Tegnap este Maróy Krisztina főszerkesztő meghívásának köszönhetően sok bloggertársammal együtt részt vehettem a Glamour Women of the Year gálán. Nagyon izgalmas volt személyesen követni az eseményeket – a színpadtól pár méterre foglaltunk helyet, így közvetlen közelről láthattuk többek között azt, hogy Palvin Barbi duplázik (annyira helyes és aranyos volt, élőben pedig talán még bájosabb, mint fotókon!). A személyes kedvencem Pokorny Lia haja és ruhája volt, Alex Kingstonra emlékeztetett. :)
A díjátadó után kezdetét vette a buli, aminek csak az volt a hátránya, hogy egy szót se hallottunk egymásból, pedig nagyon szívesen beszélgettünk volna – ott volt Púderfelhő Andi, Je Suis Un Prince Dávid, BB Krém Andi, Beauty Junkie Magdi, Krémmánia Évi & barátnője, Judit, PandArte Dóri és Festy. Sajnos nem sikerült mindenkivel fotózkodni, de biztos fogunk még találkozni, legalábbis nagyon remélem. :)
Évivel a paraván előtt ♥ Dórival és Festyvel (én meg magyarázok és lobog a hajam – alapállapot) ♥ Magdival
Az egész este legjobb hozadéka számomra az volt, hogy Ádámmal olyan képek készültek rólunk, amiket szerintem még ötven év múlva is vigyorogva fogunk nézegetni, és remélhetőleg az unokáink is. :)
Mindenféle részlet:
Ádám: ing – Vögele, öltöny – H&M.
Én: ruha – Mango, cipő – Humanic, nyaklánc – Kreagora.
A sminkemet Folmeg Márti készítette, a fényképeket Selmeczi Nóra követte el.
Még egyszer köszönöm szépen a meghívást Krisztinának, nagyon jól éreztük magunkat! ♥
nagyon “dög” ez a piros cipő és a körömlakk :)
Én is imádom. :)) A körömlakk essence colour & go.
nagyon jó a cipő meg a rúzs is, bár azon az alsó sötét képen nem áll jól, olyan sápadnak tűnsz és az a piros mint valami vámpír lakoma után:))) (de gondolom a képpel van a baj mert a többi képen jó a szín:) )
Borzasztó kevés fény volt, nehéz volt fotózni, ezért más a fényelés mindegyiken, arra vaku kellett, különben semmi nem látszott volna belőlün. :) Mindenből azt nézd, amelyik a legjobb. :))
PIROS CIPŐ!!!! IGEEEEN!!!! Gratulálok, szépek voltatok :-)
Szerencsére egyedül leszek: nekem nem tetszik ez a piros cipő, még ha a rúzzsal és a körömlakkal harmonizál is.
Nem baj, én fogom hordani. :)))
Én oda vagyok a cipődért! :)
A hatalmas és elengedhetetlen Via-mosoly :D
:)) Trademark. :))
baromi jól áll neked a piros rúzs :-)
Köszi. *^^*
Nagyon csinos voltál és Ádámmal olyan édesek vagytok! Nagyon jó rátok nézni :-)
Köszönjük szépen. :))
Jujj de csini! :) És olyan aranyosak vagytok Ádámmal! *-* Legaranyosabb/legszuperebb házaspár díj nyertesei! :D
Hihi, köszönjük. :)) Pont 2 hét múlva lesz a 12. évfordulónk, jó kis emlék lesz ez a kép. :)))
Szia Via!
Gratulálok nektek ehhez a sok évhez!!!
Megszeretném kérdezni, hogy nincs kedved a 12. évfordulótok alkalmából írni egy olyan bejegyzést, hogy mi az amitől a házasságotok ilyen sok ideig ilyen jó volt?
