Ma négy éve kitettem a pizzareceptemet, és ezzel elindult a blog. ♥ Nem akarok nagy összegzést írni, azt Szilveszterkor megtettem, de később jó lesz majd visszanézni (nekem – tudom, hogy ez csak engem érdekel :)), úgyhogy csak néhány aktuális szám: napi egyéni látogatók száma átlagosan 6500 fő, Facebook lájkolók per pillanat éppen 8033. Egy jó kis falut megtudnánk már tölteni. Nem is lenne rossz — ott lehetne mindenkinek a boltja a főutcán, tarthatnánk piacot meg falu-bulikat. :) Köszönöm, hogy itt vagytok!
Nyereményjáték mindig van – most a szülinap alkalmából egy különleges Anka Design táskát sorsolok ki a jelentkezők között, itt vannak a részletek -, úgyhogy kétféle “extraságra” gondoltam a mai nap alkalmából.
1. Nagyon aranyosak voltatok, amikor a TheBox-os interjú kapcsán írtátok, hogy mennyi újdonságot megtudtatok rólam, én pedig meglepődtem, mert valamiért az élt bennem, hogy ezek “köztitkok”. De úgy látszik, nem, úgyhogy itt és most a hozzászólások között kérdezzetek nyugodtan mindenfélét, amit csak akartok tudni, onnantól kezdve, hogy mi volt a jelem az oviban (bögre & gyöngysor) odáig, hogy szeretem-e a tökfőzeléket (igen), vagy bármit, ami eszetekbe jut. A nap folyamán kisebb etapokban válaszolgatni fogok rájuk. :)
2. Tudjátok, hogy szívügyem a hazai kézművesipar, és nagyon tisztelem mindazokat, akik belevágnak valamilyen családi vállalkozásba. Le a kalappal minden kis bolttulajdonos, bütykölő és elkötelezett ember előtt! Az ilyen kezdeményezések számára hoztam létre a kedvezményes bannerhirdetési lehetőséget a jobb sávban; most is van ott három bátor & belevaló vállalkozás, nézzétek meg őket nyugodtan. :) A szülinap alkalmából azonban szeretném még elérhetőbbé tenni ezt a lehetőséget: további kedvezményeket biztosítok a kisvállalkozóknak szánt hirdetési csomagból. Azoknak, akik 2012. február 3 és 10. között foglalnak időpontot hirdetésre (nem kell rögtön felhasználni, csak foglalni a következő időszakra), elengedem a bannerkészítési díjat, és két hét esetén a harmadik hetet ajándékba adom. (Részletek a médiaajánlatban.) Ha családi vállalkozásotok van, kézművesek vagy bloggerek vagytok, alapítványotokat vagy non-profit szervezeteteket szeretnétek ismertebbé tenni, és úgy gondoljátok, hogy a munkátok belevág a blog profiljába és érdekes lehet az olvasók számára, írjatok e-mailt (via.farkas@gmail.com), és megbeszéljük a részleteket!
Statisztika, amivel kalkulálhattok: egy hét alatt 45 000 egyéni látogató és több, mint 100 000 oldalletöltés van a blogon. Az árak pedig:
25% kedvezmény! 1 hetes hirdetés bannertervezéssel 6000 Ft + ÁFA helyett 4500 Ft + ÁFA, vagyis 10 fillér / látogató.
40% kedvezmény! 3 hetes hirdetés bannertervezéssel 15 000 Ft + ÁFA helyett 9000 Ft + ÁFA, vagyis 6 fillér / 10 látogató.
Írjatok & kérdezzetek bátran. :)
Boldog blogszülinapot így utólag is!:) Még tavaly valamikor ajánlotta egyik ismerősöm a blogot, és azóta lelkes olvasód vagyok! Ma végre eljutottam oda, hogy regisztráltam is. Köszönöm szépen a hasznos és pozitív bejegyzéseket!
(Közös albérletben nehéz FlyLadyzni, de egyszer úgyis végigcsinálom!:) )
Köszönöm! :)
Én köszönöm, hogy Te itt vagy:)
Boldog blog-szülinapot kívánok én is! :)
Éppen most olvastam az interjút, nagyon jó lett, és nagyon jó, hogy írod ezt a blogot, most még arra is ráveszem magam, hogy átrágjam elejétől kezdve a Flylady programot! Említetted a törzsi hasonlatot, hogy most virtuálisan mennek a tapasztalatcserék, (“Ez a jó az internetben, hogy most megint „összetörzsülünk”, mi nők összedugjuk a fejünket, és kifőzzük együtt mondjuk a legjobb császármorzsa receptet.”), és képzeld, én pont most versenyeztetem a császármorzsa recepteket, mert meg akarom találni a legjobbat a kedvenc ételemből! ;)
Nagyon boldog születésnapot kívánok én is! :)
Kicsit megkésve, de nagyon boldog blogszülinapot kívánok én is! A többiek már olyan szépen megírták az én gondolataimat is, de ilyenkor talán nem baj, ha ismételjük egymást :-)
Én is a függő kategória vagyok, soha nem olvastam blogot azelőtt, és a tiéden kívül azóta se, bár jó néhányba belenéztem, meg is könyvjelzőztem, de nem tudtak így megfogni. Olyan hihetetlen energia és életöröm árad belőled így virtuálisan is, hogy borzasztó kíváncsi vagyok, milyen is vagy élőben (ez nem szerelmi vallomás ám, hehe). Kisorsolhatnál egyszer az olvasók között egy teázást :-)
Sok örömet kívánok, és ezt a boldogságra való képességet őrizd meg mindig!
Boldog szülinapot! A február 3. amúgy is az egyik kedvenc napom, akkor született a kislányom.
Via, kívánok neked annyi boldogságot, amennyit te adsz nekünk, a lelkes olvasóidnak! Köszönjük!
