Gyerekkorom egyik kedvenc könyvsorozata volt Arthur Ransome kalandos-hajós regényfolyama a Walker gyerekekről és barátaikról a két világháború közötti Angliában. Vagány csapat voltak: sátorban aludtak, konzervből főztek, tejért jártak a farmra, vaktérképeket rajzoltak tele, öblöket neveztek el. Nagyon bírom a szülők lazaságát, ahogy a gyerekek önállóságát kezelik – segítenek csomagolni meg átgondolni, hogy mire lesz szükség, de gyakorlatilag minimális felnőtt felügyelettel küldik ki őket táborozni a “vadonba”. Ideális nyári olvasmány volt akkor is és most is – igen, még felnőtt fejjel is élvezem. :) A történetekben szépen keveredik az izgalom és a fantázia — persze izgalom alatt jórészt nem kell nagy dolgokra gondolni, kivéve a hetedik könyvben, amikor tengerre mennek és valódi veszélybe keverednek, viszont szépen tudják hasznosítani azt a tudást, amit előtte annyi nyáron át gyakoroltak a biztonságos vizeken. Gyerekként irigyeltem a szereplők önállóságát, talpraesettségét, tetszett a szabadság és a kreativitás, ahogy megélik a nyarat, és az a nyitottság, amivel kalandot tudtak teremteni azokból az eszközökből, amik rendelkezésükre álltak. Egy kis füves terület mindenhol van, nem kell kinn éjszakázni a sátorban a játékhoz, de ha még erdőben rohangálni meg patakokon átugrálni is lehet, a maga a tökély. :)
Pietari Posti illusztrációi
Ransome követhetően, izgalmasan ír – van, aki falnak megy a részletes leírásaitól, én még most is szeretem olvasgatni, hogy melyik csomagot hova pakolják a kis hajóban, meg hogy Susan hogy rendezi be a táborhelyet, és miből mit főz a kis csapatnak. :) Tíz éves kortól felfelé nemtől függetlenül bárkit beszippanthat az angol tóvidék világa.
Annak idején a Móra kiadó gondozásában öt könyv jelent meg magyarul (Fecskék és Fruskák, Fecske-völgy, Galambposta, Téli szünidő, Nem akartunk tengerre szállni), ezeket egymást érve váltottam ki a könyvtárból és olvastam éjszakákba nyúlóan. Később a Magyar Könyvklub újra kiadta a korábbi öt kötetet (ezeket meg is vettem), és kihozott még kettőt: a Titkos tengert és a Piktek és mártírokat. Most a bejegyzés miatti kutatás kapcsán láttam, hogy újabb két könyv jelent meg azóta magyarul, méghozzá a 3. és az utolsó, 12. kötet fordítása. Ezek a könyvek a kicsit “elszálltabbak” közül valók, mert itt nagyon összemosódik, hogy mi a valóság és mi a gyerekek fantáziája, és sokan arra voksolnak, hogy ezeket a történeteket teljes egészükben a gyerekek találták ki. Ezek mennek a kívánságlistámra. :)
A Lake District Nemzeti Park, ahol a könyvek játszódnak
Fecskék és Fruskák filmposzter (2016)
Fecskék és Fruskák sorozat
A sorozat kötetei időrendben, dőlt betűvel a magyar cím, amennyiben megjelent:
- Swallows and Amazons (1930) – Fecskék és Fruskák (online olvasható a MEKben!)
- Swallowdale (1931) – Fecskék és Fruskák, a felfedezők / Fecske-völgy (két különböző címmel is megjelent)
- Peter Duck (1932) – Fecskék és Fruskák, a kincskeresők
- Winter Holiday (1933) – Téli szünidő
- Coot Club (1934) – nem jelent meg, ebben csak a Dék szerepelnek
- Pigeon Post (1936) – Galambposta
- We Didn’t Mean To Go To Sea (1937) – Nem akartunk tengerre szállni
- Secret Water (1939) – Titkos tenger
- The Big Six (1940) – nem jelent meg magyarul, szintén csak a Dék szerepelnek benne
- Missee Lee (1941) – nem jelent meg, kínai kalózos történet, az “elszálltabbak”-ból
- The Picts And The Martyrs: or Not Welcome At All (1943) – Piktek és mártírok
- Great Northern? (1947) – Fecskék és Fruskák, a madárvédők
Ti olvastátok valamelyik kötetet? Ki a kedvenc szereplőtök? Én nem bírok dönteni Roger és Titty között. :)
Gyerekkoromban olvastam a Nem akartunk tengerre szállni-t és a Fecskék és fruskákat, de bevallom, semmire nem emlékszem belőle, csak arra, hogy nagyon szerettem. Akkoriban rengeteget olvastam, sok kedvencem van, de inkább csak az érzés maradt meg, nem a történet. De idén nyáron pár régi kedvencet újra szeretnék olvasni. De jó, hogy rátaláltam erre a cikkre!
A második rész is fent van a MEK-en: https://mek.oszk.hu/00200/00287/
Én is abszolút rajongó voltam és oersze Titty a kedvenc. Annak idején meg az angol követség könyvtárából kölcsönöztem ki a az addig le nem fordított könyveket. Van egy angol nyelvű kiadásom is, ami fotókkal bemutatja, hogy az író melyik vidéken írta a ķönyveit, látjuk a házakat is, a falubeli gyerekeket is. Amúgy szerinrem a hatodik is megjelent magyarul, nekem rémlik, hogy olvastam.
