Ebben a bejegyzésben rendhagyó módon egy olvasómról lesz szó. :) Anna egyik nap épp a blogomat böngészte, amikor meglátott egy cikket arról, hogy vezessünk úgy naplót, hogy minden nap ugyanazokat a mondatokat fejezzük be: „ma ezt láttam…”, „ma azt hallottam…”, és így tovább, 5 mondat minden napra – ez igazán belefér a legfáradtabb este is. Megmutatta a férjének, Istvánnak, hogy nézze, milyen jó ötlet, mostantól ő is ezt fogja csinálni. Aztán szinte egyszerre szólaltak meg: Milyen kár, hogy ugyanazok a mondatok szerepelnek minden nap...! Így kezdődött a Postbook története, és nagyon örülök, hogy nekem is van hozzá egy kis közöm, mert szuper dologról van szó! A kisméretű (9x13 centiméteres) naplóban szűk egy évre elegendő, dátum nélküli oldal van – azért nem pont 365, hogy ne érezzük kötelezőnek a minden napos írást. Minden napra jut 4 befejezetlen mondat – inspiráló, vicces, őszinte, és mindig más. A kérdéseket Anna és István közösen agyalták ki, bár míg Anna egy óra alatt írt tízet, a magyartanárként dolgozó István egy este alatt együltőhelyében megírt háromszázat. ;) Néhány kedvencem: „Egyszer meg kell ismételnem…”, „Ha én lennék …, ezt írnám az önéletrajzomba…”, „Ma remekeltem abban, hogy…”. Színesítésként egy-egy napra külön feladat is jut – kóstold meg egy külföldi nemzet konyháját, menj haza más úton hazafelé –, és azt is jelölnünk kell, hogy sikerült-e a küldetés. A lapok designját a tervező-szerkesztőként dolgozó Anna tervezte és készítette, és ő varrja a Postbookok egyedi textilborítóit is. Egyik szebb, mint a másik… Ez pedig Anna műhelysarka, és a csodás anyagokat őrző almazöld bőrönd: ... Olvass tovább

A műszőrmében az a jó, hogy már ugyanolyan jól néz ki, mint az igazi, és ugyanúgy melegít is - és közben csak szegény poliuretánok vesztették életüket a mi kényelmünkért. A poliuretánok a tauntaunok rokonai, több szempontból is: melegben jól esik beléjük bújni, és nem léteznek. :) Na de vissza a józan ész világába és a műszőrhöz: aki nem akar Chewbaccának öltözni, kis mennyiségben is becsempészheti a műszőrmét a ruhatárába. Nagyon szépen mutat akár galléron, akár a kapucni szegélyén, csizmán, kámzsaként, kesztyűn, sőt, még a téli lakberendezés része is lehet - gyönyörű az a hófehér műszőr párna...! És a pufikabátért általában nem rajongok, de balról a harmadik még nekem is tetszik, úgyhogy rátettem az inspirációs táblámra, amit - ha eddig nem derült volna ki - A birodalom visszavág ihletett. :)) Biciklis Leiák figyelmébe külön ajánlom a műszőr-borítású bukósisakot, gyermek-lelkűeknek pedig az ewok-sapit. A termosz legyen veletek. A kép klikkre nő. ... Olvass tovább