A kerékvágás néha unalmas, ugyanoda visz, ami ha valami újat akarunk kitalálni, nem túl előnyös. Körbe-körbe járás helyett íme néhány trükk, ami nekem bevált, ha feje tetejére akarom állítani az ötleteket…
Írd össze a teendőidet, hogy mit kéne kitalálnod (megírnod/megfogalmaznod), aztán utána csinálj valami teljesen mást. Komolyan. Agatha Christie is mosogatás közben találta ki a krimijeit (talán mert annyira utálta, hogy gyilkos gondolatai támadtak). Szóval takaríts, hallgass zenét, táncolj, sétálj egyet, zuhanyozz le (és moss hajat). Még le is dőlhetsz egy kicsit pihenni, a háttérben futni fog a kreatív alkalmazásod. Magamon úgy vettem észre, hogy ha más infóval tömöm a fejemet (filmet nézek, olvasok), akkor az befolyásolja a szellemi munka hatékonyságát, úgyhogy inkább hagyom csendben zümmögni a programot, és olyannal kötöm le magam, amihez nem kell gondolkodni.
Szállj el, és találd ki a legőrültebb dolgokat. Válaszolj direkt hülyeségeket, rossz válaszokat a saját kérdéseidre, dobd el az agyadat, és ne gondolkodj. Hova utazzunk nyaralni? A júra korba! Oda ugyan nem lehet, de egy dínós kiállításra ellátogathattok. A félrement ötletekből is lehetnek nagyon jó ötletek, ha továbbgondolod őket.
Asszociálj – fogj egy papírt (lehet A3-as is, én szeretek terjengősen nyilazni egyik buborékból a másikba), és térképezd fel az ötleteidet. Írj le egy fogalmat, írj hozzá még ötöt, ami eszedbe jut róla, aztán ami azokról jut eszedbe, és így tovább. Csoportosítd, tematizáld őket, és máris kész vannak a kész kis egységeid, amik egy dolgozathoz, bulihoz, cikkhez stb. kellenek.
Kérdezz! Sokszor annyira belemelegszünk a saját gondjainkba, hogy már nem látunk túl rajtuk. Kérdezz meg valakit, akinek semmi vesztenivalója nincs az ügyben. Mit választana a helyedben? Mi érdekli, mi foglalkoztatja? A túl erős kötődés árthat a folytatásnak, de a külső szemszögből kölcsönözhetünk egy kis lazaságot.
Vezess inspirációs naplót (amibe kerülhet idézetektől fotókon át bármi), és lapozd fel, ha megakadtál. A Pinterest vagy a Tumblr online verzióban ugyanilyen célt szolgálhat, de a képeket egyszerű kinyomtatni, beragasztani, és utána teleírkálhatod a saját füzetedet egy személyesebb végeredményért.
Ha nem megy, ne erőltesd. Mindig Csupacsont jut eszembe az Én és Őkből, ahogy ül az írógép előtt, és nyomogatja az X-eit hullafáradtan… ahelyett, hogy hagyta volna az egészet a fenébe, engedhetett volna magának egy (vagy urambocsá’ két) óra szabadidőt, aztán feltöltődve folytatta volna a munkáját. 8 óra szorgalmas, de eredménytelen önkínzás kontra 2 óra pihenés és 6 óra termékeny munka. Na, melyik a jobb?
Változtass helyszínt. Ülj a földre, feküdj az ágyra, az íróasztalod helyett dolgozz a konyhaasztalon. Ha van kert, cuccolj ki oda, és ott írogasd az asszociációs térképedet – a környezetváltozás segíthet.
X mit tenne? Ki a példaképed azon a területen, amin épp tevékenykedsz? Ki szervezte a legjobb szülinapi zsúrokat, hogyan érvelt a kedvenc esszéíród, mit válaszolna a legbelevalóbb csaj, mit csinált a kedvenc terveződ? Próbálj a fejével gondolkodni!
U.i: Ez a bejegyzés most úgy született, hogy “jaj rég írtam miért ne-t, miről írjak benne?! – írok arról, hogy mit csinálok, ha nem tudom, hogy miről írjak”. ;)
Nekem a napi rohangászás közben épp annyi időm van, hogy pár szóban felírjam a világmegváltó gondolatokat. Este viszont a “csendésbéke” szakaszban nyugodtan átgondolom, bővítem stb.
Imádok agyalni ezeken a Miket lehetne, kéne, szeretnék kérdéseken.
A bejegyzésed után egyből a speckó tanfolyamok ugrottak be amiket elvégezhetnék… :) még rágondolni is jó!
Listázva, rangsorolva!
