A Halloween jó, mert sok kreatív energiát lehet levezetni vele (Milyen legyen a ház dekorációja? Minek öltözzünk? Milyen ijesztő-de-finom fogásokat készítsünk a vendégeknek?), mert jó közösségi program (a trick-or-treat során megismered a szomszédokat, a gyerekek haverkodnak, a családok be tudnak öltözni együtt és bohóckodnak egy jót), és mert egyfajta vidám rákészülés a ránk váró sötétebb, hidegebb időszakra. Egy adag memento mori is van benne a sok csontvázzal, szellemmel, koporsóval és egyébbel. Ha valaha lehetőségetek nyílik Halloweent ünneplő országban ünnepelni, ki ne hagyjátok, frenetikus élmény! De… szerintem ezt így egy az egyben nem lehet, és nem is kell átültetni Magyarországra. Ember legyen a talpán, aki a pókhálóba és múmiákba öltözött lakását éjfélre már szépen rendbetette, és november elsején méltósággal meg tud emlékezni a halottairól. Nekem nem menne – se az azonnali, pánikos elrámolás (tönkrevágná a bulit), se az, hogy maradék, félig megevett, koponyát imitáló fogások, boszorkányujjaknak látszó mandulás sütemény és egyebek között tudjak elmélyülni, és gondolni azokra, akikről Mindenszentekkor megemlékezünk. Egy picit morbidnak is tartanám, még az egész (egyébként pozitív) memento mori áthallással együtt is.
Szóval én ezért nem Halloweenezek teljes átéléssel. :) Ha kicsit messzebb lenne egymástól a két ünnep… De nincs, és azzal kell dolgozni, amink van. Mert valamiért népszerű lett ez a Halloween a nem angolszász országokban is, ennek pedig a globalizáción és az amerikanizáción túl szerintem az is az oka, hogy az embereknek igénye van valami különleges napra, amire szervezkedhetnek, alkothatnak még a Karácsony előtt (ha nem lenne, nem tudott volna elterjedni). És tényleg jó egy „én ezt élvezem!”-hozzáállással nekivágni a következő, alig napsütéses három hónapnak.
Az alábbiakban összeszedtem, hogy mi az, amit szerintem mindenféle majmolási vád nélkül átemelhetünk a Halloweenből, anélkül, hogy nyakig elmerülnénk az őrületben (amivel amúgy semmi bajom, csak nekem nem megy). Jöjjön minden, ami érdekes és inspiráló október 31-én innen és túl.
Töklámpás – a halloween-i dekoráció alapja
A Halloween egyik legismertebb jelképe, ami remek hangulatvilágítás lehet teraszon, tornácon, ablakpárkányon, ajtó előtt, ráadásul jó program elkészíteni. Nem kell Frankenstein-Drakula irányba elmozdulni, nyugodtan lehet monogramos, csíkos, pöttyös, kockás, mosolygófejes… Faragatlan (mármint olyan értelemben, hogy nem kifaragott, nem pedig bunkó :)) tökök egy kosárban vagy csak egy sarokba kupacolva nagyon helyesek, és gyorsan ősziessé varázsolják a lakást. Nagyobb virágüzletben lehet kapni formás dísztököket, sárga és zöld mintával is.
Halloween-inspirált narancssárga stílus
Pulcsi: H&M. Gyűrű: panyizsuzsi.
Szuper kis őszi szín, akár nagyon Halloweenes tömény narancssárgát, akár egy kicsit okkeresebb vagy mustárosabb, barnásvöröses verziót választunk. Ruhában nagyon jól mutat világos- és sötétszürkével, barnával is, de egy-egy kiegészítőn is megjelenhet. Szemhéjra is kerülhet, vagy önmagában egy cicás tusvonallal, vagy barnával/szürkével füstösre satírozva. A narancssárga ajak pedig még mindig trend, csakúgy, mint az arcpír. Csak ne alkalmazd mindezt egyszerre! :)
Halloween jelmez inspiráció
Ha nem is mész beöltözős buliba, a jelmezes koncepciót akkor is alkalmazhatod a hétköznapokban. Engedd magad inspirálni korszakok, híres emberek által, és lesd el egy-egy trükkjüket! Nagyon népszerű most az 50-es évek, visszatér (újra) a 70-es évek és a hippi stílus, valamint a légikísérő hölgyek sikkje. Megihlethet egy-egy film vagy sorozat is. A rajzfilmes cikksorozatom is jó kiindulópont lehet arra, hogyan tudod lemásolni a lényeget, hogy közben mégse nézz ki úgy, mint aki eltévedt a maszkabálba menet. :) Trinny & Susannah Who Do You Want To Be Today? c. könyve egyébként pont erről szól, itt írtam róla bővebben.
