Múltkor valamelyik bejegyzés hozzászólásai között felmerültek a turkálók, úgyhogy most a ruha-vadászok és varrni tudók kedvéért megosztom az egyik kedvenc kreatív-divatbloggeremet, Marisát, aki a blogján (New Dress a Day) bemutatja, hogyan alakít át bolhapiacokról, turkálókból összevásárolt, darabonként maximum (!!) 1 dollárba kerülő hordható, divatos holmikká. Én magam nem tudok varrni, legalábbis nem ilyen szinten (lyukak és gombok jöhetnek), de még így is öröm nézni, hogy miből mit hoz ki. El se tudom képzelni, hogy működhet az agya, hogy az olyan ruhákban is meglátja a potenciált, amit más már rongynak se használna. A funkciót néha megtartja, néha teljesen más lesz belőle – szoknyából kámzsa, ruhából top -, attól függ, mire jut vele. A hazai pályáról hasonló témában Szilvit szeretem nagyon, csodákat művel.
Nekem eddig a legnagyobb átalakításom az volt, amikor egy isteni kényelmes, 250 Ft-os pamuttopról leműtöttem a gagyi gyöngyrátétet, de már az is elégedettséggel töltött el. :) Ti szoktatok kifejezetten átalakítás céljából ruhát vadászni?
Sajnos varrni nem tudok, de imádok turkálóba járni. Szabályosan függővé váltam. No nem azért, mert nem lenne pénzem új ruhára. Csupán élvezem, hogy 4-5000 Forintból egy teljes szezonnyi ruhatárat fel tudok újítani, míg máshol 1 (max. 2) ruhadarabot kapok ennyiért. Ráadásul nagyon sok csodás darabot lehet találni és így talán azt is megveszem, amire a butikokban rá se néznék. Ráadásul épp ezekből lesznek a kedvenc darabjaim. Ami nagy, de nagyon tetszik, elajándékozom.
Hogy mégis a cikk témájánál maradjak: Többször jártam úgy, hogy a mosás nem vitt ki egy pici foltot, vagy otthon vettem észre, hogy van egy pici lyuk a ruhán. Régóta tervezem, hogy ezekből a darabokból valami aprócska díszt készítek. Pl. brosst, hajcsat díszt, esetleg ékszert. Korábban ajánlottad a fonott hajpántot, azt is meg lehet egy rugalmasabb anyagból csinálni és esetleg hozzá illő karkötőt.
Ezen felül a lakás díszítésére is lehet gondolni.
Karácsonyra pl. a családból mindenki kapott tőlem saját kézzel készült mézi akasztós díszt vagy hűtőmágnest. Sima pelenkaöltéssel készítettem, amit általános iskolában technika órán sajátítottunk el. Mindenki nagyon boldog volt tőle. (Filléres ötlet, ha turkálós anyaggal dolgozok.)
De Drága vagy Via! <3 Köszönöm! :)
Marisa oldalára egy hete bukkantam rá, nagyon megtetszett, ott is ragadtam a gép előtt :D
Turcik lelkes látogatója vagyok, mióta ráakadtam itt a közelünkben egy tuti turira :)
Szuperaktuális poszt :) Csak ma olvastam, de pont tegnap este estem neki az első turkálós átalakításnak. Semmi komoly – annyira azért nem tudok varrni -, de múltkor egy nagyon szimpatikus felsőt találtam, csak annyi baj volt vele, hogy az alján kétoldalt hosszú lifegő végei voltak, és egy picit bő volt. Telegombostűztem, levarrtam és levágtam a felsleget, így teljesen hordható lett. Persze ma felhúztam dolgozni és rögtön beleakadtam valamibe, ami kilyukasztotta… De a sikerélmény attól még megmaradt, ehhez hasonló kisebb átalakításokat később is gondolkodás nélkül be fogok vállalni.
Mondjuk varrni én se tudok.
De ezek a ruhák ezen a blogon nekem előtte és utána is bűn randának tűnnek. Inkább veszek egy szezonban csak 1-2 jó minőségűt, mint minden nap valami hordhatatlant.
Nekem is vannak turis kincseim, de azokat azért vettem meg, mert jól álltak és tetszettek. Pont ma gondolkodtam rajta, hogy valójában az idegesít a turizásban, hogy hiába tetszik egy 44-es vagy egy 36-os cucc, nem lehet belőle méretet kérni.
