Párban vagy egyedül, ez a nap a szeretetről szól, és akármennyire is elcsépelt, magadat kell szeretni először. :) Mit is tehetsz, hogy a mai nap (és az összes többi!) tényleg igazi randi legyen saját magaddal?
Fesd ki a körmödet (a lábadon is – úgyis magadnak csinálod, elég, ha Te látod!), fújd magadra a kedvenc parfümödet, vedd fel a kedvenc gyűrűdet, ékszeredet – bármit, amitől lehetetlen nem jobb kedvre derülni.
Énekeld otthon fennhangon a kedvenc számodat. Ugrálj közben. (“Nem vagy egyedül”-változat: fülhallgató és tátogás.)
Készítsd el a kedvenc reggelidet, és fogyaszd el az ágyban vagy a napfényes konyhaasztalnál. Ne mobilozz, olvass közben! Ha nincs is sok időd, akkor is ülj le és szánd csak a reggelizésre azt a kettő, öt, vagy tíz percet!
Írd össze 5 jó tulajdonságodat, és 5 dolgot, amiben jó vagy (nem kell atomfizikára gondolni, az is fantasztikus dolog, ha Te csinálod a világ legjobb palacsintáját, vagy fejből tudod a Gyalog Galopp szinkronos szövegét). Tűzd a naplód elejébe a listáidat. Írj mindkettőhöz még ötöt egy hét múlva.
Mondj igent valamire, ami alapesetben nem engednél meg magadnak, mert “nem szabad” vagy “öreg” vagy hozzá. (Persze a legalitás keretein belül.)
Mosolyogj magadra a tükörben – aztán mindenki másra is. Figyeld meg, hogy mennyit számít ez az egy változtatás abban, hogy Te hogy állsz magadhoz, és hogy milyen lesz a hangulatod.
Szabadulj meg a kinyúlt, kifakult, lyukas fehérneműidtől, és amint lehet, szerezz be egy méretben és fazonban is tökéletesen passzoló melltartót. (Fogadok egy mignonban, hogy szükséged van rá.)
Bújj ágyba magaddal. Igen. Úgy.
bocsi, módosítanom kell… A 4. mondatomból kimaradt a “feltétlenül” szó. :) Tehát a mondat helyesen inkább így hangzik: Viszont a cikkben az az utolsó mondat számomra inkább azt sugallja, hogy nem FELTÉTLENÜL vagy abnormális, ha olyan dolgot művelsz vagy gondolsz, amit a közéletben nem mondasz, nem mondhatsz el másnak.
Köszi én is. :)
2 napba telt, hogy elolvassam itt a hozzászólásokat. Én mindkét “pártnak” adok igazat is és tudnék cáfolni is. Szándékosan nem írom le, hogy én melyik párthoz tartozom. Viszont a cikkben az az utolsó mondat számomra inkább azt sugallja, hogy nem vagy abnormális, ha olyan dolgot művelsz vagy gondolsz, amit a közéletben nem mondasz, nem mondhatsz el másnak.
Igenis jó volt olvasni az eltérő véleményeket és voltak kifejezetten jó érvek mindkét fél részéről.
Én köszönöm! Egy élmény volt! (Persze jó, hogy az anyázás már kimaradt)
Hohhhó, na akkor én is véleményeznék :)
1. Brilliáns a megfogalmazás. Könnyed, nőies, “Viás”.
2. Megint a ló két oldala… Igenis, van olyan, hogy (JÓ!) párkapcsolatba élő, magával harmóniával lévő, önmagával tisztában lévő nő jól érzi magát önmagával. Mert szereti magát. Lehet, hogy más elmegy, és megajándékozza magát egy új cipővel, valaki pedig maszturbál. Mindenki más. Amikor azt mondták, hogy aki nem csinálja, annak is ki kéne próbálnia, nem azt gondolták szerintem, hogy rossz/prüd mittomén milyen, aki nem csinálja, hanem hogy próbáld meg, mert nem tudod mit veszíthetsz :))) Ennek szerintem rá kell érezni az ízére, bűntudat nélkül csak úgy szeretni magunkat. Mert jó.
3. Kifejezetten sértőnek érzem, hogy azt gondollják egyesek, hogy szánalmas vagyok, és magamnak sem merem bevallani, hogy mennyire gáz és üres vagyok utána. Hát kedves fenti sorok írója, én egy orgazmus után egész mást szoktam érezni. Általában elégedettséget, harmóniát, szeretetet. <3
Teljesen igazad van, Viki. Hogy önző dolog magamnak örömet okozni? Tehetek én arról, hogy pl elhagytak? Ezért már soha többé vagy mondjuk hosszú évekig nem lehet orgazmusom? Vagy legyek inkább kapcsolat-függő? Ugyan, mi ez, ha nem prüdéria, kérem szépen?! Egyáltalán, hogy’ lehet ezt szánalmasnak nevezni? Mindenki szánalmas, aki nem találja a másik felét (min. másfél milliárd ember van ezzel így), és közben nem önmegtartóztat szorgosan? Egy egészséges női szervezetnek szüksége van az orgazmus során felszabaduló hormonokra, például az oxitocinra, ami ellensúlyozza a stresszhormonokat. Tehát biológiai szükséglet (is).
Via, eddig is kedveltelek, de most még inkább. El nem tudtam találni, hogy egy ilyen klassz témához hogy gyűlhet össze 123 hozzászólás. Az utolsó mondatodra az első reakcióm egy fülig szaladt vigyorgás volt. Ki szeressen engem, ha nem én magam? Nem akarom újra a vitát generálni, mindenkinek szíve joga, hogy áll a dolgokhoz. 10 évig voltam férjnél, de azalatt is volt, hogy ágyba bújtam magammal. Most van egy barátom, akivel olyan jó együtt, mint korábban senkivel, de ennek ellenére előfordul. Nem élünk egy városban, nem találkozunk naponta, de telefonon szinte folyamatosan beszélünk, és van, hogy ő javasolja, hogy bújjak ágyba magammal, mert teszem azt, kb 2 hétig nem is találkozunk. És eddig úgy tapasztaltam, hogy a pasik is csípik ezt. Igaza van cstbrigitta -nak, szeretem az étcsokit is, a bonbont is,de nem zavar ha más meg a kerek csokoládét.
Mióta a blogodat olvasom, rengeteg motivációt adsz, felveszem már sima hétköznap is az “ünneplő” fehérneműm, nem csak akkor, ha randira készülök. Még a virágaim is kivirultak az apró változásaim óta, és szerintem ez a folyamat még nem ért véget. Kell, hogy az ember önmagával legyen először jóban (most nem az “úgy”-ra gondolok), és utána jóban lesz a szűkebb és tágabb környezetével is. Kényeztetni kell a lelkünket apróságokkal, hogy bírjuk a mindennapokat. A válásomat is vészeltem át, addig inkább rá figyeltem, de a különköltözéskor tudatosan elkezdtem figyelni magamra és kényeztetni magam, pl. egy illatos habfürdő, egy jó könyv, vagy a kettő együtt, finom falatok főzése a magam kedvére és nem azért mert a másik kedvébe akarok járni.
Gyerkőc mellett csak most jutottam odáig, hogy elolvassam a kommenteket – és nem is igazán bánom, hogy nem sikerült előbb… Nem gondoltam volna, hogy ekkora vita kerekedik ki egy tanácsból/javaslatból… Előre is bocsi mindenkitől, de nem leszek rövid.. :-)
Először is Via: írták már előttem is – csalódtam benned. Én is. Igen, ez a jó szó. DE POZITÍVAN!!!! És ezt így szó szerint csupa-csupa nagybetűvel!!! Azért, mert ki mersz mondani olyan dolgokat, amit az emberek többsége nem (függetlenül attól ki, melyik táborba tartozik). És ez nekem tetszik. Lassan egy éve, hogy rátaláltam a blogodra (nem meglepő talán, én is FlyLady-vel kezdtem :-)), és azóta nagyon sok mindent köszönhetek neked! Kinyíltam, nyitottabb vagyok egy csomó dologgal kapcsolatban, feldobnak az írásaid, a témák – kicsit olyan, mintha hazaértem volna. Ami nekem azért is fontos, mert külföldön vagyunk és nem jutok hozzá sok minden csajos dologhoz. Egyszóval KÖSZÖNÖK MINDENT NEKED!
És akkor a két tábornak is írnék némi véleményt, mert ebben a heves vitában nem tudom megállni, hogy bennem maradjon. 10éve van párom – nekem Ő volt az első, és azóta is egyetlen férfi az életemben. Másokhoz hasonlóan, Ő is kezdeményező, megértő, kísérletező alkat, mégis szoktam egyedül lenni magammal. :-) Hogy ez miért jó? Mert jólesik! És ennyi! Mert vannak napok, pillanatok, amikor látom, hogy fáradt, amikor látom, hogy elege van a világból… Nekem olyankor miért kell kielégítetlennek maradnom, mikor Ő erre nem vágyik??
Én értem azokat, akik csak a párjukkal – és azokat is, akik meg nem csak vele. És a probléma szerintem itt nem is a ebből a különböző nézetből kerekedett – hanem abból, hogy mindenki a saját igazát próbálta megvédeni – holott mindkét tábornak igaza van – és mindezt egy olyan stílusban tette, ami szerintem mélyen a blog színvonalán aluli. Szerintem egyik tábor sem érdemli meg, hogy leszólják, meg- avagy elítéljék a véleményéért. Szerény véleményem szerint az, hogy ki mit csinál az ágyban a párjával, nem a párjával, magával vagy bárki mással, az mindenkinek a saját magánügye. DE ha már eljutunk oda, hogy ezt megosztjuk másokkal, akkor legyünk nyitottak arra is, hogy erre nem köteles mindenki ujjongani, hogy “Igen, te milyen fasza vagy, mert így vagy úgy csinálod!” Igenis lesz mindig valaki, aki más véleményen van, de szerintem ezt is tudni kell elfogadni – és ez a legfontosabb.
Egyébként még annyi, hogy ezzel az erővel azt írhatta volna Via, hogy egyél meg egy tábla csokit, és akkor vitatkozhatnánk azon, hogy én a kerek csokoládét, te a fehér csokoládét, a másik meg a mogyorós csokoládét szereti…
Halgassátok meg https://www.youtube.com/watch?v=ozTO6GoumZE
Bródy János: Mindnyájan mások vagyunk című dalát
Via, én mindenesetre nagyon szeretném, ha ezután is mindig, minden témában odaírnád az ‘utolsó mondatot’ és nem tartanád meg magadnak, mert akkor sokat veszítene értékéből ez az oldal. Előbb-utóbb majd csak megtanuljuk elfogadni, hogy “mindenki másképp egyforma” ;)
Nem fogom cenzúrázni magam ezután sem. Köszönöm. ♥
Apróság: ne szentfazekazzunk és pedofilpapozzunk le mindenkit, aki vallásos. Én speciel református vagyok, és presbiter, de nem vagyok szentfazék, és megtéríteni sem akartam még soha senkit.