Köszi
He-he, én a lányom növekedésével leszek egyre kreatívabb, főleg figyelemelterelés témában :)
Ma épp ezt akartam tenni, kimenni a kertbe és a füvön ücsörögve elengedni az agyam, hátha kisül belőle valami. :) Nagyon jól jön ez a post a megakadós, “szürke hályogos” napokon. Na, elő a színesekkel!
Annyira szeretem ezt a sorozatodat (is) :))
Én imádok színeket használni. Van egy színes ceruza- filc gyűjteményem, de a tűfilcek a kedvenceim: türkiz, királykék, fűzöld, piros, lila… :) + urban:eve-t olvasok. régi- új bejegyzések = mindentől megindul a fantáziám és alkotni támad kedvem :)
Jaj, Csupacsont! Az mennyire jó könyv! De jó, hogy eszembe juttattad! :)
az én szám sarka is ott szaladt fel a fülemig:)) úgyis jön a nyaralás, ideje lesz elővenni újra:)
Egyszer elmegyünk San Mametébe. Nem tudom, mit csinálunk ott, de rajta van mindkettőnk bakancslistáján. A múltkor megnéztük a Google Mapsen…
Ez a cikked is nagyon tetszik. Jók, a gyakorlatias, kreatív ötletek. Nem tudom, hogy ismered-e, de nagyon sok gondolatod szinkronban van az agykontrollal valamint a Sikerkód nevű programmal (ezekről és a saját blogomban írtam ^^)
Szóval ezek tényleg működőképes, hasznos, kreatív ötleteket serkentő tippek. :) :)
Össze vagyunk hangolódva, én meg az elmetérképezésről írtam pont tegnap. :)
A Sikerkód nekem is nagyon bejött. Az agykontroll is, de a Sikerkód még hozzáadta azt a gyakorlatias, rendszerezős, listaírós, szervezős pluszt, ami nekem kedvemre való. Végül is ezek a dolgok nagyon jól kombinálhatóak.
Nem volt szándékos a hasonlóság, nem mozgok ilyen területen. :) A Sikerkód mennyire hagyja ki a képletből a “kemény munka” és a “szerencse” nevű faktorokat? Mert ha nem, akkor az már jó jel. Ha univerzummal és vonzással dobálózik, akkor én leszek az a picike sikító pont a horizonton, aki egyre csak távolodik… :))
A vonzással dobálózik, azt nem lehet megúszni. :) De tőled sem áll ez olyan messze, még ha nem is kifejezetten így hívod vagy ilyen formában hiszel benne, hiszen a te blogodból is árad a pozitív hozzáállás fontossága, márpedig a vonzás erről szól. Ha pozitívan állunk hozzá a dolgokhoz, sokkal könnyebben történnek velünk jó dolgok, mint ha bekucorodunk a sarokba és sírdogálunk. Aztán hogy ezt úgy hívjuk, hogy Univerzum, Isten, Sors, Szerencse, az már ízlés dolga.
Ami a kemény munkát illeti, arra irányul a dolog, hogy hogyan találd meg azt a célt, tevékenységet, ami összhangban van veled, a belső motivációiddal, és így a kemény munka részint nem olyan kemény, részint meg könnyebben rászánja magát az ember, ha a tevékenysége iránti szeretet, elhivatottság hajtja, mintha csak robotol muszájból valamiért, amiben nem hisz. Nagy vonalakban és igen durván leegyszerűsítve így lehet kevesebb befektetett energiával produktívabbnak lenni és sikereket elérni.
Nálunk agykontroll tanfolyamon ajánlotta a Sikerkódot az oktató, azzal a felkiáltással, hogy végül is az alapelvek ugyanazok: pozitív gondolkodás, vizualizáció, kilépni a gondolkodás “begyöpösödött”, megszokott medréből (ahogy például itt is írod a bejegyzésben). Az agykontrollban kicsit több a spirituális rész, a Sikerkód inkább gyakorlat-orientált, bár ez nem éles határ, inkább csak súlypont-különbség.
Az igaz, hogy fontosnak tartom a pozitív hozzáállást, de nem azért, hogy utána fejen találjon az áhított Ferrarim, amit vizualizáltam magamnak, hanem mert egyszerűen így jobb élni. :) És én azt is fontosnak tartom, hogy a negatív érzéseket is éljük meg, mert az elnyomás ártalmasabb, mint egy-egy jó bőgés.
