, engem is mindenki ufónak néz. Pedig érdekes módon akkoriban ezt mindenki tök természetesnek találta. Pedig nem is volt régen, csak 8 éve.
4 éve együtt jártunk, 2 éve nálunk lakott (gyak. a szüleimnél éltünk együtt a szobámban) és folyamtban volt az építkezésünk. Teljesen soron következő volt, hogy összeházasodunk. Hatalmas buli volt, és senki nem csodálkozott a koromon. Utólag meg meresztik a szemüket (persze idegenek), hogy “ÚÚÚÚÚúúúristen, 28 éves vagy és már házas? Jó ég, 8 ééééve? És már 3 gyereked van?” Ennél a pontnál vagy elájul vagy tényleg érdeklődni kezd.
Nem találom elhamarkodottnak a döntésünket, Én megéltem mindent, amit akartam, mire összejöttünk. Tényleg. Kipróbáltam, amit ki kellett, aztán úgy döntöttem, TÁRS kell. És lőn. :)
Úgy érzem, ez megint olyan téma, mint a vegaság. Amikor nekemesnek, hogy miért nem eszek húst, az az érzésem, hogy a puszta döntéseim fenyegetőleg hatnak rájuk, mintha a tényközléssel (ami tényleg ennyi: én nem eszek húst) kényszeríteném őket arra, hogy végiggondolják a saját döntéseiket. Pedig az nem egy véleménynyilvánítás róluk, nincs mögötte egy “de te eszel, és ezért sz*r vagy”, mégis odaképzelik, és úgy támadnak rám, mintha minimum elvárnám tőlük is ugyanezt. (Erre utal a sok visszatérő “de hát finom! de hát én nem tudnám kibírni hús nélkül!” – ki kérte?)
Talán ez a házasságosdi is olyan. Pedig én nem ítélkezem, bármilyen státuszban is van. Inkább várjon az igazira, mint hogy hülyeségből férjhez megy valakihez, aki nem is az igazi. Nekem semmi bajom azzal, aki eszik húst, aki nem házas huszon-x évesen, és aki más döntéseket hozott mint én. Joga van hozzá. Ahogy nekem is a saját döntéseimhez. Még csak egyet érteni se kell velem. :) Csak a kölcsönös tiszteletet várom el.
Teljesen egyetértek.
Szerintem azok, akik nekünk esnek (bármilyen okból) anélkül, hogy támadtuk volna őket, maguk is bizonytalanok a döntésükkel (?) kapcsolatban. Plusz a rengeteg demagóg sztereotípia.
Nincs tv-nk, “korán” házasodtam, 28 évesen 3 gyerek anyukája vagyok, és mikor még kiderül, hogy az utolsó kettőt itthon szültem, akkor végképp belekerülünk az “idióta” skatulyába. A férjem munkahelyén már azt terjesztették rólunk, hogy szektások vagyunk. Pedig ha valaki meglátna az utcán nem mondaná meg a fentiek egyikét sem (hacsak nincs velünk a 3 gyerek). Nem járunk népviseletben, sem indiai saruban, nem vagyunk bio mániások, egyszerűen csak szeretünk felelősen dönteni és kész. És igen, ahogy írod, elvárom, hogy ezt tiszteletben tartsák, mint ahogy én is azt teszem.
Haha, ez a szekta dolog ismerős, tőlünk is állandóan megkérdezik, hogy akkor mi most buddhisták/szektások/akármisek vagyunk-e. :) Nem lehetne nem skatulyába kerülni? Néha olyan jó lenne. De igazából pakoljanak csak, az nem engem minősít. Az a korlátolt, aki pakol, nem az, akit pakolnak. :) Egyébként ha kérdezne, én szívesen válaszolok, hogy mit, miért, hogyan. Sokkal szimpibb, mint ha csípőből elkönyvel ennek meg annak.
Nekünk van tévénk, de nem az adást nézzük rajta, hanem amit mi teszünk a DVD-be. :) Szülni meg kórházban fogok a tesómnál, ha eljön az ideje. De ez sem jelenti azt, hogy mindenkitől elvárom, hogy legyen egy szülésznő a családjában, mert máshogy aztán tilos szülni. :)))
Nem baj, ha ezt még feszegetem? :) Szerintem nem pusztán szerencse kérdése, ha valaki fiatalon elköteleződik. Úgy érzem, sokan egy kicsit túlgondolkodják ezt a dolgot, túlzottan nagy elvárásokat támasztanak a leendőjükkel szemben, így pedig nehéz elhatározni, hogy ok, akkor mától egy életre. Pedig jó dolog, nyilván tele egy csomó kompromisszummal, ami szintén egyáltalán nem baj. (23 évesen mentem férjhez, most 36 vagyok, szívből remélem, hogy még van előttünk mondjuk 60 év házasság).