Fura, hogy a szexről vitatkozgatunk itt, pedig szerintem ez az a téma, amiről valójában nincs is mit. Hiszen ha a benne résztvevő emberkéknek (1-2-3 vagy több) jó, amit csinálnak és mind akarják és önként és örömet okoz, akkkor senki sem mondhatja, hogy ez jó, nem jó, normális, nem normális. Ha egy párnak teszem azt az a normális, hogy havonta egyszer paplan alatt sötétben misszionárius pózban, és ez nekik elég és öröm, akkor nekeik így a jó. Másnak meg naponta kell és vibrátorral, meg fiúval, lánnyal, meg akárhogy, de nekik meg így a jó. Ezen nincs is mit ragozni:-)
Második bekezdésedre hevesen bólogatok. :)
Van aki korbaccsal szereti, esetleg borotvaval … Ki mondja meg, hol a hatar ?
Az egyén! És semmi közünk hozzá, ha neki az úgy jó! Nincs jogunk beleszólni és ítélkezni! Ha az összes résztvevő félnek úgy jó (tehát nem nemi erőszakról vagy akarat ellenére történő dologról van szó), akkor az úgy jó. Ha korbáccsal, akkor azzal.
Egy biztos: nem egy idegen mondja meg hol a határ. Amíg nem illegális a dolog, addig miért ne tehetne mindenki azt az ágyában amit szeretne? Aki szereti hogy megverik korbáccsal szex közben nem fogja téríteni a visszafogottabb szexuális életet élőket, hogy próbálja ki mert neki milyen jó, mi se ítéljük el őt azért, hogy ezt szereti.
Kicsit megkésve ma olvastam el ezt a bejegyzést, ami persze nem von le az aktualitásából, hiszen nem feltétlenül kell február 14-én tartani a Valentin napot, ha páros az ember lánya, ha páratlan, és erre Via is rendszeresen felhívja a figyelmünket. Viszont meglepett, amikor a hozzászólások számára pillantottam, elmehettem volna Lottó reklámba: “Mennyiii?!” És persze kíváncsi lettem, elkezdtem olvasni, és akkor leesett, hogy hát ezért… Kicsit meg is ijedtem. Ez azonban teljesen független a témától, meg a rá adott válaszreakcióktól.
Tudniillik korábban is olvasgattam egy másik oldalt, egész értelmes cikkek voltak, főleg divatról, kevésbé életmódról, világ nagy dolgairól, de még úgy megfértek egymás mellett, mindenből annyit kaptam, amennyit még bevett a szervezetem. Lehetett ott is kommentelni, ami egy bizonyos szintig még jó, mindenki leírja a véleményét, benyomását, egy kis plusz infót, ha tud, és kész. Viszont egy idő után (gondolom én) elkezdték egyre többen olvasni, és egyre többen hozzá szólni, ami nem csak több véleményt, benyomást, infót jelent, hanem vitákat is (ami még mindig lehet jó, hiszen más véleményét is megismerhetjük belőle), de talán az emberi természet jellemzője, talán a felhasználónév jelentette pajzs eredménye, nem tudom, minden esetre nagyon ritkán tud tiszta lenni. Ezen az oldalon, amit említettem, is ez alakult ki, egy idő után már nem is a cikkről mentek a meddőbnél meddőbb viták, hanem attól teljesen függetlenül, a harmincadik hozzászólás egyik hasonlatára reflektáló komment egyik elgépelésébe belemagyarázott önmagában is értelmetlen, de a fő témától fényévekre álló kérdésen. Ifjonti fejjel vagy kétszer én is belementem ilyen vitákba. Szerencsétlenségemre ott még egy különösen aljas troll is garázdálkodott, akiben szemernyi tisztelet, elfogadás és tolerancia nem volt mások véleményével szemben. Valószínűleg arra alapozta ezt a viselkedésformát, hogy valamelyest idősebb volt a hozzászólók többségénél, és (elismerem még most is) rettentő művelt. Eleinte roppantul piszkálta a csőröm, hogy engem valaki csak így, szinte foghegyről leolt a sárgaföldig. Utána kiderült, nagy szerencsémre, hogy ugyanez az illető, egy teljesen más természetű és témájú fórumon, ahol párom volt érdekelt, pontosan ugyanebben a stílusban, nem csak törékeny lelkű tizenéves lányok lelkébe tapos bele, hanem vele azonosan komoly szakmai tapasztalatú, de urambocsá más véleményen lévő emberekkel is ugyanilyen lekezelően bánik. Akkor magamhoz tértem. Leszoktam a kommentek olvasgatásáról is, később még mikor bele-bele pillantottam kiderült, hogy már arról megy a beszélgetés egy-egy bejegyzés alatt, hogy ki mit evett ebédre, illetve mit csinált szombat este. Végül a szerkesztőség lecserélése, és az ezt követő drámai színvonalcsökkenés adta meg a kegyelemdöfést. Azóta nem járok oda.
Mindezzel a kis andekdotával (amivel ha jól tudom kimerítettem, fent körülírt offolás fogalmát) csak azt akartam elmondani, hogy azért ijedtem meg, mert ennek a szindrómának az első tüneteit véltem felfedezni itt is. Ezért is kérnék meg mindenkit, aki hallgat egy álnév alatt, arc nélkül irkáló, de óhaja tisztaságáról teljesen meggyőződött senkire, hogy még mielőtt az én hibámba esne gondolja végig, hogy érdemes-e időt, energiát és még ép idegszálakat pazarolni, két merőben eltérő, de önmagában helytálló és érthető véleményt ütköztetésébe belemenni.
Ui.: Az adott kérdésben direkt nem akarok állást foglalni, holott van véleményem (attól, hogy nem mondom, és próbálok meggyőzni róla senkit, még igenis van), és azt is csak csendben jegyzem meg, hogy a hozzászólások közt nekem is volt olyan, ami kiverte a biztosítékot, hogy “Ezt most mégis miéééért??”, de csak azért se mondom meg, hogy mi… Úgysem érdekel senkit :D
[Mellesleg tegnap teljesen Valentin nap alkalmából elmentünk együtt angolozni, gyrosozni, műszaki cuccos rendelést átvenni, haverhoz kávézni, este pedig teljes Valentin napi hangulatban össze is vesztünk, de azóta már kibékültünk. :D]
Ennyi volt Tubi mama mai kifakadása, jóccakát!
Uuuupsz, nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú lett, ezer bocsánat :$
De jó, hogy leírtad ezeket. Tudom melyik oldalról beszélsz, ugyanígy jártam vele én is és ugyanez jutott eszembe, amikor olvastam a hozzászólásokat itt és úgy döntöttem nem folyok bele. Szerintem az a gond, hogy túl könnyű okosnak lenni arc nélkül, sokan eresztik ki a gőzt a fórumokon, arról már nem is beszélve, hogy milyen könnyű félreérteni a másik szándékát írásos formánál.
Azért nekem érdekes volt olvasni ezt az egészet, sokat tanulok ilyenkor az emberekről. Bocsi az off-ért.
Azért néha hasznosak az offok: a cumicsíptetős bejegyzés ébresztett rá arra, hogy nem minden jóindulatú kérdést kell feltenni. Akkor döbbentem rá, hogy néhány barátnőmnek biztosan okoztam már szomorú perceket, pedig nem akartam elszomorítani őket.
De egyébként igazatok van :) És egyetértek ebben is: “sokat tanulok ilyenkor az emberekről”.
Rongybaba hidd el engem nagyon bánt ez az egész,ha jól átgondoljuk nem is kellett volna ebbe ennyire belemenni. Mindenki máshogy csinálja,maximálisan tiszteletben tartom. De tudod engem az hozott ki a sodromból hogy ez a tök természetes dolog csalódást okoz számodra. Egy olyan dolog miatt csalódsz emberben,emberekben ami teljesen természetes. Például mintha azt mondanánk te szereted a tökfözeléket? Csalódtam benned. Érted? :-)
na jó, én feladom.
ez a vita számomra nagy csalódást okozott. maga a
téma – zita véleményével ellentétben – huszadrangú
fontossággal bír számomra. inkább a hozzáállásotok az, ami miatt “bent maradtam” a vitában.
az elején (az első hozzászólásomban) mindenkihez
hasonlóan leírtam én is a magam véleményét, amivel
kisebbségbe kerültem. az összes többi hozzászólásban pedig meg kellett védenem magam, mert nekem támadtatok.
az alábbiakat tudtam meg magamról:
– szánalmas, ha én a férjemmel együtt ismertem ki a testem, nem egyedül
– mísz és szentfazék vagyok, és a férjem külön utakon jár, valamint természetesen maszturbál
– nem vagyok elég kreatív, izgalmas a férjemnek
– embereket minősítek, beleszólok az életükbe
– ja és elküldtek imádkozni.
lányok! nem ismertek engem, nem ismeritek a férjemet, a házasságomat, a véleményemet a világ dolgairól. egyedül az önkielégítéssel kapcsolatos véleményemet ismeritek, és az alapján eldöntöttétek, hogy milyen vagyok. én egy ugyanolyan nő vagyok, mint ti, csak bizonyos témákban másképp gondolkodom.
biztos, hogy az eltérő véleményemért rám kellett húzni a vizes lepedőt? most nektek jó, hogy jól megmondtátok?
egy dolgot szűrtem le innen: ha jóban akarok maradni veletek – márpedig miért ne akarnék, hiszen viát nagyra tartom, és a hozzászólók többségét is (véleménytől függetlenül) kedvelem, fel kell vennem a bólogató kutya ruhát, ha nem akarom, hogy olyan dolgokat vágjanak a fejemhez, amelyek ugyan nem igazak, de bántóak.
szóval csalódtam – mindannyiunkban.
legyen szép délutánotok!
juj, ez elszerkesztődött, elnézést. nálam még jók voltak a sortörések :-)
Semmi gond, és köszi, hogy itt voltál, és remélem, még jössz. Tényleg. ♥
Itt az egész témára szeretnék reflektálni, csak épp ez a legutolsó hosszabb bejegyzés a témáról – azért válaszolok erre, de nem azért, mert csak erre szeretnék válaszolni – a félreértések elkerülése végett :)
Én azt gondolom, az önkielégítés nem “önző”, vagy énközpontú dolog. Hiszen, akkor maga az orgazmus is az lenne (hiszen az is neked okoz örömet), és akkor már maga a szex is az… A szexualitás egy teljesen természetes dolog, és a szexuális vágy is az, ami a világon (csak nagyon kevés kivétellel) minden emberben megvan. Ilyenformán a szexuális vágy kielégítése is természetes dolog, ebből a szempontból mindegy, ki teszi meg veled. Nyilvánvalóan az a jobbik felállás, ha tartósan van valaki, akivel ezt teszed (párkapcsolat), de ha épp nincs egy ideig senkid, akkor azért teljesen normális, hogy felmerülnek ezek az igények, vágyak (hiszen, éhesek is szoktunk lenni) – én azt gondolom, okés, ha ezeket kielégítjük.
Szerintem, az ember nem saját magát kívánja meg, hanem vágyik a kielégülésre, ami egyébként “élettanilag”, hormonálisan is jó, kiegyensúlyozottá tesz (ugye mennyit hallunk arról, hogy aki ideges, kibírhatatlan, az minden bizonnyal régen szexelt, ellenben, ha másnap kisimultan, mosolyogva látjuk, megfordul a fejünkben, hogy jó éjszakája volt…).
