Holnaptól (október 19.) lehet vinni az Aréna Plázába a használaton kívüli, jó állapotú ruháitokat. A 2011. novemberi Glamourhoz csomagolt rózsaszín zsákba kell pakolni a frissen mosott, csinos ruhákat, amiket nem hordasz – kiszerettél belőle, ajándékba kaptad és nem lett jó, meguntad, de másnak még jó lehet.
Nagyon tetszik a kezdeményezés, hiszen egyrészt van benne szortírozás, az pedig mindig jó :)), másrészt környezetbarát, harmadrészt jótékony is! A beérkezett ruhákat átválogatják, és november 19-én szombaton 500 Ft-os egységáron meg lehet vásárolni őket. Csatlakozz, csinálj helyet és rendszert a ruhatáradban, aztán fillérekből frissítheted a gardróbodat! A bevételből a fiatal magyar divattervezőket támogatják. Az esemény részleteit itt találod.
Ha nem menne a szortírozás, segítségként ajánlom a témában írt cikkemet, amiben válaszolok többek között a következő kérdésekre: Mi alapján szortírozzak? Milyen fazonok és színek állnak jól? Hogyan segítsek a férjemnek/barátomnak/öcsémnek az alkatához illő ruhát találni?
Jó szortírozást! :)
Még egy cserebere: https://www.facebook.com/event.php?eid=298396206855332
Szerintem az egyetlen valamirevaló női havilap az Éva Magazin, a közelébe nem ér más termék.
Köszi az Ökoteregetéses tippet! Inkább oda viszem a cuccokat!
Lesz mostanában több cserebere is, a teljesség igénye nélkül:
*Novemberi Ökoteregetés:
https://okoteregetes.blog.hu/2011/10/15/novemberi_okoteregetes_2011_ne_vasarolj_semmit_nap
*Cucc cserebere
2011. október 30. · 19:00 – 22:00
Helyszín
Frisco Kocsma-Kávézó
Mátyás utca 11.
Budapest, IX. ker (Ráday és a Lónyay utca között)
„ruhák amik hegyekben állnak a szekrény mélyén de már nem kellenek, vagy kellenek de minek, azt hozd be vasárnap este a Friscóba, s cseréld el mások cuccaival.
ami megmarad azt se bánd, elvisszük a Kovách Eszter féle adományboltba, vagy ha már oda se, akkor a Retextileseknek adjuk.”
*Könyv cserebere: https://librarium.blog.hu/2011/10/16/vastagmargo_ingyenes_konyvcserebere_ujra
*Növény cserebere: https://www.zoldbolt.hu/cikk/noveny-csere-bere-ne-vasarolj-semmit-nap
Köszi!
Köszi a választ! :))
Nekem elég kevés ruhám van, ezért nincs felesleges amit odaadnék. Ha lenne is inkább a rászorulóknak adnám. Turizni én még nem voltam, de lehet majd egyszer elmegyek.
Nagyon szeretem a turikat, de valahogy ez a kezdeményezés nem tetszik. Ha már cserebere, akkor inkább a jól bevált netes klubok, oldalak, ahol nem árulnak zsákbamacskát. Nemrég egy ilyenen keresztül szereztem meg álmaim cipőjét két pulcsiért cserébe :).
Nekem tetszik ez a dolog. még nem voltam ilyen rendezvényen. Viszont nekem sincsen sok felesleges ruhám mert már én is túl vagyok pár szortírozáson( hála a költözésnek és a szortírozásra buzdító írásoknak :)))). De szeretnék szétnézni és venni pár ruhát ha megtetszik. Lehet vásárolni akkor is ha nem adok be zsákot???????
Na, ezt látod nem tudom. :) Rákérdeztem Facebookon, ha válaszolnak, megírom, hogy mit!
Itt a válasz! „Mindenki annyit vásárol, amennyit szeretne és az is vásárolhat, aki nem adott le ruhát, ő viszont nem indul az 500.000 forintos díjért és az egyéb díjakért. És a szekrényében sem lesz több hely az új daraboknak. :)”
Ezt én is kihagyom, mert igen messze lakom a Nagy Falutól.
De turkálni én is szeretek, mert ott egyszerűen sokszor jobb minőségű ruhákat találok, mint a boltokban (nem csak a kínaiakban, olyan helyre elvi okokból sem járok egyáltalán) kapható, távolkeleti lánykák által így-úgy összefércelt gyenge műszálas vackok. – Sőt, turiban már nem egyszer vettem vadi új ruhát, olyan is volt, amin rajta volt a 40 eurós árcímke még, átragasztva a magyar árral, ami átszámítva már lényegesen kevesebb volt. (Valahonnan kimaradt cucc lehetett, egy nagyon dögös kis ruha, kicsit beljebb kellett vennem, mert nem voltam hozzá elég kövér, de azóta is az egyik kedvencem.)
