Régóta szerettem volna alvós tippes bejegyzést írni — mostanra érett meg a dolog, elég hosszú nehézalvós időszakomban vagyok (illetve inkább szeretném azt mondani, hogy már jövök ki belőle), és lett egy kis gyakorlatom a dologban. Van az a fajta kimerültség, amikor már annyira fáradt vagy, hogy aludni se bírsz – utálom, a legalattomosabb dolog. A megoldás röviden: nekem az szokott segíteni, ha megpróbálom kitalálni, hogy mitől nem bírok aludni, aztán ha megvan, hogy mi a gond, utána keresek stratégiát. Gyógyszeres segítséget soha nem vettem még igénybe, és nem is szeretnék.
Megelőzés
- Ha a túl sok evés miatt nem tudsz aludni, csak az segít, ha kitapasztalod, hogy mi az, amikor még utoljára következmények nélkül tudsz enni, és tartod magad az időlimithez.
- Mondjam a koffeint, vagy evidens? Azért a rend kedvéért… Ha este kávézol, (fekete)teázol, kólázol, energiaitalozol, gondok lesznek. Nekem a tejeskávé délután három után már bezavar, a laza fekete tea még este hatkor sem.
- Ijesztegetős-sokkoló filmeket, olvasmányokat közmegegyezés alapján ajánlott kerülni, sőt, vannak napok, amikor mindenfajta filmnézét és olvasást, munkát, netezést jobb hanyagolni közvetlenül alvás előtt Nálam változó, hogy mikor hogy jobb — van, amikor lazán olvasok krimit az ágyban vagy az utolsó pillanatig e-mailezek, böngészek, és van, amikor hiába tizenegyre tervezem az alvást, nyolc után már kikapcsolom a gépet és csak lazulok. Úgy tudom kideríteni, hogy mikor melyikre van szükségem, hogy egyszerűen figyelem, hogy hogyan érzem magam, és ha épp rossz passzban vagyok, akkor minden “á, nem lesz baj”-gondolat ellenére sem nézem meg esti mozinak a legártalmatlanabbnak tűnő nyomozós sorozatot sem, mert ha padlón vagyok, abból is képes az agyam kihozni valami felkavaró álmot. Nem érdemes elbagatellizálni a dolgot azzal, hogy nem olyan ijesztő az – egyszer huszadik nézésre volt rémálmom Imhoteppel a Múmiából, pedig azt hittem, hogy már meg se kottyan. Máskor meg úgy alszom az Alkonyattól pirkadatig után is, mint akinek semmi gondja. :) Szóval eléggé helyzetfüggő, nem merem általánosan kijelenteni, hogy márpedig thrillert ne nézz este — igazítsd a lelkiállapotodhoz, és dönts belátásod szerint.
- Kutatások egyébként azt is bizonyították, hogy a friss, illatos, vetett ágyban sokkal jobban alszanak az emberek, úgyhogy reggel tessék beágyazni! A matrac minőségén is sok múlik – forgasd negyedévente, hogy ki tudja rúgni magát, és tovább legyen kényelmes.
- Az erős fény nehezíti az alvást – ébredéskor ezért jó rögtön ablakot nyitni és beengedni a napfényt, mert hamarabb felébredsz, alváskor viszont pont az ellenkezője a jó. Egy olvasólámpa bőven elég, és szépen átvezet az alvós szakaszba. Amikor extra lazulásra van szükségem, már fürdéshez se gyújtok lámpát, helyette inkább 4-5 mécsest teszek a mosdó feletti tükör elé — annyi bőven elég ahhoz, hogy mindent lássak, amit látni kell, és szépen elálmosít. Ha utána már nem is olvasok, hanem a sötét hálószobába megyek be, elég jó eséllyel fogok nyugodtan aludni. Ehhez persze az is kell, hogy fürdés előtt mindent, de tényleg mindent elintézzek & előkészítsek másnapra, és utána már egy pohár vízért se kelljen kimásznom az ágyból.
- Egyes nézetek szerint a délutáni szundítás a követező éjszakából veszi el az alvásidőt. Én úgy vagyok vele, hogy ha muszáj, akkor muszáj — van, hogy leesik a fejem. Igyekszem 30-40 percen belül tartani, és utána sokkal jobb, frissebben ébredek. Néha húsz perc is elég – a mobilom ébresztőjét szoktam beállítani, hogy keltsen fel, hogy ne aludjam túl magam. :) Fárasztóbb időszakban viszont képes vagyok 1-2 órát is szívbaj nélkül aludni két nappali “műszak” között, ha nem bírom már máshogy – a brit tudósok meg gondoljanak, amit akarnak. :)
- A levendula nyugtat és lazít – lehet illatosítóként befújni vele a hálószoba levegőjét, párologtatóba tenni (télen ezt választom), vagy cseppenthetsz pár cseppet a párnahuzatodra is. Citromfüvet és eukaliptuszt is szoktam néha tenni mellé – ha illatos a levegő, mélyebben lélegzem, az pedig pluszban nyugtat.
Külső tényezők
A legegyszerűbb, ha hőmérsékleti probléma van, mert azt általában könnyű orvosolni. Télen melegvizes palackot készítek az ágyba, mielőtt elmegyek fürdeni, így tökéletes lesz, mire bebújok. A vastag zokni is szóba jöhet, bár azt reggelre általában lerúgom. :) Nyáron a hőség ellen szellőztetés, huzattal takarózás jöhet szóba. Ezeken kívül külső körülményes befolyásoló tényező lehet az erős fény vagy zaj is – mindenkit más mértékben zavarnak. A csöpögő csap kezelhető, a bulizós szomszédok kevésbé, de ideiglenesen jól jön a füldugó, a fény ellen pedig a szemmaszk.
A másik viszonylag könnyen megoldható gond, ha fizikailag nem állok készen az alvásra. A nyújtógyakorlatok, jóga (különösen a gerinccsavarás) szokatt szokott segíteni abban, hogy megnyugtassam a feszült végtagokat (nekem a lábamba megy a stressz meg a fáradtság is). Ha egész nap alig mozogtam, akkor pláne muszáj egy kicsi felpörgetni a vérkeringést és átmozgatni az izmokat — én nagyon megérzem, ha keveset mozogtam, és “nyugtalan” lesz tőle a testem, amitől nem bírok elaludni. Az erős tornától gyakran túlságosan felébredek, így azt alvásidő előtt minimum 2 órával letudom, de az tény, hogy az edzéses napokon könnyebben alszom. :) Előfordult, hogy éjfélkor álltam neki, mert annyira nem bírtam nyugton maradni, hogy nem érdekeltek a következmények, muszáj volt átmozgatnom magam – kieresztettem a gőzt, utána tusoltam egy jót, és még úgy is megérte, hogy nem tudtam azonnal elaludni.
Belső tényezők
A legkeményebb a mentális blokk – amikor csak pörög az agyad, és csak nem bírsz elaludni, akárhogy is próbálod, aztán persze minél erősebben próbálod, annál nehezebben megy… Néhány ötlet (nem mindig működnek, garanciát nem vállalok):
- Ha csak simán pocsék nap volt, tedd jobbá három perc alatt: nézd meg a kedvenc vicces videódat (én a tüsszentő pandát egyszer egymás után harmincszor megnéztem); írj három dolgot, aminek mégis lehet örülni aznap (és igen, számít az is, hogy “véget ért”); olvass egy fejezetet az aktuális könyvedből (ami ugye az eddigieknek megfelelően felkavaró vagy nem felkavaró – ahogy tetszik).
- Ne nézegesd az órát, és ne számold ki, hogy már “csak” ennyi időd lenne aludni, ha most azonnal elaludnál. Teljesen feleslegesen bestresszelsz tőle. Én nem tartok órát a hálószobában, a mobilt meg jó messzire teszem, hogy fel kelljen hozzá kelni, így nincs kísértés.
- Apró trükk, gyerekkoromban találtam ki: amikor vonaton vagy autóban kellett aludnom, mindig arra gondoltam, mennyire jó lenne, ha finom, puha ágyban lennék. Amikor otthon nem megy az elalvás, arra szoktam gondolni, hogy ha vonaton vagy autóban lennék, mennyire örülnék most ennek a puha ágynak – felidézem azt a fáradtságot, ami akkor volt, és élvezkedem a tényben, hogy ezúttal ki tudom nyújtani a lábam, és vízszintesben vagyok. Most is ásítozom, ahogy ezt leírtam, jól treníroztam magamat. :D
- Nem hagyhatom ki az összebújást sem. :) A szerotonin- & endorfinlöket kisimítja a külső-belső ráncokat. Már egy “sima” ölelkezés, hosszabb jóéjtcsók is számít, de mindenki folytassa magának a gondolatot vérmérséklet szerint. ;)
- Ha a másnapon kattog az agyad, fogj egy cetlit és egy tollat, és írd össze a teendőidet – megnyugtat majd a tudat, hogy már készültél a másnapra, és az is lehet, hogy éjszaka megálmodsz valami jó kis megoldást az egyik problémára. :) A toll és a ceruza amúgy is hasznos az ágy mellett, mert a “csak el ne felejtsem reggelre, hogy” kezdetű gondolatoknak általában az a végeredménye, hogy reggelre mindössze annyi marad meg, hogy valamit meg akartál jegyezni. (Hányszor jártam így! 50%-ban napközben eszembe jutott, hogy mit akartam, a többit azóta is homály fedi. Pedig még arra is emlékszem, hogy zseniális ötletek voltak – legalábbis éjjel annak tartottam őket. Már sosem tudjuk meg.) A cetlidet tedd félre, és ne foglalkozz már vele – remélhetőleg az agyad is veszi az adást, és leszakad a témáról.
