Különleges érzés, amikor egyszerre csinálunk valamit egymástól függetlenül. Mint amikor megfogadod a kedveseddel, hogy egyszerre hallgatjátok a rádiót este, és talán adják a kedvenc számotokat, vagy egyszerre nézitek a teliholdat, és közelinek érzitek egymást, pedig távol vagytok egymástól. Láthatatlan kapocs. Öregszem; még el se kezdődött, már könnyekig hatódtam az Olimpiától, pedig csak egy összefoglalót láttam a lángvivőkről. Egyszerre csinálunk valamit, aminek talán jelentősége… úgy, mint mi itt, a kihívásnál, már harminc hete. Szeretném hinni, hogy ennek van ereje. Hogy tíz-húsz-száz-ezer ember korra, társadalmi helyzetre, mindenre tekintet nélkül egyszerre táncol, egyszerre rajzol, egyszerre mond igent, nemet, rúzsoz, főz könyvből, megy piacra, levelet ír, verset olvas — csak úgy, szívből, igazán. Ez már majdnem mozgalom… :) ♥
Ez a mi kis Olimpiánk, nap mint nap megmérkőzünk saját magunkkal és egymással, futunk, rohanunk, örömünkben sírunk, kínunkban nevetünk, mikor hogy sikerül… De, ahogy az angolok olyan jól mondják, we’re all in this together. És a nap végén ez csak egy játék, amit együtt játszunk.
Nincs most kihívásom Nektek. Csak szeretnék kiosztani egy virtuális aranyérmet mindenkinek, és megköszönni, hogy itt vagytok, és hogy – remélem – itt lesztek holnap is. Mert – makacsul hiszek benne, és nézzétek el, hogy érzelgős vagyok –, igenis számít, hogy együtt írjuk csütörtökönként a kis listánkat, együtt spirálozzuk a szempillánkat, sikáljuk a mosogatót, és hogy jövő héten együtt fogunk bőgni, amikor fellép a dobogóra az, akinek szurkoltunk…
Nekem megvolt a kihívás: sikeres regisztráció ide, na ezért még nem jár más csak aranyér, aranyérem nem :)
Jelentem átéltem a nyitóünnepség izgalmát és meg is hatódtam. Az pedig felettébb tetszett, hogy Jaques Rogge kiemelte, hogy most először minden küldöttségnek van női résztvevője és kissé hatásvadász módon a kendős (talán iráni) sportoló mosolyát vágták be. A láng “kivitelezése” is nagyon tetszett és megható volt, hogy az “öregek” áldásával fiatalok gyújtották meg, többen, mert csak együtt van érteleme… Legalábbis nekem ez volt az üzenete.
Hát akkor jó estét, jó szurkolást! :)
Azért az aranyeret utasítsd vissza! :)) Nem menő.
tudom :(
♥ Ez bizony így van, együtt :) Köszönöm, hogy közétek tartozhatom :)
Biztos, hogy van ereje, ha egyszerre ennyi ember összefog valamiért, gondol valamire, tesz valamit…
Mikor fáradtan hazaérek a munkából,és arra gondolok, most még mosogatót kell fényesítenem, erőt ad ez a sok ismeretlen ember, akik velem együtt fényesítik a mosogatót. Talán viccesen hangzik, de ez nem csupán rólunk szól, hanem a körülöttünk élőkről is: jobban érzem magam a fényes mosogatótól, ezért többet mosolygok majd a szerelmemre, aki ennek örül, sőt, ha meglátja a szép mosogatót, annak is örülni fog, és büszke lesz rám. És ez most csak egy egyszerű példa! :)
Az Olimpia sem csak a résztvevőkről szól: egy egész országot tehetnek boldogabbá, és tudom, hogy fognak is! :) Hajrá! :)
Szorítsunk együtt a sportolókért az olimpián, és máshol is.
