Noémitől kaptam egy nagyon kedves levelet, amiben elmesélte, hogy otthon fog tudni dolgozni, de gondja van az időbeosztásával, és arra kért, hogy segítsek. Régóta terveztem összeszedni a tapasztalataimat az otthonmunkával kapcsolatban, de nem tudtam, hogy ez hány embert érint, most viszont már nem volt kifogásom halogatni. :)
Munka vs. pihenés
Az otthonmunka előnye, hogy otthon dolgozol, és az otthonmunka hátránya, hogy otthon dolgozol. Mivel nincs elkülönítve fizikailag a munka és a pihenés helye, hiszen egy helyszínen történik minden, mentálisan is sokkal nehezebb átkapcsolni pihenés-üzemmódba – vagy éppen bekapcsolni a munka-üzemmódot. Amennyire lehet, találj ki egy munkarendet, ahhoz hasonlóan, mintha irodában dolgoznál. Borzasztóan könnyen bele lehet pörögni a munkába, és előfordulhat, már este hét óra is elmúlt, mire észreveszed, hogy reggel nyolc óta nem hogy nem pihentél, de enni is elfelejtettél – sajnos a szoros határidős otthonmunka esetén ez egyáltalán nem kirívó eset. :( Muszáj gondoskodnod magadról, és ez érvényes az evésre, ivásra és pihenésre is.
Aki otthon dolgozik, arra könnyebben testálnak rá olyan munkát, amit késő este vagy akár hétvégén kell elvégezni, hiszen „úgyis otthon van, bármikor elvégezheti” — de a legrosszabb, hogy sokszor magunkkal is képesek vagyunk ezt a hajcsárkodást eljátszani. „Igazán belefér egy pár óra munka, legalább haladok, legalább előre dolgozom…” Aztán azt veszed észre, hogy már hetek (hónapok…!) óta nem volt olyan nap, hogy egyáltalán ne dolgoztál volna semmit. Ez amellett, hogy agyilag is rettentően fárasztó, a munka minőségére is hatással van – ezért ha a határidők engedik, igenis kell szünnapokat tartani, mert kipihenten hatékonyabban tudsz majd teljesíteni. Szükséges lehet, hogy az ismerősökkel, családtagokkal tisztázd, hogy attól, hogy otthon vagy, még ugyanúgy dolgozol, mint bárki más, ezért legyenek kedvesek munkaidőben nem zavarni — ne tartsanak fel váratlan látogatásokkal vagy hosszas telefonbeszélgetéssel.
Fókuszált figyelem – munkában és pihenésben egyaránt
Amennyire lehet, csinálj magadnak egy mini munkahelyet a lakáson belül – ha van egy saját íróasztalod, az a legjobb, ha egy egyébként más funkciójú asztalon (pl. étkező) dolgozol, akkor viszont pakolj el róla mindent, ami nem a munkádhoz tartozik, és teremtsd meg az ideális munkakörülményeket – csak az maradhat, amire szükséged van, vagy inspirál, motivál. A számítógépes munka során könnyű elkalandozni, ezért amikor belevágsz a munkába, kapcsolj ki minden olyan alkalmazást, aminek semmi köze ahhoz, amit csinálsz – Facebook, Twitter… A legegyszerűbb, ha a böngészőt lezárod, ahogy van, így nem kíváncsiskodsz állandóan, hogy történt-e valami fontos a világban. :) Ha a netre is szükség van munka közben (online szótárak, szakoldalak, szabásminta, használati utasítás, adatbázis, stb.), akkor csak és kizárólag ezek a honlapok legyenek nyitva, minden mást zárj le. Az e-mailfiókot is kapcsold ki, főleg, ha külön hangeffekttel zökkent ki ahányszor új leveled jön, és inkább legyen egy külön időszak (vagy időszakok), amikor csak a levelekkel foglalkozol. Feltétlenül készíts magad mellé egy nagy pohár vizet, és egy kancsóban még utánpótlást, hogy ne felejts el inni!
Az otthonmunkás nap ugyanúgy kezdődik, mint bármelyik munkanap: egy jó kis reggeli rutinnal. Felkelsz, beágyazol, felöltözöl és rendbe szeded magad. Nem ülünk le hálóingben dolgozni!! Nagyon csábító a gondolat, de nem szabad. Megfésülködve, és normális ruhában (nem kell kiskosztüm, ez bőven elég) motiváltabb vagy, még akkor is, ha egész nap nem találkozol senkivel – próbáltál már kócosan, macis pizsamában telefonon tárgyalni egy komoly ügyféllel? Legfeljebb látványnak mókás, de hidd el, a hangodon érződik, ha nem vagy dolgozó-módban. Egy tápláló reggelit is feltétlenül iktass be, éhesen nehéz dolgozni, de ne húzd túl hosszúra. ;) Ha mindennel megvagy, jöhet a munka!
Ha van is főnököd, nincs ott veled fizikailag, ezért muszáj magadat nógatni, ehhez pedig a legjobb módszer, ha listát vezetsz, aztán persze tartod is magad hozzá. Írd fel a teendőidet, feladataidat, oszd be őket a lehető legapróbb lépésekre, és tűzd ki minden napra az aznapi célokat. Az azonos típusú feladatokat próbáld egy kupacra rendezni, hogy ha már lendületben vagy, ne veszítsd el azzal, hogy oda-vissza ugrálsz a különböző dolgok között — legyen egy külön telefonálós/levélírós/borítékcímzős időszakod, amikor az összes aznapi telefont/levelet/borítékot egy húzásra elintézed, afféle egyszemélyes manufaktúraként. :) (A feladatok természetesen példák, próbálok annyira általánosan fogalmazni, amennyire csak tudok, mindenki vonatkoztasson magára és a saját munkafeladataira.) A gyakran szükséges adatokat – méretek, telefonszámok, bankszámlaszámok, cikkszámok, nevek, címek, események – szintén tartsd kéznél. A teendőlistádat és az adataidat vezetheted füzetben, cetlin, vagy mágnestáblán, mint a két úr (Damon Lindelof & Carlton Cuse).
