A Blog Action Day keretében minden évben olyan témát járnak körül a bloggerek, ami éppen aktuálisan egy kis hangsúlyozásra szorul. Volt már téma a szegénység, a víz vagy a klímaváltozás. Az idei téma pedig az étel, és ennek minden környezettudatos vonatkozása. Kihagyom azt a ziccert, hogy elkezdjek papolni a kevesebb húsevés jótékony hatásairól, mert szerintem ez mindenkinek a személyes döntése, hogy eszik, nem eszik, és miért nem vagy miért igen, úgyhogy most sem fogtok tőlem prédikációt olvasni ezügyben. :) (Akit egyébként érdekel a téma, látogasson el a Meat Free Mondays oldalára.)
Viszont ami étrendtől függetlenül szerintem mindenkit érint, aki eszik, az az ételpazarlás témája.
Utálok kaját kidobni, nem csak azért, mert úgy érzem, hogy pénzt dobok ki vele, hanem mert rossz érzés is, hogy hagytam valamit megdögleni a hűtőmben (és utálom is a penészes, folyó cuccokat, undorítóak, bleh). Két lehetősége van annak, hogy kidobós kaja szülessen:
- feleslegesen, terv nélkül vásárolok valamit vagy tervezem, de változik a terv; elfelejtem, hogy létezik, és mire használnám, megromlik
- többet főzök valamiből, megmarad, kis adag, nem kell senkinek, kerülgetjük, tönkremegy, kidobjuk.
Az első pontra a lehető legjobb megoldás a menütervezés és a célzott, tudatos vásárlás. A menütervezés lépéseiről itt írtam hosszabban, és nyomtatható kiegészítőlistákat is készítettem: ez a konkrét menütervezős, itt pedig egy bevásárlólista található. A jövőben még készítek többféle bevásárlólistát is, hogy ne ezen múljon. :) A GasztroTippnek is írtam egy cikket az okos vásárlásról. Segít az is, ha a hűtőre és a fagyasztóra mágnessel tűzött lapon vezeted, hogy mi van „odabenn”, és az alapján találod ki a menüt (ha valami elfogy, akkor kihúzod a listáról, és pl. átírhatod a bevásárlólistára).
Most inkább a második pontra szeretnék fókuszálni, hiszen az elsőt körbejártam, azaz mi történjen a maradékokkal? Összeszedek néhány ötletet, amit gyakran alkalmazok, és arra buzdítok mindenkit, hogy a hozzászólások között folytassátok a listát, és gyűjtsük össze a tippeket!
Akkor tehát íme a teljesség igénye nélkül néhány ötlet tőlem:
- a régi kenyeret pirítani szoktam, a nagyon régiből pedig zseniális bundáskenyér születhet. Van, hogy kevés (tényleg csak néhány csepp!) vízzel bekenem, és pár másodpercre berakom a mikróba — ettől is felébred egy picit. A tök száraz kenyeret le szoktam darálni (a késes robotgépem elbír vele) zsemlemorzsának. Ha viszont már penészes, akkor szomorú szívvel, de kidobom.
- köretek (főtt krumpli) és főfogások maradékai (zöldségfasírt) egy főzelék mellett még új életre kelhetnek: a krumpli szuper a sóskához, a fasírt pedig az összes többi főzelékhez. :)
- maradék, néhány szűk maréknyi rizs, tészta jó levesbetétnek.
- néhány centi zöldség, egy-egy darab gomba, kis kocka sajt remekül feldúsíthat egy zöldséges lepényt vagy rántottát.
- a rántottát pedig a panírozásból maradt fél-negyed tojások vagy sütikből kimaradt fehérjék dúsíthatják fel.
- a maradék gyümölcsökből (fél alma, negyed banán, stb.) jó kis turmix készülhet reggelire, akár joghurttal dúsítva, akár magában.