Vagyis egy Házasságról szóló témát kifejteni, mint ahogy volt a Szépség és a fly lady. Pl . konfliktus kezelés, a családtól való elszakadás, stb. :)
Egy menyasszony. (:
Hú ez jó, díjazom az ötletet! :)
Nem szeretnék prédikálni, a hosszú boldog kapcsolat titkáról 80 éves néniket-bácsikat szoktak megkérdezni, nem 26 éves kamaszokat. :))
Ettől függetlenül ide azért leírom, ami szerintem a lényeg: nem játszmázunk, soha. Én a falra megyek a “női trükköktől”, hogy “tedd féltékennyé” meg “érd el, hogy azt csinálja, amit te akarsz”. Egy frászt. Ha akarok valamit, megmondom. Nem csak célozgatok, aztán megsértődök, ha nem találja ki a szemöldököm rángásából, hogy épp konkrétan mire vágyom. (Annyi nő csinálja ezt, és néha úgy fenékbe billenteném őket…) Nem játszom a mártírt (“már megint én mosogattam”), se ő (“már megint én vittem le a szemetet”). Tesszük a dolgunkat, és hálásak vagyunk egymásnak minden nap, mindenért.
Nem veszekszünk minden kis baromságon (Egy utcán meghallott párbeszédből idéznék: “ha elindultunk volna akkor, amikor én mondtam volna, akkor most nem kellett volna sietnünk” – “de odaértünk időben, nem?” – “jó, de ha elindultunk volna, amikor én mondtam, akkor biztos, hogy ideértünk volna, így meg megvolt az esélye, hogy elkésünk” — MIVAN?! Nőjetek már fel, gyerekek. Odaértetek vagy nem? Téma lezárva.)
Ha hangos szó van köztünk, az szinte mindig azért van, mert külső körülmények miatt vagyunk feszültek, idegesek, és olyankor mindenen tud borulni a bili – erre mondom, hogy “nem veled kiabálok, hanem neked”. Amint lehet, felismerjük, hogy erről van szó (ez fáradtságtól függően 1-10 percig is tarthat), és utána azt tűzzük ki célul, hogy megoldjuk a helyzetet. Több tucat alkalomkor előfordult, hogy röhögésbe fulladt az egész, mert ő rájött, hogy éhes, és azért feszült, és csak ennie kell, hogy jobban legyen, én meg rájöttem, hogy PMS-elek, és akkor mindig helyre tudjuk tenni a feszült érzéseket — nem mi vagyunk azok, csak velünk történik. Nekem pl. tökéletes jelzője a menstruációnak, hogy előtte pár napig borzalmasan rondának érzem magam. Volt, hogy hagytam, hogy eluraljon az érzés, de hosszú ideje rászoktam, hogy ez csak indikátora annak, hogy mi fog történni, és nem hagyom magam belesüppedni. :) Amint felüti a gondolat a fejét, hogy “ronda vagyok”, jön is a következő, hogy “ja, nem is, csak menstruálni fogok”, és el van engedve. A “veszekedés”-nél is valahogy így próbáljuk analizálni a helyzetet, és ha van valós probléma, akkor arról beszélünk. (Mondok egy példát, most csak kitalálok egyet, mert nem jut eszembe egy konkrét se, de simán lehet, hogy ha pl. valaki azon lesz ideges, hogy csöpög a csap, annak az az oka, hogy stresszel azon, hogy kevés a pénz, a csöpögő csap nyomja fel a vízdíjat, de megszerelni is pénzbe kerül, tehát még jobban stresszel – közben meg a felszínen nem arról van szó, hogy egzisztenciális félelme van, hanem hogy egy hülye csöpögős csap miatt haragos. És ezen emberek képesek napokig ordítozni, ahelyett, hogy azt mondanák: “Drágám, bizonytalan vagyok az anyagi jövőnket illetően, és nagyon félek, hogy mi lesz. Fogalmam sincs, hogy mit tudnék tenni, hogy jobb legyen, de együtt talán kitalálhatunk valamit.” Bumm, probléma megoldva, máris nem egy hárpia férj/feleség ordít és játszmázik, hanem egy konkrét, kezelhető helyzetről beszél két őszinte ember.)