Elfogadom mindenki ellenérzését ezzel kapcsolatban, de nem szeretném, ha azért lennének ezek az ellenérzések, mert szerintetek ez gusztustalan, vagy undorító dolog. Mert amikor a párotokkal vagytok, akkor is épp a kölcsönösségen van a hangsúly, legyen jó mindkettőtöknek. Neki is, de neked is! Ezért, ha valakinek nincs párja, hát nem tud kölcsönösen örömet okozni – de ettől még nem bűn, vagy önzőség saját magának megtenni.
Eleinte még kicsit szégyellős voltam a párom előtt ha ez a téma szóba került,de miután már 12 éve együtt vagyunk,már nincs semmiféle gátlás bennünk,szivesen kisérletezünk,és megmondom őszintén hogy teljesen,totálisan odáig van érte ha mondjuk előtte csinálom,vagy ha elutazik munka ügyben és egyedül maradok,izgatja a dolog hogy mit csinálok esténként…szóval a férfiak jelentős részét izgatja a dolog,mert ugye azt hiszik,az van belénk és beléjük nevelve hogy “lányok nem pukiznak”…és mikor kiderül hogy dehogynem,nekünk is vannak ilyenfajta vágyaink,és igényeink akkor dobnak egy hátast…:-)
Kedves Rongybaba!
Sok mindent írnék Neked, de azt hiszem nem szeretnék offolni. Viszont erre a hozzászólásodra muszáj reagálnom.
Nem ismerlek. Nem tudom, hogy milyen vagy a pixelmentes világban, és nem akarom rád húzni a vizes lepedőt.
Szerintem akkor is jóban maradhatsz ezzel a közösséggel, ha eltér a véleményed. Ha jobban belegondolunk, akkor azért is vagyunk itt, hogy beszélgessünk, tapasztalatot cseréljünk. Nekem erről (is) szól az urban:eve.
Viszont úgy gondolom, hogy nem mindegy, hogy mondjuk el a véleményünket. Úgy érzem, úgy gondolom, hogy helyenként a szóhasználatod nem volt a legszerencsésebb. Írtad például, hogy ” le lettem hurrogva a magányosok által”. Na most, a magányos és az egyedülálló nem ugyanaz. Én egyedülálló vagyok, de nem vagyok magányos azért, mert nincs mellettem férfi… Hogy mondjam? Bridget Jones szavaival élve az utolsó két kommented olyan “pöffeszkedő családos” volt. Mintha úgy gondolnád, hogy azért vitatkoznak/vitatkozunk veled, mert boldog házasságban élsz…
én mindig úgy vagyok az olyan szitukkal, amikor valamire / valakire nagyon hevesen reagálok vagy ingerem van hosszan és meggyőződésemet hangoztatva leírni a véleményem, hogy az a téma akkor engem valamiért érint. Ez mindkét szélsőségre igaz. Tükör módszer. Szóval akit ennyire idegesít, hogy valaki önkielégít vagy éppen az, hogy nem önkielégít és ez ekkora feszültséget kelt benne, akkor az valami saját frusztráció, ami mögött nyilván számos ok lehet, mindenki keresheti magában.
Saját vélemény: Semmi baj az utolsó ponttal, teljesen rendben van, nem parancsba lett adva…. :)
ha lehetne itt olyat, erre is nyomnék egy lájkot :-)
mélyen egyetértek
Ejnye, lányok, nem az oviban vagyunk! Tiszteljük már egy kicsit a másikat!
Ha valaki elmondja, hogy “én így és így csinálom / nem csinálom, méghozzá ezért és ezért”, az nem támadás azok ellen, akik máshogy tesznek / gondolkoznak. De annak nem sok értelme van, hogy itt győzködjük egymást, minősítgetjük a másikat, általánosítunk, mocskoljuk a másik világnézetét, stb. Ez a blog nem erre van.
Nyilván mindannyian azért járunk ide, mert szívesen olvassuk Via színvonalas, érdekes írásait. Tiszteljük meg azzal őt és egymást, hogy nem züllesztjük le a blogját az index színvonalára.
:) aha :) meg így mindenki megtudhatja hogy mások hogyan működnek, ez szerintem tök érdekes, pláne hogy erről általában ritkán esik őszinte szó manapság.
Mindenkinek megvan a véleménye arról, hogy hogyan szeret élni. Nyilván jó esetben elégedett a saját életmódjával. Ez inkább szuper, mint vitát érdemlő. Mint a ruha viselése, ez a dolog is (és bármi más is a világon) akkor jó, ha jól érezzük magunk benne. Csináljuk azt, miben önmagunk vagyunk. És ez a blog pont erről szól, a női magazinok cikkeinek zömével ellentétben (bár énis veszem néha őket) itt arról van szó, hogy ötleteket kapunk, meg motivációt, de senki nem mondja meg, hogy milyennek kéne lennünk. Szerintem tök jó, hogy (szintén egy offline magazinnal ellentétben) itt meg lehet beszélni, kinek mi jutott eszébe a téma kapcsán. Látókör szélesítés mindenkire ráfér. De ennyi elég, nem kell megváltoztatni senkit, akit zavaar valami az úgyis fog, ha meg nem akkor nem fog, és ez így van rendben. Inkább legyen mindenki boldog és elégedett a saját életében, azzal megyünk a legtöbbre úgyis :)
Így van, és a beszélgetés részével nincs is bajom, csak az ujjal mutogatós-térítőssel (mindkét oldal részéről). A beszélgetést folytassuk, jó olvasni!
Nem olvastam végig az összes hozzászólást, csak néhányat, de
1. minden pasi önkielégít, hiába szenteskedtek itt, hogy a tiétek nem. A lóf*szt nem :) És nem azért, hogy ürítsék a felesleges spermát! Ekkora baromságot még életemben nem hallottam. Nehéz elképzelni, hogy csak az öröm kedvéért?
2. Támogatom a maszturbálást. Ezt nem is kívánom jobban kifejteni, azok akik ilyen-olyan okok miatt nem csinálják, gondoljanak csak arra, hogy minden pasast meg lehet őrjíteni egy magánszámmal! :) Illetve, nem a pasinak kell rájönnie, hogy Neked mi a jó, hanem neked kell tudni, hogy megmutathasd a pasinak! Persze nem kizárt, hogy a férfiak ennek ellenére tudnak új-jót is találni… de tényleg mindent nekik kell feltalálni rajtatok, lányok?
Via, szuper vagy :)
1. nem tudom, miért olyan nehéz elfogadni, hogy nem mindenkinek van rá igénye, szüksége. vannak eltérő életstílusok is, mint a tiéd. vagy ez valamiféle önigazolás?
de mivel a hozzászólásod csak egy vélemény (“lófasz” ide vagy oda), igazából nem érdemes vitatkozni erről.
2. a magánszám bemutatása más téma, mivel azt nem egyedül csinálod (hiszen van közönség), szóval fail.
2. második fele: erre írtam, hogy egy idejében megtalált tökéletes partner nagy szerencse tud lenni, erre le lettem hurrogva a magányosok által. tök jó neked, hogy te ilyen nagy önálló egyéniség vagy, hogy magad fedezed fel a dolgaidat, és aztán oktathatod a pasidat, de azért én örülhetek annak ugye, hogy mi vagyunk együtt annyira kíváncsiak, szorgalmasak, lelkesek, felfedezőek sok-sok éve, hogy nem kell egyedül kísérleteznem?
17 éves voltam, mikor összejöttünk a vőlegényemmel, most 24 éves vagyok. Vele feküdtem le először, ő az első pasi az életemben, a szex is szuper vele, ettől függetlenül egyedül is igénylem néha a szexet. Ez nem von le a kapcsolatunk értékéből, és szerintem a tiétekhez sem ad hozzá az, hogy ti csak egymással éltek nemi életet, egyedül nem.
Minden ember és szerelmespár is más, én elfogadom, hogy ti ezt nem csináljátok, de nem értem miért kell minden ide jövő kommentre azzal jönni, hogy ti korán megvoltatok egymásnak és sosem maszturbáltatok. Más meg igen. :D
“Ez nem von le a kapcsolatunk értékéből, és szerintem a tiétekhez sem ad hozzá az, hogy ti csak egymással éltek nemi életet, egyedül nem.”
nekem ezzel az egész vitával egyetlenegy problémám van, és az az, hogy a te mondatod fordítottját nem hajlandóak sokan a hozzászólók közül elfogadni, vagyis szerintem:
az, hogy mi csak egymással csináljuk, nem von le a kapcsolatunk értékéből, és szerintem a tiétekhez sem ad hozzá az, hogy ti egyedül is csináljátok.
én azokkal vitatkoztam, akik csak az egyik oldalt fogadják el, és szűklátókörűnek tartom őket.
Örülök, hogy már így gondolod, mert az elején amit írtál (“[nem tartom] semmiképp sem reklámozandó és követendő példának, hanem szükség esetén (hosszú ideig tartó magányban) kényszerű és szomorú megoldásnak”), abból kicsit más jött le. De ha tényleg úgy gondolod, hogy nem von le más emberek és párkapcsolatok értékéből, és pusztán az önkielégítés tényéből nem következtethetünk emberek érzelmi gazdagságára, annak hiányára, vagy bármilyen más tulajdonságra, azt örömmel olvasom. ♥
a kettő nem zárja ki egymást.
Az első megnyilvánulásodban volt minőségbeli értékelés azokra vonatkozólag, akik önkielégítést folytatnak, abban, amire én reagáltam, pedig pont azt mondod, hogy ez nem jelent semmit, ezért bátorkodtam azt feltételezni, hogy esetleg nyitottál afelé az elgondolás felé, hogy tényleg semmi gond nincs ezzel.
Az 1. pontoddal szerettem volna kezdeni, de nem akartam én tönkre tenni az illúziókat. Bár tegnap megkérdeztem a párom, hogy szerinte van-e olyan férfi, aki nem maszturbál és szerinte nem lehetetlen a dolog…:)
Ja, és egyébként bocsi Via!! Nem akartam itt tovább szítani a vitát, csak igent mondtam valamire, amit alapesetben nem engednék meg magamnak (=parttalan vitával offolni egy blogot, ami nem ezt érdemli ♥ ) :)
Azt hiszem, mi most elbeszélünk egymás mellett. Még véletlenül sem zavar, hogy másnak más a véleménye, mint ahogy az sem, hogy ezt el is mondja (meghallgatom, aztán kb. nem érdekel, úgyhogy véletlen sem érzem személyes bántásnak :) ). Az sem frusztrál, hogy más máshogy él, mint én. Egészségére. Az viszont – témától függetlenül – kicsapja nálam a biztosítékot, hogy miért akarunk mi állandóan beleszólni mások életébe? Pláne azt hangoztatva, hogy nem ez a szándékunk. “Mások nem helyeslik”… de mégis milyen alapon?! Okozok én azzal valakinek bármi rosszat, hogy adott esetben nem úgy élek, ahogy az ő elképzelései szerint helyes? Egyébként meg igenis van minősítés az ilyen mondatok mögött.