Nekem a vonzásnak a bűntudat-keltő oldala nem szimpatikus, de erről már írtam itt párszor. A “nem gondoltad elég pozitívan” meg a “biztos azért történt rossz, mert bevonzottad”. Én úgy gondolom, hogy a cselekvésen túl mindenki csak azért felelős, hogy hogyan reagál a vele történt dolgokra (igenis van, amit nem mi szabályzunk!), és ezekből hozhat ki pozitív meg negatív élményt is, de hogy az egész sorsát rátestálni azzal, hogy “hát, te vonzottad be magadnak a betegséget / munkanélküliséget / világválságot / holokausztot”… (Nem hülyülök, Hicksék szerint akinél kopogott a Gestapo, az nem volt elég pozitív — majdnem felgyújtottam a könyvet.) Szóval nem. Ez a része határozott, nagy nem.
Érdekes olvasmány: https://www.nytimes.com/2012/08/05/opinion/sunday/the-positive-power-of-negative-thinking.html
Ez is azt emeli ki, hogy a túl görcsös pozitív gondolkodás (“nem szabad negatívat, mert bevonzom, jaj mi lesz, jaj ne legyek szomorú”) többet árt, mint használ. A könyvekben és a kódokban pedig gyakran az ördögtől valónak állítják be a negatív gondolatokat, és sokan nem elég intelligensek ahhoz, hogy szűrjék ezeket a könyveket; egy-az-egyben átveszik őket, és bűntudatot keltenek magukban és másokban is. Nem mindenki, nyilván vannak kivételek (pl. sejtem Te is), de sokan így használják.
Újra oda kell jutnom, hogy mindent mértékkel… :))
Hickséket nem ismerem (a nevüket igen, a munkásságukat nem), de nem hangzik jól…
Lehet, hogy az agykontrollal szemben lenne kis fenntartásod (picit “térítős”), de a Sikerkód szerintem tetszene neked. A nulladik szabály, amit agyonsulykolnak: E + R = V – esemény + reakció = végeredmény, azaz pontosan, amit írtál: vannak események, amiknek megtörténtét nem tudjuk befolyásolni, a végeredményt azonban nemcsak ez adja, hanem a rá adott reakciónk is. Ezt hívja Jack Canfield (az ő tréningjeinek magyarítása a Sikerkód) úgy, hogy 100%-os felelősségvállalás – ahelyett, hogy az eseményekre panaszkodnál, mindig vállald fel, hogy változtatsz a reakciódon, hogy megfelelő eredményre juss.
Áááh, semmiképp sem jó, ha valaki ekkora súlyként fogja fel ezt a dolgot. Persze ha valami tarthatatlan, kényelmetlen élethelyzetben vagyunk, át lehet gondolni, hogyan “vonzottuk” ezt magunkhoz, hogyan “teremtettük meg”, azaz milyen hibákat követtünk el, mikor adtunk rossz reakciót. De semmi értelme nincs, ha ezt nem arra használjuk fel, hogy tanuljunk belőle és legközelebb jobban csináljuk…
Ami a “Ferrarival való fejbedobást” illeti. :D Szerintem ez a vonzás-dolog (számomra legalábbis) nem arról szól, hogy én bejelentem, hogy kérek szépen egy Ferrarit, aztán egy mindenek felett álló csodahatalom rögtön a kezébe veszi az irányítást, és másnap már be is kopogtat a slusszkulcsommal. Ellenben ha elég sokat foglalkozom a Ferrari gondolatával, akkor kiéleződik rá a figyelmem, és nagyobb eséllyel akad meg a szemem a “használt Ferrari eladó”, vagy “nyárvégi kiárusítás Ferrari szaküzletünkben” vagy “nyerj egy Ferrarit” hirdetéseken, és így valóban eltalál hozzám az, amit “megrendeltem az Univerzumtól”.
A sírásban én is hiszek. :) Részben. Már úgy értem, magamból és a saját sírásaimból kiindulva. Van, amire feltétlen szükség van. Például mióta anya meghalt, természetszerűen vannak ilyen “feloldozó zokogásaim”. Ellenben mondjuk a vizsgaidőszakos zokogásaim, amikor csak úgy tocsogok az önsajnálatban, na azokról igazán le kellene szokni. :P
Hicksék találták ki a vonzósdit, tőlük nyúlta le Byrne, abból lett a Secret. Szép etikus kis csapat. :)) De senki nem mondhatja, hogy nem jött be nekik, hülyére keresték magukat! (És többen közülük adócsalásért ülnek. :D Biztos nem gondolkodtak elég pozitívan. :])
A Te Ferraris példád viszont nálam már nem a “vonzás”, hanem a “fókuszált figyelem” kategória. :) Azt hiszem, a vonzás kifejezéssel az a bajom, hogy van egyfajta sült galamb konnotációja is. Ülök, lóbálom a lábam, és “vonzom” be a jót, vagy a rosszat, aztán verem a fejem a falba, ha nem úgy sikerült, ahogy…
Szóval nálam az jött be, hogy kitalálom, hogy mit akarok (pontosan, egyik lépésről a másikra), keményen dolgozom érte, de aztán próbálok nem rágörcsölni, és rugalmasan kezelni a dolgokat, lesz ami lesz. Mindig a helyzethez és a körülményekhez idomulok. Barbamama. :))
Ehheh, Via, rossz vagy. :D Ilyen csemege hírek hozzám nem jutottak el. :P
Nos, én voltam pár ilyen tanfolyamon, szerintem elég jól sikerült kihangsúlyozniuk, hogy nem sült galamb jellegű a dolog, de előfordulhat, hogy sokan így fogják fel, és az tényleg nem egészséges. Én erre mindig azt szoktam mondani, hogy a vonzás meg a többi a “segíts magadon, Isten is megsegít” egyfajta megfogalmazása – tedd meg a magad dolgát, mind mentalitásban, mind cselekvésben, és akkor a Jóisten, vagy az Univerzum, vagy a Szerencse is hozzáteszi a magáét.