Én is szoktam átalakítgatni, hol kényszerből (pl. amikor az egyik kölök belevágott a kertésznadrágjába ollóval, abból sima nadrág és mellényke lett) hol pedig azért, mert sajnálok kidobni egy cuccot, ami nem hordható, de szép az anyaga. Így lett díszpárnahuzata anyukámnak egy fehér, gépi kötésű, ezüstösen csillogó 70-es évekbeli rövidujjasból … Ha kényszerítve érzem magam, az nem olyan jó, inkább azt szeretem, amikor „csak” a bütykölés kedvéért készítek valamit (mert nekem is folyton kotlanom kell valamin, mint Sasának, különben nem érzem, hogy élek)
megnéztem Marisa munkáit, és arra jutottam, hogy ha nem is csinálnám ezt állandóan, de mondjuk egy barátnős napon tuti jó buli bemenni egy turkálóba és a legszörnyűségesebb ruhákat felpróbálni :D Marisa nagyon vidám, vigyori amíg a bűnronda holmikban pózol. akár kihívás is lehetne egy ilyen program barátnővel, férjjel, akárkivel, a röhögőgörcs biztosítva :D
nálam ez örökletes! nagymamám minden ruhát félrerakott az évek során és amikor nálunk épp háborús idők jártak, a legjobb buli volt, hogy felmentünk a padlásra és előszedtük a régi cuccokat, aztán a nagyim és anyukám nekiláttak és fantasztikus átalakításokat végeztek a régi ruhákon. szinte a teljes ruhatárunk ilyen holmikból állt. nagyon szépek lettek, ránk pont jók. maximum farmernadrágot kellett vásárolnunk, egyébként minden a „padlásbutikból” pottyant :)
nem egyszer vettem már úgy turkálóban ruhát, hogy el kellett belőle vágni, vagy kicsit átszabni. épp a napokban kerestem kisruhához anyagot, de a méteráru boltokban silány a választék, minden műszálas és csillogó meg nagyvirágos… úgyhogy inkább turkálok egy jó nagy számú, jó anyagú ruhát, és szépen átalakítjuk. olcsóbb is lesz és kényelmesebb is.
anyukám tesvérének kerestünk a napokban elegáns rucikat, mert lagziba fog menni. nem egy „átlagos” testalkatú nő. sehol semmi rá valót nem találtunk, még a méregdrága kategóriában sem. ma a piaci turkálóban találtam neki 2 elegáns nadrágot (cimkések, nem használtak) és egy gyönyörűséges kis zakócskát, szintén tökéletes állapotban. és láss csodát minden jó lett rá, a zakócskán lesz egy kis műtét, 10 perces varrást igényel.
de az biztos, hogyha nem lenne a családban olyan, aki tud varrni, akkor sokkal kevesebbet csinálnék ilyen akciókat :) nekem is meg kell tanulnom mostmár varrni…
Én nem varrok sokat, max függönyt meg nadrág alját, de amikor az első babám vártam, és megláttam a kismama ruhák horror árait, akkor én is vad ruha átalakításokba kezdtem. A saját és turiból beszerzett nadrágok elejét alakítottam át rugalmas anyaggal kibővítve kismama nadrággá fillérekből. Azóta nagyon meggondolom, hogy mit adjak a szeretetszolgálatnak.
Azon gondolkozom, hogy aki minden nap varr-alakít egy ruhát, az mégis hova teszi a végeredményt :D Azért nézegetni jók az ötletek, de én maradok a minimalizmusnál.
Nem mindet tartja meg, ahogy kivettem a bejegyzésekből.
Pont ma fejeztem be egy felsőt, amit vagy 2 éve kezdtem el, de mindig abbahagytam mert sok lett volna a legvégével a munka. De az eredmény szuper lett. Én elég sokat varrogatok de főleg mert kézzel varrok és így elég lassan megy, ezért főleg filmnzésé közben csinálom ezeket.Varrtam már táskát, ruhát, felsőt, és most egy cipőt szeretnék átalakítani kézmelegítővé. Bennem is felmerült már hogy turkálóból kéne ruhákat átalakítani és egy-kettő onnan is van, viszont most még annyi a kinőtt vagy a régi ruha amit átszabhatok, hogy még nem jutottam el odáig hogy megint bemenjek a turiba.
