A brit Cosmopolitannek volt egy esküvői kiadványa, a kéthavonta megjelenő Cosmopolitan Bride, amit sajnos lenyelt a válság, és idén ősszel jelent meg az utolsó lapszám belőle. A Cosmopolitan névre beugró minden asszociációt elfelejthetjük, a Cosmo Bride ugyanis kifinomult, kreatív, ötletes és nagyon igényes kiadvány. Ez a csodaszép levendulás fotósorozat is ebben a magazinban jelent meg. A levendula több helyen is feltűnt az esküvőn: egy-egy szál került az italba (bodzaszörp, citromlé és szódavíz keverékével készült), a menyasszony csokrába, a vőlegény gombdíszébe, a szín pedig a dekoráción is visszaköszönt. Aprósüteménynek pasztellszínű macaronokat választottak. Esküvőtől függetlenül remek inspiráció ez a fotósorozat!
A képeket egy kicsit megszerkesztgettem, átdolgoztam, hogy jobban illeszkedjenek a blog stílusába. Nekem nagyon tetszik a végeredmény, remélem, Nektek is. :)
Jó volt! Bármikor újracsinálnám! Voltak olyan percek, amiket soha nem felejtek el.
Májusban az unokahúgomnak lesz az esküvôje. Ô lilában utazik! Én tervezem a meghívókat! Nagy kihívás, mert ô visszafogott és decens, de azért valami egyedit szeretnék! :)
Nálunk nem levendulalila, hanem zöld volt minden. :) Még a ruhám is! És a kutyusunk vitte volna a gyûrûket, de addig elfáradt, de elôtte készült pár fotó rólunk. És bringával mentünk át az étterembe! Képek itt:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.151383171547030.24490.100000260456201&type=1
és itt:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.149859531699394.24044.100000260456201&type=1
Tündériek a fotók, lejön, hogy milyen jól éreztétek magatokat. :)
mi is 10 év után házasodtunk össze (idén aug. 27-én, a „járásfordulónk” aug. 24.)… most egy Németországban élő barátnőmnek segítek a szervezkedésben, jól jött ez a képsorozat… :)
Mi az évfordulónkon esküdtünk,idén szerencsére szombatra esett:)
Mi hat év után házasodtunk össze. Amikor már kezdték kérdezgetni, mikor lesz az esküvő, rávágtam: ha az évfordulónk megint szombatra esik. És ’93-ban úgy is lett. Mondhatni, életem legjobb döntése ez a házasság, de valójában nem volt döntés. Elejétől fogva olyan természetes volt mindkettőnknek, hogy együtt leszünk és családunk lesz.
Szintén. Nekünk az összejövés volt ilyen magától értetődő, sosem volt kérdés, hogy na akkor mi most „járunk” vagy „leszel a barátnőm?”. És ez a természetesség ment utána minden másba is tovább: összeköltözés, esküvő… :) Persze biztos minden 14 éves úgy érzi, hogy azzal a szerelmével fog megöregedni. :D De pár hónappal később kifundáltuk, hogy 2008 nyarán összeházasodunk, és úgy is lett. :D
képzeljétek, egyszer valahol találtam olyan esküvői képeket, amiket a tengerparton készítettek, és a pár az imádnivaló kutyusukkal fetrengett a homokban, gyönyörűek voltak és nekem nagyon szimpatikus, hogy nem csak számomra magától értetődő, hogy a Manó is részese legyen mindennek:) és ha még levendula is van, óóó, tökéletes!<3<3
Óóóó…! :) Én is használtam volna gyűrűhordónak a nyuszit, de szerintem elfutott volna minden irányba egyszerre. :D
igen, az maximum valaki ölében csücsülve működött volna:) vagy ha magatok mellé pakoltok egy óriási halom szénát:D (hmm, extra dekoráció?:))
És linket tudsz mutatni a képekről? Jó lenne látni is őket… :)
Bár én még fényévekre vagyok 17 évesen az esküvőtől, mégis nagyon szeretem őket és a kutyákat is, nem tudom elképzelni az esküvőt a kutyám nélkül. Tiszta jó, hogy ezt nem csak én gondolom így. :)
És Via, a képek tökéletesen illeszkednek a blog stílusához! Különösen a menyasszony természetessége tetszik. Neked milyen menyasszony-sminked volt?
megpróbálom újra megtalálni őket, de nem ígérek semmit:( valami fotós oldalán voltak a képek azt hiszem, de régebben és véletlenül láttam őket. hülye voltam, hogy nem mentettem el a linket:(
Hanni: Nagyon hasonló ehhez. :) Csak szemüvegem volt.
