Emma kért fel, hogy csatlakozzam a játékhoz, amiben gyerekkori kedvenceikről írnak az emberkék. Nagyon bizarr gyerek voltam, a kedvenc kajáim között szerepeltek olyan (gyerekekhez képest) extrémségek, mint a paradicsomos káposzta (feltét és kenyér nélkül, akár 3 egymást követő napon), az összes többi főzelék (igen, a tök és a spenót is), a fejtett zöldborsó (egyszer hascsikarásig teleettem magam vele), zöldségek és gyümölcsök minden mennyiségben jöhettek - főleg eper, barack, de lopkodtam nyers káposztát, karalábét, répát is. A leveseket is imádtam, volt, hogy nem is ettem második fogást, csak 3 tányért a levesből - grízgaluska leves, gombaleves... Nem igazán változott semmi azóta. Ünnepekkor imádtam anyu töltött csirkéjét -- csak a tölteléket és a tepsis krumplit ettem meg. Azóta eleve külön süti nekem a tölteléket, most már nem lenne kedvem kibányászni a csirkéből. :)) A sóska máig az egyik kedvenc kajám (szigorúan tükortojással és nem főttel!). Persze imádtam a palacsintát, a tarkedlit, császármorzsát. És utáltam a darás-tésztát. (Most is.) Nagyon szerettem, amikor anyu reggelire lágytojást készített, vagy telente megpucolt 2-3 kiwit, és már az várt, mire felkeltem; kiskanállal ettem bögréből, és mindig éhgyomorra megettem, isteni volt a fanyar íz, azonnal felébresztett. Amire konkrétan emlékszem, hogy gyerekkorban ettem, és szerettem, az a túrógombóc volt, de nem is az volt benne a legjobb, hogy túrógombóc, hanem az oviban kancsóból öntötték rá a tejfölt, ami cukros volt. Sejtem eleve belekeverték a porcukrot, és nekem nagyon tetszett, hogy ilyen finom folyékony és édes. Hogy mitől folyt, azt nem tudom, én manapság olyan tejfölt használok, amiben megáll a kanál. Lehet, hogy higították tejjel...? És amiről mindig az ovi fog eszembe jutni (fogalmam sincs, hogy miért pont erről): főtt tojásos reszelt sajtos kenyér. Menzásteával. :) Ezt a fehérjebombát még néha most is bevetem reggelire, persze már zöldségekkel kiegészítve. Például házi termesztésű koktélparadicsommal (köszi, Gy! ♥). Amit nem ettem meg már gyerekként sem: a banánt (évente egyszer eszek most is, és az a kritérium, hogy SEHOL ne legyen barna) és a paprikát főzve. Utálom a filmszerű héját, elindul a gag reflex, ha véletlenül megeszem, pl. a krumplifőzelékben. De nyersen se vagyok rajongója, szendvicsben se szeretek vele találkozni. Én még életemben nem vettem, a hűtőmbe csak úgy kerül, ha anyu jön, és vesz, és főz nekem lecsót, és lehámozza a paprika héját. :))) A húsát már megeszem. Nem ... Olvass tovább