Halloween kiegészítők ijesztegetéshez
Nagyon tetszik a divatban is újabban megjelenő, gótikus madár-bogár vonal, amit Halloweentől függetlenül is ki tudunk használni. Szerepelhetnek ékszereken (brossokon, medálokon, gyűrűn…), vagy textiliákon is. Madarak közül kiemelt hangsúlyt kapott idén a bagoly, amiből ha egy komolyabb, nem gyerekesen cuki verziót választasz, még elegáns lehet. Ezen kívül a varjú, holló is jó inspiráció. Ízeltlábúak közül mindenféle legyek, szitakötők, szkarabeuszok találhatók a bizsuboltokban, és ha már Halloween, a pókot se hagyjuk ki, és a gyönyörű pókháló mintát. A csúszómászók is inspirálhatnak: a kígyóminta újra hódít, maga a kígyó pedig nagyon sikkes karperecként vagy gyűrűként. A koponyáknak nem vagyok nagy híve (főleg az infantilis, masnis és egyéb verzióiknak), de egy jól eltalált, aprócska ezüstmedál nagyon szép tud lenni azon, aki hitelesen tudja hordani.
Halloween halloween nélkül :)
Láthatod tehát, hogy ha személyesen nem is tartod ezt az őszvégi ünnepet (mert nem olyan országban vagy területen élsz, ahol ez az évi ünneprend része), az évszázados kellékei inspirálóak lehetnek általános őszi kreatív ötletekhez is. Használd őket bátran olyan mértékben, amennyire neked jól esik! :)
Tudtok valamit arról (főleg Te, Via, tudom, h angolos vagy), hogy mit jelent szó szerint a Trick-or-treat? Magyarul szokták „Csokit, vagy csalunk!”-nak is fordítani, de láttam már „Csokit/cukrot vagy csínyt!”-nek is. És mi van akkor, ha a felnőttnek játékos kedve van és nem ad csokit/cukrot? Olyan mi a szokás? Ez engem komolyan érdekel :))) A Szülifeliben volt egy rész, mikor bekopogtattak vkihez (már erre nem emlékszem), aki csak állt és nézett. Ekkor megszólalt az egyik gyerek: „Ööö…most jön az a rész, h kapunk csokit.” :)))
A tökfaragás amúgy nagyon klassz, én most próbáltam először és szokássá is teszem :) Érdekes, mikor még általánosba jártam, nem volt ilyesmi.
Azt jelenti, hogy ha nem kapnak csokit, akkor rosszalkodnak, rombolnak, ijesztgetnek, stb. :)
Köszi a választ :) Akkor inkább a csoki, a berendezés védelmében :)))
Mi ma fogunk töklámpást faragni a barátnőmmel, közben sütünk sütőtököt. Én nagyon szeretem a halloweenes programokat, dekorálni, jelmezes buliba menni. Szerintem azzal, hogy átveszünk valamennyit más kultúrákból, nem áruljuk el a sajátunkat. Sokan úgy vélekednek, h nálunk mindenszentek van, nem halloween, majmolás, fogyasztói tsd, stb. Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. Persze meg kell őrizni a saját hagyományokat, de ha azt vesszük, a karácsonyfa állítás se magyar hagyomány, mégis szinte mindenkinek van itthon is.