A kedvenc átmeneti kabátom egy piros, csípőig érő kabát nagy gombokkal. Úgy kaptam, az egyik ismerős túrta vagy háro éve.Eredetileg kismamakabát volt, de későn jöttem rá, így egy délelőttöm ráment anno, mire sikerült bevennem, két 10 centis csíkot kivágtam oldalról, most szinte szűkített vonalú és nagyon sokat hordom, jól alá lehet még öltözni, egészen novemberig szuper :)))
Én is csodálom, aki képes erre, nekem sem turkálni sem varrni nincs türelmem. :) Életemben 1x varrtam egy szoknyát jelentős nagymamai segítséggel, de mire elkészült meguntam az egészet és fel se vettem soha…
A lustaságom győz, beérem a „tucat”-cuccokkal a kedvenc boltjaimból. :)
hát igen… most én is megtapasztaltam Via gondolatolvasó képességét :) Pár hete találtam meg anyu egy régi ruháját, aminek nagyon tetszik az anyaga/színe, de teljesen át kell szabni. Most jó néhány ötletet találtam ehhez. Köszönöm az inspirációt :)
Én pont tegnap álltam neki a felgyülemlett átalakítandó ruháknak. :) Volt köztük rövidnadrág, amiből szoknya lett, ingből párna meg hasonlók. Ha valami olyat találok turkálóban, aminek az anyaga vagy akár a gombjai megtetszenek már hozom is! Tegnap pl egy „anyagában nyulas” pizsama nadrágot szabtam át, mert óriási volt, viszont könnyű és nagyon puha flanel anyagból volt varrva. Volt rajta egy kisebb szakadás, de az átszabás után a kukában landolt az a rész! :) Ha valaki kreatív, vagy ismer olyat, aki meg tudja oldani az átalakítást, az járjon nyitott szemmel, mert kincsekre bukkanhat. És ezek a kincsek nem nem jönnek szembe vele az utcán! :)
Ez az utca dolog amúgy vicces, mert egyrészt velem annak ellenére nem jött soha szembe olyan, ami rajtam volt, hogy világéletemben konfekcióból vásároltam, másrészt meg ha előfordulna, akkor se érezném sértve magam, szóval ez nálam abszolút nem selling point. :) Sasa, ezt most nem konkrétan Neked mondom, csak eszembe jutott, mert sok helyen ezt hozzák fel megdönthetetlen érvnek a kreatívkodás mellett. Én meg azért szeretek kreatívkodni, mert jó móka. :)
Velem egyszer-kétszer előfordult, de az inkább kabát vagy cipő volt. A móka nálam is előkelő helyen áll! :) Albérletben lakunk, szóval „muszáj” volt kreatívkodni egy kicsit, plusz nekem mindig kotlanom kell valamin! Még a barátom is elismerte a végén, hogy tényleg otthonosabb lett a lakás. :)
Nagyon szuper!Én nagyon sokszor járok turiba és n volt, hogy megtetszett egy darab de nem hoztam el mert át kellett volna alakítani.Jó ilyen ötleteket látni, mert megjön hozzá a kedvem és legközelebb ha hasonló történik velem akkor nem gondolkozok majd hanem varrok! :)
Bocsi, hogy ennyit írok, csak még eszembe jutott, hogy múltkor a turiban egy baromi jó függönyanyagot turizott ki a csaj előttem, azt én is elvittem volna!!! Gyönyörű volt!
Most maradék anyagokból gyerekeknek fogok varrni halacskás játékot! :)
Emlékszem nagyanyám miket tudott nekünk varrni, régi ruhákból, toldozta, foldozta és szuper ruha lett belőle! Éjszakánként csinálta! :) Mondjuk én ennyire nem, egy szoknyát, és egy nadrágot meg tudok varrni gumis derékkal, de aztán annyi!:)
Mindig is csodáltam azokat, akik ennyire kreatívak, és van idejük, türelmük az ilyen varázslatos dolgokhoz! Mert csuda jó cuccokat lehet így létrehozni! :)
Én személy szerint szeretek turiban ruhákat vadászni…de csakis a pont jó darabokat veszem meg.