- És persze a saláta is jolly joker, gyümölcsökből gyümölcssaláta, zöldségekből „saláta”-saláta készülhet, hálásan befogad néhány karika póréhagymát vagy üveg alján árválkodó három szem olívabogyót is.
- A levesek, a sütemények remekül fagyaszthatók, ha esetleg emberfeletti mennyiség készült belőlük.
Folytassátok a sort!
(A szomorú körtét az angolok zseniális Love Food, Hate Waste kampányától kölcsönöztem.)
Hm, épp recepteket nézegetk itt a blogon, és többször is olvasom, hogy a gomba szárát is fölhasználjátok. Ez tökjó! Én eddig mindig kidobtam :( De ezentúl nem fogom!
A másik „mumus” nekem az uborka vége. Teljesen rákaptam mostanában, munkanapokon az a délutáni rágcsám. De a legvégét mindig levágom, mert az keserű. Otthon a csigáknak félretettük, nagyon szerették, de most állandóan kidobom. Illetve, kidobtam. Rájöttem ugyanis, hogy pakoláshoz még fölhasználható! (arcpakoláshoz, nem a rendetlenségéhez :D )
A maradék nálunk is probléma. Belevettem a heti rutinomba a hűtő kipakolását.
Nagyon igyekszem elkerülni, hogy kidobjak ételt, egyrészről pénzkidobás, másrészről én élvezem, hogy kitaláljak étel-megmentő ötleteket, recepteket. Kenyér: pirítós, melegszendvics, illetve ha tudom előre, hogy nem fogunk elfogyasztani adott mennyiségű kenyeret, akkor felszeletelem, és bedobom a mélyhűtőbe. Negyed óra és kienged. Ha túl sokat vásároltam adott zöldségből, akkor megy a mélyhűtőbe – a rizs és a kuszkusz kitűnő partner étel-megmentésben. Dirib-darab répa, paprika, szottyadt paradicsom, kevéske szalámi, kolbász, és már kész is a könnyű vacsora. Mielőtt a mélyhűtőbe raknék valamit, mindenre ráírom, hogy mi az, mert amikor nem tettem, akkor csak találgattam, hogy mi lehet az.
Menzákon elszomorító még, mennyi maradék étel landol a kukában – gyerek válogatós, fujj ő ezt nem szereti, jóformán érintetlenül megy a moslékba az ennivaló (tudom, a menza az amúgy is kényes téma, de étel). Gólyatáborban esett meg velem, hogy az egyik főétkezés mindkét fogása annyira félresikerült, hogy még nekem sem sikerült leküzdenem a torkomon (jóformán mindenevő vagyok és hiába ínyenckedő, amit elém tesznek, megeszem). Nem is azért voltam mérges, mert félresikerült és jóformán ehetetlen minőségű ételért fizettünk, éhen maradva, hanem, hogy micsoda pazarlás ez összességében, hisz mennyi alapanyag ment ilyenformán kárba… :(
Visszatérve a mentés vidámabb irányába, jó egyetemista módjára azt vallom, hogy amíg valami nem mozog, addig hasznosítható – a jénaitál nagy kedvencem, csodás rakott dolgokat lehet benne rittyxenteni potom kis maradványokból: hol tészta, hol pár szem krumpli az alja, aztán mehet rá, ami még akad a hűtő mélyén, kosár alján – padlizsán, paradicsom, tejföl alja, sajt csücske… tökéletesen elnyel bármit az ilyen étel, ami máshoz már nem lenne elég alapanyag/valami nem fogyott el első körben. Emiatt a fagyasztónkban is mindig van lefagyasztva pár kis porciónyi darálthús, turbózásnak. Konkrétan elronthatatlan (kivéve, ha az ember nem figyel és már lejárt terméket mentene… emiatt mindig résen vagyok és improvizálok a magas prioritást élvező dolgokkal). Rizs maradéka meg lehet halasrizs, a konzerv nagy barát a bajban :) Szottyadt gyümölcs meg uzsgyi muffin tésztába, de a maradék és csömörlés-gyanús lekvár is pompás öntött sütiként tud újjászületni ;]
rossz linket másoltam, ezt akartam: https://www.nlcafe.hu/gasztro/20101117/kuka_helyett_inyenc_fogasok_-_etelmaradekbol/
és találtam még valamit, teljesen véletlenül… a barátnőmtől mindig megkapom a „lejárt” nőklapját, és a az augusztus 17-edikei szám mozaik rovatában van egy apró cikkecske:
„Olcsón finomat: a kukából”
New Yorkban egészen új módja hódít a kosztpénz megspórolásának: a kukatúra, ahol a szervezők bemutatják, hogy mely üzletek, éttermek és szállodák kukáiban találhatjuk a legfinomabb faltokat a francia pékárútól a kaviárig. A New York-i fiatalok körében egyre népszerűbbek ezek a kissé bizarr piknikek.”