Én már készítem a zsákot. Minden szezonváltáskor átnézema ruháimat. Én téli és nyári szettre szedtema ruháimat. Amiatt is, mert rengeteg van, és az egész nem férne a szekrénybe. Persze vannak állandó darabok! :) A szezonváltás így megy nálam. (Múlt heti példával elmagyarázva)Mindent kiszedtem a szekrény egy részébôl, kitörölgettem, míg száradt válogattam a ruhát: hordtam, vagy nem ill. állandó vagy szezonális. Én spec. kiszelektálom azokat a daraokat, amit egyszer sem vettem fel abban az idôszakban. Utálom a majd bekefogyok darabokat! Csak arra emlékeztetnek, hogy voltam 3 kilóval kevesebb! És ha lefogyok, úgyis új ruhákat akarok magamnak. Na szóval miután kiválogattam a nyári ruháka leszedtem a hatalmas (ám nagyon dekoratív) dobozaimat a szekrény tetejérôl, és kivettema téli rucikat. Azok közül is volt, ami már nem tetszett, nem tartottam kényelmesnek stb. 3 nagy szatyor ruhával át anyuhoz és tesóhoz (két kamasz lánnyal), akik még átnézték a cuccokat. Na pont ekkor volt az, hogy maradt egy nagy szatyor ruha, amivel nem tudtam mit kezdeni. Ekkor láttam ezt a felhívást!
Szerintem jó ötlet, bár vidékről én sem megyek ezért Pestre, akkor is egy jóhiszemű kezdeményezés.
Úgyis csak az vesz részt rajta akinek a világa, és igen és is szeretem a turikat.
Én a megunt, kinőtt, már nem szeretem de jó állapotú ruháimat az ismerősi körben lévő lányoknak, asszonyoknak szoktam odaadni, felajánlani és ha nem tetszik meg mondják, el sem viszik- ami megmarad az megy a helyi segélyszolgálathoz, ahol szintén csak a megfelelő minőségűt veszik át. A legvégső stádium a kuka… de ez nálam nem cél. Ha a kabátom jól jön valakinek és Őt nem zavarja, én örülök, hogy valamit most én adhatok.
FOGYASZTÓI TÁRSADALOM ….
Sok helyen vannak önkéntes ruha csreberélő megmozdulások, de mindenhol úgy bonyolítják, hogy hozol és cserébe ingyen vihetsz azzal arányosan amennyit hoztál. Szerintem így igazságos. Meg ez motivál, hogy jó cuccokat hozz szerintem.
Nekem ezek a magyar sznob és semmitmondó női magazinok totál antipatikusak. Még az ilyen látszólag pozitív töltetű rendezvényeik is elég kétes benyomást keltenek.
Másrészt meg …. fiatal magyar divattervezők támogatása …. rászorulóbb réteget már nem is találtak? …. hahaha, szerintem akinek van olyan családi háttere, hogy megteheti, hogy divattervezőnek megy, az nem szorul támogatásra a mai Magyarországon ….
Lehet, hogy félreérthető volt ez a megfogalmazás, de így volt a honlapon is. Konkrétan a MOME kapja a támogatást, hogy fiatal magyar tehetségek kiemelkedjenek. Nem az Andrássy úton levő butikos magyar divattervezőknek fognak adni még pénzt, hogy nesze, vegyél új bőrfotelt. :D
Nekem is ez jutott eszembe először: pont a rászoruló divattervezők???
Másrészt viszont fogalmazhatnák úgy is, hogy nekünk semmi sem jó. A pénzt nem ők teszik félre, hanem támogatnak vele valakit. Ha egy állatmenhelyt támogatnának, biztos az lenne a baj, hogy miért nem egy gyerekekkel foglalkozó alapítványt.