Az időzítő továbbra is a barátunk, tessék használni a munkaidő és a szünet beosztásához. 45 perc koncentrált munkára juthat néhány perc szünet (5-10-15 – igénytől függően), de a legjobb, ha kitapasztalod magadnak – ha a 45. perc után még úgy érzed, hogy csak most kezdesz belelendülni, és csinálnád még, akkor lehet, hogy a 60 perces etapokkal jobban jársz. Ha viszont már 30-nál elkezdesz fészkelődni, akkor csökkentsd 30 percesre az adagokat. A legnehezebb mindig az, hogy megnyomd a „start” gombot, mert onnantól kezdve már nincs mese, dolgozni kell, és ha a 45 perctől teljesen elbátortalanodsz, de a 30 perc még a „kibírható” kategóriába esik, ne csinálj belőle gondot, inkább válaszd az utóbbit. Két elvégzett 30 perces adag többet ér, mint az egy kínkeserves 45 perces, amire alig bírod rávenni magad. ;) Eszedbe ne jusson önmarcangolásba kezdeni azért, hogy esetleg csak a 30 percnyi munka az, amit egyszerre „elviselsz” – nincs semmilyen etalon, aminek meg kéne felelni. A nap végén csak az számít, hogy elvégezted-e az aznapi feladatokat — hogy milyen beosztásban (10 darab 30 perces vagy 6 darab 45 perces), az a kutyát se érdekli. A reggeli lendületben érdemes rögtön egy „dolgozós” etappal kezdeni, még azelőtt, hogy a „jutalom” oldalakat megnéznéd – nagyon könnyű leragadni a közösségi honlapokon, híroldalakon. Így amikor eljutsz a pihenős szakaszhoz, már a hátad mögött van egy sikerélmény. :) Az e-mailek is várhatnak fél órát — sürgős esetben úgyis telefonon keresnek, fél órát pedig minden ügy tud várni — ezért próbáld ki, hogy milyen az, amikor nem a levelekkel indítasz, hanem egyből belevágsz a munkába, és csak később kéred le az új leveleket. Meglepően hatékonynak fogod érezni magad. :) Amikor lejár a munkára szánt idő, garantált, hogy a csipogás első pillanatában abba fogod hagyni, amit csinálsz, a pihenéssel azonban nem mindig van így. Itt nincs más megoldás, mint hogy következetesnek kell lenni – ha letelt a 15 perc, akkor letelt, és menni kell vissza dolgozni.
Ha határidős munkád van, és mindent bele kell adnod, akkor se blicceld el a pihenést, és tényleg csak addig hajtsd magad, amíg minőségi munkát tudsz végezni. A pihenés a munkatempódon is javít, ezért feltétlenül mérlegelj, hogy szükséged van-e arra, hogy öt óra alatt kínszenvedéssel, nyögvenyelősen közepes munkát végezz, vagy alszol egy picit, aztán fele annyi idő alatt kétszer olyan ügyesen befejezed, amit be kell. Ha van lehetőséged az utóbbit választani, gondolj magadra!
A pihenőidő során változtass helyszínt, amilyen gyakran csak tudsz. Ne az legyen a pihenés, hogy a Word mellé megnyitod a Pasziánszt – kelj fel, mozogj, mászkálj egy kicsit! Ilyenkor érdemes kihasználni az otthonmunka tényleges előnyét: hogy otthon vagy — öt perc alatt beindíthatsz egy mosást vagy elmosogathatod a reggeli bögrédet – a lényeg, hogy legyen környezetváltozás a dolgozós pozitúrához képest. És mivel úgyis egyedül vagy, nyugodtan tarthatsz rögtönzött bulit a nappaliban a kedvenc számodra. :) Az ebédet se az íróasztalodnál vagy a számítógép előtt fogyaszd el – ülj le rendesen egy asztalhoz, teríts meg, vagy ülj ki az erkélyre, kertbe, sőt, ha van a közelben olyan menza, akik jó áron finomat főznek, használd ki a lehetőséget, legalább egy kis levegőzést is be tudsz szorítani az idődbe. Engem eléggé kizökkent a munkámból, ha neki kell állnom hosszan főzőcskézni, ezért amikor tudok, előre főzök, vagy ha olyan áron tudok ételt rendelni, amiért nem éri meg főzni, akkor megoldom úgy – mostanában az utóbbi maximum heti egyszer jellemző, de az is segítség, mert megmarad a lendületem. Az „előre főzés” nem feltétlenül jelenti azt, hogy napokkal előtte megfőzöm: nagyon jól bevált, hogy a reggeli rutin után közvetlenül, még mielőtt leülnék dolgozni felteszek pl. egy levest vagy begyúrok egy pizzatésztát, ők meg főnek/kelnek magukban, amíg én dolgozom, aztán ebédidőben már csak minimális munka van velük, és ehetünk is.
Az otthonmunka veszélye a túlhajtáson kívül az önkéntes szobafogság – ha nincs program, és nem is kell menned sehova, simán kivitelezhető, hogy napokig ki se mozdulsz, csak alszol-dolgozol, az ágyad és az íróasztalod között ingázva; ez a teljesítőképességednek és az egészségednek is ártalmas. Lehetőleg minden napra tervezz házon kívüli programot – használd ki, hogy mindenki más fix munkaidőhöz van kötve, és intézd el a vásárlást, banki- és postai ügyintézéseket akkor, amikor mások dolgoznak. Sokkal hamarabb fogsz végezni. :) Délelőtt tízkor és délután kettőkor a legnagyobb a pangás. Ha nincs konkrét intéznivalód, tíz percre akkor is ugorj ki és sétálj egy picit. A sok ülés sajnos fizikailag is ártalmas, így az otthoni dolgozóknak fokozottan kell figyelniük a testmozgásra, hiszen még annyi edzés sincs a napunkban, hogy futunk a busz után vagy lépcsőzünk az irodában. A 15-20 perces edzés jó lezárása a munkanapnak, és szép átvezetés a pihenés időszakára – így bár helyszínt nem változtattál, a dolgos órákat másnap reggelig magad mögött hagyhatod.
