Délelőtt 17 fok volt, és fáztam. Most is csak húsz van. De ha süt a nap, akkor már van ereje. Na ilyenkor szoktam úgy öltözni, mintha tombolna a nyár, és inkább plusz rétegeket (hosszú ujjút, vékony pamutkardigánt) magammal vinni, ha feltámadna a szél vagy beborulna az ég a vihar miatt. Tegnap görög étteremben voltunk, megragadott a hangulat, ezért a spanakopita a fenti képen… meg kell csinálni. :) Lényegében fetás-spenótos rétes.
Hoztam verset is, beleszerettem. Műfordítást nem tudok produkálni, ha megjelent valahol magyarul és kommentekben megosztjátok, hálás leszek az angolul nem beszélő olvasók nevében is. :)
Szép napot!
Late Night
Late night and rain wakes me, a downpour,
wind thrashing in the leaves, huge
ears, huge feathers,
like some chased animal, a giant
dog or wild boar. Thunder & shivering
windows; from the tin roof
the rush of water.
I lie askew under the net,
tangled in damp cloth, salt in my hair.
When this clears there will be fireflies
& stars, brighter than anywhere,
which I could contemplate at times
of panic. Lightyears, think of it.
Screw poetry, it’s you I want,
your taste, rain
on you, mouth on your skin.
Margaret Atwood
Valakivel meg kell osztanom a mai nagy sikerélményemet, hiába múlt el már a hétfő. :)
Ma megérzés alapján elmentem egy turkálóba, ahova már nagyon rég mentem. A ruhák elhanyagolhatóak voltak, de azért pár otthoni darabot sikerült beszereznem. Viszont életemben először vettem egy cipőt (sosem gondoltam, hogy cipőt turkálóban fogok venni a fertőzések satöbbi miatt), amin látszott, hogy még ember lábán sose volt. Régóta tetszettek a lábujjnál nyitott balerinák, de nem tartottam olyan praktikusnak őket, hogy többezer forintért hazavigyek egyet, de ez kb. 300 forintomba került. Egyértelműen ajándék volt. Domestosos szivaccsal kipucoltam és már nem is lehet gond. :) Emellett beszereztem egy nagyon praktikus válltáskát, ami pár kapoccsal óriási méretűvé alakítható. Egyszerűen szuper napom volt.
A mai stílusom is kellőképp vidám volt: zöld pelikán mintás póló farmerrel.
Ebéd: csirkemellfilé sajtos bundában paradicsommal. Nasinak kölesgolyó és 1 darab Merci csoki. :)
Mottó: “A probléma az, hogy álomvilágban élünk, örökké a múltba, vagy a jövőbe nézünk, ahelyett, hogy élveznénk a jelen pillanatot.” (Bridget Jones)
Gratula a zsákmányhoz! :)
Köszönöm! :)
Egyébként nincs ötleted, hogy egy snassz nagy felületű fekete táskád hogyan lehetne valamivel feldobni?
(Egyik ismerősöm egyszer egy sima egyszínű felsőt filléres hajgumis-virágokkal annyira feldobott, hogy a felső végül alkalminak minősült)
Hú, fogalmam sincs, esetleg lecserélheted a fogantyúját, ha olyan, valami színes kendőre vagy fonott akármire, ha le tudod szedni róla valahogy. Ha még műbőr is szegény, akkor tényleg nem túl elegáns, idővel nagyon rozzant tud lenni.
stilus: irodai álca elegáns: feketenadrág, tűsarkú (valójában mezitlábas rohangászás),fekete rövidújjú kötött pulcsi, lila ujjatlan garbóval, hangsúlyos ékszerekkel
smink: semmi :)
ebéd: rendelt, ir diétás. (óvári csirkemell, diab párolt alma, barnarizs)
mottó: Mindjárt hétvége :)
Via, egész nap ezt a bejegyzést vártam :D
Stílus: itthoni :)
Ebéd: rántott tök, krumplival
mottó: csakazértis is meg fogom tanulni!
Via, lehet ma a mottó egy videó?