Ettől függetlenül én is inkább a fóti otthon kihelyezett konténereibe vinném a használt ruháim, ha beleférne. De eddig ha vittem volna, akkor is tele volt, így inkább a mellette álló leányzónak adtam, aki láthatóan már egy ideje gyűjtötte az adakozó kedvűek holmijait, sőt, a konténerből is igyekezett minél több dolgot kihalászni…
A Glamour és társai (Cosmo, Joy, stb.) tényleg nagyob sznob és buta magazinok. Néha megveszem, mert a szakom miatt ismerni kell az ilyesmit is és valahol kell a butaságuk, hogy ilyet is lássak, de mindig fogom a fejem, hogy van aki ezt még szereti is. A célcsoportjuk meg valami egészen kifacsart, a Glamouré leendő kis tiptop kávéfőző titkárnők, meg a másik szakomon a csoptársak, akik a „mi szeretnél lenni” kérdésre azt válaszolják, hogy „felsővezető”… meg akiknek fontosabb az, hogy miben mennek munkába annál, hogy ott milyen munkát végeznek, és egyébként is, egy dolog tölti ki az életüket: saját maguk. A Cosmo meg a 25-ös nimfókra céloz, olyan is :/ És persze némi controlfreakséget is várnak, ami alapján igenis tudsz napi 5-ször enni, és minden szerdán esőben, hóban bevásárolni ÉS edzőterembe menni ÉS hullafáradtan is lépcsőzni lift helyett ÉS négytől hatig barátnőzni ÉS shoppingolni ÉS istennő lenni otthon, ágyban, konyhában… ha nem írták volna már le kismillió szakdolgozatban, cikkben, hogy mennyire károsak az ilyenek a fiatal nőkre, komolyan megírnám :) A főszerkesztőknek meg gratulálok, hogy must-have termékekben soha nem tudnak 4000 alatti dolgokat ajánlani, mert persze, a célcsoport huszonéves egyetemista/pályakezdő fiatal rétegnek másra sincs pénze, mint húszezres krémekre és nyolcféle hajápolóra. (Oké, pont a mostani glamúrban volt kispénzűeknek szánt cikk, de na, az kb essence reklám, ami egyébként klassz cuccokat gyárt, de nem az ilyen típusú cikk a jellemző.)
Én nem szeretem egy lapon emlegetni a Glamourt és a Cosmot meg a Joyt. A Glamour színvonalasabban foglalkozik a divattal, és szinte csak említésszerű a többi téma (párkapcsolat, életmód). Szerintem sokkal inspirálóbb és kreatív ötletekre motiválóbb, mint a többi. Engem legalábbis motivál, lehet, hogy külön receptorok kellenek hozzá, de így van. :) És látszik, hogy sok munkájuk vannak a hazai cikkekkel, fotósorozatokkal. A Joyban minden hónapban eladnak egy 6-8-10 oldalas cikket „magyar” olvasók igazi tapasztalataival, amitől egyszerűen irtózom. Oda van írva az oldal belsejére, hogy ki fordította a cikket és német a fotós, nem fogom elhinni, hogy Johanna 21 évesen már milyen hiperszuper akármit csinált; az nem a mi realizmusunk!
Ami a Cosmóban leginkább zavar, az a folyamatos megfelelési kényszer, aminek egyetlen célja A Férfi. Legyél sikeres a munkádban -> Legyen pénzed szép ruhákra -> Öltözz fel csinosan és tanulj meg flört- és szextechnikákat -> Hogy elcsábítsd A Férfit. Minden rá fut ki. Mi lett azzal, hogy magadért csinálj valamit? Lábtörlőképző…
Egyetértek. Eddig egyszer sikeredett leemelnem a polcról egy Glamourt, hogy legyen mit olvasni a vonaton. Az újságban a cikkek felét ugyanaz írta, szerintem inkább róla kellett volna elnevezni a lapot. Minden második oldalán reklám volt, bár ez sajnos nem csak erre a lapra jellemző. A cikkek témája pedig… Az út nagy részében fogtam a fejem, hogy atyaég, ezt meg kinek írták?
A Joy még nagyobb melléfogás volt, nem gondoltam volna, hogy még a Glamour színvonalnál is van lejjebb.
És ami a legfurább: két barátnőm is van, akiknek a Joy és a Cosmo jelenti a havonta megveendő csúcsművet. Ízlések és pofonok.
A Joyt most megvettem a kuponokért, átlapoztam, de annyira lehúzott, hogy hagyom a fenébe, megy a szelektívbe, ha kivagdostam, ami kell (kuponok :D).
Most akkor a JOY-ban a „magyar olvasók igazi tapasztalatai” mind kamu? Nekem a Jó munkát! rovat a kedvencem, talán azért, mert még pályaválasztás előtt állok még februárig. De ezért megvenni minden hónapban a magazint nem tartom szükségesnek. Amúgy pályaválasztással kapcsolatban mi a tippetek? Ti hogy találtátok meg azt a munkát, ami közel áll hozzátok? Mindig is tudtátok a „mi szeretnél lenni” kérdésre a választ? Néha olyan biztos vagyok vmiben, aztán 2 hét múlva megint vmi új jön… Hogy kell pályát választani?
