Fogalmam sincs, hogy ez mennyire lesz hasznosítható Nektek, de gondoltam, megosztom a módszert, mert nagyon örültem, mikor eszembe jutott, hogy így is lehetne, és egy csomó időt és nyűgot spóroltunk meg magunknak… Na de kezdem az elején.
Áfonya (ő az) néhány héten belül betölti a 7. életévét, ami egy nyuszinál már az “öregedő” kategóriába tartozik. És mint az öregeknél általában lenni szokott, már nem úgy működik a szervezete, mint bohó ifjonc korában. Sajnos mindkét tappancsán fekélyes seb keletkezett (az immunrendszer gyengülése miatt). A belső immunerősítésen kívül külsőleg is kezelni kell a sebeket, és hogy ne nyalhassa le a gyógyító krémet, be kell kötözni a lábait. Ez alapból nem egy könnyű feladat rúgni nagyon szerető állatka esetén, ami viszont megnehezítette a dolgot, hogy – nem mondok meglepő tényt – a lába szőrös. Az állatorvosnál csak a seb fölé raktak steril mull lapot illetve pici golyóbis vattát, hogy puha legyen és tudjon járni, aztán a sebtapasszal szépen körbetekerték az egészet. Másnap lábanként 15 perc volt, mire szőröstül le tudtam vágni róla a ragacsos kötést… Tekintve, hogy hetekig fog tartani ez az ápolás, és az első időszakban naponta kell cserélni a kötést, azonnal elkezdtem járatni az agyam valami kíméletesebb megoldáson, mert időben is kínzás a nyuszinak, hogy ennyi ideig le kell fognunk, és nem tudom a végtelenségig se vágni a szőrét, egyszer csak el fog fogyni, ami meg nem lenne túl jó. Sajnos letépni nem lehetett, mert az nagyon húzta a szőrét, szinte “gyantázta”, rugdosott tőle és fájt neki. Először azt próbáltam ki, hogy a lábfejére is teszek egy mull lapot, és úgy tekerem át a sebtapaszt, de az se volt tökéletes, elcsúszott, oldalt attól még beleragadt, stb. Aztán egyszer csak jött az isteni szikra, és elkészítettem a következő megoldást:
Levágok annyi tapaszt, amennyire szükségem van, és “kirakom” mull lappal úgy, hogy a végén maradjon egy néhány centis ragacsos rész. Szerencsére a tapasz és a mullap is 5 centis, úgyhogy szépen illeszkednek egymásra. A tapasz hossza miatt a teljesen ragacsos rész már nem a nyuszi lábára fog esni, hanem megint a tapaszra, mert körbeér, így a végén csak le kell vágni egy függőleges vágással (ideiglenesen átigazoltuk a konyhai ollót gyógyollónak) és kész is van, lenn a kötés. A végére a vatta a járáskönnyítés miatt kerül, és mivel a mull lap nem teljesen fedi a ragacsos részt, annyira pont ragad még, hogy a vattát is megtartsa. A legjobb, hogy ezt az előkészítést nyúl nélkül is el tudom készíteni, így a “lefogós-szakasz” is lerövidült. Ölbe fel, hanyatt fektetem, átadom Ádámnak, és már indul is a menet: régi tapasz levág, seb fertőtlenít (Betadine), rá a krém (Kék Lukács krém), egy steril mull lap (semmiképpen se a vatta érje először a sebet, mert az szöszöl, és belemegy a sebbe!), és már jöhet is a vattás tákolmányom: a vattás részét illesztem a talpára, aztán sitty-sutty rátekerem, igazítva, hogy azért elég szoros legyen és ne tudja lerúgni, de ne is legyen túl szoros, nehogy kényelmetlen legyen neki.
A kész mű:
Remélem, nem lesz rá szükség, hogy ilyeneket tudjatok, de ha mégis, most már tudjátok, hogy lehet a legkíméletesebben elvégezni a kötözést. :)
Szia Via!