Kicsit megkésve (bocsi) de nagyon nagyon boldog szülinapot :) A blog zseniális, személyes, ötletes, kreatív, pozitív és inspiráló! Minden feladni készülő embernek megmutatnám egy nap a TILT rovatot mert annyi apró öröm van az életben amit észre kell venni mert ezek nélkül valóban elvesznénk. Szóval köszi, hogy vagy és írsz, hatalmas segítség :)
Én köszi, hogy olvastok! :)
Nagyon nagyon boldog születésnapot az oldalnak! Csodálom a kitartásod Via, és a kreativitásod, meg hogy mindig eltalálod amire szükségem lenne. Ha már ilyen ünnepélyes szülinapi “parti” van itt a hozzászólásoknál, én megjegyezném hogy az én kedvencem az “Inspiráció hétfőre avagy a Megint Hétfő” rovat, kár hogy nincs minden nap :D
Most már egyszerűen muszáj volt regisztrálnom :)
Kb. 3-4 hónapja találtam Rád és a blogra, azóta megszállott lettem: elolvastam az összes bejegyzést :) Rengeteg ötletet találtam itt, amit hasznosítottam és ezt már mások is észrevették. Eddig is imádtam rendszerezni, tervezgetni, szervezni, de ezek után meg pláne :) Gratulálok az eddigiekhez és sikeres folytatást kívánok!
Köszönöm szépen! Úgy látszik, két fajta olvasó létezik, a soha vissza nem térő, meg a függő. Középút nincs. :)))
Köszönöm a tippeket! Az igazság az, hogy már, ahogy felviszem a lakkot a körmömre, az csúnya :) És nem értem, miééérttt…
Áh, a kérdés: tudnál egyszer csinálni egy “Hogyan fessék ki a körmeiket, akiknek az érzéke abszolút 0 hozzá” ? :)))
Egyik nap festettem. Ügy néztek ki a lábkörmeim, mint valami horror film…
Fesd ki nyugodtan úgy, hogy horrorfilmes legyen, aztán csúcsos kozmetikai pálcát (nem fültisztító, hanem kifejezetten sminkhez van hegyes végű meg lapos végű) márts körömlakklemosóba, és szépen “radírozd” le, ami nem kell. Én is úgy szoktam, nekem se sikerül mindig hibátlanra. :)
Nekem még van az a tippem, hogy kifestem, megszárad, és utána beáztatom magam egy kád vízbe. Amint felpuhul a bőr, le lehet szedni róla a fölösleges lakkréteget.
Nekem a lemosós pálca nem jött be, mert mindig megcsúszott a kezem, és ott is beletöröltem, ahol nem kellett volna.
De DURVA! 4 év! Nagyon Boldog Blogszületésnapot Kívánok!
Egyszerűen fantasztikus, amit csinálsz, ahogy csinálod! Teljesen át jön a bejegyzéseken a “Viaizmus” :D Nagyon sok linked alapján jutottam el egy csomó jó (kreatív) oldalra. Ezért külön köszönet!
Sokszor tudok ide jönni ihletért, amit át tudok “vinni” a saját kis életembe! :)
Még nagyon sok 4 évet!!!! :)
Kedves Blog és Via! Boldog szülinapot! Régóta szívesen, olvaslak. A kérdésem annyi lenne, hogy a húgoddal hogyhogy nem linkeltek egymáshoz, egymás bejegyzéseire? (kellett pár bejegyzés, mire rájöttem, hogy ez a két lány egy családból való! :)
Semmi különleges oka nincs. :) A Facebookra néha teszem ki bejegyzéseit egyébként, és szoktunk is egymáshoz kommentelni.
Gratulálok ahhoz, hogy már ennyi ideje írsz! Ez a kitartás példaértékű, mert tényleg az összes bejegyzés egyszerre laza, természetes, rendszerezett, szemetgyönyörködtető, stb szépségek. :)
Nyár elején találtam ide, akkor vissza is olvastam, most pedig már minden nap várom, hogy vajon ma mivel lepsz meg bennünket. Nekem is Te vagy a legjobb női magazinom. :)
Az Urban:Eve falu építését már várom, el ne felejtsd posztolni! :D
És ha már lehet kérdezni:
1. Milyen programmal készíted a fejlécet és a hátteret?
2. Ajánlod az anglisztikát mint szakot, vagy tényleg igaz az, hogy egyre nehezebb vele munkát találni a diploma után?
3. Ha már volt szó a nyuszikról: barátnőm pont ma mondta, hogy gazdit keres a 2 kosorrú lógó fülű nyuszijának. Szerinted hogy tudnánk nekik rendes gazdit találni?
4. Tudom, hogy a nyuszi meg a kutya nem éppen összeillő házi kedvencek, de volt valaha kutyusod? Vagy nem szereted őket annyira?
Köszönöm, hogy van az Urban:Eve. <3 (az ér, hogy én nem vagyok városlakó? :))
Szia! :-)
1. Photoshop.
2. Nem az egyetem miatt lett munkám soha. Ha leleményes vagy, akkor mindegy, hogy milyen a diplomád a bölcsészkaron belül. Az 5 év alatt egy kurzus volt, ahol olyat tanultam, amit a mai napig használok. Minden más önerő. Végig dolgoztam az egyetem alatt, és az többet ért mindennél. Elég, ha annyit mondok, hogy még mindig csak abszolutóriumom van. :-)
3. Próbálja meg a http://www.torpenyul.hu -t.
4. Soha nem volt kutyám, nem is vágyom rá. Nem utálom őket, de én nyulas vagyok. :-) Amikor lakásnézőben voltunk, 2 kis ölebe volt a tulajnak, szépen a nappali közepére szartak. A nyuszi alomtálcás megoldása sokkal szimpatikusabb, és ők – mint a cicák – mosakodnak is, ami plusz előny. A kutyaszagú lakás borzalmas, és azt se bírom, amikor csorog a nyála egyes fajtáknak. Egy kezemen meg tudom számolni, hány jófej kutyát ismerek. Egyébként se lenne jó élete egy húsmentes háztartásban. :-) Vannak kutyások, meg cicások, meg nyulasok. A nyuszi szép kifejezéssel élve best of both worlds – önálló, de hűséges. :-) Amúgy a nagy, méltóságteljes kutyákat szeretem: a juhászkutyákat és a szánhúzókutyákat.