A tesóm ma lesz ironman! 4 km úszás, 180 km biciklizés, 40 km futás, mindezt 16 óra alatt! Sokat készült rá, és annyira szorítok neki, hogy meghatódom közben, és csak bőgnék. Meghajolok a kitartása előtt.
Via neked is aranyérem jár a munkádért! Le a kalappal!
Ez nehez kihivas(:, hogy nincs…egyebkent nagy olimpia-rajongo vagyok, imadom, foleg most, hogy az egyik legjobb baratom is ott van a versenyzok kozott. Nagyon buszke vagyok ra….Egyebkent nagyon meghato volt a megnyito….
Ki az? De izgalmas lehet!
Nekem kihívás, hogy nincs kihívás. :)
Olimpia idején olyan sportot is nézek, amik amúgy nem érdekelnek. Egy maratont, vagy gyaloglást is végigizgulok és megkönnyebbülök, amikor erejükön felül végre beérkeznek a célba.
Egyetértek a többiekkel: aranyat Viának!!:)) amúgy engem teljesen hidegen hagy az olimpia, ahhoz hogy megnézzem, Sherlocknak kellene közvetítenie…:)
Nem közvetítené. Booooring. És előre megmondaná, hogy ki nyer. :))
Én a másik véglet vagyok: még így 23 éves fejjel sem tudom igazán átérezni, mit jelent egy magyar (v bármilyen más nemzeti) arany az olimpián. Még akkor se, amikor a mi szuper férfi víziliabda-válogatottunk áll a dobogón. De azért mindig nézem a játékokat – talán egyszer majd megértem, mit is jelent ez az egész… :)
Addigis: hajrá MI és hajrá Via! :)
Nem tudom, hogy mivel foglalkozol, de képzeld el, hogy a munkádat csak 2 évente ismerik el (eb-k/vb-k), de az igazi elismerést csak 4 évente kaphatod meg. Ezért dolgozol éjt nappalá téve évekig, időt, pénzt nem sajnálva, a családod úgy szintén. Félreteszel minden nyűgőt a hajnali felkelésekkor, amikor nem eheted azt, amit megkívánsz, mert tartanod kell a súlyod a verseny miatt pöccre pontosan, erre teszel fel sok-sok évet. Aztán négyévente annyian láthatják a felkészültségedet, amennyien semmilyen más sportesemény alkalmával. De a kudarcodat is, szerintem ehhez óriási bátorság kell a kitartáson, önfegyelmen túl. Számomra ez lenyűgöző és csodálatra méltó. Persze tudom, hogy már régen nemcsak a tehetségről van szó, de azért akkor is hinni akarom, hogy azt nem lehet teljesen kivenni a számításból. Példakép lehetsz, felelősséged van. Látják olyan emberek is, akik azt sem tudják, hol van az a kicsi ország, de megjegyzik, ha őket győzzük le, “ez igen, a magyarok jók ebben, kitartóak, tehetségesek, jóképűek” ;). Országimázs, “ingyen”-reklám, felelősség. Másrészt prózaian: életjáradék és fizu, tanulási lehetőség, stb.
Mi meg megvívjuk a saját kis harcainkat naponta, amik nem lebecsülendők, de azért elképesztő látni, hogy még nagyobb teljesítményekre is képes az emberi test és elme. Meg együtt van sok-sok ember, akiknek azonos a céljuk: nyerni :) sportszerűség, világbéké és társai… csipp-csöpp… nekem ezt jelenti az olimpia és az arany, de soha sem voltam él (sőt még amatőr)sportoló, csak elképzelem, hogy milyen lehet.