Tehát még egyszer, kulcsszavakban
- Különítsd el a munka és a szórakozás helyszíneit, amennyire csak tudod, és rendezz be egy dolgozósarkot!
- Ne ess a ló egyik oldalára sem – megvan a helye és az ideje a kemény melónak és a lazításnak is!
- Legyél magaddal következetes! Dolgozz, amikor dolgozni kell, de vedd észre, ha lassításra van szükséged, és engedd meg magadnak a pihenést!
Remek cikk, köszi! Arra gondoltam, szeptembertől a tanuláshoz fogom felhasználni. Eddig is gondot okozott az, hogy a munkából hazaérve az esti óráimban próbáltam megoldani a tanulást, hogy hétvégére minél kevesebb jusson (amit aztán akár egész napos elfoglaltsággá is elnyújthatok, ha elég ügyesen halogatok :P), de ez még bőven a FlyLady program előtt volt. Akkoriban még nem tudtam róla, hogy az én lakásom is lehet rendes, és tökéletesen megfelelt, hogy a kanapé nem látszik a ruháktól, az ágy vetetlen, a szekrények alatt porcicák kergetik egymást, a mosogatni való hegyekben áll, és napokig nem eszem meleg ételt. Most megpróbálom majd azt, hogy hét közben nem foglalkozom tanulással, hacsak nem ég a ház, vagy ha olyasmi van, ami nem akadályoz a teendőimben (például hanganyagok hallgatása). A munkából hazaérve elrendezem a FlyLady-s és egyéb teendőimet, gondozgatom a blogomat, szervezem az esküvőmet (remekül összehoztam mindent a diplomázás évére :P), a szombatot (és szükség esetén a vasárnapot) pedig hivatalos munkanapnak nyilvánítom, és a tanulmányaimnak szentelem magam.
Jó terv. :))
Via, Te egy gondolatolvasó vagy!
Épp azon agyaltam, hogy meghívlak az irodámba, hogy mondd el mit csináljak másképp. (Te vállalsz ilyesmit, amúgy?)
Persze már átírtam a fly lady programot az irodára, reggeli, délutáni rutin, visszatérő ügyfelekkel való időszakos foglalkozás. De még mindig vannak tanulnivalók, és rendszerezni valók :-)
Meg jön egy hívás a nap folyamán a legrosszabbkor, vagy egy vidéki tárgyalás, és borul az egész napi terv. Aztán van, amikor jelzem az ügyfélnek, hogy hívjon hat után (pl. addigra írtam elő a teendőket), és addigra már nem fontos neki. Szóval haladok…
Néha sajnálom a magamra szánt pihenőidőt, azt is végigdolgozom, és nem értem, hogy délután miért csinálok tök mást, mint kellene, de most már előttem a cél a cikkből, és örök hála ezért Neked!
Nekem nem ment az itthoni munka (volt ilyen időszak is), főztem, takarítottam, de a munka, tanulás nem haladt. Pl. a vizsgaidőszakban volt a legtisztább a szobám ;-)
Nekem jobban bejön a külön helyszín (iroda), és ott munka van. Lehet, hogy ezért nehéz nekem az irodában a 5-10 perces pihenőidőt betartani?
Még nem hívtak személyes konzultációra, de elvben nem zárkózom el semmi elől. :))
Szakdolgozatíróknak egy jó tanács: 4 éve írtam meg „életem művét”, a szakdolgozatomat. Időben kezdtem, nem csaptam össze. Köszönhető ez a konzulensemnek is. Hallomásból ismerem csak az összecsapott szakdogat, és örülök, hogy az enyém nem ilyen, hiszen mégiscsak ez „életem műve”. Via megtanít minket az optimális időbeosztás megtervezésére, hasznaljatok ezt a szakdolgozat megírásához, hogy büszkén mutathassatok szakmabelieknek, gyermekeinknek évek múlva is.
* flyladys elvek mentén, de nem ott leírt szokások, hanem hasonlók, de saját szokások, a napirenddel kapcsolatban. a takarítás ráncbaszedése majd a következő falat lesz… :)
Tök jó a cikk tényleg. Én tavaly januárban voltam otthon 1 hónapig, de képtelen voltam hasznos dolgot csinálni, ami talán ennyire rövid ideig még elfogadható pihenésnek, nem tudom… :D De aztán decembertől újra itthon, és munkakeresés, szakdolgozat (kéne). A karácsonyi tespedésből én a flylady-s elvek mentén húztam ki magam, a reggel felöltözéses szokástól kezdve minden nap vagy másnap igyekszem egy apró új szokást beépíteni a napomba. Ha kifulladok, és egyik nap nem sikerül elvégezni ezeket az új apró dolgokat, nem ostorozom magam, hanem azt mondom: sebaj, majd legközelebb. És ahogy az agyamba épül be a tudat, hogy ezt is vagy azt is kellene, mert elhatároztam, hogy ezentúl csinálom, minden nap egyre jobban a rutinomba is épül be. :) És így egyre szervezettebb lesz a napom, ergó több hasznos-munka fér bele. Mivel szeretek párhuzamosan csinálni dolgokat, a sorozatnézés vagy izgi netes oldalak olvasása közben pl. száraz ruhát hajtogatok, vagy várom amíg a frissen festett körmöm szárad. Ha időben fel tudok állni, ha kész, akkor ez már abszolút beleférhet, a tartalmas rendes pihenés mellett persze…
Pont jókor. Mert vasárnap van és ahelyett, hogy pihennék itt ülök és dolgozok, közben meg Téged meg más oldalakat kukkolok. Több szempontból vérzik erősen a stratégiám, érzem én :DDD Köszi a cikket ♥
én is csatlakozom a szakdoga írok csoportjához… és igen, a cikkben szereplő összes bukkanó nálam is fennáll sajnos. néha úgy érzem én vagyok az idő-elsz*rás nagymestere.gépen dolgozom és kb. 10 percenként kalandozok el a neten valahova…
nálam általában a délután a holt időszak.olyan 1 órától nem tudok dolgozni egészen este 7-ig. egyszerűen nem megy. ezért igyekszem mindig korán kelni és a délelőttöt teljes egészében végig is dolgozom. aztán ebéd után elintézem a külsős dolgokat, egyetem, munka stb. aztán 7 körül lezuhanyozom és újult erővel állok neki olyan 11-ig kb megállás nélkül.