Több országban is lehetne ilyen megmozdulás:
https://www.nlcafe.hu/kereses?ujkeres=1&search_txt=kuka&search_loc=cikkek&search_sbmt=Keres
Nemrég a barátaimmal pont a a pazarlásról beszéltünk és úgy tűnt mindenkit érzékenyen érintett a téma. Az ételekkel kapcsolatban leírok pár (felháborító) példát.
Egy Londonban élő, szállodában dolgozó barátom azt mesélte, hogy amit kitesznek a svédasztalra, de megmarad (még gőzölgő péksütemény pl) azt felügyelet mellett ki kell dobniuk. Van egy Fülöp-szigetekről származó, otthon gyakorlatilag éhező mosogatólány kollégája, aki ezt a műveletet már megsiratta párszor.
Egy másik lány Cipruson volt cserediákként, ahol a háztartásbeli anyuka minden nap 4 fogásos menüt készített, ebből mondjuk a lasagna a meleg előétel! volt, képzelhetitek a többit. A család minden tagja evett mindenből egy kicsit és a többi ment a kukába. Arról szó nem volt, hogy esetleg másnap megegyék, mintha nem ismerték volna a fagyasztás vagy akár a hűtés fogalmát.
A harmadik történet pedig a „régi szép időket” emlegette, amikor az első burger király megnyílt Budapesten és a dolgozók zárás előtt kivitték a sorbanálló rászorulóknak a kidobásra szánt teljesen érintetlen maradékokat a konyháról. Manapság ez már elképzelhetetlen, melyik cég vállalná be azt, hogy „csövesek” álljanak sorba az üzletük előtt. Illetve, ha jól tudom ez a „kibobálósdi” EU szabályozás miatt történik. Hallottam jól működő ingyenkonyháról, az 1930-as években létezett Magyarországon. Összeszedték a szállodákban megmaradt alapanyagokat, rittyentettek belőle állami támogatással valami finomat és önkéntesek osztogatták. Mindenki jól járt.
Reménykedem abban, hogy valaki pozitív példával tud szolgálni, szeretném legközelebb elmesélni a barátaimnak, hogy felviduljanak.
Brrr…
Én pont ma hallottam olyat, hogy nem európai, szegény országokból való diákok az egyetemen kivesznek a tányérjukra kaját, aztán a felét megeszik, és kidobják, a többiek meg néznek, hogy mi van, ők meg közlik, hogy de hát Európában mindenki gazdag, itt ez a divat! És úgy kellett elmagyarázni, hogy „nem, nem ez a divat, mi is spórolunk”. Nekik most ez a kollektív élményük (inkább eszményük?), hogy Európában gazdagság van, lehet kidobni a kaját. Az otthoni éhezés után biztos más, bőség, na de azért pazarolni nem szokás… Az egyetem persze nem Magyarországon van. Azért jó volt hallani, hogy a többiek kiakadtak rajta; ha anyagilag megtehetném se akarnék pazarolni, mert nem és kész.