Nem kell városinak lenned! Ha van neted, a szememben már urbánus vagy. :-)
Boldog szülinapot itt is! Neked is, hiszen azt gondolom, hogy ezzel egy “új élet” is kezdődött neked!
Nekem csak egy kérdésem lenne: Ma hányan olvasták el a pizza receptedet?
Új fejezet, az biztos. :)
Sajnos nem tudom, nincs bejegyzésekre lebontott statisztikám, csak összesített. :( Az Analytics pedig nem kezdetektől van az oldalon, úgyhogy az nem mérvadó.
Itt kívánok a blognak nagyon boldog születésnapot, és még nagyon sokszor 4 évet!
Megfoghatatlanul messze van az a négy évvel ezelőtt, erre gondoltam. Akkor meg arra, hiszen annyi rengeteg blog volt, hogy te jó ég, mit kezdesz majd vele — az “annyi rengeteg blog” eltűnt, Te pedig maradtál, és tessék, a tiéd A Blog. És csodálatos látni, hogyan formálódik, amiért dolgozol, hogyan lesz még sokkal jobb és szebb.
A legtöbbet nem is a posztokból tudok tanulni, hanem a mentalitásodból, és ezzel a mentalitással ha a Jóteremtő is úgy akarja, meglesz az a sokszor 4 év. :)
Ne csináld, bőgök. ♥
Na tessék, most én is, de közben nevetek és így jó :)
Via, nagyon boldog blogszülinapot kívánok Neked! ♥
A falu(d)ban, a falusi újságnál pedig szívesen vállalnék munkát, ha egyszer talán… ;]
Boldog blogszülinapot! Már mindenki mindent leírt amit én is írtam volna :) szólj, ha a falunk alapkőletétele lesz, én garantáltan megyek! tavasszal lesz 1 éve, hogy rád akadtam, már vannak észlelhető változások, a lakásban is, meg rajtam is (ruhatár frissítés)! Köszi hogy vagy nekünk :D
Boldog blog-szülinapot! :)
Próbáltam visszaemlékezni, hogy mióta követem a blogod, de már annyira az életem része lett, hogy nem tudom megmondani. Kérdés most nincs, csak (egy kicsit önző ;) ) jókívánság: még vagy 20x ennyit! Áfonyát meg külön üdvözlöm. :)
Boldog blogszülinapot!:)
Azt hiszem én vagyok az egyik legrégebbi olvasód, ha a pizza recepthez nem is,de a tuti muffinhoz már 4 éve kommenteltem.:)
És ha aktív hozzászóló nem is,de aktív olvasód mindenképp vagyok. Ott vagy a google readeremben azóta,mióta megismertettél vele, olvaslak nap mint nap!Remélem még sok-sok blog szülinapot megélünk!
Boldog blog-szülinapot! Olyan jó a virtuális faludban lakni, én bejelentkeznék állandóra… Vagy inkább szomszédod lennék a nagyvárosi nagylakásban! :)
Nagyon jó belegondolni, hogy ha egy év alatt ennyit tanultam itt, mi lesz a következő években! Kívánok sok-sok ihletet neked és nekünk, olvasóknak is.
Engem még mindig a tumblr oldalad foglalkoztat: hogyan bukkansz ennyire szuper képekre???
És ha ez a kérdések napja: valahol írtad, hogy tetszettek Mireille Giuliano “francia nők” könyvei. Melyik tetszett legjobban?
Ez nem lesz nehéz kérdés, mert csak kettő van meg, és csak egyet olvastam végig. :)) A francia nők nem híznak meg az, amit kiolvastam, az bejött. Az üzletes a másik, ami megvan, a felénél tartok, sajnos sikerült pont Tim Ferriss után olvasnom, aki baromi jól ír ilyen témában, úgyhogy nekem nem elég gyakorlatias és túl sztorizós, de nem rossz olvasmány. Mindkettő angolul van meg.
A tumblr magától működik, bekövetsz embereket, aztán reblogolod, ami tetszik. :))
Szívből gratulálok!Még vagy 10x ennyit Neked és Nekünk is,hogy olvashassuk a blogodat!
Boldog Blogszülinapot! Úgy tűnik majd az enyém is ma lesz, mert végre elkezdtem írni a blogomra! puszi
Szia Via! :)
Boldog blogszülinapot! :) Én egy ismerősöm fb-s megosztása kapcsán kerültem a blogodra: egy csodaszép cseresznyéslányos nyakláncot nyertem. :) Pont egy olyan időszakom volt az időtájt, amikor nagyon kerestem vmi új olvasnivalós-hobbis “izét”. Így találtam rá az urban:eve-re. Nagyon tetszenek a bejegyzések, mindig találok vmit ami megfog, amit továbbgondolhatok. Több ismerősömet is likeolóvá tettem már! :)
Nekem még nem volt nyulam, csak vadászgörényem, de ha egyszer lesz saját lakásunk a barátommal, biztos hogy lesz egy nyuszink, az albérletet is csak “nyúlól”-nak becézzük. :D
Kívánom, hogy nagyon sok örömöd teljék még ebben, és az élet más területein is! :)
Köszönöm szépen! :)
Beállok én is a sorba, boldog blogszülinapot! :) Épp tegnap olvastam el a The Box-os interjút, úgyhogy most nem is kérdezek semmit :)
Azért ha kérdeznél, ne tartsd vissza! :)
Én is csak ismételni tudom az előttem szólókat, szóval lényeg a lényeg, rossz lenne nélküled…
A nyuszis sztoridon majdnem elbőgtem magam… Tudom milyen érzés, amikor egy ilyen szőrgombóc totál beleássa magát a szívünkbe. Én egyszer a kertünkben találtam egy vadnyulat. Körbekérdeztük a szomszédokat, de senki sem jelentkezett érte, ezért megtartottuk. Ő volt Fülü. Annyit foglalkoztam vele, hogy egy idő után már a kezemből evett…megszelidítettem… Persze akaratom ellenére a nagyszüleim vasárnapi ebédje lett belőle…:(( én nem vagyok vega, eszek húst, de könyörgöm, hogy tudja valaki jóízűen megenni?? Nem elég a sokféle baromfi, a halak, disznó és marha, nem, pont a nyuszira fáj a foguk?? Váltsunk témát, mielőtt gyomorrontó átkot szórok minden nyúlevőre…
Apropó, jó lenne ha egyszer írnál a nyúltartásról, el se tudom képzelni, hogy néz ez ki egy lakásban, mi Fülüt kint tartottuk, és nagyon büdi volt…:P
És egy kérdés: miért pont az angol nyelvet választottad szakmádul? (ne érts félre, de amilyen kreatív vagy, talán máshol jobban ki tudnád magad fejezni…de tényleg ne érts félre).