- A papírra írás a dühöt is képes enyhíteni – ha folyton újra meg újra lejátszol egy beszélgetést/eseményt a fejedben, ami aznap történt és megbántott/feldühített/zavarba hozott, nem fogsz megoldást találni, csak fáradtabb leszel. Írd fel egy papírra, ami bánt, aztán tépd szét és dobd ki. (Ha ez semmit sem segít – esélyes -, verj agyon egy párnát. A feszültség elleni ötletekről itt írtam korábban.)
- Van, hogy a félelem miatt nem jön az álom – ilyenkor az segít, ha eltereled a figyelmedet. Gyújts lámpát, sétálgass, lélegezz nagyokat, és próbálj meg megnyugodni. Ha tudsz valakivel beszélni, mondd el, hogy mi a gond, és kérd meg, hogy segítsen a figyelemelterelésben – beszélgessetek bármiről, aminek nincs köze a félelmed tárgyához (közvetve sem!). A lényeg, hogy kizökkenj a parából.
- Az éjszaka a sötét és a csönd miatt a nehéz időszakok legelviselhetetlenebb része. Ha sírnod kell, sírj nyugodtan. Előbb-utóbb könnyebb lesz. ♥ Ha érzem, hogy fojtogat a sírás a mellkasomban, de nem bír kijönni, bevallom, ki szoktam csalogatni zenével – berakom a garantálan bőgős számokat, és megríkatom magam. Meglepő módon így is ér, ezzel is tud oldódni a feszültség.
- Van, hogy semmi nem működik – plafonbámulás helyett kelj fel, ücsörögj egy kicsit a konyhában, nézz ki az ablakon, sétálj egyet. A tévét ne kapcsold be, de pakolászni például szabad. (És bizonyos esetekben nappalit átrendezni is.) Ez van. Úgy látszik, vannak éjszakák, amik nem alvásra születtek. Majd lesz jobb is.
Ti milyen trükköket szoktatok bevetni, ha nem sikerül aludnotok?
Én viszonylag korán lefekszem és el is aludnék, de zavarnak a szomszéd lakásból áthangzó tévé hangjai. A szomszédom egy nagyon aranyos, de nagyon nagyothalló bácsi, úgyhogy jó hangosan hallgatja a tévéjét, olyan, mintha az én szobámban szólna. Hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy letöltök pár relaxing sounds és white noise appot a tabletemre és a mobiltelefonomra. Legjobban az eső, vihar és tengerzúgás jött be. Ezek szerencsére elég jól elnyomják a külső zajokat és el tudok aludni mellettük.
Én is szeretem ezeket a hangokat, munka közben is jók. :) Ezt láttad? https://www.urban-eve.hu/2012/04/17/a-termeszet-hangjai-a-youtube-on/
Én elég gyakran alszom rosszul, de már kezdem uralni a dolgot, és legtöbbször sikerül úgy csinálni a dolgokat, hogy mégis tudjak aludni. Ami bejött:
– alvás előtti utolsó órában már csak a kislámpa világít, így kicsit félhomály van
– szintén alvás előtti órában a barátomnak szoktam szólni, hogy ne hadarva mondja a sok infot (ő ilyenkor még pörög, kicsit el vagyunk tolva, ő később fekszik mindig le), hanem lassabban, mert ha felpörget, nem alszom jól
– este mindig én ágyazok meg, ez az esti rutin része, kapcsol egyet az agyamon
– szemmaszk, ez nem maradhat el sosem :)
– sokszor valamilyen mesekönyvet hallgatok hangoskönyvként a telefonon, úgy állítom be, hogy csak egyszer játssza le, hogy ha elalszom, ne kelljek fel arra, hogy le kell kapcsolni; és azok a legjobbak, amit már ismerek, mert akkor az agyam nem akar ébren lenni és végighallgatni, hogy mi lesz a sztori vége :)
– van egy “ölelős kispárnám”, mivel a párom később fekszik le, az összebújás akkor még nem megy, mikor én már aludnék, de egy párnát szorongatva sokkal könnyebben alszom el, nálam ez a felnőtt verziója a plüssmacinak
Egyébként különböző gyógyteákat én is próbáltam, de valahogy nem a legjobban reagálok rá, mert az a tapasztalat, hogy ha este 6 után iszom meg (kb. 9-kor fekszem), akkor másnap reggel nagyon kiüt, egész nap kokszi vagyok tőle… (Akkor is, ha csak egy csapott mokkáskanálnyit teszek bele, gondolom nincs már ideje kiürülni vagy ilyesmi.) Viszont ha már este 6 előtt olyan a szitu, hogy tudom, hogy ebből ma nem lesz alvás, akkor még időben tudok gyógyteázni, és akkor segít. Vagy ha 6 után ugyan, de annyira olyan a helyzet, hogy nem érdekel a másnap, akkor is megiszom, csak ugye meglesz a következménye… :)
De jó ez a cikk is! Bár szerencsére nincs gondom az elalvással, rendszerint az esti film alatt elalszom, van, hogy már a főcím beindítja az alvási reflexet. Azzal szokott viszont problémám lenni, ha a megszokottnál jóval korábban kell felkelnem, mert pl. el kell érjek egy korai vonatot.. na szóval, ilyenkor korábban le kéne feküdjek, hogy kipihenjem magam, de még ha sikerül is, elaludni nehezen megy és egész éjjel azon görcsölök, hogy aludni kéne, mert mindjárt kelni kell, az éjszaka második felében pedig azért alszom pocsékul, mert félek, hogy nehogy elaludjak és lekéssem a vonatot. Pár hete volt egy ilyen, szavazatszámláló voltam a választásokon, felhívták a figyelmünket, hogy pihenjünk előtte, mert hosszú nap lesz, ami így is volt, mert hajnali negyed 6-tól éjjel fél 12-ig ott voltunk, ehhez képest alig aludtam előtte, és még az álmom se volt pihentető, szóval, amikor 4-kor csörgött a vekker, úgy éreztem, hogy egy szemhunyásnyit sem aludtam.. erre van valami tipp?
Nem igazán, én is így vagyok, hogy ha a természetes ritmusommal ellentétest kell csinálni, akkor nem tudom egy este alatt áthuzalozni magam. :( Azt kipróbálhatod, hogy ha nagyon előre tudod, hogy majd korán kell lefeküdnöd, előtte minden nap fél-egy órával korábban mész aludni, amíg fokozatosan eljutsz az akkor ideálishoz. Amúgy meg citromfűtea, és bízz a vekkeredben!
Lehet, hogy rendelek telefonos ébresztést, ha még létezik ilyen, és akkor talán az agyam elhiszi, hogy alhatok nyugodtan, fel fogok ébredni.
Vagy állíts be több órát, 5-5 perc eltérésekkel. :)
Nekem apukám pici koromban mindig azt mondta, képzeljek el virágokat, minden részletre kiterjedően.
Később hogy számoljak vissza száztól, de a számokat is képzeljem el, hogy néznek ki.
Mostanában olvasni szoktam valami “muszájkönyvet”, az tuti befutó:))
Én speciel keveset és nem túl jól alszom. hajnalban ébredek, akkortól aktív vagyok. Sokat agyaltam ezen a bejegyzésen, sok mindent megemlítesz. Nehezebb viszont a helyzet, ha dolgozol, stresszes munkád van, mellette pedig otthon egy, két kisgyerek vár, aki(k) még az estédet is lefoglalják. Nagyon nehéz ilyen körülmények között fokozott nyugalomban tölteni az estét, hogy azután nyugodt legyen az éjszaka.
Ó, régi jó barátom, az el-nem-alvás… Gyerekkoromban sokszor sírtam is, annyira felidegesített, hogy nem tudok elaludni… (A szüleim meg leszidtak, minek sírok, aludjak már el… Kedves Szülők, ez rossz módszer!!!)
Mostanra inkább csak vasárnap este stresszelem magam. A hónapok óta gyakorolt esti rutin sokat segített, magabiztosságot ad a hétköznapjaimnak.
Komolyabb idegeskedés ellen jöhet a nervenpflege, vagy tea, mézes tej… Naplót írok, imádkozom, olvasok, villanyoltás után újabb fejezeteken agyalok az Anne Shirley-sorozathoz – ez azért jó, mert az idilli Avonlea gondolatától lenyugszom és szépeket álmodom.
Szerintem a kisfiammal is ez a gond… Nagyon tud szenvedni egy kimozdulós nap után…
Ha itthon vagyunk, és minden a szokott menetben történik, semmi gond, 5-10 perc alatt letehető, de ha kibillen valami miatt, van, hogy 1,5 órát altatok, és hallom, hogy már az álmosságtól, kimerültségtől sír a szentem:((
Nekünk egy vált be a rendszer, a megszokás.
Csak hát nem mindig megoldható.
