Martha Stewart 10 éves rajzfilmfigurává változott, és virtuális barátaival kreatívkodik. Az új, animációs sorozat mindegyik epizódjában a figurák egy adott téma köré csoportosított kreatív ötletet mutatnak be a gyerekeknek. Az összes epizód megnézhető itt.
Amellett, hogy jó az alapötlet, egy kicsit engem zavar az üzenet. Martha (aki ugye a mesében tíz éves) simán meghívja az egész osztályt magához partizni anélkül, hogy egy fél mondatot elejtett volna arra vonatkozólag, hogy „beszéltem anyával”. A gyerekeknek 10 évesen már vagy iPhone-ra vagy Blackberryre hasonlító mobiltelenfonjaik vannak, és ezen hívogatják egymást – talán mire lesz gyerekem és mire tíz éves lesz, már annyira lejárt lemez és/vagy olcsó lesz ez a stílusú mobiltelefon, hogy tényleg gyerek kezébe lehet adni (bár eleve azt se értem, hogy miért muszáj, mindegy, időm még van bőven gondolkodni rajta), de jelenleg nekem sincs ilyen telefonom, és nem nagyon tudnék mit mondani a fiktív tíz éves gyerekemnek, ha elkezdene sírni egy ilyenért, csak mert Marthának ilyen van. A másik, amitől enyhén rázott a hideg, a „spa” rész volt. 10 éves kislányok ne beszéljenek elhalt körömágybőrről és tág pórusokról. (És még egy nevelési dolog, az egyik kislány azt mondta, hogy az anyja 12 éves koráig nem engedi festeni a körmét. Hát, én még 12 évesen se engedném – és szerintem az iskola se… Na mindegy, ezt is van még bőven időm eldönteni.) Martha egyébként az esetek többségében tudálékos, és rossz látni rajta, hogy még a strandos napon is azon jár az esze a pihenés és a játék helyett, hogy hogy lenne minél tökéletesebb a partija, amit épp szervez. Ez a szintű maximalizmus már szerintem a túlzás határát súrolja. A kreatívkodásban pont az a lényeg, hogy spontán legyen és mulatságos — a görcsnek és a bűntudatnak semmi helye nincs.
Hogy miért ajánlom mégis? Maguk az ötletek tényleg tök jók, és tetszik, ahogy össze vannak válogatva. Jó látni egy „csináld magad” mozgalmat gyerekeknek, és még engem is inspirál a főzőcskére, kotyvasztásra, barkácsolásra. Gyakorlatban úgy használnám gyerekeknél, hogy vagy leülünk és megnézzük együtt és nagyon szelektíven fordítanám, hogy miről beszélnek (és amivel nem értek egyet, azt kihagyom – pl. tág pórusokra van az avokádómaszk: ahelyett azt mondanám, hogy egészséges lesz tőle a bőre; 10 évesen ne aggódjon a pórusain), vagy csak én nézem meg, ellesem az ötleteket, és mesétől függetlenül kreatívkodnánk a gyerekkel.
Kérdés, a back-to-schoolos és a július negyedikés rész ott ér véget ahol véget ér vagy van valahol folytatása?:/
Nem találtam neki folytatást, cliffhangerrel végződik, talán majd felteszik később. :)
Te jó ég home-made dog biscuits!!!! Na most gondolkodom, hogy tutyesznak október végén lesz a szülinapja (a tökike az öcsém, szóval ha négylábú is, de megünnepeljük), most gondolkodom, hogy egy rúd gyulai májas legyen az ajándéka vagy egy doboznyi ilyen. Meg van egy párnaprojektem is, kötök majd neki egy meleg párpokrócot amit kiteszünk majd az ablakba. (Fal ablakunk van vagy hogy mondják, és amikor anyu nincs itthon és mi meg suliban vagyunk, vagy csak úgy nézelődik, de Metaxa mindig az ablakban ül, ahol télen hideg van és mindig idegeskedünk nehogy felfázzon, de okos és mindig odarángat egy pólót a szennyesből és arra ül, ha hidege van XD).
Mondjuk a „kis” Martha nem igazán reális, egy korabeli gyerek lehet kreatív, de tényleg már túlzás ahogyan előadják. Mondjuk nagyon bírom az ilyen back to school specialokat:DDDD
Ugye? Olyan koravénnek és buzgómócsingnak tűnik. Lazíthatna egy kicsit. :)) Nem bántam volna, ha Martha megmarad felnőtt ábrázolásban, a gyerekek pedig a kis barátai, és akkor úgy tanítja őket, így, hogy korabeli, kicsit creepy az egész.