Nem tudom, hogy Fülünek milyen szaga lehetett, de tuti más, mint egy kis törpenyuszinak, aki már nem vad. Áfonyának nincs szaga, se neki, se a klotyójának. :) Semmi extrát nem kell elképzelned, elvan, mint egy cica, fetreng, jön-megy, eszik-iszik, alomtálcán gondolkodva kakil, ilyesmik.
5 éves korom óta életem része az angol, nem volt kérdés, hogy más nyelvet válasszak, hiszen ez az, amin gondolkodom a magyar mellett. :) Nem érzem úgy, hogy limitálna, ahogy a magyar se limitál. :)
amúgy Áfonya akkor szabadon van a lakásban? nincs ketrece? a mi törpenyuszinknak van ketrece, de csak éjjelre rakjuk vissza, illetve ha nincs itthon senki, ami ritka. egyébként ő is egész nap jön-megy. de sokszor visszaugrik, enni, inni, wc-zni, látom rajta hogy szeret ott lenni, azaz ő kis szobája, mert ugye ez egy elég nagy ketrec így szó volt róla, hogy felszámoljuk. de aztán szerencsére még se így lett.
Van ketrece, de csak azért, hogy tartsa a szénarácsot meg az itatót, amúgy folyamatosan kinn van úgy 4 éve, éjjel-nappal, ha itthon vagyunk, ha nem. Van, hogy ő is otthon alszik, de legtöbbször a lábam alatt. :) Éjjel meg mindenfelé, ahol épp elnyomja az álom.
Az ő biztonságáért is kell a ketrec, mert oda tudom berakni és bezárni úgy, hogy ne ijedjen meg, mert azt ismeri. Pl. ha nagy szellőztetés van, és ki kell nyitnom a bejárati ajtót is, vagy levertünk valamit, ami összetört, és üvegszilánk van a padlón, akkor be szoktam zárni arra a kis időre, amíg feltakarítunk.
Boldogságos születésnapot a blognak, még sokszor ennyi évfordulót Nektek! :)
Hm, mit szerettél a legjobban játszani kislánykorodban? Valamiért olyan kis álmodozós, ábrándos kép sejlik fel előttem ;] Szeretek másokat a kedves gyerekkori emlékeikről kérdezgetni, mert az mindig kellemes nosztalgiával és melegséggel tölti el az embert, ahogy visszagondol rájuk (:
Tini nindzsa teknőcöset, színházat rendeztem, tombolákat tartottam a szülinapomon, és állandóan szerveztem. :)) Harmadikban ellenállási mozgalmam volt az ötödikesek ellen, akikkel össze voltunk zárva napköziben, és bunkók voltak. Logót és mottót is terveztem magunknak. :)
Az ábrándos csajsziknál kicsit aktívabb voltan. Egyedülálló anyukát játszottam mindig, fekete babám volt, akit “örökbefogadtam”. :) Félúton voltam a csajos csaj és a tomboy között.
Kedves Via! Nyár óta vagyok rendszeres olvasód, szinte minden nap megnézem, milyen meglepetés vár az oldaladon, és eddig mindig megörvendeztettél. Jóval fiatalabb vagy nálam, mégis. Köszönöm az időt és energiát, amit erre fordítottál. A hozzászólásokra írt válaszaidat olvasva meglepődtem, hogy te is átmentél azért ezen-azon, jó, hogy megerősödve kerültél ki belőlük. A blogod friss, csajos, ötletes és változatos, és jól is írsz, mindig igényesen, ez külön jól esik.
Még sok nagyon boldog blog-szülinapot kívánok!
Köszönöm! Szerintem nehéz boldognak lenni problémák nélkül, mert nincs összehasonlítási alapod. :) Könnyebb megbecsülni a jó dolgokat és a pillanatnak élni, ha kicsit pofozott az élet, márpedig pofoz mindenkit bőven, úgyhogy bele kell nyúlni, és erőt meríteni belőle, én magamnak semmilyen más utat nem látok. Egyikünknek se könnyebb, mint a másiknak, és az egy jó kifogás csak, hogy “neki biztos könnyű”. Frászt az. :) Nem butaság a mondás, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Amondó vagyok, hogy cipeljük a sajátunkat és ne ujjal mutogassunk másokra, hogy nekünk miért sz*r. (Nem is sz*r. :))
Ezzel egyet kell hogy értsek. Én is sokáig gondoltam, hogy nekem csak a rossz jutott az életbol – rák, műtétek, kemo – mindez tizenévesen, és folytathatnám. Másrészt viszont sikeresen meggyógyultam, elsősorban a pozitív gondolkodásomnak köszönhetően. Megerősödtem, túlélővé, győztessé váltam és azóta is rengeteg sikerélmény és pozitív dolog ért. Soha sem szabad elsiratnunk vagy áldozatként látni magunkat. Akkor minden sikerülni fog. Ha meg nem, akkor abból is tanulni kell :-)
Kedves Via,
Nagyon boldog szülinapot kívànok Neked, s inspiráló környezetet, embereket magad kôrê.:-))
Úgy vonzza az embert az oldalad… Azzal indul a reggelem, hogy beleolvasok az aznapi cikkeidbe… S máris másképpen indul a nap… Színesebben, kreatívabban, egy miért ne gondolattal…
Hihetetlen látni és követni, hogy egy blog indításból, hová fejlődtél, micsoda közössêget hoztàl össze.:-))) hogy csinàlod?????:-)
Miért indítottál éppen blogot? Honnan jôtt az inspiráció?