Én gyakorlott nem alvós vagyok. A háziorvosom lazán írta fel az erősebbnél erősebb gyógyszereket, amikkel egy idő után ugyanúgy nem tudtam elaludni. Aztán leszoktató kúrát tartottam magamnak. Most gyógyszer nélkül alszom 4-6 órát, el tudok aludni, csak 3-4 körül felébredek. Ami használt: nyugalom, sport, Magne B6, szójalecitin.
most például mindjárt negyed hat, és én háromnegyed négy óta kukorékolok, a szemem ég, a gyomrom remeg, már megfordultam, ittam, olvastam, gondolkodtam, sztorikat találtam ki, problémák kedvező megoldását játszottam le fejben, de csak azt értem el, hogy most már fázom is. ÉS tuti hogy mire fel kéne kelnem igazából, addigra fogok megint elálmosodni…
Popper Petertol olvastam, hogy ha nem tudsz elaludni, ird ki egy papirra, hogy mik foglalkoztatnak, majd utana fogj szines ceruzakat, es firkalj ossze egy papirt. Az elso titka abban rejlik, hogy megnyugodhat az elmed, mert nem fogod elfelejteni a problemaidat, amik megoldasra varnak, ill picit kivulre helyezted, a masik pedig ellazit, kikapcsol.
Nálunk is én vagyok a bagoly, ő a pacsirta. Este 22-kor már aludna, és kb. 24-02 óra magasságában aludnék. És reggel alig bírok felkelni, ő meg már pakolászik. Amikor én is igyekszem korán kelni, akkor az esti lefekvés is előbbre húzódik. A vergődéstől az én párom sem tud aludni, akkor szoktam a fenti tippeket, vagy bárányszámolgatást, ha sikerül oké, ha nem, akkor van, amikor még filmet nézek, olvasok, ő meg már alszik.
Köszi Via ezt a posztot is! Nagyon sok érdekeset és hasznosat tudtam meg belőle, a kommentek által is. Az alvásciklusérzékelős kütyü beszerzése fontos céllá vált. Bagoly vagyok és nagyon könnyen elalszom, max 5 oldalt bírok elolvasni és KO, minden este, akár békávézhatok is lefekvés előtt, semmi. A reggel rémálom, fáradt vagyok és ha korán kell kelném, mégha sok órát aludtam is, olyan vagyok, mint egy másnapos: száj- és bőrszárazság érzés egész nap, tompaság, stb, nagyon nem komfortos. Már nézegettem az alváscentrumok ajánlatait is. Szóval nekem az az alvás problémám, hogy úgy érzem, soha sem elég, pedig olvastam már a korábbi, ezzel kapcsolatos bejegyzésedet is. Már gondoltam rejtett/kezdődő cukorbetegségre is. A munkám nagyon unalmas, monoton, gép előtt min 8 óra, utána olyan vagyok, mint egy zombi, de komolyan, a bőröm, a szemem tök gáz. Órák telnek el, mire kicsit visszatérek az életbe. Talán rendszeres kardiotréninget kéne bevezetnem, mert a heti egy valszeg kevés.
Az alvási paralízisről sem hallottam még, de kérdeztem az emberemet, mert gyanítottam, hogy neki már volt ilyen, és tényleg. De ő sem tudta eddig a kór nevét, azt hiszem, kicsit megnyugtattam, hogy nincs egyedül.
Apukám mondását jól az eszembe véstem kicsiként: “ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Jól megvetem ágyamat, jól aluszom álmomat.” És tényleg utálok rendetlen ágyba befeküdni, utcai ruhában bevetetlen ágyon fetrengeni, na erre nehéz rászoktatni az emberemet is, mert neki tök mindegy, akár ruhahalmaz tetején is.
Ha még nem voltál, menj el egy célirányos vérvételre, ami a különböző hiányokat (pl. vas) is vizsgálja, meg a pajzsmirigy működését (TSH). Sok minden okozhat állandó “hulla vagyok” állapotot, érdemes utánajárni. (Nekem is így derült ki.)
Akár van szervi oka, akár nincs, a mindennapi mozgás tényleg segít. Vagy ha az alvásnak esetleg nem is, a szervezetednek úgy egészében biztosan. :-)
Nálunk az eltérő bioritmusunk a gond. A Kedves korán fekszik, korán kel, sokszor nagyon korán is indul, én hajnali egy előtt akkor sem tudok elaludni, ha reggel korán kelek. De reggel ne akarjon velem hajnalban beszélgetni, mert válaszolok, de nem vagyok ébren, így nem emlékszem semmire. Amikor éjjel bekúszok mellé, ő ébred fel, ha megpróbálok én is korán lefeküdni, akkor vergődök, forgolódok (amitől ő sem tud aludni) és előbb-utóbb úgyis felkelek. Van erre valami tippetek? A különalvás nem működik, egy rövid ideig még csak a hálóban van ágyunk.
Hát egy korábbi szakítás mérlegelése során ez is a negatívumok listára került a pasas részéről és igaza volt. Baglyoké a világ, de legalábbis az éjszaka! :)
A jelenlegi emberemmel kb hasonló a bioritmusunk, csak annyi a különbség, hogy ő a totál sötétséget és minimális zajt bírja, én meg szeretem, ha reggel érzékelem a nap állását/időjárást és kicsit hallom, hogy van élet körülüttem. Sötétkamrában délig sem kelek fel. Ezt a problémát szemmaszkkal és füldugóval még könnyű áthidalni, de az időeltolódást már nehezebb, azért biztosan alakítható vagy szerencsés anyagi helyzetben külön szoba is megoldás lehet.
Jók összeszedett a cikk!
Egyet kihagytál azonban!:O)Mi van,ha a férj medvecsalád-szerű horkolását még füldugón át is hallod???:O)Erre jó a külön szoba…Bár nem vagyok híve a külön alvásnak,de mikor tudom,hogy másnap nehéz napom lesz akkor bizony költözöm!
Apukámnál kiderült az apnoé, kapott gépet, azóta nem horkol, előtte harminc évig folyamatosan. Nála a hangos horkolás a fulladás jele volt (amikor újra elkezdett lélegezni, akkor adott hülye hangokat a légcsöve), nem kapott levegőt – szóval nem csak bosszantó, életveszélyes is lehet. Vizsgáltasd ki, ha gyakran van légzéskimaradása két horkolás között!
Mindig is rosszul aludtam. Nehezen is alszom el (kell a rávezetés: lefekvés előtt mindent kikészíteni másnapra, előtte 3 órával már semmit étel, egy pohár víz, órafelhúzás és legalább fél óra olvasás szükséges) + rengetegszer felébredek. Amúgy nem mindig olyan vészes, de volt már olyan, hogy egy hetet 2-3 óra alvásokkal csináltam végig. A végén már olyan érzés volt, mintha a testemen kívülről nézném mit csinálok, nem igazán vagyok jelen… aztán persze átlendültem a holtponton és még annyira se aludtam. Aztán valahogy megoldódott. Vannak sokkal jobb időszakaim is, de szerintem ez csak van, vagyis semmi nem befolyásolja: néha elalszom tök idegen helyen kb. 10 perc alatt, máskor nem is sikerül, és a szorongás sem mindig stimmel: pl. ma tök jól aludtam a holnapi nyelvvizsga ellenére.
Én amúgy fejben szoktam énekelni egy dallamot. érdekes, hogy sosem tudtam mi ez, de megnyugodtam tőle. Anyuval beszélgetünk, amikor valahogy szóba került: ő rögtön felismerte, még a kiságyam fölött volt egy zenélős bohóc ami ezt a dallamot játszotta. Annyira hátborzongató volt, hogy hogy lehet, ennyi idő után megmaradhatott bennem!?
Én még kicsikoromban találtam ki azt, hogy mikor nem tudok aludni, mesét találok ki és mondok el magamnak. És még mindig mükődik.
Mikor gondok vannak és azokon rágodók éjszakánként, a mese valahogy mindig átkapcsolja az agyamat, és két perc múlva alszom is.
Valahol olvastam, hogy amikor még este is nyomaszt egy kellemetlen esemény, a saját forgatókönyved szerint gondolatban újra át kell élni az egészet. Ez felülírja a rossz emléket, és megnyugtat. Nálam működik!
Egyébként nincs gondom az alvással, 10 percre szoktam beállítani a tv időzítőjét, és addigra már alszom is : )
Fú, nekem ehhez túl kreatív az agyam, felhúzná magát, hogy basszus, akkor miért nem úgy történt! :) A gondolkodás ellen a gondolkodás nem fegyver nálam. :(
Jo hogy ezt igy osszeszedted :) Mert en amugy jol alszom, ha hagynak (a gyerekeket hogy lehet rabirni a 8 oras alvasra, marmint az alapos fejbeveresen kivul? :-DDD), altalaban nem hagynak, de azert 4-5 reszletben sikerult 6-7 orat lehuzni altalaban, es az emberi szervezet hihetetlen alkalmazkodo, mert hozzaszoktam es eleg. Viszont terhesen felkelek hajnalban (tipikusan 2 es 3 kozott) es 2-3 oran at keptelen vagyok visszaaludni, ez igy nagyon kimerito. Pedig nem aggodok tulsagosan, meg semmi, altalaban a gyerek rugja a holyagomat, arra ebredek, csak utana a visszaalvas nem megy, hanem forgolodok es sehogy nem jo. Szoval majd probalgatom az otleteidet. :))
Ez valami terhesseg szindroma. En is kb ekorul ebredtem fel mindig es fentvoltam orakig. De, ha elobb ebredtem fel, vagy kesobb, akkor mindig hamar vissza tudtam aludni. Ebben az volt a rossz, hogy amikor felebredtem, egybol konstataltam, hogy kb hajnali 4kor varhato, hogy elalmosodom, addig valami program kell fejben vagy tettben (fozes, szennyes valogatas, pakolaszas, rejtvenyfejtes). Fura allapot az biztos. :-) Remelem hamar megszunik nalad.