Szerintem sem „áruljuk el”. Főleg, hogy európai ünnep, úgy került át Amerikába. :) Én azt hiszem, ha majd lesznek gyerekink valamikor, fontosabb lesz ez a fajta dekoráció meg készülődés, de egyelőre nem vagyok rápörögve. Meg egy jó jelmezes buliba se hívtak (farsangkor se) már jó rég. :D Pedig van egy csomó tökjó páros jelmezötletünk. :3
Nem lehet kifogás, h nem hívtak jelmezes buliba! Tarts egyet te! ;)
Ahhoz sűrű a program, de egy kétfőset bármikor bevállalok. Előre hajtom a hajamat, és én leszek Cousin It. Gomez meg úgyis van itthon. :)) Cara mia!
Sziasztok, Via és olvasótársak!
Én jelenleg Angliában vagyok, és még nem tudom, mennyire veszek részt a halloweeni mókában. Nem is tudom, mennyire szokás ebben a városban, meg egyáltalán lenne-e kedvem a ‘Trick or treat’-ező gyerekekhez. :D
Mindenesetre szívesen fogadnék sütőtökös recepteket. Kezdő (nagyon kezdő :D) háziasszonyként könnyen elkészíthető receptek érdekelnének, és leginkább olyanok, amik kipróbált, jól bevált receptek, amikkel könnyen sikert arathatnék a páromnál. :D
Köszi nektek!
Évi
Én sajnos nem tudok segíteni, nálunk nincs menün a sütőtök (nem szeretjük és a rostossága miatt nem is tudom megenni), de remélem, a többiek segítségedre lesznek!
Itthon nem kapható konzerves sütőtökpüré, de ha Angliában igen, az sokat segít majd a receptekben.
Nálunk töklámpás van minden évben, a belsejéből kikapart magokat megpirítom, a többiből süti alapanyag lesz. Tegnap például tökös-áfonyás muffint sütöttem. Szerintem a lámpás, egy közös ebéd, vagy egy buli belefér itthon is. A lámpás ráadásul nem is morbid halottak napján sem, lehet szép mintákat faragni rá. A jelmezes, cukorkás rész abszolút idegen nekem.
https://classycat.tumblr.com/post/12114194802
Nem tudom, ha már „kell” egy ilyen átvett ünnep, én cserélek egy Valentin-napi szívecskés csillámpónit egy tökös Halloweenre :)
https://www.urban-eve.hu/2011/10/03/csipkes-disztok/
Megegyeztünk. :)
Tudtam én, hogy láttam már valahol :)
Hú, pedig biztos érdekes lehet. :) Én, őszintén szólva, azt illetően sem voltam teljesen képben, hogy akkor most hogy van Halottak Napja és Mindenszentek (őszintén bevallom, én azt hittem az ugyanaz és mindkettő elsején van), azt meg már végképp nem tudom, hogy hogy jön ehhez -és eredetileg mit is jelent- a Halloween az angolszász országokban.
A töklámpás őszi hangulatát egyébként imádom, kár, hogy nem kertes házban lakunk, mert azt azért lehet, hogy csinálnék. :)
(Ajánlott olvasmány: Sütö A.: Anyám könnyü álmot ígér, abból is a Világítunk c. darab)
Pesze, ez ugyanaz a töklámpás.
A ‘világítás’ Erdélyben, Mezöségen mindenszentek estéje vagy halottak estéje, amikor u.i. a temetöben/otthon mindenki gyertát gyújt szerettei emlékére, ill. halott szeretteinek.
De szép neve van. Én idén csak itthon tudok gyújtani sajnos. :(
Csak úgy nagyon halkan, zárójelben: a töklámpás nem teljesen kultúraidegen elem, van annak mifelénk is az amerikai hatástól független hagyománya. Néhány éve egy Sütö András-szöveget fordítottam, ott öttlött szemembe, világítás napjáról van szó: „Gyerekek farsangi maszknak kiképzett sárga tököt szorongatnak a hónuk alat; abba majd égö gyertyát helyeznek, és halálosdit játszanak, ijesztgetik az öregasszonyokat.” Ugyanez Vasból, Baranyából is ismert; aki nálam idösebb, talán maga is emlékszik.
Hú, de jó! És mikor van ez a világítás napja? A „farsangi maszknak kiképzett sárga tök” simán lehet pofázmányosra faragott pumpkin.
