Biztos láttátok már, nem is egyszer, hiszen közel tíz éves filmről van szó. De nézzétek meg még egyszer, úgy, hogy nem arra figyeltek, hogy milyen viccesek a cápák (nagyon), a fogorvosi szakkifejezésekkel dobálózó akváriumi halak (szintén nagyon) meg a sirályok (ők is), mert az alapsztori olyan, amivel mindannyian tudunk azonosulni, bárhány évesek is legyünk.
Adott ugyanis valaki, akit veszteség ért, és annyira sokkolta, hogy onnantól kezdve bezárkózik. Fél az élettől, fél a kalandtól, és képtelen megélni a napokat olyannak, amilyenek, mert csak az lebeg a szem előtt, hogy “de mi lesz, ha megint baj lesz”, és ez teljesen megbénítja abban, hogy bármit is csináljon, csak túlél, akkor is, ha nincs életveszélyben. Mentálisan életveszélyben van, mert minden helyzetet úgy él meg, hogy “jaj lehet hogy most lesz baj”. Márpedig a “baj” nem attól nem történik meg, hogy felkészülten előre parázik rá, és attól se fog kevésbé megtörténni, ha nem gondol rá – úgyis jön, ha jönnie kell, a kérdés csak az, hogy amíg nincs, addig is stresszben él, vagy bőven elég majd akkor, ha szükség van rá. Élettől félő hősünkkel megtörténik a legnagyobb félelme: újabb veszteség éri – elveszik tőle a fiát, akivel eddig főleg félelem-alapú vezényszavakból álló kapcsolata volt (ne menj oda, vigyázz, leesel, fel ne mássz…). Ez a veszteség azonban annak a kezdete, hogy kizökkentse őt az eddigi tudatállapotból, a folyamatos parából, és ehhez külső segítséget is kap egy barát személyében.
Dory (magyarban Szenilla) bohókásnak és felelőtlennek tűnik, pedig szerintem sokkal több van mögötte. Nekem ő a kedvenc szereplőm. :) A memóriazavara miatt megvan az a szabadsága, hogy nem húzza le a múlt, és teljes mértékben a jelenben tud lenni, mindent azon a szinten értékel, ahol éppen most van, és nem befolyásolja sem múltbéli élmény, sem jövőbeli elvárás. Dory legfontosabb szerepe (bocs, angolul jobban szeretem a neveket meg a szöveget is), hogy segítsen Marlinnak, félős főhősünknek egy kicsit lelazulni és élvezni az életet, annak minden kalandjával és tragédiájával együtt. A sokszor ismételt “Ússz és evezz” dalocska Dory legnagyobb mozgatórugója, ami magyarul sajnos nem tartalmazza azt a mélységet, amit az eredeti: Just keep swimming. Csak ússz tovább. Akkor is, ha nehéz, akkor is, ha nem tudod, mihez kezdj — csak menj. Marlin panaszkodik is rá, hogy beleragad a dal a fejébe, de nem baj, ez a dolga egy igazi mantrának, hogy akkor is pörögjön odabenn, amikor a felszínen mással foglalkozol. Dory azonban nem hülye – nem azért vidám, mert ostoba, és nem azért, mert nem tudja, hogy nehéz az élet. (Elég csak az utolsó monológjára gondolni, a szívfájdalommal együtt – nagyon is tudja, hogy milyen egyedül.) Amikor a bálnában vannak, és szól Marlinnak, hogy “let it go“, engedje el – a bálnába kapaszkodást, az elveibe kapaszkodást, a téves azonosulásait -, Marlin egy utolsó, félelemmel teli kérdést szegez neki: “Honnan tudod, hogy nem lesz baj?” “Nem tudom.” Ennyi. Nem hazudja azt, hogy minden rendben lesz. Lehet, hogy nem lesz. De bízik, mert csak úgy lehet élni. És Marlin elengedi, és Marlin megtanul bízni magában, a fiában, az életben, és örömmel vár minden napot, bármit is hozzon. Mert ha semmi sem történik, az valóban nagyon unalmas.
Milyen jó, hogy írtál erről, mostanában feltétlenül újra kell néznem! :)
Abszolút kedvenc, rengetegszer láttam és felfedeztem benne ezt a vonalat… DE ahogy most leírtad LIBABŐRÖZTEM!!!!!!!!!!!!!!! (ilyen még nem volt, hogy olvasás váltson ki ilyet belőlem!) (Zene, elő ének, videó igen, de karakterek egymás után! Köszönöm az élményt!
Van még egy rész, ami lehet hogy csak belemagyarázok, de amikor a tengeralattjáró lesodorja őket az árokba és a mélytengeri hal világító csápját nézik, és szinte elvarázsolódnak, az olyan, mint amikor valaki szintén elmerül túlságosan is a problémái elől valamibe (vallás, szg játék, virtuális lét, stb…) ott boldog, szabad, de a valóságban nem az…
Igen, vagy drog, alkohol… Ideig-óráig leköt, de aztán rosszabb.
Tegnap estére leszedtük a netről a filmet. A gyerekek már többször végignézték már, de hősiesen újra végig nézték velem! Grimaszokból leolvasható volt h kicsit unják már. Mikor a végén megköszöntem nekik, h ilyen hősiesen végig nézték, hát az a hálás tekintett… Hálából aznap este már nem is használtam a gépet. Azok a színek, látvány… Szóval köszönöm az ötletet.