Lasagne-t kidobni… pont a hétvégén főztem akkora adagot, hogy két napig ettük, isteni volt másnap is! Én örülök, ha többször is ehetek valamiből, ami finom és jól sikerült. :))
Csak negatív példával tudok szolgálni. Amikor gimisként diákmunkán dolgoztam párszor teszkóban meg auchanban árufeltöltőként, akkor láttam mi mindent dobálnak ki. Pl a kolegina sniccerel bontotta ki a kartondobozt amiben félkilós pucolt dióbél volt. Véletlenül végigvágott 3-4 zacskót is, amit ezek után már nem lehetett szakadttan kitenni a polcra. De egyből ment is a szemétbe. Ha megkérdeztek volna, hogymondjuk féláron megveszem-e, tuti rábolintottam volna. Amikor a grillosztályon voltam, leírtáka szerződésünkben, hogy semmit nem ehetünk meg, ha meglátják, hogy mondjuk a földre esett kajából eszünk, akkor kirugnak és beperelnek. És meg volt mondva, hogy mondjuk ha a megromlott , penészes, odaégett, stb kajákhoz hozzányúlunk, akkor viszlát. :(
Hát Moira, Via és az én külföldi példáim mellé megjött a magyarországi is, bár a tesco és az auchan is külföldi cég….megértem, hogy a higiénia fontos és vannak szabályok, amiket be akarnak tartatni, de ebben a témában úgy látom, hogy túl sok az értelmetlen pazarlást támogató rendelet. Sajnos ma kaptam egy újabb infót, igaz ez nem ételről szólt, de pazarlás ez is. Bútoráruház ……. kiállítási vagy sérült termékek részleg…..a fószer megvesz innen egy kisszekrény alig pénzért, majd visszamegy nagy balhét csapni, hogy bizony hibás a cucc…folyomány: megszűntetik a részleget egy ember miatt, mert el akarják kerülni a hasonló kellemetlen helyzeteket, mégpedig oly módon, hogy még az ott dolgozók sem juthatnak hozzá leértékelt áron, mert bezúzzák őket. Nálam ez is brrrr… és Via örülök ennek a témának, mert látom, hogy a saját házuk táján milyen sokan tesznek ellene. Ez már egy kezdet.
Istenem… :/
De ezt a higiéniát nem értem. Ha aláír nyomorult hajléktalan egy papírt, hogy megígéri, hogy nem fog beperelni senkit, miért nem kaphatja meg azt a maradék grillcsirkét meg három kiflit, amit úgyis kidobnának? Örülne neki, mint majom a farkának… Ki lehetne védeni valahogy. Ha meg annyira fontos a higiénia, akkor miért hagynak embereket mocsokban élni és éhezni? Nem, sehogy se jó ez így. Nincs valami alapítvány, aki ezt a témát fel tudja karolni? Persze tudom, ma Magyarországon vannak százszor nagyobb gondjaink is. :(
A fent említett panírozásból megmaradt liszt, morzsa és tojás keverékből kis golyókat gyártok, kisütöm – ahogy már más is írta. Én a cicámnak adom. Frissen kisütve.
A maradék fehér! rizsből (ami nem ételízesítős, hanem teljesen natúr készült) tejberizst szoktam készíteni. A fehér rizst direkt így csinálom, mert mindig marad belőle – csak a kisfiam eszi. Mi, felnőttek barna rizst eszünk. (ez mindig elfogy:-))
maradék megy a kutyának:))
egyébként én is utálom a hűtő mélyén megbújó alattomos fél fej hagymát/paprikát és társait, sose értem hogy képesek úgy elbújni hogy csak hetek múlva veszi észre az ember:))
Maradék kenyér megy a kacsáknak, ilyenkor (is) jó, ha az embernek kis gyereke van. :) Felvágott megy a környékbeli kutyusoknak.
Maradék tojásfehérje lefagyasztva, jó lesz az császármorzsához, rizsfelfújthoz sárgája nélkül is.