Persze, igazad van, nyugodtan mondja el mindenki a véleményét, de valahogy megtanulhatnánk már azt úgy előadni, hogy az tényleg “csak” egy vélemény legyen, és ne más.
az, hogy te minősítést látsz szimpla véleményt közvetítő mondatok mögé, a saját problémád, nem pedig azé, aki leírta, hogy mit gondol. tudod, akinek nem inge… az életedbe meg – ha hiszed, ha nem – senki nem akart beleszólni, tényleg annyit maszturbálhatsz, amennyit jólesik, hisz via is megmondta: nemcsak takarítani meg sminkelni szoktál.
Bár én továbbra sem az önkielégítésről beszélek, meg az ééén életembe való beleszólásról, pusztán filózgatok itt, hogy miért jó az nekünk, embereknek, ha pro és kontra győzködni próbáljuk egymást, ahelyett, hogy annyit mondanánk csak, hogy “ez de jó ötlet”, vagy “delükevagy”, aztán mennénk tovább együtt, de ha ennyire érthetetlenül beszélek (ami, nem tagadom, időnként előfordul), akkor rendben, legyen neked igazad. :)
Azt mindannyiunkra értettem, igen, Rád is, és máshogy fejeztem be a mondatot, mint Te elképzelted – szeretném, ha visszaolvasnád, tegnap reagáltam rá.
Hű, itt elég komoly vita alakult ki… O.o Mintha Via azt mondta volna, hogy mindenki lepje meg magát egy vibrátor kollekcióval, vagy látogasson meg egy swinger klubot.
És különben is,ne nézegessetek semmit az interneten,mert az internet az ördögtől való. Húsz miatyánk és nyomás innen. :-) Én is megyek,megveszem magamnak a legújabb Cosmót Valentin napra! :-)
oké, gúnyolódással is le lehet zárni egy vitát, csak nem túl felnőttes. de gondolom, fenti mondatod nem számít személyeskedésnek, csak az, amit az ellenoldal(?) ír. sajnálom, hogy képtelenek vagytok elfogadni más véleményeket :-(
Dehat a kert MINDEN fajarol BATRAN ehetsz…
Ez az, amit nem szeretnék senkitől hallani — se a szentfazekazást, se a “pokolra jutsz”-ozást. Nyomatékosan és ismételten felszólítok mindenkit, hogy hagyja abba a személyeskedést. Nem szeretném lezárni a kommentelési lehetőséget, vagy bárkit kimoderálni, és szívből remélem, hogy nem is lesz rá szükség, mert ügyesen abba tudja hagyni mindenki magától is.
Via én mindenesetre köszönöm, hogy odaírtad és szerintem (!) nagyon jól tetted! <3 Társadalmunk problémáinak gyökerét én ugyanis ott látom, hogy úgy teszünk, mintha bizonyos dolgok – akár jók is, de leginkább a rosszak – nem léteznének. Márpedig pl. egy problémát (akár az egyén, akár a társadalom szintjén) megoldani csak úgy lehet, ha először felismerjük, hogy létezik.. Aztán lehet beszélni róla és megtalálni a módot és a módszert a megoldására.
Ha elkezdünk beszélni a tabukról, talán segít mindenkinek nyitottabban élni ebben a világban. Te ehhez adsz nap-mint-nap óriási segítséget, szerintem sokkal nagyobbat, mint hinnéd. Úgyhogy hajrá, csak így tovább!
Igen,egyetértünk. Én mióta a blogot olvasom újra megtaláltam önmagam. Nagy szavak,de valóban így van. Lánykoromban egy belevaló,vagány csaj voltam,imádtam minde szépet és jót,aztán valahogy beleszürkültem a mindennapokba. Gyerekek,háztartás,napi problémák,mi legyen a vacsora stb. És most 31 évesen a blognak köszönhetően igenis veszek fel szép melltartót,és igenis teszek a vázába virágot. Hétköznap. Mert csak. És ezt csakis a blognak köszönhetem. :-)
Ismét megkérek mindenkit, hogy ne személyeskedjünk. Feltételezem, hogy mind felnőttek vagyunk, akik átgondoltan döntenek a saját dolgaikban, felelősséget vállalva és az esetleges következményeket figyelembe véve. Nincs szükség arra, hogy egymást győzködjük, és rá- vagy lebeszéljük az önkielégítésre/ről. Mindenkinek szíve joga, hogy miért vagy miért nem csinálja, és tiszteletben is tartom, bárhogy is dönt, de egymást ne térítgessük se ide, se oda. Köszönöm.
Kedves, Via!
“Feltételezem, hogy mind felnőttek vagyunk, akik átgondoltan döntenek a saját dolgaikban, felelősséget vállalva és az esetleges következményeket figyelembe véve.”
Nagyra ertekelem a haztartassal, lakberendezessel, rendszerezessel, idogazdalkodassal, sutes-fozessel kapcsolatos praktikus otleteidet, tanacsaidat. A FlyLady programodat kulon ertekelem, halas vagyok a belefektetett munkadert, es hogy ezt meg is osztottad velunk. Eppen ezek miatt ajanlottam egy 14 eves lany figyelmebe a blogodat, aki aztan napi rendszeresseggel kezdte olvasni a bejegyzeseidet. Ugyhogy nem mind vagyunk itt felnottek, a hozzaszolasokban is lattam mar tinik bejegyzeseit…
Így van. Én pedig felelősségvállaló felnőttként őket is figyelembe vettem, amikor “homályosan” fogalmaztam. Bár elég nagy a gyanúm, hogy nem tőlem hallottak erről a dologról először. Úgy gondoltam, hogy aki érti, érti, aki nem, az majd pislog, és pár év múlva, ha esetleg eszébe jut ez a bejegyzés, lett volna egy “jaaaa” élménye. Így, hogy ennyire felpörögtek a hozzászólások, a jelentés felőli kétségnek elég kevés helye maradt, mindenesetre továbbra se bánom, hogy odaírtam azt az utolsó sort.
Kedves blogolvasó,már ki van merítve a téma,szépen továbblépnénk,de Te nem bírod ki…meg én sem hogy ne válaszoljak. 12 éves voltam mikor először megtörtént a dolog magammal. Egy 14 éves testileg már bőven érett,úgyhogy szerintem nincs miről beszélni. Szép napot.
Jelzem én a melltartóvásárlás témához szólnék:
javaslom a konkurencia fehérneműboltot (nem reklámnak szánom) Egy éve voltam és türelmesen, kedvesen ráébresztettek pár apróságra amikből kiderült hogy 90B helyett 80D vagyok:)
a szorosság
Pedig átrágtam magam a melltartó szakirodalmakon:)
ne vitázzatok légyszi…
Ennyi.
https://www.youtube.com/watch?v=TzwGfP98vGM
mutass már rá, légy szíves, hol szögeztem le bármit is. én leírtam a saját véleményemet, mint ahogy te is a tiédet. lehet, hogy téged bánt, hogy mások nem helyeslik, hogy te egyedül szexelsz, de együtt kell élned azzal, hogy nem mindenki gondolkodik ugyanúgy, mint te.
nem gondolom, hogy ettől te kevésbé lennél értékes, szerintem semmilyen összefüggés nincs a két dolog között. továbbá egyáltalán nem nézlek le azért, mert te így élsz és így gondolkodsz, de örülök annak, hogy én nem. és ez nem minősítés, hanem egyszerűen felnőtt emberként van egy elképzelésem az életről, aszerint élek, és örülök, hogy megtehetem, miközben elfogadom azt, hogy más meg másképp él, másképp gondolkodik.
szóval nem kell mindent személyes bántásnak venni, felőlem csinálhatod egyedül vagy egy kosárcsapattal is, amíg boldoggá tesz, de fogadd el, hogy több út, több vélemény létezik.
Rongybaba, és amit az Ellenzők írnak, az nem általánosítás? Leszögezitek, hogy aki önkielégítést végez, az magányos, boldogtalan (már csak az hiányzik, hogy értéktelen is, mert nem talált tökéletes partnert) és csak jobb híján teszi. De még ha így is lenne, egyrészt bárkinek mi köze van hozzá rajta kívül? Másrészt – ha már idézgetünk – van olyan is, hogy “szeresd felebarátodat…” márpedig miféle szeretet az, ami csak akkor él, ha az a felebarát kizárólag úgy cselekszik, ahogy mások szerint jó és helyes? Sőt, tovább megyek, ha tényleg magányból teszi, amit tesz, az ilyen ellenző mondatok még bűntudatot is okoznak neki ahelyett, hogy elfogadást kapna, és megértést, segítséget, de ehelyett az ellenzők, idegenként(!), pusztán jóindulatból (na kössz!) még egyet rúgnak az önbecsülésébe.
Másik oldalról meg, ha tényleg arról lenne szó, hogy csak a testi kielégülést okoz, és ugye kell a lelki is, akkor a minden nap más pasival helyesebb, mert az páros dolog? Hát szerintem nagyon nem. :)
Különben is, a szexben bármit lehet, ami mindenkinek jó, akkor ezt miért ne lehetne. Akár egyedül, akár párban?! :)
Nem szántam uszításnak,csak ilyenkor kicsit kiakadok mikor valaki szemellenzőt vesz fel,minek ide másolni idézeteket? Ja jönnek az utolsó napok…nemsoká itt a világvége,térjünk meg mi? Hagyjuk már…különben egyáltalán nem érzek utána ürességet,megnyugszok ha előtte feszült,idegbeteg voltam,szóval jót tesz. Tényleg ajánlom én is kipróbálásra. :-) Uszítani meg az uszít aki teleszórja szentelvizzel a hozzászólásokat meg a témát…
én sem érzek ürességet, bűntudatot, vagy bármi kellemetlen utána, miatta, sőt :-)
és hogy miért?
mert nem engedem senkinek, hogy bűntudatot vagy rossz érzéseket keltsen bennem. se bibliai idézettel, se mással.
nem tudom, az én papom velem azt “művelte” gyerekkoromban, hogy gyönyörű történeteket mesélt, amelyekből jóságot, emberséget tanulhattunk.
amit írsz, uszítás, általánosítás, függetlenül attól, hogy valóban nem szerencsés ebben a témában a bibliát felhozni.
Amúgy akik ennyire ágálnak ellene… próbálták már? Szerintem próbáljátok ki, oldjátok fel a gátlásaitokat.
Huu azért bibliai idézetekkel ne támadjunk már kéremszépen…pont a vallások okozták a legnagyobb kárt meg lelkiismeretfurdalást az emberek között. Nemár egy vallás mondja meg hogy mikor kivel mit csinálok. Előre leszögezem Istenben hiszek,a vallásokban nem. Azokat emberek találták ki Isten nevében hogy uralkodni tudjanak felettük. Isten azért adta a szexet hogy élvezzük. Meggyőződésem. Százszor inkább nyuljak magamhoz,erkölcsösebb mint amit a papok műveltek,művelnek gyerekekkel…mindenki tudja mire gondolok…..
Én 4 éve együtt vagyok azzal, akinél eddig soha senkivel sem volt jobb – még magammal sem! Tökéletesen illik “belém”, úgy tud simogatni, hogy még a lélegzetem is elakad. Mégis, attól még, hogy a kedvencem az étcsoki, nem jelenti azt, hogy nem kívánom meg olykor a bonbont is. És nem azért, mert az egyik jobb, mint a másik, hanem azért mert MÁS.