Én is nagyon szeretem és nekem az első perctől valami hasonlót jelentett..) <3 Ugyanúgy, ahogy nem "csak" mesének látom a Toy Storyt,a Jégkorszakot vagy a Szörny Rt.-t sem.:) Olyan jó volt ezt MOST olvasni, Via! :)
Nagy kedvencem ez a mese, mert mindig megnevettet.
Néha az is elég, hogy a DVD menüjét bekapcsoljam, tétovázzak és meghallgassam Pizsi könyörgését:
-Kérlek, VÁLASSZ!
Már ennyitől jó kedvre derülök.
Kedves Via! Nekem ez volt eddig a legjobb írásod!
Annyira igazad van és szerintem mindenkiben tudat alatt ott volt ez a mondanivaló, csak így lecsupaszítva és egybeszedve nem gondoljuk végig.
Én személy szerint kérnék még hasonlókat :)
GRATULÁLOK!!! és KÖSZÖNÖM!!!!
UI. vajon hogy lett Doryból Szenilla és főleg Marlinból Pizsi???
@Pollaviki: Szabó Magda Mózes egy huszonkettő c. regényében pont a szülő-gyerek kapcsolatról ír, a túlzott ragaszkodásról, és a gyerekemért éltem, ő volt az életem típusú szülőről is, hogy ez mennyire egészségtelenné válhat, hogy nyomorodhat meg a gyerek a felelősség alatt .. de én nem adnám oda egyik könyvet sem az anyósodnak ezt főleg nem, mert nagyon erős jellemábrázolások vannak benne és nagyon sértő lehet és megoldást sem fog semmire sem hozni.
A problémákról beszélni kell, ha nem megy, akkor ritkán de tisztelettel találkozni. Egy-két napot/órát mindenhol ki lehet bírni, és azért annyira rossz ember nem lehet ha pont az ő elvei által nevelt fiába szerettél bele:) :)
Köszönöm az életvezetési tanácsokat :), a Mózes egy huszonkettőt meg sem fordult a fejemben, hogy odaadjam az anyósomnak. Ha legközelebb ritkán de tisztelettel találkozom vele, akkor azért megpróbálkozom Popper Péterrel, hátha valami beépül…
Kedves vagy, köszönöm. :) Ha lesz még bennem efféle mondanivaló, nem tartom magamban! :)
Úgy lett a nevük, hogy azt gondolták, hogy a magyar gyerekeknek kell valami vicceskedő “beszélő név”. Így lett a full ausztrál Bruce-ból Protkó, Nigel-ből Iszák, stb. stb.
Ez volt az elsőrandis filmünk 8éve:)))
Ha jól emlékszem a Lélekrágcsálókban is van, most épp a szüleimnél a könyv, de anyámnak sem ment át az üzenet. Szerintem az anyósok is ilyenek, nem veszik a lapot :)
:))) azért reménykedni ér?
Én rengetegszer láttam, az angol verzió szerintem is sokkal jobb! Hogy hívhatják Bruce-t magyarul Protkónak? :)
Kata27, megmondanád Popper melyik könyvében ír a gyermek féltésről? Szívesen megvenném az anyósomnak…
Őrület, ezerszer láttam, imádom… de ebbe eddig nem gondoltam bele. És valahogy ahogy a végére értem az elemzésednek, az Utas és holdvilág utolsó mondata ugrott be. Ami miatt elolvastam a könyvet. Pedig nem is erről szól.
Úgy kb 10x láttam ezt a mesét (megvan VHS-en), de ezt a gondolatmenetet valahogy eddig nem fedeztem fel benne. :) Mindenesetre érdekes és elgondolkodtató.
Nincs kihangsúlyozva annyira, hogy oda legyen nyilazva, de – nekem – ez a lényeg. A rész végén a szokásos iskolábamenéskor már Marlin az, aki lelkesen ébresztgeti a fiát, és nem fordítva, mert újra megtalálta magában az elveszett kalandvágyó gyereket, aki képes nevetni. Először akkor lazul, amikor a mélyben megküzdenek a világítós hallal – nekiáll nevetni és énekelni (“nem leszünk vacsi”), majd a medúzáknál próbálja játékként felfogni a dolgot, és végül ő is élvezni kezdi, a teknőstől tanul lazulós szülői tanácsokat (lesz ami lesz), majd csúszdázik egy nagyot. Ez az út vezet oda, hogy amikor Dory a hálóba kerül, engedi a fiát, hogy kezdeményező legyen, mert bízik benne.
Én még nem láttam, ezt a túlaggódó szülő típust ismerem személyesen :). Popper szerint, aki ilyen kórosan aggódik (persze más kérdés, hogy hány éves a kölök, és mikor jogos a féltés.), az nem bízik eléggé a gyermekében.
Ez a kedvenc családi filmünk. Legidősebbünk tudja az egész szöveget kívülről. Apát – ha parázik – konkrétan Pizsinek szólítják a gyerekek.
Kedvenc mondatunk a legutolsó. Gyakran idézzük is:
” -És most..?”
Na igen. :)) Amúgy valahogy csak kijutottak, mert a stáblista alatt már ott úszkálnak ők is! Én egyébként Lufival kiböketném a műanyagot. Vagy kirágnám. Jaqcues-nak ollója is van. :D