nekem ez a módszer vált be, sajnos a délután valamiért annyira inaktív… olyan mintha még mindig ovis lennék és beállna a délutáni alvás szindróma. a teendőlista írás nálam is meg van, és ez működik is. általában kis célokat tűzök ki, mert tudom ha egy nagy fejezetet adok fel magamnak, akkor úgysem fogom teljesíteni. éppen ezért már januárban elkezdtem írni a szakdogám hogy egy napra csak kevés feldolgozandó téma jusson.
az államvizsga más kérdés lesz… mivel ott nem csak írni kell hanem memorizálni is. azt az uccsó egy hónapra hagyom. a tanulásnál nálam sosem működött a kis lépéses dolog, mindig vizsgák előtt egy-két nappal kezdtem el, de olyankor mindig egész nap :/
Ez számomra igen fontos infó, köszönöm! Hihetetlen mértékben vagyok képes halogatni. Egyszerűen félek belecsapni, befejezni, mert akkor már nem lehet tovább „dagonyázni” a témában, és mi van, ha még vmi eszembe jutott volna, de „idő hiányában” kimaradt. Aztán ha kész a mű, olyan fekete lyuk érzésem van..
Igazán nincs mit! Egy csomó „tulajdonságunk” igazából biológiai tényező, amit ha ismerünk, az előnyünkre tudunk kihasználni.
Köszi a cikket!
Már kezd rutinom lenni a napomban, mivel én is otthon dolgozom. Kreatív munkát végzek. Van amit nem lehet félbe szakítani, viszont egy idő után tényleg abba kell hagyni, mert érzem, hogy lefáradok. Reggel sokkal aktívabb vagyok, úgyhogy most erre az időpontra koncentrálom a munkát. Délben hazasétálok a napsütésben a családomhoz, akik szintén otthon dolgoznak…nekünk ez az életmódunk.
Ráéreztem, hogy bele lehet melegedni a munkába, ettől meg sokkal magabiztosabb lettem.
Hemingway úgy dolgozott, hogy nem írt ki mindent magából, hanem meghagyott egy mondatot másnapra. Mert rájött, hogy ha teljesen „üresre írja magát”, akkor másnap nagyon nehéz elkezdeni/folytatni. A meghagyott mondat/gondolat segítségével viszont könnyebb felvenni a fonalat.
Szakdolgozatírásnál nekem nagyon bejött ez a technika, meg könyvírásnál is. De működik sok minden másban is, ha a másnap konkrétan eltervezett első lépéssel indul :-)
Ez jól hangzik, kipróbálom majd. :) Köszi!
Az írás öregtésztája. Marha jó. :) ♥
Ó. nem is tudtam, hogy övé ez a technika :) én is így szoktam: direkt félbehagyok egy lendületes bekezdést, amit csak be kell fejezni, mikor megint megnyitom a doksit. mire végzek, jön a következő gondolat :)
Szuper, inspiráló, tetszik! :) Az itthoni tanuláshoz is sok segítséget nyújt! Májusig szépen be lehet még osztani a tanulni való tételeket! :D
Én is épp szakdolgozatot írok, ha tehetem inkább könyvtárban, mert az jobban inspirál, de néha úgy alakul hogy muszáj itthon dolgoznom rajta.
Ezek a problémák sajnos ismerősek, mindbe belefutok én is, de próbálok változtatni rajta. A legnehezebb, hogy nincs nyugalom, mert „itthondolgozós” család vagyunk,, és ha mindenki itthon van, nem tudok koncentrálni. :)
Nekem ez nagyon hangulatfüggő, a férjem is általában itthon dolgozik, de neki gyakrabban vannak házon kívüli munkaidőszakai is, és néha nagyon jó, amikor egyedül vagyok, néha meg egész nap malmozok, aztán este hazaér, és amint hallom, hogy molyol mellettem, máris tudok dolgozni. :D Szóval egy kis mászkálás nagyon jó. A nyuszi is zajong, azt is szeretem (vagy simogattatja magát, és felháborodik, ha abbahagyom). Ha majd eljön az ideje, és lesz gyerek, meg továbbra is itthonról dolgozunk, nem tudom, hogy lehet majd kivitelezni konkrétan azt, hogy ne zavarjanak, de a hangzavar tuti nem fog érdekelni. :) Ja, és amúgy is hallgatok zenét közben, és még énekelek is. Meg táncolok. Majd lehet, hogy akkor családi diszkót tartunk. :D
Köszönet a cikkért!
Momentán én is otthon dolgozom, írom a PhD-tézismet. Jókat kacagtam a lehetséges buktatókon, mert gyakorlatilag mindbe belesétáltam. A legjobb, hogy azt is tudtam, hogy ezek buktatók és mégis. :)
Viszont így legalább van egy kis „morális támogatás” a hátam mögött, hogy a helyes úton járjak. ;)
Pénzügyi területen dolgozom, többek között elemzéseket is készítek. Én is szoktam otthonról dolgozni, amikor a lányom beteg, vagy én nem érzem jól magam. Ha éppen nincs tárgyalásos napom, akkor ez megoldható, elfogadják a munkahelyemen. Pozitívak a tapasztalataim az otthoni munkával. A konyhaasztalnál szoktam dolgozni, mellettem ezer virág, hallom a madarakat az udvaron, süt a nap, nagyon szeretem. A lányomnak ilyenkor adok feladatokat, bár amikor beteg, sokat tévézik is az ágyból. Én az ilyen napokon az aznapi munkám mellett még a takarítással is és a főzéssel is érkezem. Sokkal hatékonyabban ki tudom használni az időt mint a munkában, ahol sokszor a rengeteg adminisztratív munka, vezetés egy egy tárgyalásra és onnét vissza az irodába rengeteg időt elvesznek tőlem.