(Mielőtt félreértenétek: étcsoki = férj, bonbon = én. Maradi vagyok, ismeretlen változatokkal nem próbálkozom! ;) )
Via, nekem is csalódás volt az utolsó mondatod, de POZITÍV csalódás! :) Eddig is szerettem a blogodat, de most még jobban, mert az ilyen mondatoktól + attól, hogy bevállalod, hogy időnként Te is padlón vagy, nekem sokkal életszerűbb és emberibb lesz, nem pedig olyan “rózsaszínes-csajos-boldogságos-tökéletes”. Mert megvan a helye a boldog időszaknak is az életünkben és a rossz passznak is, ez utóbbi nélkül nem tudnánk élvezni az előbbit. És az meg, hogy ki mit csinál vagy nem csinál az ágyban egyedül, teljesen magánügy, Te erre buzdítottad az olvasóidat, de szerintem senkinek nem érdemes ezen kiakadni, ha valaki nem akarja, nem csinálja. A mondat megfogalmazása nálam külön piros pont, ennél szebben nem is lehetett volna leírni! :)
Szerintem ez a dolog nem attól függ, hogy valakinek van-e párja épp, vagy nincs, mennyi ideje, vagy az milyen tökéletes. Inkább tényleg az igényektől, vérméséklettől, ami emberfüggő. Nekem ha van párom, vagy ha nincs, néha eszembe jut, és kedvem támad hozzá, néha pedig nem. De még sosem jutott amiatt eszembe, mert a párom nem lenne megfelelő a célra, és azért, ahelyett. Simán lehet, hogy pontosan tudja, mi kell nekem, vagy a végtelenségig lenne kedve ezt kísérletezni. Eddig kb. csak ilyen pasival hozott össze a sors, szerencsére…
De Via főzős példájánál maradva (remélem nem bánjátok), még a legjobb szakácsnak is van mit tanulnia arról, hogy a vendégének mi a kedvence. Azt pedig legjobban maga a vendég tudja magáról, szerintem. Egyedül tenni olyan, mint kipróbálni mondjuk otthon egy egzotikus kaját, amire az ember ritkán vágyik, és nem is kell pont úgy újra csinálni legközelebb, de hozzáadhat értéket az ember főzőtudományához, és a szakácspartneréhez is. Arról nem is beszélve, hogy persze jól sikerült. :)
Nem hinném, hogy szomorú dolog lenne, amit az ember valami tüneti kezelésnek végezne. Inkább olyan, mint amikor ha süt a nap odakint és kedvem támad sétálni egyet. Mert attól jól érzem magam. De nem csak attól. De “miért ne”? És tényleg. Miért ne?
tetszik ez a hozzáállás és magyarázat :-)
A fozos peldanal maradva: olyan ez, mint az olcso “husos virsli”, amiben mar nincs is semmi hus, adalekanyag viszont annal tobb…
Az ember csak becsapja vele magat, es a vegtelen uresseg erzetet hagyja maga utan: igen, lehet, hogy a teste kielegul, dehat emberek (akarom mondani: Lanyok, asszonyok! ), mi nem test vagyunk, hanem szellem, van lelkunk is, es testben elunk…
Azert, ha oszintek vagytok magatokkal, remelem legalabb magatoknak bevalljatok, hogy uresnek erzitek magatokat utana, es azert meg sem igazan ez volt az, amire vagytatok…
Es, hogy miert ne?: “Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2.
Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3.
Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
4.
Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
5.
Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” 2.Tim.3.1-5 (Biblia)
Hat ezert!
Nem jó főzős példákat használni… Mondjuk ki tisztán, amit mondani akarunk.
A szentenciákat is jobb kerülni. Ne adjunk egymás szájába mondatokat, “valld be, hogy így érzel”. Az érzéseket nem lehet irányítani, és vitatkozni sem lehet azokkal.
A Bibliából vett idézetek, szövegkörnyezetből kiragadva, bármit alá tudnak támasztani. Ismétlem: bármit.
Ha már a 2.Timóteus levelet idézted, hát ez sem kellett volna elkerülje a figyelmedet: 2.Tim.2.23-24.
23. Az oktalan és értelmetlen viták elől térj ki, hisz tudod, hogy csak veszekedéssé fajulnak.
24. Márpedig az Úr szolgája ne veszekedjék, inkább legyen mindenkihez barátságos, a tanításban ügyes és türelmes.”
Ez a levél ugyanis az evangélium tanítójának feladatairól és az igehirdetés nehézségeiről szól. Én a Szent István Társulat által kiadott fordításból idéztem.
Hat akkor, amit mondani akarok:
” Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté. ” I.Moz.2.24
Ez a ” lesznek ketten egy testte” nem valosul meg az onkielegitesben…
Na hallod…Te komolyan beviszed az ágyba a bibliát???? Hát nem irigylem a párodat,szerintem egy pornóújsággal többre mész. Mi az hogy a mittudoménmicsoda nem valósul meg az önkielégítésben? Hát leborulok menten,Te átlapozod a bibliát és úgy csinálod ahogy “szabad”? 2012-t írunk,jóreggelt…..
Ettol fuggetlenul, hogy 2012-t irunk: aki a testedet alkotta, csak tudja, hogy azt hogyan kell “hasznalni”…
Egyebkent a Biblia nem egy elavult konyv. :) Szerintem tobbet tud mondani a szexrol is, mint gondolnad…
Azt hogy a testemet ki “alkotta” elég eltérő a véleményünk,méltatlan a bloghoz hogy itt tárgyaljam meg Veled,meg különben sem fogom. Nekem soha,érted? soha senki ne mondja meg hogy használjam a testemet. A bibliát meg tényleg hagyjuk ki a dologból. Én itt befejeztem,nem vagyok hajlandó többet hozzászólni a témához. De nem tudom miért érzem úgy hogy Te azért nézelődsz itt kedves mert téríteni szeretnél…hát nem fogsz…még egy kérdés amit csak magamnak teszek fel: vajon férfi….?
Eppen fentebb a bejegyzesben kaptunk egy javaslatot arrol, hogy mit tegyunk a testunkkel…
Vajon, ha en reagaltam volna erre igy : “Nekem soha,érted? soha senki ne mondja meg hogy használjam a testemet.” , mit szoltatok volna hozza ?
En csak elmondtam ,hogy en miert nem teszem, es csak remenykedtem, hogy magatokkal legalabb oszintek vagytok, legalabb olyankor, amikor “kettesben” vagytok magatokkal… Mikor nincs rajtatok a csoportnyomas (lasd Asch fele kiserlet)…
Ha lehet idezni filmekbol, dalokbol, Cosmopolitan-bol, mindenfele tudomanyos ill. feltudomanyos cikkekbol, miert nem lehet idezni a Bibliabol ???
Nezd, nem akarom Rad eroltetni Istent, O sem erolteti magat senkire, meghagyta a szabad dontes jogat. De nehogymar szegyelljem idezni a Bibliat ebben a 2012-es kereszteny Europaban…
Ha mar mind a bejegyzesben. mind a hozzaszolasok kozott javasoltak, hogy probaljam ki a szexet magammal, hadd javasoljam en is, olvassatok el a Bibliat (eloiteletek nelkul) legalabb egyszer elejetol vegig , hogy ne legyen semmi kiragadva a szovegkornyezetbol, sem felremagyarazva semmi…
Mostmar befejezem, a tobbit majd elvegzi O, persze csak ha Ti is akarjatok…
Amit mondani akarunk, azt mondjuk már a saját szavainkkal! És ne szövegkörnyezetből kiragadott idézetekkel! A Mózesi Törvényeknek megvan a maguk helye, és megvan a Szeretethimnusznak is. A szeretet parancsa pedig az, hogy szeresd felebarátodat, és ne okozz neki lelkiismeret-furdalást, és ne rúgj bele azzal, hogy:
“Azert, ha oszintek vagytok magatokkal, remelem legalabb magatoknak bevalljatok, hogy uresnek erzitek magatokat utana, es azert meg sem igazan ez volt az, amire vagytatok…”
Honnan tudhatod te, hogy mi az, amire vágyik egy másik ember? Az érzésekkel nem lehet vitatkozni szerintem, és a vágyak is leggyakrabban egyszemélyesek.
Ami pedig a ”lesznek ketten egy testte” részét illeti, még nagyon sok más esetben sem valósul meg. Illetve paradox módon nagyon sok más esetben is megvalósulhat.
Igazad van, Via! Mindenkitől elnézést kérek! Abbahagytam, térítgetni nem volt szándékomban.
Ne ítélj,hogy ne ítéltess!
“1. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
3. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
4. Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
5. Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!” Máté 7:1-5
A bibliai idézetekről ennyit…
Én nem érzek semmilyen ürességet, sem megalázottságot, sem nem szégyellem magam. Nincs azzal semmi baj, ha valaki ilyet érez, de nem lesz attól egy antinő valaki, ha ebben örömét leli, akár kapcsolatban él, akár nem.
A bibliai idézetek meg nagyon szépek, de én nem vagyok vallásos, nem érdekel mit ír a Biblia, ugyanannyira van rám hatással mint bármilyen más olvasmány amit valaha a kezembe vettem. Aki szeretné olvassa és higyjen benne és éljen aszerint, de ne törjön pálcát más felett, mert úgy rémlik, valami ilyesmi is van ebben a könyvben.
Én nő, lány, asszony, az vagyok aminek hívtok, XX kromoszómáim vannak, és nem csak test vagyok, hanem lélek is. De vannak testi szükségleteim is. A kakilás, pisilés, pukizás, böfögés okoz lelki kielégülést? Nem, csak a testünk csinálja, még tudattalan állapotban is akár.
A Maslow szükségletpiramist ajánlom szeretettel mindenki figyelmébe, a legalsó sor a testi és fizikai szükségletek kielégítése, amibe beletartozik a szex is. Egyedül, párral, hármasban, párnával, uborkával, akármivel. Ha valaki nem igényli ezt a fajta törődést önmagával oké, de ne minősítse senki a másik embert, mivel én se állok neki szentfazekazni, mert nem lenne méltó hozzám. Emberhez, toleráns NŐhöz. Ha már így felmerült.
Az eves sem csak biologiai szuksegletek kielegitese, nem puszta asvanyi anyagok, nyomelemek, vegyuletek, tapanyagok magadhoz vetele…
Kedves Blogolvasó!
Félek nem olvasod már a hozzászólásomat, mert ehhez a bejegyzéshez mostanra már nem annyira szólnak hozzá, de azért teszek egy próbát, hátha….
Az idézeted elég rossz színben tűnteti fel önmagunk szeretetét, ezért ajánlanék neked egy cikket Müller Pétertől:
https://www.life.hu/sztarszerzok/20120227-heti-utravalo-muller-petertol-11-resz.html?forum_page_index=9
Szeresd magad ahogy csak jólesik, és ne érezz miatta bűntudatot! És ez persze mindenki másnak is szól! :)
Üdv,
Brigi
Kedves Brigi_87!
Elolvastam a Muller Peter cikkét, amit ajánlottál…
Én sem az önelvetést vagy az öngyűlöletet akartam szitani (és persze a másként gondolkodó emberek felé való gyűlöletet sem), mint ahogy Via sem az ego épitésére akart bátoritani senkit.