No. Hála annak, hogy az alvással foglalkoztunk, végigálmodtam az éjszakát arról, hogy ebben a félévben hogyan fogom lekésni-elszalasztani-elszúrni az előadásaimat. :P Időnként megébredtem, és azt mondtam magamnak, hogy “hagyd abba!”, aztán visszaaludtam és folytattam tovább. :P
Lehetne a következő téma a lottó ötös? Hátha az is így beköszön. :D
Jaj, visszatérő rémálmom, hogy elkések, nem készülök, lógok a suliból, elbukom a félévet… Pedig már évek óta nem vagyok diák.
Nekem általában érettségiznem kell újra, és ott ordítok mindenkivel, hogy már rég elmúltam tizennyolc, saját lakásom és karrierem van, és rohadtul nem érdekel a matek, hagyjanak békén. :D Vagy ugyanez, mint Neked, hogy betévedek az órára, és rájövök, hogy már rég nem tudom, mi a logaritmus, és csak nézek ki a fejemből, hogy nekem ez minek…
Nos nálam van ennek némi alapja, mert az előző félévben (ami úgy kezdődött, hogy meghalt az anyukám…), úgy szét voltam csúszva (hagyatéki és egyéb adminisztrációs ügyek halma, munka, suli), hogy tényleg volt néhány olyan órám, amik nem szerepeltek az órarendben, és ezért egyszerűen elfeledkeztem róluk, a félév végén, mikor számolgattam a vizsgáimat meg a kreditjeimet, akkor szembesültem vele, hogy basszus, ezeket a tárgyakat is felvettem… De nem számít, mert szerintem alapvetően így is jól kezeltem a dolgokat, helytálltam mindenhol, szóval nem bánkódok miatta, de valahol mélyen azért biztosan bennem van az élmény.
Én most, nemrég egy SIKERES vizsgám után kezdtem éjjel, félálomban aggódni, hogy jajj megbukok a tárgyból és csúszok – és csak reggel esett le, hogy “hé, az már rég megvan” :D
Nekem alapjáraton nincs gondom az alvással, de ma éjszaka azt hittem, hogy nem élem túl ezt a pár órát. Annyira meg vagyok fázva, hogy úgy érzem, mintha egy buborékban lennék, nem érzékelem rendesen a külvilágot, nem érzek szagokat és a sok orrfújás miatt a fülem is be van dugulva, tehát nem is hallok rendesen. Ha elvonatkoztatok attól, hogy mennyire nem vagyok jól, akkor azért vicces élmény. :) És ráadásul fel kellett kelnem, 8-ra megyek dolgozni, ez az első hetem az új munkahelyemen, nem igazán lenne szerencsés hiányozni rögtön az elején. Remélem bírni fogom erővel a mai napot is.
Jobbulást és kitartást!
Rá kell döbbennem újra: szerencsés vagyok, mert elég jól alszom. Viszont új/szokatlan helyen az első éjszaka mindig necces, akkor képes vagyok óránként felébredni valamiért. Ha ezen átesem, onnantól már nincs gond. :)
A másik olyan dolog, amire azonnal ébredek: a kutyám ugatása. Kinti kutya, házőrző. Én meg úgy ébredek az éjszaka közepén az ugatására, mint szülők a gyereksírásra: azonnal kipattan a szemem. Szerencsére az évek meg rutin segít, és már megismerem az ugatásból, mikor van csak “hiszti”, kutyahíradó (ld. 101 kiskutya), vagy mikor kell menni sünt menteni. :)
Egyébként volt szerencsém az egyetemi tanulmányaim során az egyik gyakorlaton fél évig az alvászavarokról tanulni – sokkal több embernek van vele gondja, mint azt bárki gondolná. Via remekül összeszedted a dolgokat szerintem. :)
És igen, sokszor az olyan apró praktikák is segítenek, mint megfordulni az ágyban. :)
Ez így összeírva rém ijesztő, meg úgy tűnök, mint aki nem alszik, de azért nem ilyen krónikus a helyzet. :) Most van egy pocsékabb időszakom, aztán remélhetőleg évekig megint nem zavar semmi.
Látod, közérdekű téma ez, a komment-özön is mutatja. És lám, majdnem mindenkinek van vagy volt már gondja az elalvással.
Gondoltam, hogy az évek tapasztalatai lettek most összeszedve, mert éppen aktuális :) Az a normális működésünk része, hogy az ember az évek alatt kitapasztalja pl. hogy mikor mit ehet-ihat alvás szempontjából büntetlenül, mi az a legkésőbbi időpont, amikor még lehet intenzíven mozognia, hogy ne zavarjon be, stb.
Az alvással az élete során mindenkinek akad valamilyen gondja, kinek ezért, kinek azért, és akkor is jó ilyen dolgokról olvasni, amikor az ember lányánál éppen nem aktuális: lehet ötleteket gyűjteni, amik hasznosnak bizonyulhatnak a következő nehéz időszakban. :)
A jóga vicces egyébként, mert ugyanaz a gyakorlatsor reggel felélénkít, este meg beálmosít. :D Jól van kitalálva.
Szia Via! Most először írok a blogodra, de mindig olvasom, nagyon jó! :) Nálam az alvás olyan, hogy nincs az a helyzet, amikor ne tudnék elaludni. Reggel korán kelek 6:15-kor a munkába, egész nap sokfelé kell figyelnem és valószínűleg ez fáraszt le, nem tudom… Gyerekkorom óta teljesen sötét és csönd kellett, mostmár egy kis zaj nem számít. Nekem igazából az a problémám hogyan ne aludjak el, mert ha vízszintesbe kerül a fejem: annyi.. Ha napközben alszom, akkor sikerül csak nehezebben éjszaka elaludni. Sajnos 10-12 óra alvás sem ritka hétvégén :( Amúgy szerintem nem árt a vérképet sem figyelni, vashiányosként fáradékonyabb szoktam lenni, ha nincs rendben a vas szintem és sokkal gyorsabban kidőlök. Amikor pedig szedek rá gyógyszert érzem a javulást, energikusabb vagyok.
Igen, az is számít, és ha nagyobb baj van, lehet menni alvásklinkára. Apukám apnoés, van gépcskéje is.
Üdv a klubban, szintén vashiányos anémia…
Az alvással semmi probléma, de reggelente alig bírok lábra állni…
Hmmm, következő cikknek javaslom a “Hogyan keltek életre reggel?” című ötletbörzét. :)
Már van olyan, meg lehet szállni a kommenteket… :)
https://www.urban-eve.hu/2011/01/09/ki-az-agybol-hetalvo-tippek-nehez-reggelekre/
Hűűűha, akkor megszállom! :)))) Most rögtön! :D
Én imádkozom,ha nem tudok elaludni,az mindig segít.
Amióta terhes vagyok és sokszor felébredek éjjel különféle nyűgökre,gyakran alkalmazom:)
Amúgy jó alvó vagyok,de bármennyit alszom,sosem elég,nem tudom teljesen kipihenni magam:S
Nappal is szoktam rózsafüzért imádkozni, normálisan egyáltalán nem álmosít, de éjjel kifejezetten jól el lehet rajta aludni :-)
Dettó:) Sokszor vezetés közben is rózsafüzérezek vagy a csotkin imádkozom (nem csokin:))), ha fáradt vagyok, merthogy pont ébren tart. Ha este az ágyban kezdem el, 5 perc múlva szundizok:) Azt hittem csak én működök ilyen fura üzemmódban:)
Én s szoktam imádkozni, de csak úgy, simán mondom a magamét, füzér nélkül (nincs is) :)) És volt már hogy úgy keltem fel reggel, hogy “húha, lemaradt az ámen.” :)
Csajok! Én könnyesre nevettem magam a kommenteken!:):) A kedvencem a “függöny mögötti világ feltöltése szörnyekkel”, a “ne zabáljuk xanaxot”, és ha “megfordulunk az ágyban, eltévedünk”.:))) Egyébként eddig nem is tudatosult, de én is ezt szoktam csinálni: megfordulok, főleg, ha görcsöl a hasam. Nagyon rossz alvó voltam egész életemben, csak teljes csendben és sötétben tudtam elaludni. Azt hiszem,még most is. Amióta párommal együtt élek, együtt alszunk, azóta sokkal nyugodtabban alszom. Egyszer vettem be hova tabit, és egész éjjel fenn voltam. Mondjuk én sokszor fordítva működök. Húgom vett felvidítós teát, és bőgtem tőle.:) Ha elutazunk valahova, füldugót mindig viszek, mert bármennyire is nyom, még mindig jobb, mint a kinti üvöltözés.