Hűűű, ez a bejegyzés nagyon tetszik. Itthon van az irodám és majdnem mindent úgy csinálok, ahogy Te is leírtad (rendesen felöltözés, tiszta rendezett munkahely), de a szünetek hasznos, pihentető eltöltése évek óta nem jön össze. Beleesem abba a hibába, hogy ilyenkor mindig eszem, ez a jutalom az elvégzett munkáért. Az egyik lehető legrosszabb verzió, bizony majd 10 kiló pluszt eredményezett pár év alatt. Kifejezetten feszült vagyok a szünetek alatt, úgy állok hozzá, hogy csak! 15-20 percem van és ez feszültséget okoz (a lakásomon működtetem a nyelviskolám, hozzám előre megbeszélt időben jönnek, igazodnom kell ezer más dologhoz, így nincs lehetőségem hosszabb szüneteket tartani, ez adott). Most leírtál pár ötletet, amiket megpróbálok betartani, igyekszem változtatni a hozzáállásomon és élvezni a pihenőidőt. Szorítsatok, hogy sikerüljön!
Via, jo a cikk es tanulsagos. Mar dolgoztam itthon 3 evig es most kezdem ujra, es kb egyetertek. Viszont van valaki akik gyerekek mellett dolgozik otthon? Ebben a temaban elkelnenek az otletek, tippek, hogby ertessuk meg veluk hogy nem vagyunk „elerhetoek”? Hogy kapcsolja az ember ki/be a csaladi eletet? Hogy erje el hogy ne legyen hullafaradt, mert napkozben dolgozik, kozben gyerekeket fuvaroz iskolaba, hazahoz ebedelni, aztan este ujra gyerekek, hazi, furdetes, miegymas, csalad, ott a haztartas is, es a gyerekek lefektetese utan ujra munka? Mikor es hogyan jut ido a hazastarsra, hogy kapcsolja ki az ember azt hogy most van egy feloram, dolgozni kellene? Mondjuk nekem megvan az az elonyom hogy nincs fonokom es ha egy reszfeladatra ma nem jut idom, csak holnaputan, akkor nem tortenik semmi.
Hú, nagyon tanulságos cikk lett!
Én hosszú évekig dolgoztam otthon, és azt kell mondjam, szerintem ebben az egészben van némi alkati dolog is. Meg sem tudnám mondani, hány alkalommal alakítottam ki különböző napi rutinokat, projekt-feladatlistákat, dolgozósarkot, letisztázott körülményeket. Nekem juszt sem ezen múlt. Lehetett bármilyen makulátlan az asztalom és lehetett bármilyen alapos listám, volt, hogy egyáltalán nem hatott meg, és tévéztem, takarítottam, új receptet próbáltam ki, ruhákat rendezgettem, stb.
Voltak korszakok, amikor jobban ment úgy, hogy tényleg asztalnál ültem, csendben, ahogy kell, de volt, hogy úgy voltam hatékony, hogy a kanapén ültem, és közben ment a kedvenc sorozatom.
Az igaz, hogy a határidő közeledte hatékonyabbá tesz, de hiába tudtam, hogy rengeteg elvégzendő van még a kiírt napig, simán elodáztam nagyon sok mindent. Ami furcsa, mert a végletekig precíz vagyok, és szeretek úgy kiadni munkát a kezemből, hogy az igényes, formailag is rendben van, és nem az utolsó pillanatban csapom össze. Hát, összejött, nem mondom, hogy utána nem fogadtam meg számtalanszor, hogy na, legközelebb máshogy, és ennek vége innentől, egy idő után elfogadtam, hogy én így működöm.
Nem segített sem a ruha, sem időzítés (ha nekem azt mondják, hogy innentől kezdve 30 percig csak ezzel foglalkozhatsz – tuti, hogy minden mással, csak azzal nem…), befelé néztem, és elfogadtam, hogy nekem így megy és nem harcoltam a magam korlátaival, mert csak hátráltatott.
Amióta megint rendesen bejárok (szerencsére rugalmas, így sosem kell időre mennem, ami borzasztó jó, mert a saját tempómban készülhetek reggel, délelőtt), nekem jobb, jobban el tudom választani, ha nincs körülöttem az otthonom, ahol mindig csak az motoszkál bennem, hogy „ha már itthon”, akkor kéne takarítani, mosni, ezt-azt átnézni,stb.
Tuti, hogy alkatfüggő, van, akinek bejön ez, van, akinek meg rémálma. Én imádom. :) A lazaságban amellett, hogy bármikor ÉS mindig dolgozhatsz (ami nem jó), az is benne van, hogy ha épp olyanom van, megszökök napközben és elmegyek csatangolni, és este nyolctól hajnalig egyig nyomom le a munkát. :) Persze másnap nyávogok, hogy fáradt vagyok, szóval nincs belőle rendszer, de megtehetem, és az jó. A betegszabadság-része még kicsit nehéz, mert végülis semmi különbség nincs, ugyanúgy itthon vagyok, csak folyik a taknyom, megy a dögrovás, stb., de közben „igazán dolgozhatnék is”, na ilyenkor is keményen rá kell pirítanom magamra, hogy pofa befog, és megy aludni és meggyógyulni.