Anyud segítségével – törpenyúl oldalról- találtam ide. :)
Örülök a cikknek, mert Csufinak (7 éves csajzat) kikopott a szőr a talpán egy csíkban. Szerencsére még nincs fekélyes seb. De a jobb tappancsra különösen vigyázni kell, mert rosszabbodhat. Így nagyon jól jött nekem a kötözési technikád, tudom alkalmazni az öreglányon.^^
További jó egészséget Áfonyának és Neked is. :)
Szia!
Utána nem sokkal továbbfejlesztettük, és a vatta került először a ragtapaszra, és utána a géz, így még kevesebb macera volt vele, és hamarabb végeztünk. Köszönjük a jókívánságokat, viszont kívánjuk! :)
Nagyon kedvemre való ez a tapsifüles :)
Örülök, hogy fotókon keresztül is átjön a sármja. :))
Via, köszi a cikket! Vasárnap este a kiskutyánk a ló lába alá került és a nagy pata lecsípte a bal hátsó lábán balról a 2 körmét. Nagyon megijedtem, rögtön fertőtlenítettük a talpacskát. Anyával utána próbáltuk bekötni is, de az kb 2 percig bírta… Úgy gondoltuk, ha reggelig lesz gond, visszük az állatorvoshoz. Hál’ Istennek, semmi gond nem lett, nagyon szépen begyógyult, szóval most már azt várjuk, hogy nőjön a körmöcske. Szurkoljatok nekünk!
Köszi, hogy most már tudom, hogy hogy kell sebet kötni, bár remélem, hogy nem lesz szükség rá…
Áfonya gyógyulgat? :)
Hajrá kutyi!
Még csak 4 napja kenjük a tappancsát, és 6-8 hétbe is telhet a teljes gyógyulás, egyelőre nem látok jelentős előrehaladást, lassú folyamat lesz. Majd kérdezz meg két hét múlva. :) Romlani viszont nem romlott, az tuti.
Szegény Áfonya! Jobbulást neki!
A mi nyuszink (Nyúlpiusz Úr) még csak 3 éves, és nagyon is elemében van. Már akartam írni, hogy esetleg megírhatnád, hogy milyen játékai vannak Áfonyának, mi jön be neki, hátha egy-két jó tippet át lehetne venni :)
Nincs neki, amit próbáltunk, attól ideges lett (fa bigyó, amiben csörgő van), ha néha nekimegy, annyira felhúzza magát, hogy a szájába veszi és párszor – pardon, ennél leíróbbat nem tudok – földhözb@ssza. Úgyhogy inkább nem idegesítem ilyesmivel. Nem szokott játszani, velünk van, fekszik, bújik, pusziszkodunk. Minden labdától, kötéltől, izébizétől csak ideges lett. Nagyon nyugodt típus. :)
Talán kicsit bután hangzik, elnézést, de olyan aranyos ezzel a kötéssel :)
Nekem cicám van, és imádom a tappancsait, mindig mondjuk neki, hogy nyuszi lábú, mert ugyanígy néz ki :)
Olyan kis gyámoltalannak néz ki, ugye? Én is mindig nekiállok gügyögni, pedig amúgy viselkedésben ugyanúgy huncutkodik. Most pl. leverte a szénarácsot, mert olyanja volt. :))
Via nekem nagyon hasznos a cikk, mert nekem is van nyuszim, most lett tavasszal 4 éves, tehát ő sem már egy mai csirke nyúl korban nézve, de hál Isten még nem annyira idős. sajnos az a baj, hogy ő elég beteges, sokszor volt már beteg és félek, emiatt talán nem ér meg olyan szép kort, mint Áfonya. De nem festem az ördögöt… szóval tényleg köszi a cikket, ne adja az ég, hogy gyakorlatban szükség legyen rá.