Jóvannaaaaa :-D Épp most is egy fordítvaalváson vagyok túl, de akkor most hogy nevezzem azt az érzést, amit kelt? :-D
Egyébként megint hatott, de nekem az a legnagyobb bajom, hogy ha nem alszom 9 órát, zombi vagyok. Ehhez este 9-kor aludni kéne mennem, ami viszont nem annyira reális. Ha még fél 11-kor is csak fetrengek, akkor másnap alkalmatlan vagyok úgy nagyjából mindenre.
Ja,még annyit hogy nekem havonta kétszer szokott lenni. Ha nincs,eszembe jut hogy milyen rég volt,akkor tuti pár napon belül “jönnek az idegenek”. Már tudok rajta nevetni is,pedig benne lenni elég durva érzés.
Engem az idegenek akartak elvinni…:-) Jöttek az ablakon át ,és mindig a fejem mögött,fölött voltak és olyan volt mintha a gondolataimat,és az érzéseimet akarnák kiszívni a fejemből,és nem tehetek ellene semmit. Mivel két lábbal a földön állok és nem hiszek az ufókban, rákerestem mi lehet ez,és így találtam meg az alvási bénultságot. Szerintem sokkal több embernek van ilyen mint gondolnánk. Kár hogy kevés szó esik róla a mindennapokban. :-(
Kis anekdota: amikor terhes voltam kislányommal, a 4. hónap környékén kiolthatatlan vágyat éreztem, hogy Alien-filmeket nézzek. Egészen a szülésig szinte minden este megnéztem valamelyik részt. Bezzeg amikor megszületett!… (azóta “nem alszom”, úgy aggódom minden kis apróság miatt). Nemhogy horrort, akciót sem nézhetek, mert nem alszom egy hétig: felborult autó=atyaúristenmennyibaleset!!! :D Kissé pszichotikus, de már tudom kezelni… csak vígjáték! :)
Amiota ket gyerekem van, minden gond nelkul el tudok aludni. Ulve, a kedvenc sorozatomat nezve siman alomba szenderulok.
Ha valamiert nem tudtam visszaaludni, mindig az jott be, hogy hanyattfekudtem. Normal esetben sosem aludtam el ilyen testhelyzetben, talan a rendbontas segitett.
A ferjem tv-re kepes csak elaludni. En a falra maszom az idozitos kikapcsolastol, mert csak a tv kapcsol ki, foleg miota uj a tv konzol, es annak mukodes kozben alapzaja van.
Alvasproblemaim a terhessegeim alatt voltak. 2-3 orat siman fentvoltam ejjel. Volt, hogy akkor foztem, keszultem masnapra, vagyis aznapra, de volt, hogy csak neztem ki a fejembol, gondolkodtam. Forgolodtam volna, de gyerekkel a hasban kicsit nehez.:-) A vegen majdnem percre pontosan tudtam, hogy, mikor fogok elaludni.
Szerencsere a foiskolan nem voltam tul parazos, es nekem elvem volt, hogy vizsga elott inkabb aludjak, mint tanuljak ejjelig.
Lektoralas elott lett elkuldve a komment.:-)
Szoval a tv kikapcsol, a konzol nem, ami zavar. Az ora ketyegesetol sem tudok elaludni. Be kell temetnem a vekkert a ruhak, parnak koze, de inkabb ignoraltam a keszuleket.
A feny, varos zaja nem zavar.
Nem pontosan értem, milyen konzol az, ami hangot ad. Mit csinál egy TV tartó, ami alapzajt generál?
Mindenesetre, ha az is elektromos, akkor pár ezer forintból megoldható a probléma. Létezik egy “standby killer” fantázianevű elosztó, ami ha érzékeli, hogy a fő dugaljba bedugott készülék áramfelvétele jelentősen csökkent (vagyis kikapcsoltad), akkor elveszi az áramot a többi luktól is, így kikapcsolva minden mást, ami a fő készülék mellé be van dugva. Számítógéphez ajánlják, hogy a PC kikapcsolásával együtt kikapcsolja a monitort, nyomtatót, hangszórót, stb. De tévénél is simán használható.
https://www.zoldpolc.hu/1015-aramtakarekossag/3-energiatakarekos-eloszto-standby-killer
Upc-s konzol van, kulon taviranyitoval. Ennek van egy kis alaphangja. A ferjem pl nem hallja. Ha a tv kikapcsol,ez a cucc nem, es a csendben ez engem nagyon zavar.
Multkor is ejjel felebredtem valami miatt. Hat a nyomtato nem lett kikapcsolva, es az alapzaja bezavart.
Ha nagyon faradt vagyok, akkor meg tudom beszelni magammal, hogy lehet ezek mellett aludni, de altalaban felkelek es kikapcsolom.
Jol hangzik ez az eloszto. Koszi:-)
Jaj, a set top box. Mi is áramtalanítjuk, amikor nem nézzük, pedig nem alszunk, csak dolgozunk mellette, de így is zavar.
Ja, hogy a box? Hát az tényleg tud zúgni, sokszor én is lelövöm. Arra tényleg jó a standby killer.
(TV konzolnak azt hívják, amivel a falra rögzíted a tévét. Azért nem értettem, az ugyan milyen hangot adhat :-) )
Ok, box. Mindegy, zavaro, de ha aramtalanitjuk, akkor ujra kell programozni. :S Ordogi kor. Jobb lenne nem tv-zni. :-)
A tarto is konzol, azt tudom, de valamiert ezt is konzolnak tudtam (eddig) :-)
Mi konzoloknak a játékkonzolokat (Wii, Xbox, ilyenek) hívjuk).
Igen, innen jott nekem is a konzol, csak nem akartam magyarazni a bizonyitvanyom. :-)
Húú de jó téma. Én elalszom,és egyszercsak felijedek és onnantól nincs alvás. Utálom. Másrész én egy igen furcsa betegségben szenvedek,alvási paralízisnek hívják,nem tudom hallottatok-e róla. A lényege hogy a testem még alszik,az agyam “lebénította”,de hirtelen felébredek és a tudatomnál vagyok,de nem bírok megmozdulni. Nagyon ijesztó,néha hallucinációk is párosulnak hozzá Igazából azóta jobb mióta tudom hogy ez a bajom,és ha ilyen “rohamom” van,szépen megnyugtatom magam és próbálok kijönni belőle. Esetleg ilyen van itt valakinek?
Nekem volt párszor, hogy finom legyek és nőies, k*rva sz*r. A migrénreseknél néha előfordulhat mellékzöngeként. Migrénem évek óta nem volt, ez a f*s lett helyette, 2 évente egyszer jön. Haluztam én is, ha nem tudnám, mi ez, azt hinném, szellemjárás. :) Ettől persze nem lesz jobb, de a másodiknál legalább már tudtam, hogy kb. mire számítsak.
Szerencsére ritkán, de nálam is előfordul, kb. néhány havonta vagy félévente. Néha csak konstatálom, hogy nem tudok megmozdulni, és úgyis nemsokára elmúlik (vagy felébred a testem is, vagy visszaalszik az agyam). De néha én is “ébren álmodom” olyankor. Érdekes, szellemeket vagy ufókat nem szoktam, de élve boncolás már volt :-)
Csak akkor jön elő, ha hanyatt fekve alszom. Márpedig úgy ritkán szoktam, csak akkor, ha amúgy is rosszul alszom, mert egyébként nekem az nagyon kényelmetlen pozíció. Talán ezért fordul elő viszonylag ritkán ez az “alvási parafrázis”, ahogy nagymamám hívja :-)
Szerencsére mindig érdeklődő gyerek voltam, ezért mire először történt ilyen, addigra tudtam róla, hogy van ilyen, így nem volt annyira ijesztő. Ha közismertebb lenne a jelenség, talán nem hinnék annyian, hogy álmukban elvitték őket a szellemek vagy az idegenek :-)
Ohh, nekem is van/volt. Akkor szokott “előjönni”, ha valamiért izgulok, ideges vagyok, vagy különösen stresszes. Nekem abban szokott megnyilvánulni, hogy érzem, hogy “felébredek”, de a szobám nem olyan, mint a valóságban (máshogy vannak a bútorok, olyan ijesztőek), plusz sokszor azt is szoktam érezni, hogy “valaki” megfogja a karom, lábam, egyéb testrészem, hát, az olyanok után szoktam napokig felkapcsolt kislámpával aludni:) de tényleg nagyon borzasztó, hogy meg akarsz mozdulni, de képtelen vagy rá, én mindig bepánikol, pedig most már tudom, hogy mi történik, de olyan, mintha az ember “be lenne zárva” a fejébexd brrr
Igen, tényleg bezártság-élmény. Amúgy az történik, hogy amikor elalszunk, a testünk paralízisbe kerül, hogy ne játsszukv égig az álmunkat – képzeld el, ha minden alkalommal, amikor futsz vagy ütsz vagy akármit csinálsz álmodban, “eljásztanád” a testeddel. (Az elején, mikor megyünk be az alvós szakaszba, és azt álmodjuk, hogy megbotluk a lépcsőn, azért ráng néha a lábunk, mert még nem teljes a paralízis.) Szóval ez egy ilyen praktikus dolog, amit az agyunk kitalált magunknak. A gebasz csak akkor van, amikor REM fázisban ébredünk fel, vagyis a parízlis még tart, de félig tudatunknál vagyunk, és érzékelünk is, meg álmodunk, amit beleteszünk a valós környezetbe, és hallucináció lesz az egészből. Az érintés (valaki megfog) nagyon gyakori, az is, hogy látsz embereket bejönni, sőt, hallod is őket. Nekem hála az égnek nem volt semmi ijesztő, csak azt haluztam, hogy Ádám hazajött (tudtam, hogy nem lehet ő), leült az ágyra, sétálgatott a szobában, hallotam, hogy zörög, még meg is fogta a karomat. Lehet, hogy valami biztonságos emléket akart megidézni az agyam, hogy ne parázzak be túlságosan. Rendes tőle. :))
2-3 esetbennekem is volt ilyen! Azt gondoltam, hogy valaki bejott a lakasba, de nem tudtam felkelni, pedig en mar ebredeztem. Az segitett ebben, hogy tudatositottam mgamban, hogy ez csak egy alom, ki a fene jonne fel a negyedikre, meg minek. A 10 eves kockatv-nk tenyleg kellene valakinek??