Nálunk más nem szokott maradni. :)
Hogyha marad étel ami még fogyasztható, de tudom, hogy nem fogjuk megenni (nem kívánjuk stb.) akkor oda adom egy hajléktalannak :)
Tojásfehérje, ha megmarad lehet belőle pavlova tortát sütni. ELőször olvasva érdekes, de megéri megcsinálni, mert pofonegyszerű és mennyei, mást nem tudok rá mondani:
innen: https://fozzunkolaszul.blogspot.com/2010/01/csokolades-pavlova.html
Ja és a tojásfehérjét le lehet fagyasztani, kiolvadás után felverhető.
Én is csináltam már pavlovát, nagyon jó lett. :)
Én még nem próbáltam, bár csábít, mert gyönyörű sütemény. Csak félek tőle, mert a habcsókot nem szeretem, ez meg valami hasonló ízvilág, ugye?
Nekem habcsókból mindig csak a száraz, porízű izé jutott, utáltam is, de ez valami iszonyú finom krémes volt, a belseje leginkább a brownie-ra hasonlított!
Ilyen lett: https://www.urban-eve.hu/2011/03/10/csokis-meggyes-pavlova/
amíg más sütését meg nem kostóltam, addig én is azt hittem, hogy olyan lesz, de nem!!!!
én először málna szeder kombóval ettem, az mindent vitt!
Ha egyébként én egy kicsit korábban olvastam volna a Blog Action Dayről, akkor lehet, hogy írtam volna egy blogbejegyzést arról, hogy próbáljunk meg több magyar élelmiszert vásárolni – és ha nem is terem meg nálunk minden, legalább azokból vegyünk hazait, amik tényleg finomak nálunk :-)
De most már majd inkább legközelebb :-)
A száraz kenyeret/zsemlét/kiflit mi is darálni szoktuk morzsának, én még jobban is szeretem ezt használni panírozáshoz, mint a bolti zacskósat. :)
A másik ami eszembe jutott: a panírozás után ha megmarad tojás, liszt és morzsa azt összeöntjük, besózzuk , így lesz belőle egy „krém”, amit kanállal olajba szaggatunk és kisütjük. Jól jön a vega hugomnak, ha rántott hús van ebédre. :)
A húgod nagyon bátor, én nem enném meg, ha hús volt előtte panírozva benne, meg egy olajban sült a többivel, mert sajna kiérzem rajta az ízt, amit meg nem szeretek. :(
Mi azt a „krémet” kisütve egyébként tócsninak hívjuk, de nem szeretem, mert nagyon megszívja magát, és olyan semmilyen íze van. :)
Azt hívjátok tócsninak? Nahát.
Azt az izét az anyukám „békának” hívta, nyilván mert azt hitte, hogy akkor majd megesszük, de nem ettem meg se kiskoromban, sem pedig azóta soha :-D
A tócsni (lepcsánka, lepcsák) az teljesen más. Az krumpliból van. (Tócsni = reszelt nyers krumplival és liszttel készült, zsírban, vagy olajban sült nemzetközi népi étel.)
Amiről ti írtok, az nálunk pufi néven fut, konkrtétan a panírozás maradéka:-)
_Nálatok_ teljesen más. Szerintem ez is tájnyelvi dolog. :)
Debrecenben meg a tócsni maradék kalácstésztából sült, és lehetett a péknél kapni. :)
Ó, én is Debrecen környéki vagyok felerészt, de erről még nem hallottam senkitól.
De íme a sok változata:
https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B3csni
Trükkös, mert a pacsni nevet is hallottam rá. Laposra volt kinyújtva, mint egy babapiskóta, amin átment az úthenger. :) Bögre tejjel ettük reggelire.
https://limarapeksege.blogspot.com/2009/03/pacsni.html
https://www.pekszovetseg.hu/pacsni
Ő az! De esküszöm tócsni is volt. :))
Lehet, hogy a fonetikai hasonlóság miatt mosódik, keveredik.