Igen, ezzel én is egyet értek. Inspiration has to find you working, mondta a Picasso is. :)
Azt hiszem, ezt még nem hallottam, de nagyon tetszik, viszem a motiváló idézeteim közé! :)
Köszönöm Timi, hogy ezeket leírtad!!!
Attól, hogy valamit félreértünk, vagy félremagyarázunk még igaz marad!!!
A FlyLady is jó módszer attól még, hogy mások máshogyan értelmezik, mint ahogy van…, ugye?
Mindenki mindenből azt hoz ki, amit akar. Ld. még atomfizika. :) De én kerülöm az olyanokat, akik inkább bombákat gyártanak belőle, mint energiát. Szóval ha valaki azzal esik nekem, amikor épp kijön a gyerekkori asztmámtól a laryngitisem, hogy “na, mi az, amit nem mondasz ki?”, akkor nem állok jót a péklapátomért. :D
Bocsi Via, de meglepődtem, hogy milyen ellenségesen állsz hozzá ehhez a témához. Olyan ez, mint amikor minket, vegákat, valaki lehord, hogy mi nem jól tudjuk, és a hús igenis kell, mi meg csak szenvedjünk a fehérjehiánytól. Kipróbálta milyen hús nélkül? Nem? Akkor erről ennyit. Te valszeg nem mentél bele eléggé részletesen a vonzásos-agykontrollos dologba, nem ért sikerélmény, ezért gondolkodol így. De tudod, rengetegen az egészségüket, sőt, életüket köszönhetik a módszernek. Én a páromat vonzottam be így, amikor megértettem a lényegét, vizsgakérdéseket tudtam meg alfában, lenyugtattam magam vizsgák előtt stb., szóval amíg nálam működik, addig teljesen hidegen hagy, hogy ezek a tanítók gennyesre keresik magukat. Sőt. Megérdemlik. Mellesleg nem Hicksék találták ki a “vonzósdit”. Erre való utalásokat már a Bibliában is lehet találni. Csak minden korba kellenek olyan emberek, akik az adott kor szintjén tudják tálalni a lényeget, mint pl. most a Secret. Ügyes marketingfogás, de ha a mostani ember sutba vágta a Bibliát, akkor kell valami emészthetőbb, amire ráharap. A mondanivaló ugyanaz.
Timivel úgy gondolom, felnőtt és értelmesen módon eljutottunk a közös nevezőre. Én többet nem szeretnék ebbe belemenni. Kérlek, olvasd újra, amit beszélgettünk, szerintem jó kis konklúzió lett a vége. :)
Elmetérkép, amiről írtál. Már számítógépes program formájában is létezik. Én már csak ezzel ötletelek.
Köszi, tudom! :) Én az angol nevét jobban szeretem, mind mapping, mert abban benne van az is, hogy feltérképezed, nem csak hogy térkép. De nem akartam szakszavazni. :) Nekem nagyon kell hozzá, hogy papír legyen és sok színes ceruza, gépen nem menne.
Különösen ötleteléshez én is sokkal jobban szeretem a papírt és a színes tollakat, jobban megmozgat. De a számítógépesnek is van előnye, például készítettem már úgy beadandót, hogy elmetérkép programban jegyzeteltem, és amikor végeztem, egy kattintással szöveges listává konvertálta, onnan pedig már csak icipici formázás és javítás kellett és voilá, készen volt a beadandó, nem kellett papírról az egészet újra beírni gépbe. Előadáson jegyzetelni, ötletelni, tervezni viszont én is csak papíron vagyok hajlandó. :)
hehe a vége tetszettt a legjobban :) hogy hogy született a bejegyzés :)