Meg amikor a nagyobbik lanyom kicsi volt, egy csomoszor almodtam azt, hogy velunk alszik, holott egyszer sem aludt az agyunkban, ill 5 hetes kora at is alussza az ejszakat. Arra ebredtem, meg a ferjem is persze, hogy a takaro alatt keresgelem a gyereket. Mikor ez kezdett rendszeresse valni, a ferjem mar a keresgeles kezdeten felalomban felvilagositott, hogy “Nincs itt, az agyaban van!” Aztan szerencsere elmult.
Bar kesobb meg arra ebredtem egyszer, hogy a telefonommal vilagitok a foldre es pasztazom a szobat. Ekkor azt almodtam, hogy a lany atmaszott hozzank. (ebben az idoszakban tanult meg maszni) Aztan fogtam a fejem, de hat megis hogy? X honaposan kimaszik a kisagybol??? Helyretettem a dolgokat es azota nincs ilyen.
Hát most jól megnyugtattatok, mert nekem egy időben csomó ilyen alvási para volt, és hallottam, hogy jön valaki, és a mellkasomon keresztül nyom, és nagyon féltem. Én is ilyen szellemes dologra tippeltem, és senki nem oszlatta el a félelmeimet. Volt, hogy a macskánkat éreztem, hogy jön, felébredtem, és máshol volt. Néha most is érzek macskákat a takarón, pedig nincs. Aztán volt, hogy fájt a torkom, és jött megint valaki, és nem tudtam megmozdulni, és mondtam neki, hogy segítsen a torokfájáson, erre megvonta a vállát és kiment a szobából.
Na, most ettől az új infótól nyugodtan fogok aludni :-) Köszi Via.
Velem is elő szokott fordulni, sajnos olyankor még nem vagyok elég éber ahhoz, hogy tisztázzam magamban, mi ez, és türelemmel kivárja, az elmúltát… csak a pánik van. Brrr. Szerencsére ritka eset.
Velem is történt ilyen egy párszor, de a legdurvább akkor volt, amikor vakbéllel műtöttek, tiz évvel ezelőtt. Akkor még egy pár napig az altatás hatása alatt voltam, nagyon meg voltam ijedve, fájt, és volt egy nagyon beteg néni is a kórteremben, kinek nem volt lába. Ez igy összevetve oda vezetett, hogy annyira nem féltem soha életemben. Két éjszakán keresztül jöttek A lények, én nem tudtam moccani se, és valahogy vegytiszta gonosz jelenlétet éreztem. ( igaz, nappal meg a ugyanott megtapasztaltam a jóságot is).
És nem tudtam még egy jó ideig, mi volt ez, hiszen még internetem se volt akkor….
Szegény édesanyámnak volt hasonló gyerekkorában. Mesélte, hogy felébredt és moccanni sem tudott és hogy nagyon félelmetes volt, azt hitte megfullad attól, hogy nem tud megmoccani. Ezért azt találta ki, hogy mikor ilyen állapotba került, elkezdett koncentrálni a lábujjaira és addig mozgatta őket gondolatban amíg valójában is elkezdtek mozogni, és utána a lábával és szép lassan az egész testével végigcsinálta. Lehet, hogy ez így banálisan hangzik, de akarattal kihozta magát ebből a fázisból. Viszont az ő gyerekkorában még tv sem volt mindenhol, nemhogy internet, szóval most elmesélhetem neki, hogy mi is volt ez. Köszi csajok! :)
Nem új a dolog, népnyelven ezt hívják lidércnyomásnak. Szegény boszinak elégetett csajok, ha tudták volna… :(
Igen és a lidérc az ember mellkasán “ül”, ezért nem kap levegőt… érdekes dolgok ezek…
Igen, ha lehetek némileg vulgáris, akkor elmesélem, hogy a b*szni szavunk is a boszorkányból származik. A boszik rámásztak álmukban a delikvensre és “boszták” őket, nyomták a mellkasukat. A Krúdy Álmoskönyv ezért nem javasolja a háton fekvést csak azoknak, akik dacolni akarnak az ördöggel. Egy időben teljesen rá voltam csüngve a népi mitológiára, egészen érdekes jelenségekre is reagált az emberek fantáziája. :)
Témához kapcsolódóan nekem is volt ilyen élményem, eddig háromszor, először nem tudtam mi, sokáig is tartott kikecmeregni belőle. Azt szoktam érezni, hogy nem vagyok képes lélegezni (régen pánikbetegeskedtem is, ott is volt ilyen, nem poén), és közben saját magamat lesem a szoba másik feléből. Brrr. De az apránként mozgás nálam is mentsvár, bár nem is olyan könnyű, mint leírva tűnik.
Ez itt nyelvészeti okfejtés volt, nem vulgaritás. :) Elnézem. :) Én is tudtam erről a baszorkányosdiról. Egyébként nekem a paralízis oldalfekvésben is jött, szóval cáfolom Krúdyt. :D (Újfent, mivel rendszeresen álmodom nyúllal, és mégsincs szakajtónyi gyerekem. :))
Tényleg ez a lidércnyomás? Nem is tudtam. O.o
Jaja, jön a lidérc (= behallucinált akárki, aki sétál), és nyom (= azért nem tudsz mozogni, paralízis). Szerintem több embert érint, mint gondolnánk, csak annyira hülye élmény, nem is nagyon tudjuk megfogalmazni, hogy mi ez, amíg rá nem jövünk…
Igy, hogy mar a tudomanyos es nepi nevet is ismerem, kicsit ilyesztobb a dolog. Nalam tenyleg bevallt, hogy mihelyt rajottem, hogy hulyeseget almodok/haluzok nyugodtan visszaaludtam. Remelem nem egyhamar elek at ilyet.
Háááát… Én amint leteszem a fejem, alszom…
Tudom, attól van, hogy mozgalmas a munka, sok is, le is köt (plusz heti egy-két-három alkalom sport, ha eljutok), és egyszerűen kiüt.
Ha nem sikerülne nyomban aludni, arra gondolok, hogy oké, akkor ne aludjunk, csak pihenjünk a csendben végre, és – minő megkönnyebbülés – éjjel úgysem válthatom meg a világot… :))) Akár fekhetek is csendben a sötétben, plafont nézve, nyugodtan… :)))
És akkor mintha elkezdene süppedni alattam az ágy, felveszi az alakomat a takaró, és szundi. :)
Igazából csak akkor alszom rosszul (vagy sehogy), ha valami külső súlyos tényező a baj: valaki beteg, határidős munka befejezése, vizsga… szóval, ha van ok.
Jó a cikk és jó, hogy ezzel foglalkozol. Én egy kicsit szélsőségesebb eset vagyok, de azért leírom, mert tanulni mindenből lehet.