A „jó munkát” magyar, de általában a többi átvett anyag. Nézd meg a függőleges szöveget a gerinchez közel, ha azt látod, hogy van fordító, meg Jürgen Dieter Schmidtschaft akárki készítette a fotókat, akkor átvett anyag.
Én úgy voltam a munkával, mint az igazival, valahogy ha megvan, akkor tudod, hogy megvan, „feels right”. :) Ingyen is csinálnád.
Egyébként nem csak a női magazinok szerveznek ruhacserét, hanem szokott lenni pl. Ökoteregetés is a Gödörben a Föld napján.
Érdekesnek tartom a kezedményezést, de szerintem én kihagyom. A nyáron voltam a Cosmopolitan hasonló rendezvényén, és sajnos nagyon sok negatív tapasztalattal lettem csak gazdagabb (ruhákkal alig).
A részvevő „hölgyek” egymást eltaposva, félrelökve vadul válogattak a kihelyezett ruhákból, volt aki egymaga vitt el 6-7 darabot az orsay által hozzátett vadonat új ruhákból, illetve olyan darabok kerültek ki az állványokra, amiket a turkálóban sem látni… A jobb darabok a szervezők, a hoszteszlányok és a celebek pakkjában landoltak.
Ez tisztára úgy hangzik, mint az a Zara leárazás, amibe egyszer Rómában futottunk bele. Ijesztő volt, ahogy az elegáns hölgyek az elegáns boltban egymást félre-, a ruhákat pedig a földre (!) lökve válogattak, az a szegény néhány eladó (akik szerintem így is többen voltak, mint egy átlagos napon) meg próbálta visszatenni az asztalokra az árut. Hajtogatásról persze szó sem volt… Nekik muszáj volt kitartani, mi viszont szinte menekültünk :S Valami ilyesmire számítok itt is. (És barátnőm, aki C&A-ban eladó mesélte, hogy már a Glamour napok is kész őrültekháza volt, alig bírtak rendet tartani, tele volt minden ingerült vevőkkel és az idegösszeomlás szélén volt műszak végére…)
Megértem a barátnődet, én vevőként kaptam rohamot a C&A-ban, tényleg mintha kábé ingyen osztották volna a kenyeret… :( A ruha visszahajtogatása meg nem csak ilyenkor gond, hanem egyébként is, néha egy-egy üzlet tényleg úgy néz ki, mint egy túrkáló, halomban állnak a szétnyitott pólók. Én mindig visszahajtogatok mindent, sőt, vissza is viszem a fogasra a cuccot próba után, ha nem sietek.
Nekem a Corvin sétány vagy negyed vagy mi nyitása volt ilyen élmény: az első boltból 5 perc után fordultam ki, és minél előbb elhagytam az egész bevásárlóközpontot is. Úgy éreztem, megfulladok a sok embertől!
Nekem tetszik a kezdeményezés, de sajnos a Cosmopolitan csere-bere partyjából kiindulva nem számítok sok jóra. Ott ahány ruhát beadtál (kivasalva, kimosva, nem foltos, jó állapotú), annyit vihettél el. A ruhákat elvileg ellenőrizték, átválogatták leadáskor, de gyakorlatilag majdnem mindent bevettek a hostessek, így az a kb. 10%, aki betartotta a szabályokat, szomorkodhatott, hogy a divatos, jó állapotú, márkás darabjait beadta a semmire. Egyesek ugyanis a nagymama, vagy anyuka lekoszlott, műszálas darabjaival indultak… Azért furdal a kíváncsiság, hogy a Glamour ezt hogyan oldja meg, lehet, hogy elviszek pár darabot. Ez legalább jótékony célokat szolgál, bár inkább szegény nőknek, vagy otthonban nevelkedő lányoknak adnám, mint a magyar divattervezőknek…
És már megint csak azok számítanak, akik a fővárosban élnek…annyira unalmas.
Gondolom mert vidéken nem tudták megszervezni a ruhabevételt, és az átnézést se tudták volna garantálni. Budapesten van a főszerkesztőség, rajtuk kell átfutniuk a csomaguknak.
Amerikában van egy alapítvány, ahol szintén gyűjtik az ilyen típusú ruhákat – aztán odaadják őket olyan nőknek, akik hátrányos helyzetűek, és azért nem (sem) tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, mert nincs normális ruhájuk, amit felvegyenek. Alapvetően szeretem a Glamourt, de ez nekem is furcsa. A turkálóval semmi bajom, egy csomó cimkés ruhát vettem már, sokszor olcsóbban, mint darabja 500 Ft.