Hogy találtad ki, milyen legyen az oldalad arculata? Volt segítséged a technikai dolgok megvalósításához? Hirtelen jött egy inspiráló ötlet, majd az oldalad címe, hogy Urban Eve, belecsaptál a kôzepébe, s minden kezdett ôsszeállni, mint egy mozaikkép?
Sok időt szánsz naponta az oldal csinosítására, tartalmára?
Tényleg, mitől lesz szerinted egy oldal ennyire olvasott, hogy az ember szinte hazajár ide, mintha egy kicsit róla is szólna?
Milyen útravalót adnál annak, aki belevàgna egy blogírásba?
Lehet ilyen sok kérdésre válaszolni?:-))))
Szeretettel, s minden jót kívánva neked!
Szia! :)
Nekem a természetesség jött be mindenben. Nem úgy gondolkodom, hogy “na, írok ma a X-ről, mert arra majd biztos harapnak”. Arról írok, ami foglalkoztat, ami belülről jön. És ezt javaslom mindenki másnak is. Ha pl. nem jön a zsigereidből a késztetés, hogy teszem azt, tűzzomácnkészítő vagy bőrdíszműves legyél, akkor a világért se kezdj bele akkor se, ha piacilag lenne egy rés, amit be kéne tölteni, és ami profitot is hozhatna. Azért ne, mert ha nem belülről csinálod, nem leszel hiteles, és nem is fogod tudni fenntartani, annak meg semmi értelme. Hideg marketinggépezetet nagyon könnyű csinálni, de csak ez marad: hideg marketinggépezet. És azt az olvasó leveszi. Én őszintén hiszem, hogy azért ennyire jó a reakció a blogomra, mert nem mismásolok, nem vagyok képmutató, nem egy PR-csapat találta ki a perszónámat, hanem ilyen vagyok, és kész, magamat adom, és nagyon jól esik, hogy ennek ennyire pozitív a fogadtatása. :) Szerintem a valódiságon van a hangsúly. Az útravalóm is ez lenne: legyél Te! Ne a piacilag kimutathatóan értékesíthető te, hanem Te, nagy tével, a sugárzó, ragyogó, igazi Te. Azzal nem lőhetsz nagyon mellé. :)
Sok-sok órát töltök naponta a blog írásával, fejlesztésével, a háttérmunkával, de szeretem csinálni. A programozást, a grafikát is mind magam csinálom, kivéve egy-egy nagyon spéci dolgot (motivációs hírlevél feliratkozó, adventi bazár üzletválasztó – ezeket egy nagyon kedves barátom programozta nekem).
Nem ez az első blogom, és a név előbb megvolt, csak nem tudtam, hogy mire használjam. Vonatkozó olvasnivalók:
https://www.urban-eve.hu/rolam/
https://www.urban-eve.hu/2012/01/19/interju-velem-a-thebox-on/
Csatlakozom az előttem szólókhoz, boldog születésnapot, és a továbbiakban is sok sikert kívánok a bloghoz! Remélem, továbbra is követni tudom majd a FlyLadys progit (a blogot azt tuti olvasom :), mert vészesen közeleg a dátum, amikor ismét munkába kell állnom :-( és még se normális ruhatáram – 20 hónapos a kicsi, és születésekor 90 kg voltam, most 65, de az alkatom persze már nem lett ugyanaz-, se elég önbizalom, régebben vagányabb voltam ,ma már mindent kétszer meggondolok. De majd olvasok egy kis TILT-et és Why not-ot, és összekapom magam :-D
Ha már kérdés: miért pont nyúl? És hogyan találkoztatok Áfonyával?
A 65 nagyon jó kiló, én is ez a súlycsoport vagyok. :))) ♥
Szóval nyúl. Anyu munkahelyén volt egy nyúltenyésztő, Olaszországba vittek húsnyulakat. Minden húsvétkor kaptunk 2 babanyuszit, nálunk laktak 2-3 hétig, aztán “haza kellett menniük mert hiányzott nekik az anyukájuk” (ez lett mondva). Apró dobozban tartottuk őket, kb. annyi interakciónk volt, mint egy hörcsöggel. 1994-ben jött a változás, a nálunk levő nyuszitesók a nyers, kutyaszaros fűtől megbetegedtek. Az egyik meghalt, a másikat pedig elvittük orvoshoz, kapott infúziót, szurit, de a doki előre szólt, hogy ha beadja neki, már nem lehet megenni, szóval nem küldhetjük vissza a tenyésztőhöz. Rábólintottuk, Lucifer pedig a mi nyuszink maradt. Az ükanyja is húsnyúl volt, mégis kialakított magának egy alomsarkot (igénye van rá, mert okos), követett minket, lefeküdt mellénk, igazi családtag lett. Imádtuk. 80 centis óriásdáma lett belőle, de akkoriban még sajnos senki nem tudott a nyuszikról semmit – nem volt nyúl, aki sokáig élt volna, előbb-utóbb megették őket. 3 évesen egy álterhesség miatt meghalt, mi pedig családilag belerokkantunk. Nem lehet nyuszit említeni előttünk, ha egy filmben nyuszi volt (pl. természetfilm, vadnyulak, akármi), vöröslő szemmel tüntetőleg elkapcsoltunk.