Én tavaly Málaga-ban voltam Halloweenkor, de ez csak akkor tudatosult bennem, amikor a belvárosban sétálva mindenki és szó szerint mindenki – még az öreg nénik és kutyusok is – be voltak öltözve jelmezekbe! nagyon poén volt… egészen addig nem gondoltam volna hogy spanyolországban ennyire „megünneplik”… de ők teljes egészében átvették. nekem ez igazából tetszett szerintem kell egy ilyen ünnep is, de persze az tényleg nem túl jó, hogy a Mindenszentekhez ennyire közel áll. az én családom eléggé konzervatív katolikus, így ők merőben elutasítják az ilyesfajta ünnepeket, és otthon, magyarországon teljesen rendben van ez. de más országban, ahol hagyománya van, tök szívesen részt vennék benne én is minden ellenérzés nélkül. :)
Ha nevetnétek: jó pár évvel ezelött , elsö halloweenes estém (Némethonban) Valami rémlett, hoyg éppen halloween ideje van, de nem voltam teljesen képben, hogy jelmezesek gyerköcök csokiért verselnek majd az ajtó elött. Kb este 7 lehetett, éppen vártam vkit, csengetnek. Ajtót gyanútlanul kitár, a folyosón félhomályban három 1méteres zombinak öltözött véres-maszkos csemete….. én ijjedtemben összesikoltoztam az egész házat, gyerekek könnyesre röhögték magukat.. Miután összekapartam magam, kerestem nekik pár csokit…………. Azóta csak töklámpást faragok :) szép éjszakát !
:DD Zseniális.
Igen, nagyon jó a csütörtöki lista, szerintem is fontos, hogy sokszor gondolkodjunk el és tudjuk, hogy azért jó nekünk. Csak az nem feltétlen tudatos, nem olyan „megállunk egy percre, egy napra és csak erre gondolunk” dolog, ami szerintem azért sok embernek nagyon nem ártana :) Én szándékosan sokszor meg is említem családon belül is, ha valaki sokat puffog, hogy tulajdonképpen mi is a baj, hiszen…És ez olyan jó, tényleg fontos az érem másik oldalát is nézni.
Igen, én parancsszóra nem tudok örömködni (lásd szilveszter), meg csak azért, mert az iskolában ünnepély volt…Hiába van szó minden évben március 15-ről, hiába tudja mindenki betéve az útvonalat, ki-hol-kivel-mit mondott-mit csinált, de nem hiszem, hogy ebből a kötelező jellegen kívül bármit megjegyez a gyerek (legalábbis én ilyen vagyok). Nekem kell, hogy kötődjön hozzá valami, ami saját. Mindegy, hogy ez családi, vagy nemzeti. És igen, a családi dolgok is ilyenek, nagyon szeretem és tisztelem, ahol ilyesmik vannak, sokkal jobban felnézek ezekre a dolgokra, mert van kötődés hozzá, akár generációkkal később is.
Én is úgy vettem észre, hogy az én osztályomban se hagyott mély nyomot a március 15. meg az október 23. sem, csak azon tanakodtunk mindig, hogy kell-e fehér blúz meg ünneplő, és azon ment a felháborodás, ha a fiúk sportcipőben és farmerban voltak. A lényeg nem jött át. :/
Az amerikaiak azt szeretik a Hálaadásban, hogy együtt van a család, és jókat esznek. Egy csomó helyen olvastam, hogy azért tartják jobbnak, mint a Karácsonyt, mert nincs kötelező ajándékozás meg pénzlobogtatás, ki mit vesz, ki mit kap, hanem együtt vannak azért, hogy együtt legyenek. És ez tényleg tök jó. :)
A Hálaadás nekem gesztusként szép, függetlenítve minden embercsoporttól. Én azt gondolom, mindenki lehet hálás valamiért (és legyen is :)) ), a maga módján és szép dolog, hogy erre van egy külön alkalom. Persze, sokan mondják, hogy ilyen alapon mindennek lehet egy ünnepet keríteni, de ez egy szép szokás, mert a háláról sokan sokszor megfeledkeznek, csak élnek a világban, meg nem állnak, és nekem tetszik, hogy van egy nap, egy időszak, amikor tényleg azon van a hangsúly, hogy hálát adnak. Ki miért, ki kinek/minek, az mindegy. Értem, amit mondasz, de szerintem lehetne ezt függetleníteni, és csak simán a szó egyszerű értelmében vett hálaadásnak tekinteni :)
Én örülnék, ha nálunk lennének ilyen SAJÁT hagyományok, amik nem csak megemlékezéssel, komoly tv közvetítéssel és komorsággal „ünneplendők”, amik nem „állami” ünnepek, hanem olyanok, ami mindenkinek szívből jön és mindenkinek tudja ugyanazt jelenteni. Tudod, hogy nem kell évekig tanítani a gyerekeknek, hogy miért is kell ma ide-oda menni és miért van ünnepség az iskolában, hanem egyszer otthon elmondod neki, hogy ezen a napon mindenki végiggondolja, mik azok a szép és jó dolgok az életében, amikért hálás (és ez lehet szimplán a családja megléte, vagy kinek mi tetszik), és nem kényszerünnep, mert egyszer valaki úgy döntött, hogy tegyük be a pirosbetűsök közé.
