Az iskolakezdést több módon is meg lehet ünnepelni – tarthatunk tanévnyitó bulit, tortával (annyi gyertyával, ahányadik osztály következik), iskola-inspirálta játékokkal (számolós, színpárosítós – a gyerekek életkorához igazítva), de az első tanítási nap reggelijét is különlegessé tehetjük. Motívumnak használjuk az iskolai kellékeket – vonalzót, tornazsákot, csíkos & kockás füzetlapokat, olvasókönyvet, tollat, ceruzát, krétát. Az előkészületeket is kicsit fel lehet dobni a rákészüléssel: tartsatok füzetbekötő partit (akár több családdal összefogva), vagy a sulis tematikájú ünnep mellett hasznos időtöltésként alakítsátok ki az új tanulósarkot, vagy rakjatok rendet a régin. Készítsétek elő az órarendet, hegyezzétek ki a ceruzákat. A jó feladatokért lehet piros pontot, csillagot osztani, a csillagokat be lehet váltani valami jutalomra. :) Ha van tábla a lakásban (nálunk van, mindig tanárnéninek érzem magam, mikor írok rá), akkor azt is be lehet vonni a készülődésbe, lehet rajta számolni, gyakorolni a betűket. Ha olyan helyen éltek, ahol szokás az osztályfőnöknek iskolakezdéskor ajándékot adni, annak az elkészítését is össze lehet kötni a bulival.
Mindezt figyelmen kívül hagyva pedig úgy is meg lehet ünnepelni az iskolakezdést, hogy az utolsó nyári héten lehet még mindent – későn feküdni, több mesét olvasni, reggel ágyban tévézni, egész nap a kertben rohangászni.
Nem gondolom egyébként, hogy ilyen bulit csak annak érdemes tartania, akinek gyereke van – egyetemisták nyugodtan megünnepelhetik az újabb félévet, átnézhetik a kurzuskínálatot, és csomagolhatnak szendvicset az indexfelvételes sorbanállásért (van még olyan? mi 8 órákat dekkoltunk a folyosón :D). Lényeg a lényeg, valahogy jó elindítani a tanévet és lezárni a nyarat. Még én is szétrámolom ilyenkor az íróasztalomat és átnézem a dolgaimat, pedig a szeptember ugyanolyan munkahónap lesz, mint az augusztus. :) Egy picit azért olyan, mintha új év kezdődne.
Ti hogyan/mivel készültök rá az iskolakezdésre?
Én suliban dolgozok, úgyhogy jó sok munkával készülődünk a tanévre, hogy aztán a szenvedő alanyoknak a lehető legsimább legyen a tanévkezdés :)
Mi egyszer hajnali 4-től álltunk sorban és így lett 114 a sorszámom, a 136-ból, tehát az járt jól, aki éjféltől ott állt és várt, vagy aki kipihente magát, mert 114-ként feliratkozni a vizsgákra ugyanolya, mint 130-ként. :) Utána vezettek be egy másik rendszert az egyetemen :P De rég volt.
Nekem már nincs is indexem, minden elektronikusan megy a Neptun rendszeren keresztül. Ellenben kurzusok közt mazsolázás sincs, örülök, ha ki tudjuk könyörögni, hogy a diplomázáshoz elegendő számú kreditet kiírjanak. :P
De a könyvbekötős buli nagyon jól hangzik! Az mindig nagy esemény volt nálunk is, akár bulit is szervezhettünk volna köré.
egy ideje nem index, meg feliratkozós tárgyfelvétel a „módi”, hanem az elektronikus feljelentkezés a „regisztrációs” hét előtt/közben/után. anno én az első „kredites” évfolyamban kezdtem, ma már a bolonyai remekművet élvezhetik sokan…
Nálunk a végén már volt netes tárgyfelvétel, de még kinyomtatták a papírt és beragasztották az Indexbe. :D Legalább aláírásokat nem kellett vadászni, mint a legelején.
Én olyan furcsa öszvér-állapotot tapasztaltam még anno az előző képzésemben, hogy minden megvolt a Neptunban, de onnan KÉZZEL kellett kimásolnunk a tárgyakat az indexbe. Az is szórakoztató volt. :P
Nekem is ilyen volt: gép előtt dekkolni 24-48 órát, hogy egyáltalán be tudjon lépni az ember a tárgyfelvételhez, aztán meg sorban állni az indexért, és abba gyöngybetűkkel mindent bemásolni. Félév végén meg üldözni a tanárokat jegyért meg aláírásért, brrr. Ja, és folyamatosan csekkolni, hogy az indexbe már beírt jegy felkerül-e végre a Neptunra is, mert ha nem, akkor nekünk kellett szólni a tanárnak, hogy ugyan vigye már fel a rendszerbe is, mert különben nem érvényes. :-)
Neee indexfelvéteeel!! Hallani is rossz :P Nálunk ez a vizsgaidőszak kezdetekor esedékes, a szorgalmi időszak elejére a valamivel kellemesebb tantárgyfelvétel – órarendszerkesztés – az izgalmas versenyjelentkezés jut.