Közhelygyűjtésemnek ezennel vége :)
Én a sportolók teljesítményének vitathatatlanul kijáró megbecsülés mellett főként azt szeretem az Olimpiában, hogy együtt vagyunk, és egy jó célért fogunk össze. Sajnos hozzá kell tennem, hogy kivételesen. Nekem nagyon jó érzés látni, hogy gyakorlatilag önzetlenül szurkolunk azoknak a fiúknak, lányoknak, férfiaknak, nőknek, akikhez lényegében semmi közünk. Azt akarjuk, hogy sikeresek legyenek, mert valahol az ő sikerünk a miénk is. Pedig ugyanígy szurkolhatnánk a szomszéd kislánynak, akit felvettek a jogi egyetemre, vagy az ex-alkoholista férfinak, aki szeretné, ha az élete 180°C-os fordulatot venne, és mindent meg is tesz érte. Az ő sikerük is lehetne a mi sikerünk – sikeres “jó emberek” lehetünk, ha szurkolunk nekik. :)
Olyan sokszor van az, hogy lakótársainkat, kortársainkat, honfitársainkat csak fúrni tudjuk – “miért van neki, biztos nem tiszta úton szerezte, nekem miért nincs”, stb. stb. -, és nekem hihetetlenül felüdülés azt látni az Olimpia kapcsán, hogy basszus, megy ez, tudunk mi tiszta szívből drukkolni, önzés nélkül jót kívánni másoknak. Csak valamiért ez az emberek egy részének négy évente egyszer jön elő… Én ilyenkor mindig abban bízom, hogy annyira megrészegíti őket ez az érzés, hogy az olimpia után sem hagyják abba. És nem mutogatnak, szabotálnak többé, és nem lesznek irigyek, és a saját házuk táján kezdenek el sepregetni, és segítenek magukon és másokon… :)
A legfényesebb aranyérem Téged illet. Nélküled nem lennénk ilyen inspiráltak és naprakészek : ) Hajrá! Jó szurkolást!
Ölellek, Via. :)
Az olimpián én is mindig meghatódok – ez a mostani különösen szívet tépő lesz, mert tavaly meghalt anyukám, aki a legnagyobb sportrajongó volt a családban, szabadságot vett ki minden olimpia idejére, hogy nézni tudja a játékokat… Nélküle már sosem lesz ugyanaz, de ez egy megfelelő időszak, hogy gyakrabban emlékezzek meg róla, és mostanra talán eljutottam oda, hogy ezt már ne csak fájdalommal tegyem.
Ami a kihívásokat illeti, és úgy általában a blogodat, szerintem is számít, ami itt történik, csodállak is érte, mint forrást, és téged tartalak szem előtt követendő példának. :) Zsebelj be te is egy megérdemelt aranyat tőlünk! ;)
Így is van. HAJRÁ Magyarok, hajrá Mi, hajrá VIA :)) (igen, általában én is gyomorgörccsel szurkolok és meghatódom)
Az általad kiosztott aranyérmeket Neked köszönhetjük, és igen. Itt leszünk holnap is. Meg azután is… :D és Együtt nézzük az Olimpiát! :)))
Nézzük, nézzük, én tapsoltam gyönyörűségemben… Bond, Voldemort, Mary Poppins, Rowan Atkinson… áááá!!!
This is for everyone. ♥
Láttátok, ki nyitotta meg az angol közvetítést? Na ki? https://www.youtube.com/watch?v=qEo-xDHE5RQ
Olyan rohadt büszke vagyok rá. Megérdemli. Mindenki megérdemel mindent. ♥
Épp kérdezni akartam, hogy de hol marad a mi Sherlockunk?! :D (sajnos az elejét épp nem láttam, vagy a magyar tévében nem ez ment?)
Szerintem ez nem ment. Én egy ideig a BBC livestream-et néztem, aztán valahol Kenneth Branagh magasságában befagyott, akkor váltottam át az m1-re.
Valami lesz még. Vagy Doctor Who. Ne már, hogy nincs Doctor Who.
ha ez számít, én 16 leszek októberben, de mindenféle sporteseményen képes vagyok meghatódni, még egy random focimeccsen is.=) jó szurkolást Nektek!♥