Igen, kell szeretnünk magunkat! De van különbség az egészséges önértékelés, önbecsülés és az énközpontúság között, habár néha nagyon finom határ választja el őket egymástól. Az utolsó pont, az már túl van a határon…
Hogy ez magánügy-e vagy sem? A dohányzás jut eszembe róla. Mindenkinek joga van úgy szétfüstölni a tüdejét, ahogy akarja, de ha lehet, ne már a lépcsőházban meg az én légteremben tegye, mert attól az én lakásom és ruhám is bebüdösödik, ha akarom , ha nem. És akik bátorkodnak megjegyezni, hogy a dohányzás káros az egészségre, sőt akár halálos is lehet (apósom tüdőrákban halt meg, kevéssel az első unokája megszületése előtt), azok nem belerúgnak felebarátjukba, nem lelkiismeretfurdalást akarnak okozni, nem szeretetlenek vagy intoleránsak.
Különben eszem ágában sem volt konkrét embereket itélgetni, én magam is pont igy gondolkoztam (és cselekedtem) még nem is olyan rég, mint a hozzászólók többsége. De Jézus Krisztus beavatkozott az életembe, és azóta felismertem: az emberi szeretet, akár saját magunk szeretete is csak olyan, mint egy tűnékeny könnyű felhő, vagy mint egy gyorsan elpárolgó nyári harmat:
A SZERETET abban van, ahogyan Isten szeret bennünket, elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért, aki le is ment a pokolba helyettünk, de onnan vissza is jött, mert FELTÁMADOTT TESTBEN, és soha többé meg nem hal.
Ezért azzal a mondatommal, hogy a kert minden fájáról bátran ehetsz, sem a pokollal szándékoztam fenyegetni, ezért nem is irtam oda a mondat befejező részét. Ez inkább Bogyikának arra a megjegyzésére volt reakció, hogy “különben is, az internet az ördögtől van”. Ebben arra az ősi hazugságra asszociáltam, miszerint az Isten minden gyümölcstől eltiltott volna minket (” Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?”). Pedig nem azt mondta, hogy egyikről SEM, hanem azt, hogy az egyikről NEM. Ezért is irtam csupa nagybetűvel a minden és bátran szavakat.
Tehát a szex NEM önmagában, úgy ahogy van mindenestől rossz, az internet nem rossz önmagában… Az elektromosság sem rossz önmagában, de azért az a szülő, amelyik szereti a gyerekét, tesz egy biztonsági dugót a konnektorba, vagy legalábbis megmondja a gyerekének, hogy ne dugja bele az ujját, és ha kell, erővel is elhúzza a kezét onnan.
Az Isten jó apa.
Én inkább hiszek Neki, minden okom megvan rá, hogy bizzak Benne: már megszabaditott egy rakás szerencsétlenségtől, betegségtől (többek között menstruációs görcsöktől, meddőségtől, allergiától, a fiamat lágyék- és heresérvtől, stb. és mindezeket orvosi beavatkozás nélkül). Tudom, hogy szeret, nemcsak engem, Titeket is. Úgyhogy ezért inkább én is szeretem magam annyira, hogy ha egy kiadós ebédre vagyok hivatalos, még mindig a főzős példánál maradva, nem rontom el útközben az étvágyam/gyomrom vattacukorral. Tehát nem azért, mert bűntudatom lenne miatta, hanem mert sokkal finomabb falatokat kapok.
Köszönöm Via, hogy ezt még “elprédikálhattam”! :-)
És a többi pont tényleg “cuki” volt. Kell a kelet-európai léleknek…
Remélem, nem haragszol, csak úgy éreztem, ha nagyon feszegetjük azokat a korlátokat, még le talál valaki esni …
Mellesleg a lányom múlt szombaton kiolvasta néhány óra alatt Porter “Az élet játéka” c. könyvét, amiről Tőled hallottam először, és most érkezett meg a megrendelés (Karácsonyra lett volna). Köszönjük , tetszett neki!
Mindenkinek gratulálok aki elsőre tökéletes partnert talált magának, többünknek viszont ez nem megy olyan könnyen. Ha két partner között szexre vágyom, akkor nem feltétlenül fogok egyéjszakás kalandot keresni, inkább magamat szeretem. Kérlek ne írjatok olyanokat hogy keresni kell a páromat ilyen esetekben, előfordul az is, hogy valaki akár évekig nem óhajt párt maga mellé.
Jó kis vihar kerekedett, nem ez volt a szándékom, nem provokációból írtam. Elfogadom, ha nem mindenkinek az útja, és nem is várom el senkitől, hogy rálépjen erre az útra. Az Urban:Eve nem lesz szexblog, de fenntartom, hogy az egészséges és kiegyensúlyozott élet része a szex is (abban a formájában, ahogy a szóban szereplő egyén(ek)nek ez igénye). Pusztán ebből a megközelítésből bátorkodtam megemlíteni az önmagunknak való örömszerzés eme formáját.
Szerintem az önkielégítés nem egoista, nem önző, és nem valami helyett van, nem valami pótlékára; aki végzi, az nem kielégítetlen, boldogtalan, szomorú vagy elégedetlen. Azért fogalmaztam finoman, mert ez is lehet egy finom, érzéki, és – ki merem mondani! – romantikus élmény saját magaddal, nem feltétlenül vulgáris.
Örülök, hogy beszéltünk róla, mert fontosnak tartom, és köszönöm mindenkinek, hogy megosztottátok a véleményeteket. ♥ Nem bánom, hogy odaírtam a végére azt az egy sort.
Via! Szerintem bátor vagy az utolsó javaslat miatt, bár álmomban sem gondoltam, hogy ilyen hevesen fognak reagálni rá. Szerintem nagyon kedvesen van megfogalmazva. Fogom is használni ha nem baj és nem hagyom, hogy elvegyék a kedvem! Megyek is és ágyba bújok. Igen. Úgy.
Kb. egy hete jutott eszembe, hogy idén meglepem magam Valentin-napon. Igen, Valentin-napon, a szerelmesek ünnepén. Úgy gondoltam, hogyha kitartok magammal az év 365 napján, akkor miért ne lephetném (és szerethetném magam) legalább ezen az egy napon?
És igen, oké, persze, független nő vagyok, forever-alone, összetörték a szívemet, pasira se tudok nézni, de az én nyűgöm miért húzza le mások kedvét? Mit bánom én, ha a Facebook üzenőfalon repkednek a szívecskék és a szerelmes dalok? Ők teszik a kirakatba az életüket, nem én. Ha őket ez boldoggá teszi, akkor engem ugyan nem zavar.
Szóval, tegnap vettem a szüleimnek szív alakú marcipános csokit, ma elmentünk együtt ebédelni, a barátnőmet is megleptem valami apróság, én pedig egy (leárazott) Essence szemhéjpúderrel és szájfénnyel, illetve egy “kontyfánkkal” lettem gazdagabb.
A google levett a lábamról a mai logójával, és az étteremben láttam egy 70 év körüli házaspárt. A bácsi szívecskés cupcake-et vitt a néninek. Így a mai napicuki cím az övék, én meg sokkal jobban élveztem ezt a fajta Valentin-napot, mint a “hagyományos” Valentin-napot.
A szerelmeseknek sok boldogságot, az egyedülállóknak pedig szuper “forever-alone-Valentint!” ;]
Mélyen egyetértek minden szavaddal és köszönöm, mert pont ilyen élethelyzetben vagyok én is!
A napicuki külön tetszett, aranyosak lehettek:)
:*
Igazán nincs mit. Fel a fejjel, ránk is vár még valahol Johnny Depp :]]]
Igazatok van,ne vitatkozzunk,ez nem az a hely. Ez egy kis oázis számomra,imádom szóval vita lezárva. :-) Viszont úgy éreztem hogy kicsit meg kell védenem Viát. Úgy látszik ez a téma már csak ilyen. Elfogadom az álláspontotokat,csak cserébe annyit kérek hogy ne keltsetek rossz érzést,bűntudatot azokban akik örömüket lelik ebben. Miért kellett “letámadni” Viát meg azt mondani hogy csalódtam benned? :-( Szerintem ad Ő nekünk annyit hogy egy ilyen simán belefér. Amúgy meg én azt tanultam hogy más étvágyát elvenni csúnya dolog,ez szerintem idevág…:-)
haha, ez jó :)
én nem akartam bántani Viát, mondtam, hogy nem a realitások terén csalódtam.
Legyen mindenki boldog attól, ami neki jó :)
Tök jó ez a poszt. Már a szakítás túlélőshöz is akartam írni, hogy meggyőződésem, hogy az embernek tudni kell szeretni magát, ha ez nincs meg, a semmilyen kapcsolat nem fog működni. Igenis néha romantikázni kell saját magunkkal, egyedül.
Önkielégítés: nálam ez is az önelfogadás része. Szeretem annyira a testem, hogy örömömet tudjam lelni benne. Szeretem annyira, hogy örömet okozzak neki, nem csak futással, vagy csokival, hanem így is. nyilván, ha az ember a szerelmével szeretkezik, az egy teljesen más dimenzió, de attól még a szex is jó! (És szerintem kihívásnak is tök jó lenne, főleg látva, hogy ez sokaknak tényleg az!)
De a kedvencem az az”engedj meg magadnak valamit, amiről amúgy azt gondolod, hogy nem szabad” hajlamos vagyok nagyon szigorú lenni magammal, úgyhogy ez az ötlet jól jön!
engem meg isten mentsen meg attól, hogy ne legyen egy türelmes, lelkes, kíváncsi párom, és egyedül kelljen ismerkednem, szexológusok véleménye ide vagy oda. de hát ez ilyen, mások vagyunk :-)
Pont ez az, Rongybaba, egyet értek :)
De mindenkinek maga tudja, hogy neki mi a legjobb, úgyhogy én le is állok a vitával most már.
Isten ments hogy partner mentsen meg a magányos próbálkozásoktól :-) Nem egy szexológus vallja és nem egy helyen olvasni hogy igenis ismerjük meg a testünket. Ha én nem szeretem magam annyira hogy tudjam mi és hogy esik jól akkor majd más tudni fogja helyettem? Nem hinném. És valóban ez olyan kis finoman volt tálalva hogy ennél szebben nem is lehetett volna. Én köszönöm Viának hogy erről is beszél,és ennyire bízik bennünk hogy ilyen dolgokról is szó esik,tényleg olyan mint egy bizalmas Barátnő,csupa nagybetűvel!!! :-))
Én nagyon szerethetőnek éreztem ahogy beraktad az önkielégítést a miértne dolgok közé. Kicsit a médium felől megközelítve: igen, azt hiszem ez most az a csipetnyi új (kurz.) volt, ami ott tartja a legsikeresebb blogokat az emberek olvasójában. A blogger, aki hosszú idő után és ellenére is időről időre többet mutat – és az a több mindig még érdekesebb. És hogy miért az, mikor azt mondjátok hogy mindenből ömlik a szex? Pont amiatt a ritka és finom kedvesség miatt, ami miatt ide járunk. A nézőpont bája miatt ,ami annyira nőies, hogy magunkra ismerünk benne, és annyira korrekt, hogy a prüdériát félretéve tudunk beszélgetni a nyomán felbukkanó dilemmáinkról.
Meg ennyi vagányság hmm….:-) nem baj ha van.