Via, én debreceni vagyok, és pacsni volt az:).
De jó, hogy eszembe juttattad, meg is sütöm, megmutatom a gyerekeimnek. Már sajnos nem ott élek, úgyhogy fogalmam sincs, hogy egyáltalán készítenek-e még ilyesmit.
A panír maradékát nálunk és ismerőseimnél pedig egérkének hívták, szintén Debrecenben:). Most is így végzi nálunk minden panírozós maradék, közelharc folyik érte!
Anyukám, nagymamám is, és tócsniként mondták. :) Kifejezetten emlékszem, hogy ezen mulattunk a húgommal, hogy Vas megyében más a tócsni, mint Debrecenben. De szerintem pont ez a szép ezekben, hogy nincs rá nagykönyvi helyes verzió. (Ahogy a nyelvre sincs igazából… amit használnak, az létezik.)
Én elfogadom, ha kijavítotok, tudom, hogy nem tudhatok mindent, de erre az egyre most konkrétan emlékszem, hogy nem csak hallucináltam, pacsninak ÉS tócsninak is hívták a fülem hallatára.
A panír maradékáról volt egy poszt a malackaraj blogon nemrégiben – Aminek senki se tudja a receptjét – címmel. Ott összeszedték kommentekben, hogy milyen neveken fut ez a kaja. A teljesség igénye nélkül: agglegény, bábafoga, bádog, bangócs, bodag, bodega, domó, dübbencs, egérke, fircedli, gazdaasszonypalacsinta, gezemice, gyerekhús, hamiscsibe, hamishús, hires, hupponka, kenyérke, kóbi, krokodiltojás, lábatlan, lábatlan csirke, macitalp, maradék, műhús, paca, pacsni, pampus, pampuska, panírfasírt, panírgombóc, pánkó, papasüti, placenta, placka, placcsantyú, pogácsa, prézligombóc, podag, pofézli, pofézni, porozinkó, prézli, prézlihusi, pufi, pufezli, puffancs, pumpuska, pumpedli, pupika, sárgahús, sercli, szamárpogácsa, szobalány-falat, toji, töhötöm, vakarcs, vakarék, vakaró, vakcsibe, vakhal, vakmalac, villás.
A párkányi rokonok csak kívülbőrős-nek hívják. Hiába, van itt repertoár! :)
Azt hiszem ez az első hozzászólásom itt a blogon. Én mániákusan újrahasznosítom a maradék ételeket :) A párom nagyon értékeli, csak azt sajnálja, hogy az improvizációkból sosem készül második példány. Pár példa: mexikói szósz az üveg alján, száradós fázisban, egy kis vízzel felhiggítva sült csirkemellre szósznak. Hozzá rizs volt, mindkettőből maradt egy kevés. Másnap pizza volt ebédre, meglmaradt elég sok gombafej. Így harmadnap elkészültek a csirkemell darabkákkal, rizzsel, pár kiskanál maradék tejföllel, 1 tojással és bazsalikommal töltött gombafejek (20 perc alatt megsültek), hozzá sültkruplit ettünk.
Ha panírozás után kimarad tojás vagy zsemlemorzsa vagy mindkettő, akkor összeöntöm őket, hozzá teszek még apróra morzsált kenyérdarabkákat, megborsozom-vegetázom, evőkanállal a forró olajba szaggatom és kicsit meglapítom sülés közben villával. Valaki azt mondta nekem, hogy ezt úgy hívják, hogy pampuska , mi csak tojásfasírtnak hívjuk.