Meg ugye a regisztrációs hét, ami sokaknak (így nekem is) a költözést és a rég látott barátok felkeresését jelenti. Garantált a tematikus bulizás:):)
Az én augusztus végi ráhangolódásaim közé kell felvenni a immár 13 éve (remélem, nem leszek babonás), miszerint: tanmeneteket gyártok / töltök le vagy frissítem a korábbiakat (attól függően, melyikre van szükség), névsorokat frissítek, új ötleteket gyűjtök, tantermet rendezek-dekorálok, tanévnyitó értekezleten csücsülök, stb . stb. stb. … a bulisabb része hol több, hol kevesebb. Idén majd próbálom ezt a részt domborítani jobban valahogy (már csak a babona miatt is) :-)
Ez nagyon jó ötlet! :) Nálunk az a hagyomány, hogy az utolsó héten, vagy a tanévnyitó után borzas-szilvás lepényt sütünk és eszünk, mert tényleg kell egy tisztességes, ám kellemes élményt nyújtó esemény az elköszönéshez a nyártól, és az új tanév üdvözléséhez. :)
A tankönyvek bekötését egész gyerekkoromban nagyon szerettem, ez volt az iskolakezdésben az egyetlen igazán pozitív :-)
Nagy falinaptárak, plakátok lapjait használtuk hozzá, megfordítva, hogy a fehér hátoldaluk legyen kívül. Arra aztán lehetett rajzolni, öntapadós betűket ragasztani, stb. A fehér miatt egységesek voltak a könyveim, a dekorációból meg már ránézésre tudtam, melyik melyik. Kreatív volt, és főleg ingyenes. :-)
Hát nálunk csak az ébren-maradás nem játszik utolsó héten. Most szoktatom vissza a leányzót a 8 órai lefekvéshez, hogy az első héten már ne legyen gond a lefekvéssel-korai keléssel. A füzet kötés már megvolt, nagy lelkesen írta fel a nevét mindenhova a girbegurba elsős betűivel és olyan büszke volt magára!
Egy éjszaka – ha a nevelési elvetekbe illik – belefér, nem gondoltam én sem, hogy még folyamatosan egy hétig ne menjen aludni időben. :) Egyébként egy anyuka barátnőm mondta, hogy ők szoktak ilyet. Szóval nem partvonalról ordítva akarom megzavarni minden gyerek bioritmusát. :D
Hát az egész nyarat „végigbulizta” esténként, mert arra hajtott, hogy megdöntse az ébrenléti rekordját, ami idén nyáron 0:04 perc lett. :))) Nem mondanám, hogy veszettül szigorú anyuka lennék…Ma este is 10 lett a 8-ból, de még van pár napunk edzeni.
Nagyon tetszik az ötlet! Gondolkodom, kinek is tarthatnék iskolakezdő bulit…
Megkérdezem az unokatesómat, bekötötte-e már a könyveit a második osztályra…
Vagy ünnepélyesen kihegyezem a saját ceruzáimat, és szendvics-süti-menzatea mellett ünnepélyesen megnyitom a tanévet! (Ha igazán bátor volnék, rántottás szendvicset csinálnék: alsóban az akkor szerencsésnek vélt napközis osztálytársaim központilag ezt kaptak tízóraira. Azóta is borzadással vegyes kíváncsisággal gondolok rá, milyen lehet…)
Megvallom őszintén a tanévkezdésről nekem sokkal prózaibb dolgok jutottak eszembe. Ruhatár átnézés. Cipő vétel. Kevésbé bulis dolgok, ezért most inkább nem lombozom vele a kedélyeket.
Nem is a prózai dolgok kiváltására gondoltam a bulit, hanem mellé. Minél prózaibb a prózai dolog, annál nagyobb szükség van a bulira. :)
Én a 7 éves unokahugommal készülök az iskolakezdésre – kis tündér, már nagyon izgul. :) Édesek ezek az ötletek, szerintem bevetünk majd párat, hogy a kisöccse könnyebben feldolgozza, hogy ő még ovis marad. (cserélnék vele) ;)
Ami engem illet, 15 év után most először nem kezdek tanévet, kicsit fura. Helyette a 3 hetemet kezdem az első „felnőtt” munkahelyemen. Elég sok sulis trükknek veszem hasznát így az elején, sok a tanulnivaló. ;) Az iskolapad azért visszavár. ;)