Feszegesd csak. :)
Szurkolok, hogy az a 60 legyen még sokkal több! :)
szó sincs ufóról, egyszerűen ritkább. ha valaki azt mondja, hogy van egy ikertestvére, arra ugyanúgy azt mondod, hogy nahát, de érdekes.
Oké, de nem teszed hozzá, hogy nem korai-e és nem meggondolatlanság ilyen fiatalon bevállalni. :) Nem teszel minősítő jelzőt hozzá. Érdekesnek lehet nevezni.
bocsánat, de ez a gizikét a gőzekével klasszikus esete. az tök jó, hogy te azt látod, hogy mindenki megtalálja élete párját 22 éves korára, de nagy általánosságban borzasztóan nem ez a helyzet, és az ilyen megjegyzések engem kimondottan rosszul érintenek, mintha az valakinek a hibája lenne, hogy nem jött szembe három éve mr. right.
az meg, hogy szüleink és nagyszüleink ennyi idősen házasodtak, nopláne nem ugyanaz, nekik ugyanis nem annyira volt előttük más életút. (és természetesen nem azt mondom, hogy a ti konkrét nagymamátok és nagypapátok nem szerette egymást.)
Én nem úgy értettem, hogy aki nem találta meg, az hülye. Az ellen szólaltam fel, hogy aki megtalálta, az nem hülye, pedig ufónak állították be. Ugyanúgy nem ufó, ahogy az se ufó, aki még nincs férjnél. Nem meggondolatlan a fiatalon házasodó, és nem lúzer a szingli.
khm. bocsánat, hogy beleszólok, de 20 voltam, mikor megismertem, 25, mikor hozzámentem, és 29, amikor elváltam..
Nem vitát akarok ezzel indítani, és nem is azt gondolom, hogy nálam a bölcsek köve, de nekem spec nem jött be a korán házasodás. Pedig pont úgy gondolkodtam, ahogy Ti.
14 mikor megismertem, 19 mikor összeköltöztünk, 22 mikor eljegyzett, 23 mikor feleségül vett. Idén lesz a 3. házassági évfordulónk. Nem ezen múlik, ha valaki összeillik valakivel, akkor úgyis együtt maradnak, ha van papír, ha nincs. Fiatalon is lehet jól házasodni, meg idősen is lehet sz*rul. :)
Csak furcsa, hogy meglepődtek azon, hogy 24 évesen valaki férjnél van, mikor manapság nagyon sok embernek ennyi idősen már 7-8-10 éves a kapcsolata, és az szerintem figyelemreméltó, papírral, papír nélkül is, és nem kell minden fiatalt meggondolatlan hebrencsnek elkönyvelni, meg sápítozni a döntéseik felett. A szüleink is ennyi idősen házasodtak, nagyszülők szintén…
Nem gondolom, hogy hebrencs lennél. Inkább arra akartam utalni, hogy nagyon kell figyelni arra, hogy nagyjából azonos értékrend szerint változzatok – mi külön útra léptünk, és inkább távolodtunk egymástól, de pont az addigi összeszokottság miatt ezt már csak akkor vettük észre, mikor késő volt :(
De ez papír nélkül is bekövetkezett volna. Persze, nyilván egy válás nehezebb ügy, mint egy szakítás.
Persze, nincs recept. :)
Bízzunk benne, hogy másodszorra jobban választottam. Már csak a gyermekünk érdekében is.
Két ember kell hozzá, nem csak Rajtad múlik.
Én most lettem 23, egy éve vagyok férjnél és teljesen kiakasztó az emberek hozzáállása. ÚRISTEN, ne már????? FÉRJNÉÉÉÉL VAAAAAGY? Közben meg a korombeliek 70%-a 16 éves kora óta van ugyanazzal a partnerével, meg el is jegyzik egymást stb. Én úgy vagyok ezzel, hogy eljegyzésre jöjjön esküvő, ha meg nem ő a te igazid, akkor minek eljegyzés, együttélés, ,,együttszenvedés”? :)
Na, akkor én Hozzád képest le is vagyok maradva, mert 23 évesen mentem férjhez. :) Szerintem is felesleges ezen kiakadni, de nem mindenki szeretne esküvőt, anélkül is boldogok együtt, monogám kapcsolatban, stb. Ha belevesszük őket is, sokkal több ember él fix kapcsolatban, tartósan, régóta, csak papír nélkül. Semmi különös nincs ebben. Körülöttem vagy mindenki házas, vagy 8-10-11 éves kapcsolataik vannak.
Nekem ez a kedvencem, az egyetlen, amit mindig megveszek. Néha becsúszik egy-egy “nőcis” újság – amit az én korosztályomnak szánnak elvileg -, de sajnos mindig így végződik: pénzkidobás volt. Nagyon sok cikket olvasva érezem azt, hogy én is így gondolom.