Nekem már 5 évesen (!) (el)alvásproblémáim voltak és ez végigkísérte a tinédzserkoromat. Mindez leginkább az egyetem alatt, a vizsgaidőszakokban csúcsosodott ki, ami maga volt a rémálom, illetve még az sem (bár az lett volna..), mert ahhoz aludni kellett volna. A fent leírt összes módszert és egyéb relaxációs tréningeket is kipróbáltam (tényleg nem lehet a témában újat mondani), a gyógynövényes és homeopátiás cuccok, citromfű, biomelatonin, Hova mind vicc volt az agyamnak. Hát, szép dolog napi 15 órát (!) intenzíven tanulni 3 óra alvás után minden nap, két és fél hónapon (!) keresztül, félévente… És nem, a kevesebb tanulás sajnos nem volt megoldás, ehhez egyetemet kellett volna váltani :). Nem is bírtam, toltam is el vizsgát e miatt, igaz, csak egyszer és csak egy nappal (viszont mindig minden vizsgám jól sikerült -fent fogták olyankor a kezemet. Sokan megszólalni sem tudnak ilyen fáradtan, az én agyam viszont szerencsére nagyon összeszedte ilyenkor is magát, meg hát hozzászokott az állandó fáradtsághoz. Nálunk szinte minden vizsga szóbeli volt, sok tételes, ami külön megerőltetés, aktív produktum, és vette az akadályt, maximum a remegés és a karikák miatt volt olyan prof, aki megkérdezte, hogy aludt-e a kollegina az utóbbi időben valamit. Ilyenkor bevallottam, hogy nem nagyon, de nem mazochizmusból és vizsga előtti pániktanulásból, hanem mert én sajnos nem tudok). Egy ideig működött az, hogy minden este futottam fél-egy órát, majd zuhanyoztam s így feküdtem le (kis olvasás után), de ez sem hatott örökké. Így a leírt és semmiképpen nem javasolt, mumus Xanaxhoz fordultam tört dózisban (0,125 mg, azaz a kicsi fele, a 0,5ös negyede). Az utolsó két évemet, azaz a négy leghúzósabb vizsgaidőszakot így csináltam végig, és működött (pedig ronthatja a rövidtávú memóriát, de én nem vettem észre. A kialvatlanságnál és teljes kimerültségnél nem rontotta jobban). Egyedül a vizsgák előtti éjjel nem tudtam továbbra sem aludni, de a vizsgákat már rutinból kiráztam alvatlanul. Mindenki óvva intett, Anyukámat kivéve, akitől örököltem (részben) a problémát s aki megértette és tudta, hogy van az a fáradtság a több hetes kialvatlanság és agyi túlterhelés kombo miatt, amikor tényleg meg akarsz halni, és bizony inkább tört dózisú alprazolam, mint a szuicid magatartás. Mindenki “jó” tanácsokkal, intelmekkel látott el, miszerint így és úgy fogok rászokni és soha többet nem alszom nélküle. Jelentem, minden vizsgaidőszak utolsó vizsgája után úgy aludtam Xanax nélkül, mint a bunda s azóta is, ha nem ébreszt az ügyelet éjjel, utána persze gondok vannak, de nem kell bevennem semmit. Szóval igenis számomra van, vagyis volt az a helyzet, amikor csak a gyógyszer segített. Ésszel használva, alacsony dózisban s ha biztos az oka az alvászavarnak (nálam szorongás, erre szorongásoldó), nem bűn bevenni. Van akkora bűn az, hogy mindenki azt sugallja, hogy egy drogos addikt bűnözővé váltam, amikor csak annyi volt a bűnöm, hogy mindennél jobban vágytam az alvásra és így végre tudtam is. Amúgy volt olyan okos évfolyamtársam, aki napi 1mg Xanaxszal tanult (!), mert annyira parázott. Na mondanom sem kell, ő nem volt ilyen eredményes sem a vizsgák, sem a leszokás terén… Szóval tényleg csak ésszel és tényleg, saját szakállra, orvosi utasítás szerint (vagy ha nem vagy orvos vagy nincs a családban, lehetőleg olyan, aki konyít is a neurológiához, nem ajánlom). De ha vki ilyen reménytelen helyzetben van és ilyesmihez folyamodik, ne keltsétek benne a bűntudatot!! Ennél kevesebb nehéz dolog van, ítélkezni pedig nagyon könnyű, de nem szerencsés. És persze segítségért kell fordulni és fel kell ismerni, hogy mi az az állapot, ami már kóros, amivel már orvosilag is foglalkozni kell.
A Te eseted azért elég speciális, és jó, hogy tudatosan és odafigyelve csináltad végig. Nem bűntudatot akarok kelteni, csak vannak, akik tényleg minden kis nyűgre úgy kapkodják a nyugtatókat, mint a cukorkát (ld. 1 mg-os csajszi). Az esetek 99%-ában ágyuval verébre lőnek, Te vagy az 1%. :) Köszi, hogy megírtad!
tényleg nagyon jó, hogy ezt leírtad. a “ne zabálj xanaxot” mondat kicsit nekem is rosszul esett:) nekem a nagyim inszomniás gyerekkorától, val.szeg tőle örököltem, és ilyen is van! persze nálam is nehéz időszakokban jött elő, most 39 vagyok, de már kamaszon 3 évig nem aludtam, mert stresszes volt a gimi, szegény szüleim elég sokáig nem aludták végig az éjszakát, mert még 17 évesen is jártam-keltem éjjel, holott másoknak is ugyanolyan kiborító volt egy-egy gimis nap, ők mégis tudtak aludni. boldog, szerető családban nőttem fel, a testvéremnek sohasem volt ilyen gondja, dehát nem vagyunk egyformák. én így reagáltam a nehézségekre. ugyanezt tapasztaltam később: másnak is stresszes a munkahely, a válás, a gyerek, mégis tud aludni, míg az, aki inszomniás, a végén már mindenét odaadná egy végigaludt éjszakáért. én is xanaxokat negyedeltem sokszor, (persze nem szoptatás alatt! nyilván), és szerintem életmentő volt. csak tényleg tudni kell használni a dolgokat. one man’s wine is…:)
Abban a “zabálás” volt a lényeg, nem a Xanax. :) Azt nem mondtam, hogy soha ne vedd be, akkor se, ha nincs más. Sokan szedik felelőtlenül, pedig nem c-vitamin. :(
persze, ezzel egyetértek! nem jó prozac-országban élni. csak azokra gondoltam én is, akiken sokat tud segíteni rémes időszakokban az, hogy vannak ilyen szerek. és mellette, a nappalokon, még nagyon sokat kell dolgozni azért, hogy a krízisből kikerüljön az ember, én azon is dolgoztam, hogy soha ne legyen nagyobb az adag. de azzal ki tudtam magam aludni annyira, hogy legyen erőm a megoldáson gondolkodni. és akkor, ha ezek mennek, már a kisebb gondokat könnyebb úgy kezelni, hogy “ennél nagyobb bajt is megoldottam már.” vagyis olyankor nem kell semmi, elég a friss levegő, könyv, sorozat, összebújás, stb:)
Igen, így van. Arra jó, hogy erőt gyűjts, de az alászállást nem lehet megúszni. :( A szőnyeg egy idő után felpúposodik az alá rejtett portól (feszültség, traumák, akármi). Gyors látványtakarítás kontra tartós, melós & folyamatos (!) lomtalanítás – nálam előbbi a Xanax. Megvan a helye és az ideje. Nem veszem el a létjogosultságát, csak nem adnám neki huzamosabb ideig a gyeplőt.
Jól csináltad, örülök, hogy túl vagy rajta! <3
Ha nagyon kattog az agyam, akkor nagyon egyszerű (és így leírva nagyon hülye) dolgot szoktam csinálni: becsukom a szemem, és ritmusosan ismételgetem: belégzés-kilégzés-belégzés-kilégzés. Ezzel az agyamat is lefoglalom, de rendezem a légzésemet is, ami könnyen vezet az elalváshoz. Régen mindig tanévnyitó előtt volt ez a parám: ha most elalszom, még x órát alhatok. Azt hittem, csak én gondoltam erre:) Amióta babám van, hiába aludnék egy igazit, nem tudok. Sőt, ha ő felébred, és nehezen alszik vissza, nekem tuti nem megy:( Majd eszembe jutnak az ötleteid, Via, remélem, beválnak!:)
Nagyon jó cikk lett, jó dolog, hogy ilyen alaposan körbejársz hétköznapi témákat, hiszen a legtermészetesebbnek tűnő dolgokat is jó átbeszélni néha.
Én szerencsére alapvetően jó alvó vagyok, könnyen elalszom, nehezen vagyok kizökkenthető az álomból (nem úgy, mint a kedves vőlegényem, aki egy tollpihe lehullására is megébred), ha mégis, könnyen visszaalszom, és reggelenként gyakran magamtól ébredek.
Ha mégis be kell vetni valamit, a következőket szoktam.
Elalvás előtt, már csak megszokásból is, nem feltétlen szükségből, kedvenc sorozatok, filmek jeleneteit forgatom újra gondolatban. (Szigorúan nem írom újra gondolatban – mivel alapvetően író vagyok, ezért a gondolatban írástól inkább felpörög az agyam, mint megnyugszik.)
Az agykontroll tanfolyam után próbálkoztam az agykontrollos, táblás, visszaszámlálós módszerrel, de nekem nem jött be, túl monoton. Oké, tudom, hogy a monotónia a lényeg, de engem inkább stresszelt a dolog. Helyette, ha már kifejezetten valami feladatot akarok adni az agyamnak, ami koncentrációt igényel, akkor verseket mondok fel.
Mióta a mobil eszközökkel szó szerint karnyújtásnyira alszom az internettől (ami nem mindig szerencsés…), azóta én is magamhoz szoktam ragadni a világhálót – néha egy kis olvasás-kommentelés is megnyugtat, mert megadja az emberekkel való kapcsolódás élményét anélkül, hogy fel kellene ébresztenem a mellettem alvó embert. (Ez részint praktikus, részint groteszk, ha belegondolok.) Ha az nem segít, jöhet a zene vagy videó. Újabban Nick Vujicicet vetem be, biztos van olyan, akiben csak mélyítené a félelmeket, de engem mindig kellemesen megríkatnak és felemelnek a bíztató szavai és egész lénye. Ő az általános fegyver, az anyukám miatti nehéz gondolatokon a Winter Song c. dal szokott segíteni (novemberben ment el, és a dal arról, hogy jön a hideg tél, én pedig már nem bújhatok a karjaidba, de nem kell félni, mert eljön majd a tavasz és lesznek még szebb idők – na, ez mindig el tud indítani egy megtisztító sírást).
A kedvesem karjaiba bújást csak végső esetekben alkalmazom, ahhoz nagyon durván felzaklató rémálmok kellenek, mert tudom, hogy én általában perceken belül megnyugszom és szinte azonnal vissza is alszom, míg ő még sokáig forgolódik, ha felkeltem valamiért.