A hála valóban fontos, ezért is írok minden csütörtökön listát. :) Persze, jó, ha még jobban ki van emelve, de fontos szerintem, hogy folyamatosan „hálás” állapotban legyünk. :) A Valentin-napra meg az Anyák napjára is szokott lenni az a kritika, hogy nem elég csak akkor szeretni – nem hát, az csak egy külön kiemelés.
Nagyon tetszik, amit a saját hagyományokról írsz. Talán lehet, hogy a Halloweennek is ez a vonzereje, hogy azt mi csináljuk, mi szervezzük, mi öltözünk be, mi bulizunk, nem ki lett adva ukázba, hogy akkor most ünnep van. De családi szinten is megvalósítható egy-egy ilyen ünnep, nem? Elég, ha három vagy négy vagy öt vagy hat vagy tíz ember eldönt valamit, és onnantól azt csinálják, és szokás lesz belőle, egy generációval később meg akár hagyománnyá is válhat.
Én csak annyit tennék hozzá, hogy Halottak Napja nem 1-jén van, hanem november 2-án. Elseje Mindenszentek.
Tehát nem a buli után közvetlen kell megemlékezni, hanem csak utána. És nem is az a hivatalos ünnep (mármint a Halottak Napja).
Egyébként igaz, a Halloween jó is tud lenni, de én kicsit kultúraidegennek érzem, és sokan itthon nem is értik (mint ahogy sokan vannak így a Valentin nappal is). Valahogy nem a miénk. Amerikában más a kultúra és a „nézet” is, ők ugye sokkal pozitívabban állnak mindenhez és mindenkihez, és gondolom, ezért van ennyi pozitív „ünnepük”. Nekem ezek tetszenek (a hálaadás is), nagyon is, de itthon más a világ, nem passzol, beerőltetni meg nem érdemes.
A Hálaadás mondjuk nekem kicsit felemás, az indiánoknak nincs miért hálásnak lenniük…
Mindenszentekről igazad van, javítom.
Alapvetően van a Halloween mögött tartalom, de nem lep meg, hogy Amerika csak a buli részét vette át. Alapvetően egy kelta hagyomány. ;)
Nem akartam itt most belemenni a Samhainezésbe, de amúgy igen. :)
:)
Két éve kint töltöttük a Halloweent, egyik barátunk meghívott minket egy házibuliba. A gyerekek beöltöztek, mi nem, erre az összes felnőtt be volt öltözve :). Jó volt, tábortűz,. édesség, halloweenes dekor, minden szép és jó. Akkor és ott volt helye, ideje. Itthon nem érzem ezt. Nem a miénk.
(az egyik hapsi – ötvenes szakállas tanárember – disznóorral és lepkeszárnyakkal jött, Én voltam az egyetlen, aki kitalálta, h ő a sertésinfluenza :).
Nekem azért is tetszik mert „visszatartja” a karácsonyt. Én teljesen ki vagyok attól, hogy december elejére már mindenki kiég az októberben kezdődő karácsonyi hangulattól.
