Mácsár Andrea textilékszer-készítéssel foglalkozik, és viszonylag rövid idő alatt bámulatra méltó és példaértékű ívet járt be: a hobbiból készített ékszereit ma már olyan ismert hölgyek hordják és szeretik, mint Ördög Nóri, Tatár Csilla és Falusi Mariann. Andrea nemrégiben nyitotta meg apró kis üzletét, melynek sajátos hangulata van. és visszatükrözi vidám személyiségét és munkája iránti elkötelezettségét. Színes kincsek sorakoznak minden vitrinben, és Andrea maga mosolyog ránk nem csak a pult mögül, hanem a reklámfotókon is.

A showroom friss színfoltja a Józsefváros felújított területének – a Kisfaludy utca 1. szám alatt található, pár perc sétára a Corvin mozitól. A picike üzlet szinte világít a körülötte levő épületek között – a fehér alapszín visszafogott hátteret ad az ékszereknek, és hagyja, hogy magukért beszéljenek. A dekorációban hangsúlyos elemek is megjelennek, mint például a gyönyörű próbababa (imádom!) és az ékszertartó képkeretek.

Andreával azonnal egy hullámhosszra kerültünk. Mindenféléről beszélgettünk, és egy csomó közös vonást találtunk az életünkben, hozzáállásunkban. Annyira szeretem az ilyen találkozásokat! Andrea sikere inspiráló lehet mindenki számára, aki a saját feje után szeretne menni. Fogadjátok szeretettel a beszámolót, remélem, Titeket is annyira motivál Andrea lelkesedése a saját területeken való haladásra, mint engem.

Először is arra voltam kíváncsi, hogyan lesz egy tanárnőből ékszerkészítő? Felébred álmából, hogy mostantól ezt akarja csinálni? „Gyakorlatilag igen” – feleli Andrea nevetve. „Többször volt, hogy megálmodtam valami formát, de mikor reggel felébredtem, elfelejtettem. Egyszer felkeltem a gyerekekhez (Kitti és Lili, 5 éves ikerlányok), pont egy ilyen álmom után, és gondoltam, ha már fenn vagyok, lerajzolom. Reggel meg is valósítottam a textilvirágot.”

A végleges, egyedi formához azonban még hosszú volt az út. Andrea jojótechnikával készített nyakláncot egy barátnőjének, ám a sok hordástól a textil kikopott, és kilátszott alóla a kartonpapír, amire húzva lett. A barátnő adta az ötletet, hogy keretbe kéne foglalni a textilt. Andrea több próbálkozás után már majdnem feladta, hogy nem lesz kerete a textilnek, míg aztán egy szülői látogatás alkalmával megcsapta a fenyőillat (édesapja asztalos), és rájött, hogy a fával kell párosítania a textilt. Apukájával még aznap éjjel el is készítették az első ékszert, a mostaniak prototípusát, amelynek a kerete még fogpiszkáló volt. Andrea a mai napig nagy becsben őrzi az ős-ékszert.

Az ihletadó faillat egyébként enyhén érezhető az ékszereken is, én azóta szaglászgatom a nyakláncomat, hogy hazahoztam. Gyönyörködés közben az jutott eszembe, hogy Andrea ékszerei — ő magához hasonlóan — szülei tökéletes szintéziseként foghatók fel, hiszen asztalos édesapja képviseli a fát, édesanyja pedig a textilt, ő ugyanis varrónő. Ez is beleillik a sorsszerűségek sorába, ami Andreát idáig vezette.

Andrea rendkívül nagy erkölcsi és szellemi támogatást kap férjétől, Gábortól, aki kezdettől fogva kiáll felesége kreatív munkássága mellett, és ő biztosította a szilárd, tényeken nyugvó alapokat Andrea alkotó életéhez. Így történhetett, hogy amint megszületett a fa plusz textil párosítás ötlete, elkezdődött a kutatás, hogy készít-e bárki a világon ilyen kombinációban ékszereket. A válasz nemleges volt, így Andrea ékszereit ma már szabadalom védi.

Két sikeres németországi vásár után Andrea számára világos volt, hogy az ékszerkészítés az útja, és elkezdte árusítani a termékeit. Andrea a saját ékszereinek remek nagykövete, és ez nem csak a boltban levő fotókon van így, hanem az életben is: csak saját munkát hord, és több vásárlója is lett olyan módon, hogy megkérdezték, ki készítette az ékszereit.

Lehetetlen nem észrevenni a hangsúlyos, egyedi formákat és mintákat. A fának és a különleges előállítási technikának köszönhetően azonban a legnagyobb méretű fülbevaló vagy nyaklánc sem súlyos – hihetetlenül könnyűek, szinte légiesek, nem nehezednek a viselőre. A textilek mintái rendkívül széles skálán mozognak: van nonfiguratív, geometrikus, virágos, állatos – minden hangulathoz és stílushoz van megfelelő. A felhasznált textilek tervezői egyébként minden esetben külön engedélyezték a használatot, és tudnak Andrea munkájáról. Az ékszertartók is külön Andrea számára készülnek; nagyon tetszik, hogy mindenhol feltűnik a márka jellegzetes kis virágja.

Az ékszerek alapanyaga lehet még az Andrea egy barátnője által készített kézzel festett selyem, és kedvenceim, a hímzett terítők is. Andrea Facebook oldalán olvastam, hogy egy anya-lánya páros nemrégiben egy olyan félig kész hímzett terítőből kért ékszert, amit az anyuka még akkor kezdett el készíteni, amikor a lányát várta – szerintem ez zseniális; a félbehagyott munka új életre kelt, és igazi családi ereklye vált belőle.

Andrea nemrégiben nyílt kis boltjának helyszínére is szinte véletlenül, sorsszerűen talált rá. Az üzlet korábban fodrászhelyiség volt. Közös erőből, családilag újították fel (bár továbbra folyamatos alakulás alatt áll), az asztalos édesapa vezényletével. Így született meg az alsó szinten a bemutatóterem, a felső szinten pedig a műhely, ahova Andrea átköltöztette az „irodát”. Így ezentúl már nem otthon dolgozik, de azért a nappaliban alkotással töltött évek nem múltak el nyomtalanul.

„A lányaim egészen kicsi koruk óta mellém ültek munka közben,” – meséli, – „és ők is kaptak mindig valamit a kezükbe, amivel foglalkozhattak. Textildarabokat, gyöngyöket ragasztgattak, és saját készítésű ékszereket hordanak az oviban. Lilit komolyabban is érdekli a kézművesség, tavaly karácsonyra varrógépet kért – alig három évesen! Egy játék-varrógépet kapott, és teljesen fel volt háborodva, hogy az Angyalka olyat hozott neki, ami nem igazi. Kitartóan ragaszkodik a varrógéphez – idén is azt kért, de már külön figyelmeztetett, hogy szóljak az Angyalkának: olyan varrógépet szeretne, amivel tényleg lehet varrni.”