Még annyit hogy pont ez a szerintem helytelen hozzáállás vezet oda hogy sok nő nem tudja mi a jó neki,és az életben nem volt még orgazmusa,mert fujj,csalódtam benned meg hasonlók. Elhiszem hogy van olyan akinek erre nincs igénye,bár furcsállom,de akinek meg van,és csinálja,hát bumm,egészségére. Mondom ezt úgy hogy 12 éve kapcsolatban élek,és mégis van hogy csak magammal szexelek. :-))
szerintem meg az, hogy csinálod-e vagy sem, nem feltétlenül van összefüggésben azzal, hogy tudod-e, mi a jó neked. az időben megtalált tökéletes partner sok magányos próbálkozástól tud megmenteni ;-)
ne haragudj, de mi van?! én szerencsére mostanra elég tökéletes partnert találtam, de ha nekem valaki ilyet mond (cuki kis kacsintószmájlival a végén) amikor egyedülálló vagyok, akkor… hát inkább nem írom le h mit reagálnék.
(persze te azt csinálsz, amit akarsz, de ez a beszólás…)
nem értem, mi ebben a beszólás… itt fentebb utaltatok arra, hogy az ismeri a testét, aki megtanulta egyedül önkielégítés közben. én meg azt mondtam, hogy nem csak egyedül ismerheted ki magad, hanem egy megfelelő partnerrel is. nyugi, nem támadott senki! peace :-)
Nem akarlak megbántani, de nem biztos, hogy az időben megtalált partnerrel feltétlenül tökéletes a kapcsolat, ha alap dolgokat álszenteskedve kezelsz. És nem biztos, hogy te ideális vagy a pasidnak, még ha jó régen megtalált, akkor se. (Direkt nem írom, hogy idővel kopnak ám a dolgok, főleg ha az apácát is adjuk hozzá.) Egyáltalán: nem kellene kategorikus kijelentéseket tenni, mert lehet, hogy a pasidnak is lenne kicsit több “dögre” igénye belőled, csak szóba se meri hozni, ha előtte is bedobod a szentfazék imidzset. A mísz hozzáállás kevés tökéletes pasinak jön be hosszútávon. És szép sumák köröket tudnak tenni más csajok felé, a szentfazék iránt érzett tiszteletből… De ezt csak úgy halkan jegyzem meg.
tudod, ebben az egészben csak az a vicc, hogy ha azok az emberek, akik engem ismernek, meghallanák, hogy én mísz meg szentfazék vagyok, sírnának a röhögéstől :-) a dolgok nem feketék-fehérek, azért, mert valaki nem maszturbál, még lehet kreatív, szexi, izgalmas. de köszönöm a sugárzó jóindulatot a hozzászólásodból.
Sziasztok,már itt vagyok egy jó ideje de most végre rászántam magam hogy írjak is….csajook,nyugi már,miért kell kiakadni egy javaslaton hogy légy jó magadhoz? Ugyanmár,aki csinálja csinálja,aki nem,nem,szerintem tök poén ahogy utolsónak oda lett biggyesztve. Egyáltalán nem vulgárisan,szépen,finoman,nőiesen. Engem meggyőzött. :-))
Tökéletes poszt!ennyi.
Én azt hittem nem vagyok 100-as hogy kapcsolatban is magammal szeretem ünnepelni a Valentin napot. :O Megnyugodtam h nem. :))
A melltartóvásárlás a hétvégén meg volt, szép sötétkék alapon narancssárga virágos, kényelmes pamut. Plusz hatalmas latte ma – mert megérdemlem! :)
Na a nagy melltartókérdés szerintem egy postot megérdemelne. Bár rengeteg kalkulátor van sokan nem tudják a méretüket. Esetleg spéci beszerzési helyekről is írhatnál ha tudsz, mert aki nem szabványméret annak tortúra a melltartó vásárlás (saját tapasztalat).
Vááá, ne is mondd. Nem tart, bevág, nagymamadizájn, horror árak… ezek közül lehet válogatni 2-3-at akkor is, ha a méret amúgy jó lenne (fehér holló esete).
Sok cukit írtál, szerintem is fontosak az ilyen kis édes apróságok. De az utolsót, azt …. öööö ….. hogy értetted? Rossz az, aki rosszra gondol? Kicsit *awkward moment*-et okozott nálam.
Úgy értettem, ahogy értettem, és nem rossz az. :) Már volt róla szó, hogy kiadom kihívásnak, de nem akartam kiverni a biztosítékot, így csak “miért ne?”. És tényleg, miért ne? :)
Pont akartam mondani, hogy ha kihívásnak nem is, így is jó.:)))
Egyéni vélemény következik: Imádok szexelni, szerencsére van is kivel, nem vagyok szentfazék sem, de engem az önkielégítéstől kiráz a hideg. És utálom amikor női magazinok is oldalakon át buzdítják az embereket erre. Szerintem ez egy önző énközpontú kultúra része. Persze kell szeretni magad, de ez egyáltalán szeretet-e? Fiatalabb koromban azt hittem, hogy csak kritikus kiskamasz vagyok, majd ha nagy nő leszek és elkap a vágy, akkor megértem. Hát még sosem volt olyan, hogy egymagamban lettem volna és azt éreztem volna, hogy nekem most maszturbálnom kellene. Olyan volt, hogy őrülten szerelmes voltam a páromba és azonnal le akartam feküdni vele, de az egy közös cselekvés, ahol egymásnak adunk szeretet, és minőségi időt töltünk egymással. Önkielégítés szempontjából a pasik oldalát nem tudom megítélni, mert sosem fogom megtudni milyen érzés, amikor már végleg meg kell szabadulniuk a felgyülemlett spermától, de szerintem a nők esetében még ilyen biológiai nyomásról sem beszélhetünk. Engem vagy egy engem szerető pasi szerelemből elégítsen ki, és én őt viszont, meg persze csak néha simán vágyból, de hogy ennek híján pótlékból magammal babráljak? Szánalmasnak tartanám magam, és szégyellném, hogy ehelyett nincs jobb ötletem, hogy mivel töltsem az időmet. És nem tudom elképzelni, hogy egy szinglinek ne jutna eszébe, hogy ha lenne párja, akkor valószínűleg erre nem lenne szüksége … tehát szerintem ez egy ördögi kör. Imádom a blogod, mert mindig praktikus dolgokat ajánlasz és képviselsz, de ez most kicsit csalódást okozott.
Teljesen elfogadom a véleményedet, és megértem, hogy mások vagyunk, más a vérmérsékletünk, a kapcsolatbeli igényünk. Csak a csalódás részét nem értem. Az csalódásra adhat okot, ha illegális, etikátlan és törvénytelen dolgot javaslok, de ez…? Nem azt adtam ukázba, hogy “miért ne” törj be a Nemzeti Bankba és üsd le a biztonsági őrt és csald meg a párodat a pénztároskisasszonnyal. :D De ha csalódtál, hát így jártam.
Idézek a végére egy klasszikust: A maszturbálás szex valakivel, akit igazán szeretsz. És hasznos tudni, hogy az az illető mit szeret. :) Sőt, még párkapcsolaton belül is alkalmazható és izgalmas. De nem adok ötleteket, ha Téged ettől rossz értelemben ráz ki a hideg, kár erőltetni. :)
igen, nekem is hasonlóak jutottak eszembe, egyrészt csalódás volt (“jaj, ne süllyedjen már ez a blog is ide”), másrészt valóban: aki egyedül van, vagy párban van, de nem kap elegendő figyelmet a párjától, annak lehet, hogy ez megoldás, de valahogy nem tudom elképzelni azt a felhőtlen örömet közben, hogy de szuper, egyedül is tudom csinálni.
egyébként én nem tartom abnormálisnak, de semmiképp sem reklámozandó és követendő példának, hanem szükség esetén (hosszú ideig tartó magányban) kényszerű és szomorú megoldásnak. és nem azért, mert prűd vagyok, hanem mert ahogy mipmip is írta, “ez egy önző énközpontú kultúra része”.
a másik meg, hogy kicsit fals ez a finomkodás, hogy “Bújj ágyba magaddal. Igen. Úgy.”. ha ennyire normális dolognak tartod, akkor merd is kimondani, nem szégyen.
Sajnálom, ha Nektek az önkielégítéssel kapcsolatban a “ló helyett a szamár is jó” mondás jut eszetekbe. Nekem teljesen más konnotációi vannak, se kényszerűség, se szomorúság nem kapcsolódik hozzá. Azért “finomkodtam”, mert nem akartam volna durván a szemetek közé vágni, hogy “lepd meg magad egy vibrátorral, és játssz vele – vagy hármasban a pároddal”. Tessék, most jobb? :)
Nekem ez olyan, mint hogy van, hogy magamnak főzök, van, hogy a páromnak, van, hogy a párommal együtt, van, hogy ő főz nekem, van, hogy társaságnak főzünk, van, hogy egyedül főzök én a társaságnak, és ezek mind egyenlő szintű dolgok a szememben, és nem mondom, hogy jaj, de utálok magamnak főzni, mert az milyen szörnyű leereszkedés, és megalázó, és milyen önző vagyok, hogy van pofám főzni egy főre is… :)
No, én ezt most lehet, hogy félreértettem, de “önző énközpontú kultúra” alatt a modern kultúrát értjük? Csak, mert az ókri Hellasban ugyanúgy hagyománya volt az önkielégítésnek, a középkorban nyilván nem, de később úgyszintén. Na most, én az antik görög kultúrát nem nevezném énközpontúnak, az önkielégítés meg egyáltalán nem az énközpontú fogyasztói társadalom terméke.
Szerintem ez egyénfüggő, de semmiképp sem pótléka valaminek, ösztönös dolog, az óvodás például mit pótolna vele?
Ez az a fajta irreális csalódás, amikor elképzelsz valakiről valamit, és kiderül, hogy nem úgy van. Szóval valójában nem tehet semmiről az a személy/dolog akiben/amiben csalódsz, de mégis csalódás. Ebben az esetben valami hasonló, mint amit Rongybaba ír, hogy “jaj ne, már itt is?”. A bankrabláson meg lehet, hogy röhögnék, mert vicces, szóval nincs összefüggés a törvényességgel. :)
Másrészt meg nem pártoskodni akarok :), de örülök, hogy valaki hasonlót írt, mint én, mert jó látni, hogy nem vagyok UFO, amiért így gondolkozom az önkielégítésről.
Nekem az önkielégítés kategória ugyanolyan, mint hogy nem szeretem a brokkolit. Szerintem ez egyéni preferencia, és nem minősít mint embert. :) Ahogy Téged sem az, hogy Te mit gondolsz róla.
Én továbbra se bánom, hogy leírtam, feszegessük csak a korlátokat, azért vannak. Nem gondolom, hogy ezzel lealacsonyodtam volna bárhova. Az egészséges, kiegyensúlyozott, harmonikus élet része a szex is, és én úgy érzem, hogy belefér, hogy egyszer egy mondatban említést tegyek arról, hogy bizony mi nők nem csak takarítani meg sminkelni szoktunk.
Nem vagy UFO, és szívből remélem, hogy én sem. :)
“bizony mi nők nem csak takarítani meg sminkelni szoktunk.” hanem még önkielégíteni is.
