44 oldal, keménytáblás, Scolar kiadó, 2012.

Nagyon szeretem a szép és igényes gyerekkönyveket, amik hatással vannak rám függetlenül attól, hogy nem feltétlenül én vagyok a célcsoport. :) Stian Hole könyve, a Garmann nyara minden kritériumomnak megfelel – gyönyörű kiadvány, és a történet is megérintett. Szerelmes vagyok az illusztrációkba, amiket a szerző maga készített – scrapbookos, kollázsos hatásuk van, hol fényképszerű, hol festményes az ábrázolás. Sokáig el tudok merülni a képekben, és olyan szinten inspirálnak, ahogy egyébként csak egy kreatív könyv vagy divatlap szokott. (Ha meglátjátok valahol a könyvet, lapozzatok bele, és feltétlenül nézzétek meg Garmann mamájának csodaszép piros ruháját, ami a kedvencem lett.)

Garmann első osztályba készül szeptemberben, és az utolsó „szabad” nyaráról szól a könyv – a készülődésről, az izgalmakról, az elmúlásról. A várakozás folyamatosan érződik a könyvben, minden olyan lassú, fülledt, mint amikor tudjuk, hogy készülni fog valami, jön valami változás, és egyszerre akarjuk is meg nem is.

Nagyon tetszett, ahogy Garmann ciklusváltását párhuzamba állította a történet a Nagynénik következő nagy kalandjával, ami a halál képében várja őket. Elsőre furcsa lehet, hogy egy gyerekkönyv ilyen témákat pedzeget, de nekem borzasztóan szimpatikus és üdítő volt, hogy nem köntörfalaz meg szépít feleslegesen. A gyermeki szemszög viszont végig megmarad: Garmann alig várja, hogy végre kiessen az első tejfoga, rajong Batmanért, és a felnőttek számára megszokott apróságokat, kis részleteket vesz észre, például Borghild néni nevetés közben rázkódó cicijeit. :) A képzeletének sem szab határt, Hole illusztrációi pedig gyönyörűen megmutatják, milyen lehet az, amikor tényleg pillangók vannak az ember hasában, vagy amikor Ruth néni otthonkában gördeszkára pattan. A történet nyitva marad, másnap reggel kezdődik az iskola, a nyárnak vége, és kezdődik valami új.

Képek innen.