2002-ig bírtam, akkor a Nők Lapja Cafén írta valaki, hogy van két kisnyula, az egyik pont fekete, mint Lucifer, és törpenyulak, ingyen elvihetők. Én Szombathelyről leszerveztem, hogy Ádám Budapesten menjen el érte, a leghidegebb hidegben hozta el egy sporttáskában, aztán le vonaton Szombathelyre. Pici volt, apró, imádta a banánt, elneveztük Böbének a veszprémi csimpánz után. Közben kiderült, hogy fiú, de minket már nem érdekelt. :) Böbe még hamarabb családtag lett, mint Lucifer, hiszen már tudtuk, mibe vágunk bele. 2002-ben már sokkal többet tudtak a nyulakról, akkor már divat volt őket hobbiállatként tartani, voltak spéci kaják, nem csak a hízlaló tenyésztáp, stb. Más világ volt a nyulak számára. :)
2004-ben érettségiztem, augusztus 28-án felköltöztem Budapestre. És megőrültem egyedül, hiányzott Böbe, minden hétvégén csatakosra sírtam a bundáját, amikor hazamentem. Október 2-án volt egy nyúlkiállítás, más állatok is voltak, kitaláltam, hogy veszek két tengerimalacot, enyhíteni az űrt. Hát nem jött össze, mert volt ott egy kupac kisnyúl, megálltam a ketrec előtt és bömböltem, mint egy zálogos tehén. Szegény Ádám később érkezett, csak azt látta, hogy anyu engem vígasztal, és nem értette, hogy mi a baj. :)
A kis kupac nyúlból egyszer csak kimászott az egyik aprócska, kócos fekete gombolyag, odalépegetett a ketrec széléhez, kidugta az orrát, én oda a kezemet, megnyalta az ujjamat, és innentől kezdve szerelem volt. Kiválasztottuk egymást, én az ölembe vettem, le se tettem már. Odajött egy párocska, nézték a nyulakat, és rámutattak az ölemben levő kicsire, hogy jaj de aranyos, vegyük meg ezt, én meg mint egy anyatigris (félig bőgve) kiabáltam, hogy nem eladó. Áfonya 5000 Ft-ért hazajött velem, életem legjobb költése. :) Hazajött velem az albérletbe, a főbérlő néni rendes volt. Kettecskén laktunk pár hónapig, aztán mikor összeköltöztünk Ádámmal, akkor lettünk hárman igazi család. Ádám azóta már párszor mondta, hogy most már érti, miért bőgtem ott a ketrec előtt, Áfonya az egyik legjobb dolog, ami történhetett velünk. ♥ Kegyetlen nehéz lesz elengedni, ha eljön az ideje. :(
Nekünk is van nyuszink, Bubszika. Kosorrú, lógófülű, zsemleszínű, 7 kilós.
Az jó, ölelhető méret. A lógó füleket imádom. :)
Ha anya vagy tesóm ölbeveszi, és simogatja, simán bekómál, lelóg a feje, még a száját is nyitvahagyja és horkol!
Igen, nagyon könnyen transzba esnek, főleg, ha hanyatt fekteted őket. Gyógyszerbeadásnál hasznos. :))
A horkolás valószínűleg abból adódik, hogy máshogy lélegzik, mert a módosult testhelyzetben a gégéje is más formájú, és kicsit jobban hallod a szuszogását.
Ha magától is csinálja, amikor csak úgy ücsörög, akkor vigyétek dokihoz, mert légúti problémát jelenthet. A neten keringett pár éve egy videó egy “cuki szörcsögő nyúl”-ról, na neki tiszta takony volt az orra, azért adta azokat a “cuki” hangokat. Sajnos nagyon kell rájuk figyelni, zsákmányállatok és nem mutatják, ha betegek, csak ha már gáz van. :(
Bubszika sajnos ma reggelre meghalt:( Kimondhatatlanul szomorúak vagyunk. Öreg volt már.
Jaj istenem… :((( Őszinte részvétem! ♥♥♥
Mennyi idős volt? Elaludt? :(((
Reggelre aludt el szegény. Köszi az együttérzést.
Ez szívmelengető történet volt, köszönöm, hogy megosztottad :-)
Megrikattal, nekunk is meghalt a nyuszink hirtelen ket evvel ezelott. Azota csak paras szemekkel tudok alltkereskedesben jarni, most sem jutottunk oda, hogy masik kellene. Azt hiszem csak elso latasra szerelem modszerrel lehet tovabblepni. “Nyuszi nelkul lehet elni, de minek?” :)
De a bloghoz gratulalok, nagyon elvezem az irasaidat, csak igy tovabb. egyidosek vagyunk nagyjabol, remelem meg 90-es eveimben is olvasni foglak, es meritem az otleteket a dedunokakrol.
♥
Anyunak az a mottója, hogy nyúl nélkül lehet élni, de nem érdemes. Böbe 2008-ban, röviddel az esküvőnk után meghalt. :( Azóta anyunak két rosszcsont nyuszija van, egy ivartalan kisfiú meg egy szintén ivartalan kislány. Végérvényesen nyulas család lettünk. :)
Nekem nagyon bejött ez a kölcsönös kiválasztósdi, amit Áfonyával eljátszottunk, ha majd elmegy, az utána levő nyuszit is csak személyesen szeretnénk kiválasztani, nem fotóról vagy szöveges leírás alapján. Hülyeség, de szeretném, ha az állatnak is lenne választása vagy beleszólása abba, hogy hozzánk akar jönni. :))
Állatkereskedésben ne vegyél nyuszit, nagyon betegesek és agyon vannak tenyésztve, csak szívfájdalom lesz a vége, ha onnan választasz. :(( Ha szeretnél megbízható, lelkiismeretes tenyésztőket, privátban tudok ajánlani!
Nem is vasarlasert jarok be, hanem, hogy csodaljam milyen aranyosak.
Nagynenem is annyira ki volt keszulve Rambo utan (illett a neve hozza, es kulon orom volt latni a vendegek arcat, amikor hivtuk, minimum putbullra szamitottak :) ) hogy ra fel evre “eroszakkal” elcipeltuk egy tenyesztohoz, es vettunk neki egy masodik nyuszit. (Vuvuzella lett a neve, mert akkor jatszodott a foci VB, es hat kicsit kerge csalad vagyunk. A baj csak az, hogy minden szeretgetes ellenere – komolyan mondom, kepes kimenni ketszer-haromszor napjaban -25 fokban 24 ora munka utan friss kaporert – Vuvu olyan vad nyuszi lett, nem is igaz, es kesztyuben simogatjuk. A vendegek nem tudjak levenni a cipot, mert tamad. Lehet csak az, hogy lanynyuszi? … Tudom, butasag elvarni, hogy hasonlo legyen a szemelyiseguk, de azert felek is egy kicsit egy uj nyuszi vallalastol, mert mi van ha vadnyulat “fogunk ki”.