értem a te oldaladat is, via, de ez az indoklás így elég bénára sikerült :-)
Az indoklás második fele az, hogy “hanem vannak szexuális vágyaink is, aminek ki így, ki úgy eleget tesz”. Ennyi. Ha béna, akkor leültem, bírónő. :)
erre mondják hogy on best effort base :-)
I meant well, believe me. :)
Szerintem semmi baj a post utolsó mondatának stílusával, inkább aranyos.
És az önkielégítéssel sincs semmi baj az ég világon. Mindenkinek jó szórakozást hozzá!
De egyébként én is pont úgy vagyok vele, mint mipmip. Imádok azzal szexelni, akit szeretek, de még soha, de soha nem ugrott be, hogy jaj, de megkívántam magam. Én is azt hittem kamaszkorban, hogy ez majd kifejlődik, de nem. Nem vagyok egyébként se prűd, se gátlásos,se frigid, sőt. De az önkielégítés soha nem jut eszembe. Volt, hogy évekig nem volt senkim, akkor se. Ha megkívántam a szexet, akkor annak a páros formáját kívántam meg. Valószínűleg mi egyszerűen ilyenek vagyunk.
Erről nagyon sokat tudnék írni, de inkább nem osztom meg a szexuális életem rejtelmeit :) mindenesetre az önkielégítés szerintem nem csak élvezetes, de hasznos is. És a fiúk is csípik ;)
Na huhh. Igen tényleg ízlés dolga, mint brokkoli, elhiszem. De akkor ez biztos belső igény dolga is. Szóval tudom, hogy nem lehet ilyen téren ítélkezni, mégis valamiért engem mindig felhúz ez a téma.
Amúgy abból a szempontból jó húzás volt az említése, hogy provokáló, ezért felkelti az emberek érdeklődését.
Mivel nekem sosem jut eszembe, hogy csináljam, ezért lett egy olyan benyomásom, hogy ha a média (mint az újságok, amint említettem) nem nyomatná, hogy maszturbálj, jó az neked, akkor sok embernek (fiatal lánynak) eszébe sem jutna. Amíg szűz voltam, nem kívántam a szexet, mert nem tudtam milyen jó. Ha még sosem ettél csokit, miért kívánnád? Ezért nem tudom elképzelni, hogy alapból egy emberben, ha senki nem sugallja neki, akkor miért támadna vágy erre. Csak magamból tudok kiindulni, mert más fejébe nem látok bele. Gondolom akkor abban, aki ilyen típus mint én, és csak a páros szexre vágyik, ezért támad az a képzet, hogy aki maszturbál, az ezt akarja helyettesíteni vele. És ebben az esetben ez egy pótcselekvést jelent. Konkrétan nekem kifejezetten rosszul esne, ha megtudnám, hogy a párom maszturbál, mert azt érezném, hogy nem elégedett velem, vagy más gondjai vannak. És én is szégyellném magam, ha nem nála keresnék kielégülést.
Ezért nem is szeretem azt az érvet, hogy azért is jó maszturbálni, mert akkor megismered az igényeidet? Miért, ennyire elképzelhetetlen olyan jó pasit találni, aki mindent kipróbál veled és kísérletezik? Persze lehet, hogy mivel én ilyen elégedett vagyok a saját párkapcsolatommal, nem is tudom elképzelni milyen, akinek tényleg magának kell tesztelnie a dolgokat.
És amitől kifejezetten kiráz a hideg, amit feljebb valaki említett, hogy “mert az óvodások is …”. Miért kell mindenkinek valakire, ráadásul pont a gyerekekre hivatkoznia? Lehet, hogy azért is feszültem rá a témára, mert pont nemrég egy komolyabb holland fél-tudományos újságban olvastam több oldalas cikket az önkielégítésről és teljesen taccsra tett. Hogy azt gondolják, hogy már a magzatok is önkielégítenek? Komolyan? Egyébként kíváncsi lennék, hogy a sok ember aki mindig a kisgyerekekre hivatkozik, tényleg látta-e már őket csinálni is? Én marha sokszor vagyok kisgyerekekkel, sosem tapasztaltam. És egyébként- ez már a kíváncsiság – ha tényleg igaz, akkor egy kisfiúnak, akinek még nincs is kifejlődve mindene, mitől támadna szexuális vágya? Ugyanígy egy kislánynak? Elég nyitott családban nőttem fel, a meztelenkedés normális volt, nem volt titkolózás meg prüdéria, de nem emlékszem semmilyen szexuális örömszerzésre. Vagy talán annyira kiskoromban történt, hogy nem is emlékszem rá?, de akkor meg nem tudatos cselekvésről van szó, és szerintem az tök más. Ugyanez a véleményem arról, amikor az állatokra hivatkoznak … most azért mert egy állat csinál magával ezt-azt, akkor az máris tudományos indíttatás, hogy én is csináljam? Szóval engem ezek a dolgok szoktak “nyomasztani” ezzel kapcsolatban.
akkor abszolút nem bántásból, tájékoztatásból: vannak olyan emberek, akiknek a maszturbálás újságok nélkül is ‘eszébe jut’. én elfogadom, h te nem tartozol közéjük, de te meg fogadd el, h ez nem vmi médiaösszeesküvés. (ami amúgy kinek érné meg? a cosmopolitan főszerkesztője összedörzsölheti a tenyerét, hogy ‘hurrá, már megint rávettem vmire néhányezer lányt/nőt, bár ebből nekem semmi előnyöm nem származik?’ nem értem.)
a többi részéhez nem szólok hozzá, mert nem akarlak semmiről meggyőzni, bár azt még megjegyezném, hogy nem mítosz az, hogy kisgyerekek magukhoz nyúlnak. ha jól tudom, olyan 6 éves kortól aztán jön a szexuális látencia, ami pubertáskorban elmúlik. előtte és utána viszont teljesen normális az ilyesmi, bár valóban nem mindenki csinálja.
Én írtam példának (az ókoriak mellett, ami mellett lazán elsiklottunk) az óvodásokat, és igazán senkinél nem akartam vele kiverni a biztosítékot, de ha már kérdezted, hogy láttam-e IGEN, konkrét gyerekkori élményre hivatkoztam, meg beszélgetésekre másokkal. Én pl. konkrétan emlékszem, hogy kisgyerekként csináltam ilyesmit, abszolút nem volt tudatos, de rajtakaptak rám szóltak, és nagyon-nagyon sokáig bűntudatom volt, mert azt hittem rosszat csinálok. Később kamaszkori beszélgetések során kiderült, hogy nem csak én voltam így ezzel.
És még később én is olvastam hasonló tudományos cikkeket, mint amiket említettél, de az igaz, hogy ezek hitelességét nem tudom megítélni, nem vagyok az adott tudomyányágakban kompetens.
Hogy az állatok hogy jönnek ide, végképp nem értem.
Jó olvasni mások véleményét-tapasztalatait is. Kösz.
Az állatok úgy jönnek ide, hogy sok cikkben az állatok szexuális szokásait hozzák fel példának, a maszturbációra is. Ami jogos, hiszen mi is állatok vagyunk valamilyen szempontból, csak én szeretem azt gondolni, hogy egy fokkal az állatok felett állunk azáltal, hogy mi tudatos lények vagyunk, tehát a szexualitásunkat is tudatosabb formában űzzük, mint az állatok – remélem legalább is :)
én is csináltam gyermekként :-)
szörnyű, hogy bűntudatkeltéssel próbálják a gyerekeket eltiltani tőle a mi társadalmunkban gyakran.
van, akinek ez a későbbi szexuális életére is rányomja a bélyegét. :(
Egyetértek, baromira csalódnék, ha megtudnám, hogy a párom “molesztálja magát”:D És szerintem ő is ugyanúgy érezne. Akkor valamit mégsem csináltunk jól egymással. És azt az energiát, amit magunkra fordítunk, inkább fordítanánk egymásra. Szerintem párkapcsolatban és 14 éves kor felett gáz dolog. Sajnálom!
Örülnék, ha nem minősítenénk egymást. Nem célom senkiben kisebbségi érzéseket kelteni, ezt mindkét “féltől” elvárom. Köszönöm.
erre nyomnék egy lájkot, ha lehetne :-)
tiszteljük már a vitapartnerünket annyira, hogy nem mondjuk rá, hogy “gáz”
Egyetértek. Legyünk toleránsabbak! Ha Via elvisel bennünket, viseljük el mi is egymást!
l2njpy: Csatlakozom.
Többek között azt szeretem ebben a blogban, hogy nem akarja megmondani, milyen légy, és nem akar elítélni azért, ahogyan élsz vagy gondolkozol. Csak tippeket, ötleteket ad, hogyan teheted szebbé és egyszerűbbé az életet, lehetőségeket mutat, amikre nem gondoltál.
Sok jó ötlet mellett számos olyan dolgot olvasok a bejegyzésekben, amikkel nem tudok azonosulni, de még sosem éreztem, hogy ez baj volna, vagy hogy ezért vagy nekem, vagy Viának feltétlenül változtatnia kellene az álláspontján, csak hogy egyetértsünk. :-)
Mondjuk ha az eddiginél jelentősen több szó esne itt a szexről, akkor valószínűleg hanyagolnám a blogot, mert nem ezért olvasom. De szerintem Valentin nap alkalmából belefér, még ha meg is ütköztem azon a tanácson, hogy pont ma szeresd *magadat* *úgy*.
Ú, nem gondoltam volna, hogy ilyen hozzászólásokat fogsz generálni ezzel a témával, de végül is rengeteg nő van itt, logikus, hogy van köztünk ilyen is, olyan is. Kicsit az jutott eszembe, hogy mondjuk az olvasás alacsonyabb rendű tevékenység lenne, mint a társasjáték, mert azt egyedül is lehet csinálni? Az énközpontú kultúra terméke! Na ne már.:) Simán megfér a kettő együtt, sőt, ahogy többen írták, saját magad megismerésének nagyon fontos eszköze, amit aztán páros tevékenységeidben is kamatoztathatsz. (Via, nagyon igyekszem, hogy ne mondjak semmi minősítőt!)
Azt szeretem ebben a blogban, hogy még a hozzászólások is színvonalasak :) De komolyan, ilyen kényes témáról szerintem még sosem olvastam ennyire inteligens vitát az interneten :) A témához kapcsolódva pedig szerintem mindenki csinálja úgy ahogy szeretné, neki biztosan úgy lesz a legjobb :)
Peace, Love, Happiness :)
megyek korizni, mert megérdemlem :-)
Ezek a tippek azért tetszenek, mert igen, a szinglik IS használhatják, a legtöbb valentinos ömlengés csak a párokról szól és az nem a legjobb érzés egy egyedülállónak, a lufikkal mászkáló ölelkező párok meg minden…ilyenkor akkor is csődtömegnek érzem magam, ha amúgy nem is…de azt hiszem a körömlakkozásnak neki is látok hogy jobban induljon a nap =) szép napot Nektek :)
Bár van párom, imádom az ötleteidet:) Főleg az utolsó kettőt ;)
Kedves Tőled, hogy az egyedülállókra is gondoltál :)
Ez mindenkire érvényes, nem csak a szinglikre! :) Magad helyett senki sem szerethet akkor sem, ha kapcsolatban vagy.