Jajj, nekem nagyon tetszik. Én az előttem szólókkal ellentétben imádom a turikat. Szerintem nagyon jó dolgokat is lehet találni, a kedvenc ruháim általában onnan származnak, bár az is igaz, hogy ezeket kétszer annyi bóvli mellett leltem. Számomra csak különlegesebb egy ruha, ha az életútja hosszabb. Szerintem nagyon klassz dolog belegondolni, hogy az a ruha amit én otthon, Magyarországon vettem, előtte egy angol nőé lehetett, most pedig itt van velem Párizsban és ki tudja még hova jut el. Azért is jó ez a másod kézből szerzés, mert kisebb az esélye, hogy az utcán szembe jön. Nem utolsó sorban általában olcsóbb és így a magam fajta 18 éves lányoknak a ruhatára akkorára bővülhet ,ha az ember szemfüles, amekkorára csak akarja, anélkül, hogy vagyonokat költenénk. Nálam is vannak persze szabályok, például fehérneműt soha vagy, hogy alaposan ki kell mosni mielőtt felveszem, sőt néha apróbb átalakítások is kellenek. És az is igaz, hogy céltudatosan nem lehet vásárolni, mert ha én bemegyek egy turiba fekete nadrágot venni, akkor biztosan nem találok feketét, sőt nadrágot sem, de lesz pár felső vagy egy szoknya…
Nagyon tetszik a gardrób frissítés vásárlás része, de én gyűjtögető típus vagyok. Képtelen vagyok megszabadulni a ruháimtól, ha nem hordom őket akkor is tervezgetem, hogy majd átalakítom… (lehet, hogy szimplán irigy vagyok.) :)
Bocsi, de nagyon szőke vagyok, nem értem mi ebben a jó nekem. Beviszem a ruháim és aztán pénzért vehetek? Mert használt ruháért többet nem is adnék (már ha el tudnám magamon viselni, mert Dittygirl leírta az én problémámat is) Meg úgy látom nincs megkötve, hogy ki vásárolhat és mennyit.
Nyerni is lehet, a legjobb szettet tartalmazó zsák tulajdonosa 500 ezer Ft-ot kap, de szerintem jó móka újrahasznosítani a ruhádat. :) Ha kitennéd az utcára vagy bevinnéd a Máltaiba, ugyanúgy felajánlanád ingyen, jótékony célra.
Persze, el is lehet Vaterázni. Mindenki csináljon, amit szeretne, csak gondoltam ez egy jópofa kezdeményezés, és megosztottam, nem kötelező részt venni rajta. :)
Hű, nem szeretek negatívat írni, de ez már az újságban is rosszul hangzott :S Lehet, hogy a mások használt ruháival szemben érzett viszolygásom váltja ezt ki… (mondjuk családon belül semmi bajom a „mások” ruháival, ahhoz valahogy nem kötődnek negatív érzelmeim). Mondjuk én „turizni” sem tudok, többnyire már a szagtól kifordulok, ha be is néznék. Mielőtt valaki azt írná, hogy de hát anyagilag… sajnálom, de akkor inkább egy évig nem veszek új ruhát. Néha érdekelne, mert szép textileket lehetne szétcincálás céljából szerezni, de még sosem vettem semmit. (Igen, érzem hogy magamra szabadítom mindazokat, akik szeretnek turizni vagy csak így tudnak új dolgokat venni.)
Visszatérve a Glamour akcióra, valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy ide tényleg olyan ruhák kerüljenek, amiket mások szívesen felvesznek (mármint hogy értékelhető százalékban legyenek ilyenek), bár átválogatják…
De szeretném valami pozitívval zárni (hiszen én tényleg nem szerettem volna megbántani senkit :$): egyszer a Praktikában olvastam a szasikóról, ami egy japán hímzéstípus (akarom mondani: fércöltés technika), és ott leírták egy ruha életútját. Először ünneplő/különleges ruha (kb. mint amikor fontos napon az új ruhádban akarsz menni), aztán mindennapos ruha, majd otthoni ruha (~játszós-takarítós), aztán törölgető, majd törlőrongy. Szerintem ez nagyon szépen leírja, hogyan kell megbecsülni a holmijainkat és hagyni, hogy azok az „utolsó leheletükig” szolgáljanak bennünket.
A főszerkesztő vezetésével lesznek átválogatva, szóval nem hiszem, hogy valaki a pizsijét tenné bele, illetve ha igen, az nem kerül ki a fogasra.
Egyébként én se szeretek túrni. :D De a Glamour elég jó „szűrő”.
Sajnos nekem most nincs mit beletennem a zsákba, ki vagyok szortírozva, és mindenem kell. :))