A nehézségeket csapatként győzzük le, közös erővel, és nem egymásnak feszülve. Amikor nem az idegesség miatt van morculás, hanem tényleg áll mögötte valami, (és ez hála az égnek nagyon ritka eset), akkor is kihagyjuk a játszmát a dologból, és jöhet az első pont (megmondom/megmondja, hogy mit akar/ok), ahelyett, hogy barkochbázni kéne, hogy a másik miért mérges (“semmi” – és síri csend – na ezért is osztanék péklapátot). Utána megbeszéljük, megint nem egymásra mutogatva ( nincs “te soha, te mindig, én mindig, én soha”), és megpróbálunk megoldást keresni. Eddig sikerült. :)
Baromságokat nem emlegetünk fel egymásnak, és nem tartunk pontozótáblát, hogy “de te amikor azt mondtad, akkor én azt mondtam, és különben is nem jöttél, és különben is én mentem”. Játszma, játszma, játszma.
Röviden: Add önmagad, legyél őszinte, és kész. Mindenetek meglesz, ha szeretitek egymást.
És azért nem akarok erről bejegyzést, mert nem mindenki ilyen, mint mi. Nekünk ez bevált, de lehet, hogy másnak nem fog, és akarata ellenére senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy kilépjen a játszmáiból, vagy legyen egy felismerése. Mi mindketten nyitottak vagyunk erre, és ez csak így működhet, nem úgy, hogy X hazamegy egy pszichológia könyvvel, és leordítja a másik fejét, hogy márpedig mostantól ne mártírkodj. (Ez megint egy hatalmi játszma lenne amúgy. :))
Szóval ketten kellenek hozzá.
Jujj, ez, még ha így hozzászólások közt eldugva is, nagyon jót tett. Azt hiszem kap egy ctrl+c ctrl+v-t és küldöm páromnak, hagy olvasgasson este.
Az idézett utcai veszekedés pedig kísértetiesen ismerős. Én ugyanis szörnyen késős vagyok, általában vagy az utolsó pillanatban, vagy pár perc késéssel szoktam mindenhová beesni (ritkábbak a nagyobb késések:D), párom viszont szeret mindenhová korán oda érni, de miattam legtöbbször nem tud… Viszont én a késésem jelentős részét ledolgozom útközben, amikor is rohanok, ő viszont már akkor nem szeret sietni, csak sétálni. Szóval jó kis helyzet ez. Párszor már eljátszotta, hogy pl. félórával korábbra megyünk valahova, és már csak mikor félúton jártunk mondta meg, hogy ráérünk, morcos voltam, de bevált :D Vagy ez is játszma?
Trükközésnek hívnám. Az lenne a játszma, ha az érzelmeivel kapcsolatosan hazudna azért, hogy Te máshogy viselkedj, mint ahogy egyébként. (Pl. eljátssza, hogy ideges, hogy bűntudatod legyen, vagy ilyesmi.)
Nagyon csinos voltál Via! :]
Köszönöm! :)
És Ádám is nagyon fess volt :-)))
Igen. ♥.♥
Nektek nincs olyan érzésetek, hogy ezeken a hazai díjátadó izéken álandóan ugyanazokat díjazzák körbe?
Kicsi ország vagyunk. :) Ha megnézel bármilyen brit filmet, egy idő után ugyanaz a 30 színész jön szembe. :D
Nagyon jól sikerültek a képek! :) Beváltotta a hozzá fűzött reményeket a cipellő?
Köszi! :)
Igen, teljesen elégedett voltam vele. :) Nem ez lesz a mindennapi rohangálós cipőm, nem is erre való, de ilyen alkalmakra teljesen jó és nem csak “kibírható”. :)