Hevesi Flóra írásait kifejezetten szeretem, bár ezzel egyedül vagyok, úgy tűnik :)
“bár a belső oldalon levő interjúban kuncogtam egy sort azon, hogy meglepődtek: Dóra 24 évesen már egy éve férjnél van”
izé, azért ne felejtsd el, hogy neked borzasztó nagy szerencséd volt ebben, de finoman szólva is nem ez az általános…
Pedig az ismerősi körömben simán az, nem magam miatt írtam.
De jó, hogy megint van sajtószemle!!! Az Éva magazin nekem örök kedvenc. A legelső számtól kezdve megvan az összes, különszámokkal együtt. Évek óta apa fizetni elő anyának és nekem, de sokszor ő is beleolvas. Biztos van gyengébb-erősebb számuk, de én sosem gondolom így végig. Egyszerűen színvonalas, elég könnyed és elég tartalmas egyszerre. Semmi celeb, viszont sok érdekes-értékes ember élete, munkássága… Tetszik a sok öko téma is. Az egyetlen dolog, ami kifejezetten nem tetszik benne, az az új szexrovatos csaj. Nem tartom magam prűdnek, elég fiatal is vagyok a magam 25 évével, de valahogy nem az én világom, sőt… Az előző nő legalább értelmesen válaszolt többnyire értelmes kérdésekre. Szóval nekem egyik magyar női magazin sem közelíti meg ezt, pont nekem való:) Szeretettel ajánlom mindenkinek!
Szerintem is ez a legszínvonalasabb. Nekem is megvan mindegyik lapszám & különszám. :) Néha vannak fura cikkek, talán télen volt egy háztartáson nyavalygós, amin kiakadtam, de túlnyomó többségben mindig jó olvasni.
Én is előfizető vagyok évek óta, és valóban vannak jobb-rosszabb lapszámok.
A szexrovatnak eleinte kifejezetten örültem, jókat írt a csaj, de mintha mostanában uborka szezon lenne, és csak kínnal írná a cikkeit.
A múltkori psziché-blokk nagyon tetszett! Lehetne több is.
És gondolom a programajánlóban láttad a vegetáriánus fesztivált is :) Ami persze üti a Savaria karnevált.
Egyszer vöröskeresztes önkéntesként részt vettem rajta, nekem nagyon tetszett. Szuper kis előadás volt :)
Haza húz a szívem, a Karneválon is van vega langalló! :))
A Ferences kertnél voltál?
Nagyon szeretem a magazint. Legelőször itt a blogon olvastam róla és megvettem. Azóta is kedvelem, sokkal jobb és nívósabb, mint hasonló magazinok melyek annyi hülyeséget össze tudnak írni, hogy a hajam is égnek áll. Mostanság azonban három hónapja nálunk nem lehet kapni :(((( Már mióta reklamálok az újságosnál, de semmi :(((
Előfizetni próbáltál? Ha tényleg mindig megveszed, úgy még olcsóbb is.
Jót derültem az ismertetőn, nekem személy szerint ennyi elég is volt az Évából. Néhány éve kifogtam egy olyan gyenge és “felhúzós” számot, hogy azóta kerülöm. Mióta blogokat olvasok, egyébként is sokkal magasabb a mérce;-)
A nagyis cikket ugyan nem olvastam, de azért én ellenpéldát is nem egyet ismerek. Az én gyerekkoromban nem volt kérdés, hogy vigyáznak rám a nagyszüleim meg a dédi, és nagyon örülök annak, hogy van a világon valaki, aki ugyanolyan jó anyukája a gyerekemnek, mint én, és akiben maximálisan megbízhatok. De speciel az én szüleim még fiatalok és nem nyugdíjasok.
Ami cikkes nagyipéldák nagyon durvák szerintem, én nagyiként nem tűrném az ilyesmit.
Igen, tényleg ez a ciki, hogy mostanában a nagyikorú emberkék még ugyanúgy aktívak, mint a gyerekeik, nincs sütögető, kötögető nagymama, csak talán mire a gyerek fiatal lesz… Anyu 12 év múlva megy nyugdíjba. Ha 5 év múlva szülök (ami bazi messze van, de tegyük fel), akkor is már 7 éves lesz a gyerkőc, mire a nagymama ráérne vele igazán nagymamáskodni…
Eddig én kétszer vettem meg az Évát, de sajnos mindkétszer olyan színvonaltalannak és üresnek találtam, hogy sajnáltam érte 500 Ft-ot. Van benne egy-két jó dolog, de az ár-érték aránya sajnos mélyen azalatt van, amit elvárok. Akkor már inkább egy flattr az urban-eve-nek ;)
:D Köszi. :))
Csak halkan jegyezném meg, hogy előfizetőknek 395, árusnál 495. Mondjuk, az sem sok ezért a nívós magazinért, én nagyon szeretem. Kíváncsian várom a folytatást :)
Jaj, tényleg, a vonalkód feletti árat néztem. Máris javítom, köszönöm szépen!