Nekem segít az időzítés, mert valahogy úgy hat rám, hogy na, ha ezt megcsinálom, akkor haladok, ügyes leszek, ennyit igazán kibírok, aztán utána megint csinálhatok egy kicsit valamiből, amit jutalomnak érzek. Persze a legjobb, ha maga a munka sem kínzás, de néha vannak olyan feladatok, amikhez úgy kell rugdosni magam. :))
Na ez az, hogy nekem mindenfélére volt példa, volt, hogy pont ez az időzítő dolog jött be, volt, hogy semmi. És nem akartam rosszul érezni magam, hogy képtelen vagyok egy rendszer szerint csinálni, és hogy évek alatt sem bírtam összehozni egy normális rutint, és nem igaz, hogy még mindig nem megy….És ekkor fordultam magamba és mondtam, hogy nem ez számít, hanem, hogy meglegyen, és úgy tűnik, nekem ez a hektikusság a rendszer…:))
Néha jó a rendszer, néha meg nem, de tényleg az a fontos, hogy egyensúlyban legyünk, és tudjunk keményen dolgozni, és bűntudat nélkül pihenni is. :)
Azért az otthon dolgozást valahol ezért is választja az ember, nem? Hogy ha úgy szeretném, hogy a kanapén hasalok és a hátamon dorombol a macska, hát akkor úgy írom az emilt :) Ha produktív vagy, akkor mindegy, hogy milyen formában. Csak irodában nehezebb kivitelezni, hogy a hátamon doromboljon a macsek :) De ott is ugyanúgy „elütöd” az időt valamivel, ha nem megy a meló, csak általában nem főzéssel, hanem internetes videók nézegetésével. Mert nincs más lehetőséged!
Én mindig arra fókuszálok, hogy a feladatok el legyenek végezve. Ha nem 8 órába telt, hanem ötbe, akkor az az én nyereségem! :) Ja, és hogy közben megy egy mosás, meg ugrál rajtam a nyúl, az csak bónusz. :)
Mi szoktuk vezetni, hogy mennyit dolgozunk egy héten, de konkrét munkáról van szó, nem arról, hogy a gépnél ülök és tök más van a képernyőn, hanem a fókuszált, hatékony, koncentrált munkáról. És általában megvan a 40 óra, de van, hogy kevesebb. De akkor mindig emlékeztetem magunkat, hogy hé, ez nettó 35 óra! Aki 40 órát van a munkahelyén, az se full nyolc órát robotol az elejétől a végéig egy nap, hanem megy kávékörre, ebédszünet, beszélget, stb. stb. A nettója lehet, hogy el se éri a harmincat. Szóval a nettó 35 vagy 40 óra nemhogy elég, de kifejezetten zseniális és hatékony. És nem is csoda, ha elfáradunk benne…
A másik meg az a jó kis mondás, hogy a vállalkozó heti 80 órát dolgozik magának azért, hogy ne kelljen 40-et másnak. :D Ez extrém, de igen, biztos többet és lelkesebben tolom a szekeret úgy, hogy az enyém. Akkor is, ha keményebb meló.
Az otthondolgozók általában nem fizikai, hanem szellemi munkát végeznek, és a mi esetünkben szerintem az időbeosztás (30 perc vagy 45 perc munka után pihi) nem feltétlenül szerencsés. Én kreatív tervezőmunkát végzek itthon már négy éve, és úgy vettem észre, hogy ha elkap a gépszíj, akkor pörögni kell vele tovább. Ha megállnék közben, mert csörög az időzítő, hogy itt a blokk vége, állj fel mozogni, biztos nem örülnék neki és tutira nem érdekelne. Ha nincs ihlet, nem mennek a dolgok, akkor meg hiába ülök felette 30 percet, vagy 45-öt. Ilyenkor inkább be szoktam iktatni egy inspirációs netezést vagy hagyom az egészet a csudába és megyek intézni a többi házimunkát, közben pedig jókat lehet agyalni azon, hogy hogyan is kellene megoldani az előttünk álló problémát. Gondolom te sem állsz meg egy cikk írása közben ha letelt a 45 perc, és még nem vagy készen? Számomra úgy működik, hogy meghatározom a napi teendőlistát (reálisan), és tartom magam a rászánt időhöz, ami lehet két óra is, de hat is (pici baba mellett dolgozom itthon). Hogy azon belül hogy alakul az aznapi lendület, ihlet az naponta változó.
Más, bár téma: azt olvastam, hogy ha valaki otthon dolgozik, de nincs erre külön helyisége, amire rácsukhatja az ajtót, akkor érdemes a munkahelyet úgy rendszerezni, hogy munka végén minél több kelléket el lehessen pakolni szem elől. Dobozba, mappába, tartóba, csak ne legyen látható helyen a konkrét munkafeladat. Azért, hogy ne legyen az, hogy míg elmész az asztalod mellett, miközben ‘munkaidőn’ túl végzed az otthoni feladataidat, ne nyomasszanak vagy zavarjanak meg a ‘munkahelyi’ teendők.
Attól függ, hogy mikor állok le, hogy milyen munkát végzek. A cikkírás, ahogy említetted, pont egy kreatív feladat, olyankor van gépszíj, és pörgök is vele normális keretek között, de ezer más dolgom van, ami favágós, és nem kreatív vagy alkotótevékenység, azoknál pedig fontos, hogy tartsak szünetet, és igénylem is. Egyébként a cikkeknél is segít, ha tartok szünetet, mert néha jobban jön az ihlet, ha hagyom ülepedni, és esetleg eszembe jut egy-egy jobb megfogalmazás, amíg mondjuk épp leviszem a szemetet vagy mosogatok – a fejem nálam van, nem kell ott ülnöm az asztalnál. :)
De direkt írtam, hogy mindenki dolgozza ki magának a blokkok hosszát a munka típusától és a saját igényeitől függően. :)
Ez így logikusan hangzik, de nem tudom elképzelni hosszabb blokkban sem. Vagy ha egyik blokk 30 perc (e-mail szortírozás, listaírás, borítékcímzés, amit mondjuk bármikor félbe lehet hagyni), a másik meg 120 (mert épp akkor értem a cikk végére), akkor meg nincs értelme időzíteni, mert amikor úgy érzem, hogy megy, akkor csinálom, amikor meg úgy érzem, hogy nem megy, akkor meg megyek valami mást csinálni. Lehet, hogy inkább úgy kellene, hogy két (öt? átlagos időigénytől függően) teendő kipipálása után tartok egy kis szünetet. Amikor valami készen van, vége, lezárult. Pl: Ha ezt a tervet befejeztem, kimegyek kiszellőztetni a fejem.