Erdekessegkent megemlitem, a tenyeszto feher nyuszikat keresztezett becsi kek (sotet sotet kekes bundaju) nyuszikkal. Az eredmeny hupikek-torpikek szinu meseszep aprosagok lettek. Hallottal mar ilyenrol?:)
Sajnos nem Magyarorszagon lakunk, igy nem is tudunk onnan hozni nyuszit, ha ugy is dontenenk. De azert koszonom az ajanlatot.
Ivartalanítottátok? Lehet, hogy attól lenyugodott volna. Szakértővel kell egyeztetni ilyenkor, de persze mindegyik más személyiség, ahogy nincs két egyforma kutyus sem. :)
Igen, ismerem a bécsi kéket meg a fajtákat, anyu nagyon beleásta magát a dologba, egész szakértői stáb áll rendelkezésre minden kérdésemnél. :))
Boldog Blogszületésnapot Via!
Megkönnyeztem amit a nyuszikákról írtál!
Nekem lenne egy kérdésem lenne hozzád.
Honnan van ennyi energiád és időd mindenre?
Csodállak amilyen sokoldalu ember vagy!Én-bár már nagymamakorú vagyok-soha nem tudtam ennyi fele osztódni.Te pedig annyi mindent tudsz és csinálsz.
Jó hogy vagy nekünk!
Boldog Blogszülinapot kívánok, füled érjen bokáig! :D
Boldog szülinapot kívánok! A tiéd a legjobb blog, amit valaha olvastam – ezt őszintén mondom és az oka az, hogy nagyon komplex. Rengeteg mindenről írsz, látni hogy sok minden érdekel, nyitott vagy és laza, mégis hihetetlen rendszerességről árulkodnak a bejegyzéseid. a fent említett idegen nyelv témához annyit fűznék hozzá, hogy állítólag a nyelvtanulás sokkal jobban aktiválja az agyunkat mint bármilyen más logikai feladat vagy IQ teszt. Én is nagyon fontosnak tartom, hogy az ember beszéljen pár olyan nyelvet, amelyek segítségével nagyjából mindenhol érvényesülhet. Szóval sok sikert, rengeteg érdekes cikket és még több lelkes olvasót kívánok neked :-)
Csak igy tovább!!!! minden nap izgatottam lesem az új bejegyzést!! :)
Boldogat!! :)
Én nem vagyok itt 4 éve, de az elmúlt 1 alatt is rengeteget tanultam tőled, és tanulok is minden nap. Én is szeretnélek még nagyi koromban is olvasni!!!!
Boldog Blog szülinapot!!!:-))
Nagyon örülök, hogy idetaláltam, a kupim nem lett kisebb, de látom, hogy sokan küzdünk ezzel…
Minden nap bepótolok valamit az elmúlt 4 évből, de annyi itt az olvasnivaló:-)))
<3 <3 <3
Boldog blogszülinapot :-D
Ja és nekem olyan kérdésem van, hogy ha kapnál egy mágikus távirányítót, amivel visszafordíthatnád az időt, akkor változtatnál valamit az életedben, döntéseidben?
Nem. De tényleg. Mindennek így kellett lennie, még annak is, amire azt hittem akkor, amikor megtörtént, hogy borzalmas. Talán kevesebbet idegeskedtem volna, de az nem döntés. Lehet, hogy előbb elküldtem volna magam szakértői dokihoz, de kellett az a tizensokév túlsúlyosság is, hogy tanuljak. Ha rögtön elcsípik a betegségemet és soha nem leszek 100 kiló feletti, biztos nem lennék ugyanaz, aki most vagyok. Nem becsülném meg az egészségemet ennyire, az tuti. Szóval kellett az is. Minden kellett. :)
Meg sok-sok évet töltsön be az elkövetkezendőkben is! Isten eltesse sokáig! Sok boldog szülinapot! Édesanyám mutatta meg kb 1 év ezt az oldalt, azóta is minden nap megnézem…nagyon köszönöm, hogy vagy nekünk! Minden jót! Sok puszi :)
Gratulálok, Via! Imádom a blogodat, okosügyesszéperedetihumoros, meg mindenféle, minden nap nézem, jövök ide felfrissülni, ötleteket gyűjteni. Na, hogy most ezt leírhassam, még be is regisztráltam:) Még sok-sok sikeres blog-évet, még több lelkes olvasót kívánok Neked!
Boldog BlogSzületésnapot! Pár hete találtam rá az oldalra, de azonnal bekerült a kedvencek közé (plus fb Like), így minden nap megnyitom. A kihívásokba is beleugrottam, akkor gondoltam rá először, hogy regisztrálok, hogy leírhassam a tapasztalataimat. (Nade ezt majd ott.)
Fantasztikus, hogy hány forrást használsz a bejegyzésekhez, és ma a norvég blog kapcsán fogalmazódott meg bennem a kérdés(sor): hogyan követed ezt a rengeteg forrást? Egyáltalán hogyan találsz rájuk? Hogy talál rá az ember pl egy ilyen norvég blogra? Van egy sokezres kedvenclistád? Annyira sokszínű az egész, hogy szinte hihetetlen, hogy egyetlen ember fogja össze az egészet! Tényleg, milyen nyelveken beszélsz még az angolon kívül?
