A 13. hét kihívása: Vedd fel a kapcsolatot!
Hívj fel vagy írj üzenetet (e-mailt vagy közösségi oldalon privát üzenetet) egy olyan régi ismerősnek (barátnak, rokonnak, osztálytársnak), aki mostanában gyakran eszedbe jutott, de régóta nem beszéltetek. Ha nagyon bátor vagy (és látsz valós esélyt a pozitív végkifejletre!), egy régi ügyet is tisztázhatsz az illetővel, és a mosolyszünet után indíthattok tiszta lappal. Nem kell nagy békítőshow-s összeborulást megcélozni, ha egy néhány soros levélváltás vagy esetleg egy közös kávézás lesz a dologból, már az is szuper.
Alternatív feladat azoknak, akik inkább nem bolygatnák a múltat: intézz egy kifejezetten régóta halogatott telefonhívást, amit nagyon le kéne már tudnod, de nem bírtad rávenni magad. Legkésőbb hétfőn. :)
+ FELADAT: Még mindig gyűjtögetjük a pénzt, most már nagyon hamar van az elköltés ideje, de egyelőre folytatjuk – egy újabb 200-as kerüljön a perselybe, így már 1400 Ft-unk van. Ha nagyon kezd szűk lenni a hely, öt kétszázast be lehet váltani egy papír ezresre!
Megjött a kedvem a kihívásokhoz!
Volt két nagyon jó barátnőm még középiskolában. Rájuk gondoltam. Az egyik letiltott engem az összes közösségi oldalon… A másik meg nincs fenn egyiken sem… Úgy gondoltam, hogy telefonálok nekik. Igen ám, de már nem az volt a számuk, ami középsuliban. Hosszas keresgélés után megtaláltam az offline barátnőm levelezési címét. Írtam neki egy négyoldalas levelet a rózsaszín-rózsás-rózsaillatú féltve őrzött levelezőlapomon. Hétfőn megy a postára. Remélem nem költözött el azóta és örülni fog neki :)
Akkor ezzel rögtön az első kihívást is letudtad! :)
Via! Ez egy nagyon jó kihívás volt! Ma kaptam meg a választ! Annyira örültem neki! :)))
Még FlyLady-zek egy kicsit és már írom is neki a választ.
Annyira boldog vagyok :)
De jó! :)) És ő is örült?
Igen, nagyon örült, megleptem vele. Azt javasolta, hogy havonta legalább egy levelet írjunk egymásnak :) “Mert olyan jó, amikor hazamész a fárasztó nap után, kinyitod a postaládát és a sok lehangoló számla és unalmas szórólap közül kipottyan egy levél. Ami csak neked szól, csak olyanról, aki és ami érdekel. :) Mintha a barátnőd egy borítékban érkezne, és újra meg újra meghallgathatod az élményeit.”
Be is veszem a levélírást a vasárnapi rutinok közé :)
Szuper!
Pontosan! Nagyon jó érzés volt:)! És igen, válaszolt, megköszönte:)! Ez is jól esett:)! Még ha csak ennyi is marad, már nem olyan rossz érzéssel gondolok erre az egészre!
Csodás, komolyan. :) Nagyon örülök neki. :)
Van egy ismerősöm, akivel régen nagyon jóban voltunk, nevezhettem barátomnak. Sajnos nagyon csúnyán ért véget a barátság. Majdnem 4 éve nem is beszéltünk. Igazából már nem is akarom, hogy feléledjen a kapcsolatunk, de ma van a szülinapja és a kihívás erőt adott és facebook-on írtam neki jókívánságot! Kis dolog, de nekem óriási!
Köszönöm Via! :)
Szívesen! :) Ez pl. tényleg csak egy minimális dolog, ami már elindíthatja jó irányba a kapcsolatotokat, de ha nem, akkor is részedről jó érzéseket generált, szóval a célt elérted. Majd megírod, hogy mit szólt hozzá? Megköszönte vagy ilyesmi?
Szuper, pont erre készülök!!! (Már hetek óta…) Azt hiszem ez a kihívás volt az utolsó lökés! Köszönöm és jobbulást kívánok!
Én is épp a héten írtam listát a “írnom kéne emailt, hogy vannak” ismerősökről. Az ötös listáról háromnak írtam is. :-) maradt kettő…
Oké, ez félelmetes. Kb. 1 órával ezelőtt írtam üzenetet egy ilyen régi kedves ismerősömnek. :O
Ez egy ilyen nap, ma Ádámot is gondolatolvastam. Na jó, csak a szemmozdulatából kitaláltam, hogy mire gondol. (Le akart menni fagylaltot venni.) Sok Arthur Conan Doyle-t olvasok mostanában, ragadt rám egy kis megfigyelőképesség. :))
Azért leírom, mert szerintem vicces volt. Annyit mondott, hogy “Te Via…”, és én meg befejeztem, hogy “Nyugodtan menj le fagyit venni.”
A jelek a következők voltak: előtte tíz perccel főzött nekem egy kakaót, és magának nem főzött, mert ideges volt egy telefonhívás miatt, de az enyémből lopott egy kortyot = vágyik az édességre, de stresszes. Ezután megvolt a telefonhívás, és nagyon jól sikerült, megkönnyebbült = meg akarta jutalmazni magát, tehát most már jöhet az édesség. Itthon csak kakaó volt, tehát ahhoz nem kell elmenni, és mivel engedélyt kért (mert betegen nem szeret egyedül hagyni, hiába mondom, hogy elvagyok, és az engedélykérések szoktak így kezdődni, hogy “Te Via…”), ezért tudtam, hogy olyat akar, amihez el kell mennie itthonról. Mivel rápillantott az órára, olyan helyre akart menni, amibe nem járunk gyakran és még nem tudja a nyitva tartási idejét, és nem is kell gondolkodnia azon, hogy vajon nyitva van-e még — tehát a cukrászda és a csokibolt kilőve. Maradt a fagyizó. :D
Boom. Ebből kéne élnem.
Ezt nevezem. :D Tényleg jó a megfigyelőképességed. :D
Á, szerintem csak vele tudom eljátszani. Azért az elég limitált detektív, akivel előtte 7 évig kell együtt élni, hogy így ismerjen. :))