Meg is találtam! SZárcsaklub a címe!
Hogy imádtam én ezt! Persze rajtam kívül senki nem ismerte a környezetemben. Köszönöm, hogy eszembe juttattad, igyekszem beszerezni, és ha nagyobb lesz a kisfiam, a kezébe adom! <3
jaj de imádtam, jó látni h ennyien vagytok “szintén zenészek”
a barátnőmmel játszottunk is ilyet, talán az egyetlen játék volt amiről én jelentettem ki h na EZT fogjuk játszani, punktum. minden szereplőt szerettem, de Nancy-t a legjobban! :)
Azta, jól megleptél ezzel a cikkel!!
Amint megtanultam 6 évesen olvasni, ez volt az első könyvsorozat, amit olvastam!! (vonzott a polcon lévő, Jolly Rogers-es könyvgerinc) ;)
Annak rendje és módja szerint el is játszottam a tesóimmal, nyaranta sátorban aludtunk a kertben, szabad tűzön főztünk, lázasan gyűjtöttünk íjra és nyílvesszőkre, és idővel még egy csónakot is kikönyörögtünk szüleinktől. Ezermilliom kartács és ágyúgolyó, hát persze, hogy Nancy volt a kedvenc!!! <3
Húúú, hardcore rajongó vagy! És hol csónakáztatok?
A Szigetcsúcsnál a Dunán, illetve a visegrádi öbölben. Meg fogom szerezni a még nem olvasott pár részt is (3,5,9,10,12)! :) Na meg kipróbálni a sóban sütött halat, mindig elborzadtam azt olvasva, hogy Susan minden hal belsejébe tett egy marék sót!
Ha zöld lennék, az irigységből van (meg mert én vagyok a Hulk).
Nem vagyok szakértő, de azt hiszem, csirkét is sütnek ilyen sóágyon-sóbundában, mintha valami Jamie Oliverben láttam volna egyszer.
De szerettem!
Felnőttként beszereztem még, amelyik részt tudtam, gyermeki hévvel faltam mindet! :)
Nekem az volt a kedvenc, amikor nem vitorláztak, hanem bányát tártak fel, volt telér, amit követtek, meg minden! :)
A hanga szót is csak ezekből a könyvekből ismertem! :D
Uhhh.. nem hittem volna, hogy rajtam kívül más is ismeri..:D soha nem találkoztam senkivel, aki olvasta volna. Több nyáron át ezek voltak a kedvenceim, nekünk is volt motorcsónakunk, nyaranta sokat túráztunk, így nagyon közel éreztem magamhoz a szereplőket. Szegény anyámat meg addig nyúztam, amíg nem sütött pancake-et. Köszi!! :))
Az egyik kedvencünk volt (bátyámnak, barátnőimnek)! Nagyon sokszor kikölcsönöztem a könyvtárból. Én csak az első 5 kötetet olvastam, nem is tudtam hogy 12 része van még … na irány a Szabó Ervin könyvtár.
A múltkor pont Sherlock kalandjait akartam kivenni (2 kömyvem ugyan van az ősidőkből) de az elsőt, ahol megismerkedik Watsonnal akartam elolvasni, szóval az összes könyv ki volt kölcsönözve és mosolyogva mondta a könyvtáros hölgy, hogy a sorozat óta megugrott a könyv népszerűsége :) :)
ÓÓÓÓ!!! Én is imádtam őket!!!És irigyeltem én is a szereplőket, hogy milyen szabadon kalandozhattak! És a karakterek nagyon jól meg voltak írva! Ha gyerekeim lesznek, biztos a kezükbe adom majd! :D
aaah, imádott sorozat. fura, de nem találkoztam még senkivel, aki ismeri, jó volt ezt az emlékeztetőt olvasni:)
Az eddigiekből kiindulva itt leszünk egy páran. Rokonlelkek. ♥
Ezer kartács és ágyúgolyó! Gyermekkorom nagyon kedves történetei, teljesen odavoltam a vitorlázásért. Na meg a kalandozó srácokért.
Azért a marhanyelv konzerv még most is bizarrul hangzik.
A Nem akartunk tengerre szállni az utolsó, amit elolvastam, mert a többi valahogy már csak később került a kezembe, lehet, hogy elkezdem az egészet előröl.
A Magyar Könyvklub anno sok jó, tiniknek való könyvet kihozott – vidéken lakva, 15 évvel ezelőtt az ő katalógusuk volt az igazán jó sztorik egyetlen forrása (Nyakigláb Apó és az Arany iránytű volt még kedvenc).
Kezdd el, szerintem most is jó még! :)
A nyakigláb apót nagyon szerettem! Tudod hogy van folytatása? A Kedves Ellenségem, azt is olvastad? Az inkább Sallie-ről szól, az árvaház igazgatásáról, de Judynak írja a leveleit :)
IgenIgen! A Könyvklubbos kiadásban a két könyv egy kötetben van. Egy kicsit még jobban is tetszik, mint a Nyakigláb apó.
úúúúúúúúúúúúúúúúú de imáááááááááádtam, grogot akartam inni egyfeszt :-)))) naaaagyon sokszor olvastam, a húgomnak is én adtam a kezébe :-DDDDD