Száradt kenyeret ledarálom panírozáshoz, vagy összekockázva fűszeres vajon megpirítva krémleveshez tálalom. Amikor még nem túl száraz, csak már nem élvezhető a kenyér állaga, megkenem vajjal vagy margarinnal, megszórom oregánóval és megpirítom, ezt házi kecsappal imádjuk. De melegszendvics, bundáskenyér és társaik is jöhetnek. Mennem kell fürdőszobacsempét penészteleníteni, úgyhogy most kikapcs :)
A tojásfasírthoz próbáld ki, hogy a levesbe belefőtt zöldséget, répát stb. összetöröd és azt is belekevered:) Isteni, én magába csak úgy is szoktam csinálni. Vega kajának sem utolsó:)
Ez jó ötlet, köszi! Ezért nem akartam zöldségalaplét főzni, mert nem találtam épkézláb ötletet arra, hogy mi legyen a szétfőtt zöldséggel. De ez szuper!
száraz babapiskóta–>somlói galuska, szikkadt kenyér–> melegszendvics, használt olaj—>benne megsütni hagymát kockára úgy rá a kenyérre és kis pirospaprika. Oké nem egy fogyókúrás étel, de finom. Maradék rizs (vasárnapról pl. )–>rizsesmáj szikkadt zsemle–>fasírtba
Igazi tejnek a fölét én nem szeretem, de pl. sütikbe azt teszem vagy, ha kenyeret sütök.
A szikkadt zsemle/kalács és a maradék gyümölcsök összeállíthatók máglyarakásnak. Vagy egy variációjának.
Anyukám a főtt tésztát valamilyen szósszal nyakonöntve jénaiban ki szokta sütni és kész is a rakott tészta.
Ez nem tudom mennyire számít, de az egyik barátom MINDEN konyhai mellékterméket (liszt, morzsák, tényleg mindent) belesöpri a kutyájuk tányérjába. Nem tudom akinek van kutyája mennyire használja konyhamalacnak, én bevettem anno hogy a nyers tésztától kukacok nőnek a hasamba szöveget, szóval én nagyot néztem az elején mikor sütés után pl a panír hozzávalókat összezutyálták a kutya táljába. De a kutya jól van, egészséges, kukactalan. BÁr gondolom nem azon a pár gramm liszten múlik a világ sorsa, csak úgy eszembe jutott. (Via, ha hülyeségnek tartod, csak töröld az utolsó bekezdést)
Nem értek a kutyákhoz, úgyhogy nem tudom hülyeségnek se tartani, itt hagyom, aztán vagy megcáfolja valaki, vagy nem. :)
A maradék, ami nem fagyasztható, a kutyáké/macskáé. Nyilván nem ez a fő táplálékuk, meg pl. a csirkecsontot, csípős-fűszeres kaját nem kapják meg, de ilyet nem is sokat főzünk.
Mi tegnap töltött zsömlét készítettünk a szikkadt zsömikből. Némi tejfölből, tehéntúróból, porcukorból, egy tojásból (sárgája megy a túróhoz, fehérjét habbá verve finoman beleforgatjuk) és apróra vágott körtéből tölteléket készítettem. A zsömlék tetejét levágtam, belét kivájtam (jó lesz zsemlemorzsának, ha teljesen kiszáradt), és langyos vanillin cukorral ízesített tejjel finoman meglocsolgattam a maradékot. Beletöltöttem a túrós-körtés krémet, visszakapta a kalapját, meghintettem őrölt fahéjjal és ment 10 percre a sütőbe 180°C-ra.
Volt itthon vanília öntet, azzal tálaltam :)
Továbbá maradék levesből (zöldség vagy hús leves is lehet) készülhet rizottó, főleg ha van maradék gombaszár, vagy egyéb zöldség.
Ha főtt tészta marad, azt másnap elkészíthetjük valamilyen csőben sült, vagy rakott ételnek.
Hirtelen ennyi jutott eszembe :)
Szikkadt kenyér/zsemle/kalács –> zsemlepuding/kenyérpuding.
Végtelenségig variálható, akár maradék gyümülcs is elhasználható hozzá, de létezik sós verzióban is, pl. füstölt sajttal.