Van egy nagyon hosszú Google Reader listám, ott követem a blogokat, egyikről jutok a másikra, és amint találok valami érdekeset, megy a feedolvasóba, hogy később is követni tudjam. Valóban ezer feletti a számuk. :)
Hihetetlen vagy nem, tényleg egy ember vagyok. :)
Az angol a legerősebb nyelvem, szinte második anyanyelvem, gyakran álmodok és gondolkodom angolul, szóval funkcióban tényleg anyanyelv. :) Van, hogy káromkodásban is előbb jön egy “fuck” vagy “shit” a számra, amikor pl. belerúgok valamibe, mint egy “basszameg”. :D Olaszból van egy középfokú nyelvvizsgám, de érettségi óta nem beszéltem, úgyhogy kopik el. Néha olasz mondatokat is megálmodok, meglepő módon nyelvtanilag helyesek, szóval ott van a fejemben mélyen, ha foglalkoznék vele, biztos előjönne. :) Németet 13 évig tanultam heti egy órában magántanárral, inkább szintentartás volt. Érteni mindent értek, de ha rugdosnak se tudok beszélni rendesen, ha foglalkoznék vele, ez is biztos fejlődne. Gimi utolsó két évében tanultam egy kevés franciát is, de az tényleg nagyon alap, kb. felfogom a turistamondatokat, meg pár hülyeséget tudok mondani (merre van az uszoda, kérek egy pohár vizet :D). Érteni általában több nyelvet értek, mint amennyit beszélek, pl. a spanyolból vagy a hollandból is egész jól ki tudom hámozni a lényeget. De dolgozni csak angollal tudok, fordítási munkát nem vállalok másból.
hűűű jó sok nyelvvel volt / van dolgod dolgod:) én nekem nagyon szelektív az agyam, ha egy nyelvre nagyon ráállok, akkor a másik nyelvet szórja ki a fejem. de nagyon brutálisan. ez főleg nyelvvizsgák előtt volt megfigyelhető tendencia. olyan nincs hogy mindegyik nyelvet ugyanolyan szinten tudjam. a példaképen ezen a téren egy idegenvezető, aki úgy váltott magyar-orosz-spanyol-angol között, hogy mi, turisták fel se fogtuk, hogy most melyik nyelven beszél.
Latint is tanítottak az egyetemen, de abból csúnyán elhasaltam, mert a fordítások latinról magyarra mindig hibátlanok lettek (naná, az olaszból, németből, angolból, franciából összekalapáltam), de amikor igét kellett volna ragozni, az 0 pontos lett. 20 évesen bezárt a bazár, nem fért több nyelv a fejembe, abból kell dolgoznom, amit addig belepakoltam. :)
Milyen norvég blog?
A tegnapi bejegyzésben a vörös hajú lány fotója egy norvég blogról van, ami a szövegben be is van linkelve.
Nagyon boldog blogszülinapot! :))) Értékteremtő dolog amit művelsz és nálam minden más magazint helyettesít a blogod.
És arról a 439 lányról se feledkezzünk meg, akik sohasem ismerhették volna meg egymást nélküled. Hihetetlen nagy segítőkészség, pozitív szemlélet, óriási empátia, ami jellemzi a csoportod. :-D
Boldog szülinapot kívánok a blognak!
Nem régen találtam rá a blogra, nagyon tetszik,szuper minden bejegyzés! Már 18 napja zónázom, nagyon élvezem, sokszor azt veszem észre, hogy a 8 éves fiam belép a honlapodra és nézegeti, kinyomtat dolgokat és töltögeti, írja nekem a menüt. A nagyobbik fiam 14 éves, esténként mindig kérdezi “anya megyünk Urban:Eve-t olvasgatni?”
Szóval nagyon gratulálok a sok munkához és a kitartásodhoz!
De jóóó! Szerintem ők a férfiolvasóim 50%-a!! :)) Üdvözlöm őket ezúton is!
Boldog Blogszülinapot kívánok! Nagyon szeretek Hozzád jönni, mindig izgalommal várom az új bejegyzéseket! Köszönöm a sok ötletet! További szép napot!
Boldog Blogszülinapot Kívánok! :) Szülinapi ajándékul elárulom, hogy még egy blogot sem szerettem ennyire, minden nap az első dolgom az új bejegyzés(ek) elolvasása. Remélem, még nagyon sokáig lesz kedved és időd folytatni!
Hosszú távra tervezek, ez már rég nem csak hobbi, úgyhogy nem megyek sehová! :) Köszönöm! ♥
Boldog Szülit!
Minden reggel nézem a bejegyzéseket reggelizés közben… :)))
Olyan jó a hangulatuk, hogy már ez kezdetnek feldob.
Köszi!
Boldog Blog-szülinapot! ♥
A falu jellemzéséből kihagytál valamit: mindenki egyszerre zónázna, bárki bárkihez bármikor betoppanhatna, mert többé-kevésbé rendet találnánk egymásnál – hála Neked és a FlyLadynek :)
(igen, tudom, nem mindenki csak a flylady miatt jár ide, de nekem ez akkor is hozzá(d)tartozik…)
Ó, amúgy is betoppanhatnánk egymáshoz, mert mi nem ítélkezünk a kupi láttán sem, pontosan tudjuk, hogy milyen az. ♥
Boldog Szülinapot Urban:Eve!!!! Még vagy 20x ennyit! :)) Akkor majd a protézisragasztókról fogunk diskurálni!:)
Minden elismerésem Via! :)
Akkor egy kérdés: amikor feltetted a pizza receptet mit gondoltál mi lesz a blog sorsa?
Igen, és praktikus tippeket fogok adni lomtalanításra, hogy az utánunk maradók ne őrüljenek meg a hagyatékunktól. És bemutatom a legkörnyezetbarátabb urnákat is. (Szerintem morbid néni leszek, ha megöregszem. :)))
Szerettem volna egy saját újságot, szóval valamennyire mindig a fejemben volt, hogy valami ilyesmi jó lenne, de hogy ennyire sikerül, meg ilyen irányt vesz pontosan, azt nem gondoltam. :)
:) Hát most nagyon jót nevettem! :))
mondjuk ha én így haladok a lomtalanítással akkor nem marad utánam más csak egy pár váltás fehérnemű. :) Nagyon belelendültem.
Tényleg nagyon jól sikerült. Amúgy simán el tudom képzelni, hogy újságban olvasom a cikkeidet. Az Éva magazin arculatába pont bele passzolnál. Nagyon illene hozzád!:)
A faluba én is szívesen beköltöznék. Plusz gyerek, plusz férj, úgyhogy egész nagy falu lennénk. :)
Sok sikert!