Teljesen Rád van bízva, hogy hogy csinálod. Nem parancsba adtam. :) De az időzítő azért is fontos, hogy emlékeztessen az idő telésére – tényleg nagyon bele lehet mélyedni. Csak szól, hogy figyi, egy óra eltelt, nézz az órára, nem kell indulnod valahova, nem kéne enned? Nem kell abbahagyni a munkát, csak tudd, hogy mi van. A 120 perc borzalmasan hosszú nekem, legalább 60 perc után egy öt perces mászkálást, nyújtózást beiktatnék, de tényleg csináld úgy, ahogy szeretnéd.
Ez igaz, sokszor jót tesz, ha felállsz és mással foglalkozol, nagyon sokszor jönnek akkor a gondolatok, amikor nem görcsölsz rajta.
Nekem egy csomószor van úgy, hogy egész nap, sőt, már előző nap tudom, hogy mit akarok megírni, de ízlelgetem, úgyhogy hagyom, hadd érjen bennem, csinálok mást, közben odabenn formálódik, aztán ideülök és egy óra alatt lenyomom és tökéletes lesz — ellenben ha reggel nyolckor nekiálltam volna, nézegethettem volna az üres képernyőt. Szóval ilyenkor inkább a nem-kreatív dolgokkal haladok, a mechanikus, unalmas dolgokkal, az ihletet meg hagyom dolgozni magában, és majd közbelépek, ha eljön az időm. :)
Nekem pl. nem az a gondom, hogy elkap-e a gépszíj vagy sem (általában igen), hanem hogy közben ne felejtsek el enni-inni-pisilni. És mivel az időzítő csipogása nekem mindig feladatot jelent, ezért egy ivásra figyelmeztető alkalmazás „önt egy pohár vizet” hangot ad. Ekkor csak nyúlok a pohárért és megy tovább a móka.
Ha pedig nem jön az ihlet, akkor én is elfoglalom magam kis hasznossal, amíg gondolkodik az agyam (mintha magától tenné, úgy érzem ilyenkor). Amikor pedig rabszolgamunka van (webáruház adatfeltöltés, egyéb kulimeló), akkor igenis kell az időzítő, mert különben feltöltöm a teljes választékot egy nap alatt, aztán két napig fejfájással küzdök a folyamatos monitorozás miatt. Úgyhogy kevert verzió, és ez így tök jól műxik. És nem is otthon, hanem saját üzletben, ahol szerintem ugyanolyan könnyű elbliccelni/túlhajtani a melót, hiszen itt is otthon vagyok :)
Ezért az időzítős trükkért a sírig fog kitartóan üldözni – az egész családom, akiknek az agyára megyek a csipogással otthon is :D De nekem maximálisan bevált. Köszönöm szépen :)
Nekem per pill a szakdogámat kellene elkezdeni írni, de most már tényleg (ezt kb. egy hónapja hajtom). De annyira távolinak tűnik még a június, pedig tudom, hogy jól meg kell csinálnom, különben utána én érzem magam a legszarabbul, még ha más agyondícséri is a munkámat. Többször is volt már így, halogattam, halogattam, aztán megcsináltam, nem is lett rossz, de a végén mégis éreztem, hogy ha több időt szánok rá, akkor még jobb lett volna. De legalább a dolgozó sarok már megvan :)
Az egyik kommentben meg említetted a flow-t, jót mosolyogtam rajta, épp olvasom, karácsonyi ajándék volt. Most már azzal is úgy vagyok, mint egy rakás másik dologgal, tudom az elméletet, már beszélni is tudok róla, már csak csinálni kéne…
Ezzel én is így voltam, és így toltam ki két évre az egészet. Ez persze nem jelenti, hogy veled is így lesz, nekem csomó más nehezítő körülmény volt, és úgy döntöttem, tudni fogom, ha eljön az ideje annak, amikor meg tudom írni őket (kettőt kellett), és így is lett.
Engem rengetegszer inspiráltak filmek, sorozatok, ami lehet, hogy borzalmas hülyén és hihetetlennek hangzik, de így volt, és akkor nem érdekelt, csak örültem, hogy megkaptam a jelet és bele tudtam vetni magam a munkába, és élveztem, hogy most könyvtárba járós, jegyzetelős időszak van, aztán imádtam, ahogy a könyveket szétpakoltam és színes post-itekkel jelölgettem, ami kell, aztán, hogy elkezdtem effektíve „írni”, és kezdtem kitölteni a vázlatpontok címe alatti területeket.
Csak el kell kezdeni, akármilyen kis aprósággal (könyvtár-beiratkozás, könyvek választása neten, cikkek keresése és linkek elmentése neten, vázlat összeállítása, alá akármilyen kapcsolódó gondolat befirkantása), és a kedvenc filmek, sorozatok tényleg inspirálnak. Pl nekem ilyen volt a Férfi fán terem (mert abban a főhős könyvet kezd épp írni, és olyan egyszerűnek tűnik, hogy előveszi a laptopot, megnyit egy wordöt, és elkezd gépeni – tedd te is ezt, ennyire hétköznapian egyszerűen, első nap csak nyiss egy doksit, írj le két gondolatot és mentsd el „szakdoli” címen. Már jobban fogod érezni magad!!), vagy a Szívek szállodája, ahol Rory szorgalma szerintem nagyon klassz inspiráció.
Sok sikert amúgy, hajrá!!