Mi hétfőn párommal megyünk Halloween-i lakomára, nálunk ez már hagyomány. Készülök is egy kis fűszeres-sütőtökös muffinnal. ( A novemberi Joy-ban találtam)
Beöltözni nem fogunk, bár nekem van egy boszorkánykalapom, lehet azt elviszem magammal. :)
Tegnap találtam ezt a videót, azóta egyre inkább a hétfőn pörgök :)
https://www.youtube.com/watch?v=WAXMtUCcp7o
Fú, ez nagy meló lehetett, főleg szájra igazítani a tököket. Nem kérném a villanyszámláját. :)) De nagyon hangulatos!
Én tavaly az USÁ-ban halloween-eztem. Illetve pontosabban ott töltöttem a Halloweent. Megmondom őszintén, hogy előtte erős ellenérzéseim voltak ezzel az ünneppel kapcsolatban. Akkor ott, a helyiekkel is beszélgettem róla sokat, és rájöttem, hogy ott ennek semmiféle olyan ezoterikus tartalma nincs, mint amit itt szeretnének a Halloweenhez kapcsolt áruként eladni. Ez egyszerűen egy buli, szórakozás, vicc. Ettől függetlenül nem vettem benne részt, jeleztem a kapun, hogy nem fogadok senkit, és nem is jöttek. Elsősorban azért, mert féltem, mihez kezdek, ha beállít egy csapat gyerek, akiknek fogalmuk sincs, hogy ha hadarnak és mindenféle szlenget használnak, egy kukkot sem fogok érteni a szavukból. (Lehet, bevállalósabbnak kellett volna lennem?)
Itthon valahogy nem lenne hozzá kedvem. Olyan erőltetettnek érezném, ha beállítanának a szomszéd gyerekek, vagy egyszerűen ha mindenki töklámpást, sőt mű-temetőt, kísérteteket, pókokat, boszorkányokat, csontvázakat pakolna ki dísznek a háza elé. (Elég durva díszítéseket is láttunk, némelyik tényleg túlment már a jó ízlés határán.)
De ha valaki nagyon szeretné, tudok szörnyecske-süteményrecepteket szolgáltatni, hoztam haza párat a tarsolyomban. ;)
Amikor jönnek a gyerekek cukorkáért, két perc az egész, ha nem ismered őket. „Trick-or-Treat!” – nem is nagyon mondankak többet. Erre te a kezükbe nyomsz egy-egy valamit (ne hagyd őket belenyúlni a cukros-zsákodba, mert annyit markolnak, amennyit bírnak!), és kész. Igazi trick már nincsen, ha nem kapnak treat-et. :) Esetleg beszélgethetsz velük, hogy minek öltöztek, dicsérd meg a jelmezüket, stb. Legközelebb nyugodtan próbáld ki, ha megint az USÁban jársz!
Teljesen egyet értek veled. Nálunk ennek nincsen hagyománya, mi nem vagyunk olyan nyitottak, hogy csokit és cukorkát adjunk a jelmezes gyerkőcöknek.
Szerintem sok embernek inkább a beöltözés miatt tetszik ez az ünnep, de arra meg ott a farsang. De úgy látszik, nálunk az már nem „trendi”.
Szerintem itthon ez infrastruktúrailag is megvalósíthatatlan. Kinn ott a suburbs, minden utcában van 20-30 batár családi ház, mire azt végigjárod, el is fárad a gyerek, és kész. Nálunk csak a mi társasházunkban van 40 lakás, szemben pedig a tömbben 400.
1. Mi a móka abban, hogy a gyerek körbecsönget kétszáz lakást kétszáz csokiért? Meg se tudod csodálni a többiek jelmezét, mert bolyongtok a lépcsőházban.
2. Ki bír anyagilag potenciálisan több száz gyereknek csokit venni?
Kertvárosban, kisebb közösségekben személyes döntés alapján megvalósítható lenne. Azt el tudom képzelni, hogy mondjuk egy utca vagy egy lakóközösség vagy egy lépcsőház úgy dönt, hogy tartják a cukorkagyűjtést, és akkor ott mindenki beöltözik, kidekorál, cukorkát oszt. Vagy ha sokan laknak, akkor csak néhány, barátságban levő család összebeszél – az ajtajukra raknak valami jelzést, hogy oda lehet csöngetni.
