Volt itthon egy adag tortellini, ahhoz szerettem volna készíteni valami egyszerű szószt. Az Alfredo már egy ideje piszkálgatja a fantáziámat, és mivel gyorsan elkészül, meg volt is minden hozzávalóm ahhoz a verzióhoz, amit kinéztem, elkészítettem. Egyrészt nagyon hülye ötlet volt, másrészt zseniális. Nagyon hülye, mert a tortellini túl tömény és komplex ahhoz, hogy kellően visszafogott hátteret tudjon biztosítani a szósznak (amit alábecsültem), és zseniális, mert a szósz elképesztően finom lett. Próbáljátok ki, de használjatok valami tök egyszerű tésztát hozzá, nem kell bonyolítani a töltelékkel… A legjobb valami barázdás vagy lyukacsos lenne, ami szépen felveszi a szószt. A fotón egy kicsit úsznak szegény tortellinik a szószban, de hát nem rájuk van kitalálva, úgyhogy ezt nézzétek el nekem. :)
Mókás egyébként az Alfredo szósz története (egy kicsit utánajártam, ha már ennyire megtetszett), hasonló a Milánói makarónihoz, annyiban, hogy az olaszok nem ismernek ilyen nevű ételt. :) Eredetileg ez a szósz csak simán vajból és parmezánból áll, és az olaszok akkor készítik, amikor nincs idejük bonyolultabbra. Ők egyébként simán vajas vagy fehér tésztának hívják a fogást. :)
Alfredo, egy római étteremtulajdonos a szokásosnál több vajjal készítette a tésztát, mert a terhes felesége nem nagyon akart enni, és így akart egy kis kalóriát diktálni bele. Aztán két nagy hollywoodi név (Mary Pickford és Douglas Fairbanks) 1927-ben a nászútjukon beleszeretett az ételbe, hazavitték az ötletet, és hamar el is terjedt Amerikában – azóta USA-szerte több variációban készül: krémsajttal, tejszínnel, tejjel, fokhagymával, petrezselyemmel… Az Olive Garden étterem népszerű fogása lett a Fettucine Alfredo, ők vegyesen használnak tejet-tejszínt, és még tojássárgája is kerül a szószba. Egyébként fel is rakták a honlapjukra a receptet. Én végül ezt találtam, ami szimpatikus lett, meg volt is hozzá mindenem, rá esett a választás.
Hozzávalók 2-3 személyre
- 1 evőkanál vaj
- 1 evőkanál olívaolaj
- 1 gerezd zúzott fokhagyma
- 2 dl tejszín
- nagy marék reszelt parmezán
- só, bors
- (1/2 – 1 gombóc mozzarella)
A vajat és az olívaolajat összeolvasztom egy lábaskában. Rápréselem a fokhagymát, és kevergetem, hogy jó illatos legyen. (Az ereje és a “szaga” abszolút elillan, nem vámpírriasztó. :)) Hozzáöntöm a tejszínt, sózom, borsozom (fehér borssal szebb), és ha átmelegedett, beleteszem a parmezánt. A Food.com-os recept írt mozzarellát is, kipróbáltam, de nem igazán tudott beleépülni a szószba, biztos, mert nem buffala volt, csak sima tehéntejes. Egyben-folyósan megmaradt, szerintem felesleges volt bele, legközelebb nem is teszem bele. Ha meg néhanapján buffalám van, az jobb magában… :) A szósz mindenesetre fenséges, azt hiszem, erre mondják az amerikaiak, hogy comfort food.
(Tortellinivel nekem egyébként annyira sok volt, hogy a képen látható adag felével tele lettem, ezért írtam a 2-3 személyt a szószra – elég tartalmas, nem olyan könnyű, mint egy paradicsom-alapú. Zsírszegényebbé lehet tenni zabtejszínnel, az csak 10-13%, és nem 20-25%-os zsírtartalmú.)
Megcsináltam ma este, és nem győzöm bezsebelni a bókokat, pedig egyébként sem főzök rosszul :) Köszönjük szépen a receptet :)
Szívesen, örülök, hogy így bejött! :) Pedig nem egy bonyolult cucc, de talán pont az a jó benne… :))
Készül az Alfredo.
Jobban mondva, próbálom távol tartani magam a konyhától, ahol a szósz már kész, és a tészta (fusilli) kifőzéséhez melegszik a víz.
Növényi főzőkrémmel csináltam, mert az tapasztalatom szerint sokkal szebben besűrűsödik, és egy tojássárgája is ment bele, a mézeskalács díszítés miatt úgyis maradt sárgája bőven. Az íze valami isteni, és gyönyörű selymes lett az állaga is, félek megeszem, mielőtt tésztát tudnék beletenni :D
ma megcsináltam vacsira, és nagyon finom! kedvenc lesz, köszi a receptet : )
Ez de jól néz ki! Tuti kipróbálom, de csak a jövő hétvégén, mert már bevásároltunk a hétre és megvan a heti menü :(
De tortellini helyett inkább fusilli tésztát veszek hozzá :D
Azzal sokkal jobb lesz! :)
ha tejföllel csinálom, pokolra jutok? (nem elvi kifogásom van, csak a tejszínen kívül minden van itthon hozzá :))
Hát, szerintem úgy másféle lesz, de biztos nem rossz úgy se. :))
“Nagyonfinomízű híg”. :D “EZJÓÓÓ”!!! ;D
Nyelvújító vagyok. :)) De hát tökéletesen megértetted, nem? :D
Jól hangzik, kérdés: nagyon híg? Így a leírás alapján úgy tűnik, hogy tejszín-sűrűségű lesz, ezért kérdem :) (Illetve lehet, hogy azért írják bele a mozzarellát?) A 2 személy abszolút reális, egy tejszín és ezmegazból mi is ketten jövünk ki, kis maradékkal.
Nem túl sűrű, van, aki tesz még bele keményítőt vagy lisztet. A mozzarellának kb. a fele nem olvadt fel benne, de még így is elég híg maradt. (Pedig tíz percig kavargattam türelmesen-szorgalmasan. Tuti, hogy azért, mert nem buffala.)
Mindenképpen ki akarom majd próbálni “rendes” tésztával is, hogy azzal hogy viselkedik. De amúgy Ádámot nem zavarta, hogy híg, kiitta a tálkából a maradékát, azt mondta, az volt a legjobb rész. :D
:D Ez olyan ismerős!!! Nálunk is ez van mindig :)))
Esetleg valami más sajttal is ki lehet próbálni a sűrítést, vagy egy-egy evőkanál krémsajttal, mascarponéval… tényleg annyi variációja van. Mondjuk nekem nagyon tetszett, hogy így kijött rajta a parmezán isteni íze, és nem nyomta el se füstölt sajt, se más, és az a leheletnyi fokhagyma meg szépen ki is emelte. Szóval tényleg annyira finom volt, hogy én se bántam, hogy híg, mert nem vízízű híg volt, hanem nagyonfinomízű híg. :)