Ha igen, mindenkinek ajánlom!!!!! Remélem, h másra is úgy hat majd, mint rám.
https://www.youtube.com/watch?v=rF7Bv9Rjl0E
Az attól függ, hogy Rád hogy hatott…
hát ez elképesztő!!!! minden elismerésem az Apának! Nagyon köszönöm a videót!
Ó, ettől zokogtam… Köszönöm.
Ezt a videót már láttam, és lehet, én vagyok az egyetlen, de nekem rossz érzésem lett tőle. Szerintem önzőség, amit a srác elvár az apjától. Akkor is, ha sérült.
Én most találkoztam velük először, tehát csak ezt a videót ismerem, riportot, ilyesmit nem láttam, ezért talán butaságot kérdezek – de honnan tudod, hogy a srác várja ezt el az apjától? És hogy ez neki teher?
Mert egy emailben kaptam, ahol leírták előtte, hogy a srác szerette volna teljesíteni ezeket az egyenként sem rövid távokat (ha jól emlékszem, úszás-futás-bicikli, de már nem néztem végig újra a videót). Az apja akadékoskodott, de a srác mondta, hogy meg tudja csinálni. Ja, de nem ő csinálta meg, hanem az apukája.
Az apának persze biztos nem teher, vagy nem így fogja fel, de nálam ez az önzőség netovábbja.
Szerencsére nem személyesen, de az elég szűk családból van tapasztalatom sérült emberrel és az őróla élethosszig gondoskodó szülőkkel. Nekem az a meglátásom, hogy nemcsak a sérült ember, de a szülője is időnként erősen hátrányos helyzetűnek érzi magát, főleg ha az emberek reakcióit nézzük (vannak borzasztó kedvesek, van, aki csak zavarban van, de vannak olyanok, akiknek hála néha az egész emberiségtől meg lehet undorodni…). És nincs lélekemelőbb, mint amikor azt érzed, hogy meg tudtál adni neki valamit, hogy kicsit vissza tudtad adni a hitét – vagy a magad hitét – az emberiségben, az életben, kicsit átérezni, hogy nem vagy önmagad is fogyatékos, dilettáns attól, mert Urambocsá’ sérült gyermeked született. Van aggodalom, vannak nehézségek, vannak küzdelmek. De szerintem az, hogy hozzásegíted a gyermekedet valamihez, amire vágyik, de nem tudná elérni nélküled, csodálatos dolog. Egészséges gyermek esetén is, de ha még ennek tetejébe a szülő és a gyermek is megkapta a maga bántásait a társadalomtól azért, mert sérültek, mert mások, akkor szerintem még többet jelent, még többet ad.
Ebéd: halloumi paradicsomsalátával és zöldséges újburgonyával
Stílus: fekete felső türkiz kardigánnal, farmerrel + záporálló cipővel
Smink: egy kis púder – semmi több
Ebéd: vegyes zöldség és csirkemell római tálban sütve
Stílus: hajpánt
Smink: hosszú szempillák
Mottó: “I want to put a ding in the universe.” (Steve Jobs)
Ami a fenti mottót illeti, minő meglepő, de ezek szerint mi igazi szerelmesek vagyunk – több bennünk a bolondság, mint a szenvedély. :)
Stílus: matrózblúz kardigánnal, balerina és esernyő :)
Ebéd: rántott patiszon rizs és tartár mártás
Smink: kék szemfestés (a blúzomhoz) és áttetsző szájfény
Mottó: Senki sem az aminek látszik!
stílus: smart casual – blézer, sötét farmer és tűsarkú (állásinterjúra…)
ebéd: egy isteni pasta a Vapiano-ban :)
smink: hétköznapos munkahelyi minimál
mottó: ne parázz – nem az életed múlik rajta! ;)
Margaret…bocs!
stílus: boyfriend blézer, barack felső, drapp nadrág, magassarkú.
ebéd: sült keszeg volt.=)
smink: barna és barack
mottó: Arra van időd, amire tényleg akarod, hogy legyen.
ÁÁÁÁ, imádom Margarat Atwoodot!!!!:))))))