Laura George az Etsyn árulja ezt a tündéri grafikát (boríték is jár hozzá, és nagytételben is rendelhető), amivel hús-vér baráti felkérést adhatunk nekünk szimpatikus embereknek. Egy kis fricska a közösségi, bejelölgetős médiának. :) A felirat:
EZ EGY HÚS-VÉR BARÁTFELKÉRÉS
Szia! Leszel a barátom? Itt a telefonszámom és a postacímem. Ha igazi barátok leszünk, akkor a következőket csinálhatjuk együtt: beszélgethetünk a hangunk segítségével; olyan programokra járunk el, amiket mindketten élvezünk; mások sikerének a valódi hüvelykujjunk felmutatásával örülünk; érzelmeinket, gondolatainkat, gondjainkat, életfilozófiánkat beszéd segítségével osztjuk meg; kézzel írott üzeneteket küldünk egymásnak, amiknek mindketten örülünk.
Barátos programokra fel!
A kártyának és főleg az ötletnek: “Big lájk” :-D
De poénos ez a kártya. :)
Nálunk nagy a ház, de nem sok lakót ismerek, inkább csak látásból. Nem sokkal a beköltözés után kutyát szerettünk volna, ezért az alsó, felső és oldalsó szomszédokat végig kellett járni a beleegyező nyilatkozattal. Aláírta mindenki, mert vannak más kutyák is a házban, nem zavar senkit. Sajnos végül úgy alakult, hogy kutya nem lett, viszont kiderült, hogy a volt latintanárom lakik alattunk. :-)
A lányunk születésével költöztünk új helyre. Én úgy ismerkedtem meg az egyik szomszédunkkal, hogy kezdő anyaként épp a babkocsi kinyitásával kínlódtam s egyszerűen nem jöttem rá, hogy mit is kéne csinálni. Megláttam egy babakocsis anyát bízva abban, hogy többet ért ezen szerkezetekhez gyorsan letámadtam. Azóta is jóban vagyunk. :)
Nekem bejött, hogy az új szomszédtól kértem kölcsön egy pohár tejfölt. Így volt indok megint átszaladni, hogy visszavigyem. Ez már ok volt hogy 2-nél több szót váltsunk máskor is. Ezen ő is felbátorodott és legközelebb, mikor ő szorult meg ebéd előtt pirospaprika hiányától, akkor már bátrabban jött át hozzánk. Azóta országos barátnők vagyunk, és néha úgy főzünk, hogy elég legyen 2 családnak is.
Micsoda véletlen, hogy ma reggel épp ezt a bejegyzést olvasom először. Ugyanis azzal a kérdéssel ébredtem, hogyan tehetnék szert barátokra. Két hónapja lakunk az új lakásunkban, és igazán örülök, hogy a szomszédoknak még a pisszenését sem hallani, ám gyakorlatilag nem ismerek senkit. A régi társasházunkban is szenvedtem attól, hogy nincsenek igazi barátaim, de ott legalább a közös játszótér és a gyerekek összehoztak néhány anyukát, így beszélgettünk erről-arról. Ám korántsem volt olyan szintű a kapcsolatunk, mint mondjuk a született feleségeké. Jó, tudom, az csak egy film, de nem véletlenül a kedvenc sorozatom.:) Tíz év alatt a munkahelyemen sem alakultak ki amolyan összejárós barátságok, igaz, szerintem az ilyesmi nem is tanácsos. Gyerekkori barátságok Debrecenben, én viszont Budapesten élek. Ha van tippetek, segítsetek!