Dehogy hangzik hülyén! Én imádom az ilyen karrier-filmeket. A Doktor Szöszi a legjobb! :) És Carrie Bradshaw, amikor cikket ír, meg bárki, aki magazinnál dolgozik, vagy könyvet ír (Jamie az Igazából Szerelem-ben, Anne Shirley és Jim bácsi könyve, Szederbor, Csupacsont az Én és Ők-ben, ahogy nyomogatja az X-et az írógépen…), és akkor mutatják, hogy összegyűri a papírt és beledobja a kukába és jaj, nem megy neki, aztán jaj, megy neki, és összerendezgeti szépen a kéziratot, és besétál vele és készen van. :))
De jó, hogy te is így gondolod!! Ez tök jó. És közben nyilván tudom, hogy ez megrendezett, és a színes post-itek és a berendezett szoba/asztal/ágy, és a guszta kis tollak, füzetek, kellékek valójában semmire nem kellenek, de mégis inspirál a látvány, én is akarok olyat, megtetszik a stílus, és akkor én is rögtön akarok olyat csinálni, amit ők :))
A szívek szállodája hatására pl még mindig nagyon szeretnék tanulni, és ez olyan jó :)
Tényleg jó. :) Mindegy, mi inspirál, és szinte az is mindegy, hogy mire, csak érezd, hogy eleven vagy. :)
6 év főiskola-egyetem után lubickoltam a helyzetben, hogy becsukom a munkahely ajtaját és „semmire sincs gondom”. Nemrég elvállaltam egy kivételes kis itthoni munkát, hát hihetetlen ideig halasztgattam, saját legnagyobb csodálkozásomra (= döbbenetemre). A házimunka megszervezése mellett egy kis itthoni „irodai munka” megtanulása is fontos, értem ez alatt a háztartási irodázást (számlák stb) is.
Engem a legjobbkor inspirált ez a cikk, ezer hála!
Tudom, hogy volt már tanulós bejegyzés, de szerintem a konklúzióként levont alapgondolatok egészen jól alkalmazhatóak tényleg durva vizsgaidőszakban is, esetleg szakdoga íráskor :) nagyon hasznos iromány.
Igen, minden „otthon kell csinálnom valamit, jaj de nincs kedvem”-szcenárióra alkalmazható. :)) De míg a vizsgaidőszak egy rövid és intenzív periódus, az otthonmunka sokszor évekre szól, ezért fontos nagyon figyelni az egyensúlyra, hogy ne égjünk ki.
Én lassan 5 éve úgy érzem, hogy szakdolgozatot írok :) A fordítás már csak ilyen.
Igaz, hogy nem otthon dolgozok, de a feladatlista/teendőírás így is sikeresen alkalmazható – persze ez foglalkozásfüggő. Mint irodai alkalmazott, vannak rutinszerű feladataim, és nem ismétlődő küldeteseim egy napon belül. A rutinra van listám, ami könnyít az időbeosztásomon.
Így van, vannak átfedések az otthoni/nemotthoni munka között, a listázás pont mindkettőnél használható, sajnos a mosásbepakolás pont nem. :)
Jobb napjaimon így élek, és meglepően jól működik. Csak tudnám, most miért az ágyon ülök, ölemben a laptoppal, és miért csak a mai projekt kb. 70 százalékánál tartok este fél 10-kor?
Te mindig (vagy legalább az idő nagy részében) be tudod tartani amit a posztban írtál? :)
Kimozduláshoz tipp: szerezz be egy kutyát. Rögtön nem lesz olyan gondod, hogy ma még ki se léptél a házból :)
Igyekszem, különben begolyózok. Nekem is jó, hogy most így összeírtam, szóval én is merítek belőle. :)
Wow, szép, hasznos, hosszú cikk! Tényleg sok az eltérítés… mondjuk szerintem munkahelyen is, csak éppen sok helyen nem számít, ha lassabban haladnak, vagy nincs is érdemi munka, csak időtöltésnek vannak ott. Itt viszont magammal szúrok ki, ha nem csinálom. Én most a tanulásnak és a tanításnak a kombinációját művelem, elég nagy szükség van a beosztásra. Sajnos nálam nem is a rokonok meg ismerősök, hanem én magam kezelem úgy a helyzetet, hogy úgyis otthon vagyok, ráérek, meg én alkalmazkodom a többiek időbeosztásához, mert hát ők „rendesen” dolgoznak, én meg nem… de már rájöttem, hogy nem szabad, csak most meg már furcsállják. Sajnos el vagyok könyvelve úgy, hogy úgyse tanulok…
Ez a testmozgásos befejezés jól hangzik, csak épp én este-estig is csinálom, eléggé összefonódva a többi dolgommal, mert nem tudok/szeretek sokáig „csak” dolgozni, aztán meg nem szeretem abbahagyni, mert úgy érzem, lógok, és elvesztegetek egy csomó időt. Tudom, ez hiba, de ha belejövök, vagy épp ha rá tudom venni magam, akkor inkább csinálom. Nálam inkább sok szünet van közben, cserében egész napra elhúzódik.
Pont ma olvasott a férjem egy tanulmányt a halogatás tudományos magyarázatáról. Az a helyzet, hogy csak a cél beteljesüléséhez közeledve termel az agy dopamint, ami arra motivál, hogy belehúzz a munkába. Ezért amíg nem látod, hogy na, ennek a munkának eredménye lesz (vagy a nem elvégzésnek lesz eredménye, pl. keresztben lenyel a megrendelő), addig csak lógatod a lábadat, meg az agyad is fütyörészik, ráérünk mi arra még… Ezt lehet egy picit becsapni az aprólékos teendőlistával – ha nem hat óra megfeszített munka után pipálhatsz ki egy tételt, hanem mondjuk tizenöt-húsz-negyven percenként egyet, akkor folyamatosabb a flow.
Hm, erre nem gondoltam így még! :) Persze 22 évnyi tanulás után még mindig hadilábon álok pl. a reális célok kitűzésével — mert úgy vagyok vele, hogy úgyis ellógom, és ha kevesebbet tűzök ki, akkor még kevesebbet csinálok meg. De már alakul…:D
A meglátásod nálam súlyosbítva van azzal, hogy ha meg már nagyon szorít az idő (vagy csak kicsit), akkor leblokkolok „ez már úgyse fog menni!” felkiáltással… Uhhh, hány vizsga előestéjét görcsöltem PLUSZ tök mást csináltam végig…
Ó, ezt nem gondoltam volna. :) Azt hittem, csak én vagyok ilyen lehetetlen alak, hogy ha van egy munkára 2 hónapom, a felét tuti az utolsó két hétben csinálom meg. De hogy ennek tudományos alapja van! Zseniális!
Viszont jövő héten végre megveszem azt az időzítőt! :) (Tudom, van a telefonban, de sose használom.)