A Spa-s résznél ha megnézed amikor a hosszú, fekete hajú kislány beszél az egyik jelenetben akkor ott a háttérben egy iPod-os hangszóró, félreérthetetlen külső jegyekkel. De az még nekem is sok volt amikor arcmaszkoztak. Nekem a ragyáim 13 évesen voltak a tetőponton, és sokszor gondolkodom azon, hogy hiába kencéztem a fejemet 12-13 éves korom óta mindig is tele volt pöttyökkel az arcom, de lehet ezzel a 8 éves munkával haza is vágtam az arcbőrömet most meg azon küzdhetek pár napos 20 évesként, hogy hogyan tűnjenek el az arcomról a kamaszokat is megszégyenítő bumszlik… Tanulság az, hogy a lányomnak nem fogom hagyni, hogy a bőrén kísérletezzen, elég lesz egy-két féle, gyengédebb termék csakhogy kamaszként majd karban tartsa az arcát, de nem ilyen mennyiségű hámlasztások, meg ilyen-olyan bőrradírok és maszkok amiket otthon kotyvasztottam (habár természetes, ha túlzásba viszik károkat is tudnak okozni).
A sulis részben mobiloztak sokat. A lányoknak érintőképernyős volt, a fiúnak sokgombos, blackberry szerű.
iPod hangszórót nem láttam még annyit, hogy felismerjem. :D
A bőrproblémákat legjobb kamaszkorban is szakemberre (kozmetikus, súlyos esetben bőrgyógyász) bízni. Nekem nagyon aranyos kozmetikusom volt, mindenféle finom Ilcsi cuccot pakolt rám, nagyon élveztem. :)) 14 évesen voltam először nála.
Nekem az a tapasztalatom (gyerekek között dolgozom) hogy a kicsik sokszor nem is gyerekek, hanem pici felnőttek, és az anyjukat/apjukat utánozzák. :/ Emlékszem, én 14 évesen kaptam az első mobiltelefonomat, ami akkor óriási dolog volt, a húgom 13 évesen szinte követelte hogy kapjon egyet, mert már mindenkinek van. Persze utána az volt a baj, hogy a többieké jobb/szebb/többet tud…
Nekem már ovis koromban volt lakk a körmömön :D de anyukám csak a 2 kisujjamat engedte kifesteni, viszont én arra is végtelenül büszke voltam. :D
Az, hogy van lakk a körmön önmagában nem baj, csak az tényleg legyen különleges és minimális alkalom. Láttad a Toddlers with Tiaras-t? Nekem az előzetes elég volt belőle, valami undorító.
Nem kéne, hogy a napi rutin része legyen a full lakkozott manikűr 12 évesen. Sajna a vonatkozó Martha epizódból nem derült ki, hogy a kislány anyukája mit enged meg, nem konkretizálták, hogy ez állandó vagy ritka alkalom lenne, amikor ő majd 12 évesen lakkozhat. És ha állandó, akkor továbbra is ki vagyok akadva. :)
Ugyan már! A két évesnek is kenni kell a körmét, mert különben nem engedi levágni a körmét, olyan hisztit csap, hogy esélyed sincs levágni, erre találtam ki, hogy oksa, de utána kifestem! 20 köröm levágása maga a pokol! :)
Másik, hogy anyuka a focin mondta, hogy örülni lehet, ha a gyerek kibírja 11 éves koráig, hogy ne legyen mobilja!!!
De iPhone? Komolyan? Nem a mobiltelefon tényével, hanem az árkategóriájával és a márkájával van bajom – egy tíz évesnek az SOK. Szerintem. Bedugós fülbevalója is lehet, csak ne Cartier. :))
Mi a tesómmal sose hisztiztünk körömlakkért, igaz, anyu se festette gyakran az övét, szóval lehet, hogy azért nem kaptunk vérszemet. :)
Az alkalmi körömfestéssel nincs baj, a körítéssel igen. Szerintem egyébként Amerikában is csak egy szűk réteg vevő erre, blogolvasási és keményvonalas camp americás tapasztalataimból kiindulva. Te mit gondolsz?
Szerintem ahhoz képest, amiket az amerikaiak NEM csinálnak (normális, minimális háztartásvezetés, otthon főzés, stb.), Martha már a ló túloldala nekik, ezért egy az egyben elutasítják, amit csinál, pedig mértékkel véleményem szerint abszolút fogyasztható. :)