Igen,én is voltam már párszor nyúlszitter:))) Át is kereszteltem a drágát Vérnyuszira,ha rájött a bolondóra szabályosan támadt a lábamra,aztán a dögönyözés után elrohant és utána megint vissza támadáááás:))) Jó fej volt,persze mikor kikezdte a tapétát és hirtelen elkezdett vele rohanni,embermagasságig felszakította,az nem volt olyan vicces,de hát mit lehet tenni,nem lehetett rá sem haragudni:)
Nekem lenne stressz,nem a kutyának,ha itthon kellene hagynom:) Nem lenne egy nyugodt percem,az biztos:)))
Az még egy külön menet lesz,mert kutyások vagyunk és kizárt dolog,hogy a gyereket akár egy napra is másra bízzuk.
Igaz,már egyre könnyebb olyan helyet találni,ahova vihetsz állatot is,csak az a baj,hogy sokan úgy vannak vele,ha kutyás/macskás/nyulas vagy,akkor biztos nem szereted a tisztaságot és nincsenek nagy igényeid sem…többek között ezért nem mentünk idén nyáron sehova,mert nem találtunk megfelelő szállást :S
Mi nem tudjuk vinni Áfonyát, mert idegen helyen nem hagynám egész nap lófrálni, bezárva meg minek, és neki is nagy stressz lenne, hogy nem a megszokott környezetében van, és hát nem is tudnánk vele foglalkozni, mint itthon, stb. Kutyussal biztos könnyebb, neki nem kell vinni öt tonna szénát, speciális kaját, alomtálcát, almot, mert kutyakonzerv van mindenhol, meg fa is. :D
Úgyhogy marad az itthonhagyás, nyúlszitterek lekenyerezése, és napi telefonálgatás, hogy „ugye jól van? ugye eszik rendesen?”.
Van benne valami:))) De valahogy nincs olyan másik időpont,ami szimpatikus lenne :D Ez szeptember vége,már nincs dög meleg,de még süt a nap,már jönnek a szép színek…na befejezem,mert még rám jön a szervezhetnék :D :D :D
Hugicáméknak most volt és az is jól sikerült:)
Az biztos, hogy a helyek üresebbek olyankor, és utószezonban mehetnétek nászútra, aminek örül a pénztárca. :))
Hát igen:))) Ezt már képtelenség is lenne lenullázni:)
Még várni szeretnék 2-3 évet és utána,ha minden jól megy,belevágunk a babavállalásba,előtte mindenképp szeretnék esküvőt:) Addig nem siettetem,de akkor majd én is szeretnék szép szertartást és persze party-t.A legjobb az lenne,ha sikerülne azon a napon megtartani,mikor az évfordulónk is van:)
Á, nem olyan rossz ám, hogy így két évforduló van, azért arra is jár virág meg emlékezgetés meg lassúzás a nappali közepén… :))
Imádom a levendulát :)
Nem vagyok esküvőmániás – ez talán abból is látszik,hogy 10éve vagyunk együtt,de még nem kerítettünk rá sort – de ha egyszer lesz ,akkor biztos,hogy ezen a vonalon fogok haladni a dekorral:)))
Az esküvő mindig jó, de tényleg nem onnan kezdődik egy kapcsolat. 11,5 éve vagyunk együtt, 3 éve házasok, nekem az igazi, nagyon megünneplendő évfordulónk továbbra is az a 11,5 évvel ezelőtti nap, nem az esküvő napja. Nem nullázta le az esküvő az előtte levő éveket, ugyanúgy komolyan gondoltuk akkor is. :))