Ő az egyébként: https://www.bloki.hu/carma/suttyo?cc
Imádom őt és amúgy tök szerencsés vagy hogy Áfonya nem harapós. Süttyőke elég harapós, bár az elmúlt években kevésbé, de korábban nem lehetett az orra elé lerakni a kezet mert odakapott… nem értettük miért, de haragudni sosem tudtunk rá :)
Áfonya nagyon zen, nem kellett ivartalanítani se, nem kefél mindent, ami mozog, mintha nem is fiú lenne. :) ♥
Süttyőke nagyon aranyos! :) Áfonya minden nyáron beteg pár hétig, eddig tüsszögős hülyeség volt a menün, idénre ez jutott. Menetrendszerű, hogy július közepén valami lesz… :D
Azaz érdekes, hogy Süttyőke sem volt olyan, hogy mindent meg akart k*****, csak annyit csinált, hogy körbe körbe szaladgált a lábunk körül (“udvarolt”) és tényleg semmi mást. de ennek ellenére az orvos és sok nyúltartó tanácsára 6 hónapos korában ivartalanítottuk. És még érdekesebb, hogy csak utána kezdett el harapni és hónapok elteltével sem hagyta abba, pedig minden trükköt bevetettünk, amit tanácsoltak. szerencsére most már kevésbé harapós. :) De én Süttyőt így szeretem :) meg van a maga kis személyisége :):):)
Áfonya is udvarol, és dünnyög. :) Lányoknál szokás az ivartalanítás nem agresszív esetben is, mert ott kialakulhat álterhesség. A srácokat nem kell feleslegesen zaklatni, ha nincs vele gond. :)
Azt hiszem, minden gazdi egy kicsit állatorvosa is a házi kedvencnek.
Nálunk főleg az ebek szorultak házi ápolásra: mégsem lehet minden nap elrohanni a dokihoz egy fülcseppentésre vagy gyógyszer-beadásra. Anyu nem igazán bírja ezeket a “beavatkozásokat”, úgyhogy általában én voltam a házidokinéni :)
Az állatokban egyébként az a jó, hogy érzik, jót akarsz neki. Legalábbis az egyik eb mindig hagyta magát, hiába fájt neki esetleg, mert tudta, hogy segíteni akarunk rajta.
Áfonya “meggyőzhető”?
Igen, szépen tűri, ha rugdos, akkor mindig egy kicsit megsimizem a fejét, hogy tudja, hogy nem haragszom rá, és nem büntetésből csinálom, amit csinálok.
Egész életében egyetlen egyszer harapott meg, akkor két hetes antibiotikumkúrán volt néhány éve. Reggel-este hanyatt le kellett fogni, fecskendővel (tű nélkül természetesen) belenyomtuk a szájába a löttyöt. Én fogtam le, úgyhogy az utolsó napon már nagyon, nagyon türelmetlen volt, és belecsípett a vállamba. De nem érdekelt, mert tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy meggyógyult. :) Amikor maga alatt van, akkor annyi ereje sincs, hogy dühös legyen. Az első antibiotikumot egyébként még a dokinál kapta, szuri formában, és ott még a nővérkének a kezét is nyalogatta, ahogy tartotta, szerintem ő is tudta, hogy itt gyógyítjuk. De két hét alatt megunta a témát, “jaj, hagyjál mááár!”. El is futott és elbújdokolt, nem lehetett megsimizni sem egész nap. De nem zavart, a betelt hócipőjű nyúl jobb, mint a beteg nyúl. :)
Most elvagyunk a kötözéssel, egyébként simán jön-megy, követ, könyörög nasiért, szóval nem haragtartó. Biztos könnyebb is járnia, ahogy gyógyul, meg a vatta miatt se nyomódik úgy a seb. Bár nagyon okosan a nap legnagyobb részét fekvéssel tölti, és pihenteti a lábát.
Ahogy néztem Áfonya “oldalát”, amúgy is egész nap heverészik :) Jobbulást őnyulaságának!
Igen. :) De régen jobban kiskutya üzemmódban volt, amint felálltam, rohant utánam, kikísért a WC-re, stb. Most csak akkor jön, ha látja, hogy a konyhába megyek, hátha neki is jut valami… :)
Meg amúgy egész nap a lábam mellett szokott lebzselni, simizteti magát, úgy kell “hajtani”, mint egy Singer varrógépet. Egyelőre még ritkán jár erre, mióta kötözzük, inkább kíméli magát. De remélem, hamar visszaszokik, mert szerettem a lábbal hajtós plüssnyulamat. ♥