Via, én múlt héten szőttem hálót!!! :D :D :D :D A fiamnak szülinapi bulija volt és imádja a pókembert…. ezért szőttem neki :) (még mindig fenn van) Persze előtte pókhálótalanítottam :)
:)) És hogy szőtted? Horgoltad?
A szoba 5 pontján kifeszítettem, keresztezve egymással és elkezdtem középről körbe körbe…. a kereszt szálaknál meg megcsomóztam és így nem mászott szét :)
Kb. 1,5 m átmérőjű lehet
Azta, akkor Te igazi pókanyó vagy. :)) Megvan még? Tudsz róla fotót mutatni?
Ahammm, lefotóztam még akkor…
https://picasaweb.google.com/sz.kozma/Pokhalo?authuser=0&feat=directlink
Nem publikus. :(
Most?
Most jó! Szuper lett! És a kis Peter Parker mit szólt hozzá? :)
Fúúú, hát nagyon örült neki!!!! És a többi gyerek is teljesen odavolt érte :D a fiúk még azzal is szórakoztak, hogy úgy csináltak, mintha ők lőtték volna fel a hálót… tudod, az a speckó kéztartás… :D :D :D
Tudom. :))
.jpg)
Hihi :D :D ez csúcs :D
Régen én sem tartottam, viszont éltem Írországban 2 évet, ahol nagy hagyománya van. Azóta nem tudok elmenni mellette úgy, hogy valamennyire ne emlékezzek meg róla. Némi dekoráció, de tényleg csak valami jelképes, meg egy buli is belefér, ha éppen adódik. Persze, jelmezes, mert úgy az igazi.
Abban tökéletesen egyetértek veled, hogy egy az egyben nem átvehető. Írországban pl. nincs gyertyagyújtás. Csodálkozva néztek rám, amikor meséltem. Ők másképp viszonyulnak a halottakhoz. Más kultúra, más szokások, és jól van ez így. :)
Én még trick-or-treateztem is 5 évesen Ohioban. :) Persze a cukorkák fele nem ízlett, csak a csokikat ettem meg. A candy cornt a mai napig nem értem, hogy miért jó. :D
Kedvenc Halloweenes filmjeim is vannak, gyerekként pl. imádtam a Hókusz Pókuszt! :) Szerintem abban láttam először Sarah Jessica Parkert.
Hókusz Pókuszt én is szerettem!!! Olyan jó ruháik voltak! :)
Ugye? Jó, akkor nem csak én vagyok ilyen hibbant. Nem is emlékszem másra a filmből, csak hogy jó a ruhájuk, félnek ráállni a betonra, mert „fekete folyó”, emberzsírból van a gyertya, és énekelnek egy diszkóban.
:)
Ha szeretnétek újra megnézni a Hókusz Pókuszt holnap (okt. 31) megtehetitek. Viasat3 16.30-kor :)
De jó, köszi! :)
Én tökéletesen egyet értek veled. A mi kis országunkba egy az egyben nem lehet átültetni. Ezek a szép díszletek, a színek azok jöhetnek, de nálunk más a hagyomány. És ezt szerintem tartsuk is meg az utókornak, mert én ezt olvastam egyszer valahol: Az az nép, amelynek nincs múltja, nincs jövője sem. Ha eltörölnénk a mi hagyományainkat, megszűnnénk „mi” lenni. Én így látom.
Nem tudom, mennyire lepődnének meg mondjuk az amerikaiak, ha húsvét hétfőn becsöngetne hozzájuk egy kisfiú egy kölnisüveggel. :)) Vagy ahogy olvastam ma egy fiúnál, „Ők se járnak busót!” :D
Egyébként azt hiszem, ha meghívnának egy jó kis jelmezes buliba, nagyon nagy lelkesedéssel készülnék és elmennék, de azt elképzelhetetlennek tartom, hogy a lakásomat kidekoráljam pókhálóval meg zombikkal. (Pókháló mondjuk gyárilag szokott lenni, két zónázás között. :D)