A friss levegő is szokott segíteni, meg az ablakon kihajolás, csillag- vagy felhőnézés, az éjszakai utca figyelésének komplett pszichológiai hatása, különösen, ha valamilyen elrugaszkodott gondolatmenetből, fantáziából vagy rémálomból kell visszatérnem a való világba. Egyébként mikor elkezdtem a vőlegényemmel együtt aludni, nehéz volt hozzászokni az összehúzott függöny kompromisszumához. Ő legszívesebben leengedett redőnyök mögött aludna a sötétben, nekem viszont amellett, hogy sokkal könnyebben ébredek természetes fénnyel, a szorongásos problémáktól végigkísért gyerekkorom alatt hozzászoktam, hogy látom, mi van az ablakon túl, odakint, és nem a fantáziám tölti fel szörnyekkel a függöny mögötti világot. Persze az az időszak már elmúlt, jól vagyok, és nem látok szörnyeket az összehúzott függönyök mögött, de az elején nehéz volt hozzászoknom, hogy így aludjak el és ébredjek reggelente. (Ahogy a vőlegényemnek is, akinek még abban a kevés beszűrődő fényben is nehéz volt elaludnia este és nem felébredni hajnalban az első napsugarakkal, de aztán mindketten beleszoktunk. :))
Ami az ébredést illeti, azért ha van lehetőségem (tehát nem alszik mellettem Mr. Vaksötét :P), akkor széthúzott függönyök mellett alszom, hogy természetes fényre ébredjek, az nagyon jót tesz nekem, lelki, szellemi és fizikai szempontból is. És nagyon sokat segít, mióta alvásciklusos ébresztőórával alszom (telefonra letölthető alkalmazás), ami a matrac mozgásán keresztül érzékeli, hogy mocorgok-e vagy mozdulatlanul, mélyen alszom, és egy megadott kereten belül (az ébresztés legkésőbbi időpontját megelőző fél óra) akkor ébreszt fel, amikor érzi, hogy felületesebben alszom, mozgok, forgolódok. Sokkal könnyebb így az ébredés, mint amikor a legmélyebb álmomból ránt ki a csipogó és még vagy negyed óráig szinte szédülök, kóválygok tőle.
Érdekes egyébként, hogy mióta elkezdtem az egyetemi tanulmányaim sorát (idestova 8 éve), ha korábban kellett kelnem, hogy vizsga előtt átismételjem az anyagot vagy valami határidős feladatot befejezzek aznapra, akkor ragaszkodtam a hajnali 4 órához. Nem fél 4, nem fél 5, nem 3, nem 5. És most, hogy az alvásciklusos alkalmazás dokumentálja nekem, hogy mikor vannak éjszaka a mélyalvásos és az ébrenléthez közeli periódusaim, látom, hogy szinte minden éjjel hihetetlen pontossággal hajnali 4 óra körül van egy mocorgós, éber időszakom, amikor a legkönnyebben tudnék felébredni. Nem tudom, hogy a tanulási szokásaim hatására alakult ez így ki vagy a korai ébresztőt ösztönösen igazítottam a természetes alvásciklusomhoz (az utóbbira tippelek, mert annyira azért nem volt gyakori a hajnali 4-es ébresztő, hogy a belső ritmusom igazodhatott volna hozzá), minden esetre nagyon érdekesnek tartom ezt a jelenséget.
Ó, hát ilyen alvásciklusos kütyüt be kell szereznem, de az okostelefonért nem esdeklem annyira. Viszont utána néztem és a céleszköz sem olcsó, 50-60e Huf. Azért lehet, hogy felveszem a karácsonyi kívánságlistámra, nagyon nagy szükségem volna rá, úgy érzem.
Nos, nekem a mostani készülékem az első okostelefonom, a miheztartás végett sikerült rögtön egy iPhone-nal indítanom – persze három kézen átment, többszörösen aukciózott/örökölt, kopottacska, régi szériás darab, így volt megfizethető. De én nagyon szeretem, és ha az ember elkezdi összeadogatni a funcióit, amik más-más készülékeket váltanak ki – pár tízezer forintos telefon, pár tízezer forintos digitális kamera, párezer forintos mp3 lejátszó, jópár tízezer forintos PDA mobil internetezéshez, jópár tízezer forintos alvásciklusos ébresztő, pár tízezer forintos elektronikus könyvolvasó, jópár tízezer forintos hordozható játék konzol, stb. -, hamar eljut oda, hogy megéri. Persze csak ha az ember tényleg ki tudja használni a funkcióit, mert különben valóban felesleges csak azért, hogy “legyen”. Szóval én nagyon szeretem az enyémet, már fenem a fogam, hogy ha kijön az új modell, akkor az eggyel régebbiek használtan elérhető árba kerüljenek a nyugati aukciós oldalakon, ahol elkezdik kiszórni azok, akik meg tudják fizetni az újat. :)
a kettes ponthoz: sok fájdalomcsillapítóban van (nem kevés) koffein, pl. Saridon, Quarelin, Coldrex és az olyan összetett készítmények, mint Algopyrin Complex, Panadol Extra. A Saridon pl. nagyobbat üt, mint a kóla.
Köszi, ez fontos info! :)
Nekem amikor nem jön álom a szememre 100-tól számolok visszafelé. Vagy olvasok. Jöhet egy bögre forró tej egy kanál mézzel is. Esetleg beszedek egy Valerianat (komlóalapú asszem gyógyszernek nem minősülő cucc). Egyszer történt meg velem egy elég nehéz időszakban, hogy az éjszaka kellős közepén el mentem futni, mert annyira nem bírtam a lelkemmel. Mondanom sem kell, nem volt utána gondom az alvással. Beájultam a végigfutott kattogás után.:)Sőt, lelki erőre tettem szert abban a pillanatban.
Igen, ez fura, van, akit felpörget a mozgás, van, akit elálmosít. Engem még a stretching is felélénkít!
Via, ismét telitalálat az írás, napok óta nem tudok elaludni. Sedativ pc-vel próbálkozom néha, de nem vagyok függő. Mostanában délelőtt edzek, és eddig az esti, délutáni edzés segített, most meg este ránganak az izmaim, és szerintem még több edzésre vágynak?!
Citromfű, orbáncfű tea tényleg nagyon jó próbáltam. (levendulát nem szeretem)
Az írásodból jutott eszembe, hogy egy időben úgy aludtam el, hogy arra gondoltam, ha lenne gyerekem, mennyire tudnám értékelni az alvást – és ha így sem ment, elképzeltem, hogy két gyerekem van, még több fáradtság, és az tutira bejött, aludtam, mint a bunda. :)
Nekem 15-18 éves korom között volt egy nagyon hosszú nem alvós periódusom, azóta szerencsére évi pár alkalommal fordult csak elő. Nekem ezek működnek:
– szellőztetés
– legyen rend a lakásban (igen, olyan vagyok, mint Monica a Jóbarátokból :-))
– fürdés után, elalvás előtt engem az olvasás megnyugtat és elálmosít
– ha valami miatt szorongok, azért nem tudok aludni, akkor citromfű tea (ha későn ittam kávét, akkor nyilván nem segít). Elméletileg az orbáncfű is nyugtat, de én nem próbáltam
– ha valami esemény zaklatott fel, azon pörög az agyam, akkor jobb felkelni, leírni, azzal “kitakarítom” magamból az agyalást
– a simán túl éber vagyok (kávé miatt) akkor nekem jobb, ha nem szenvedek, fél-egy óra forgolódás után inkább még olvasok, hátha.
Sokszor van velem olyan, hogy nem érzem, hogy fáznék / melegem lenne / éhes lennék, de plusz-mínusz egy takaró, vagy egy szelet abonett, és már alszom is.
A takaró a súlya miatt is jó — teljesen elálmosít engem is. Magzati flashback. :))
Az orbáncfű nyugtat, de bekavar a fogamzásgátlónak, szóval ha valaki bogyózik, kerülje!
Jaj, nagyon jó, hogy írtad ezt az orbáncfűről, nem tudtam, akkor továbbra is marad a citromfű.
Én egyszer hallottam vhol, hogy ha túl van pörögve az agyunk, akkor a legjobb, ha monoton munkát végez, vagyis számol. 1-100-ig, tovább nem szoktam menni, inkább kezdem előröl. Eleinte nehéz koncentrálni a számolásra, de tényleg beválik, még nem volt olyan, hogy nem, pedig nagyon túlpörgős vagyok :) De a kutyatulajokat is zavarja az ugatás, a saját kutyáé és a szomszéd kutyáé is, ilyenkor sokszor eszembe jut az Eltakarítónő c. film :))
Egyébként az utóbbi idő nemalvásáról. Via nem csak téged érintett, hanem rengeteg embert, egyszer Fb-n meg is beszéltük kb. 50-en, hogy mindenki így van/volt az elmúlt időszakban. Naptevékenységnek v vmi hasonlónak tulajdonítottuk végül :D
Az a baj, hogy nekem ha be van pörögve, akkor be van pörögve mindenre, és a számolásba is bele tud őrülni. Meg a pi számjegyeibe és az 50 amerikai államba is. Semennyire nem szabad igénybe vennem, mert nem bírja. Ezért inkább mosogatok, attól nem kap rövidzárlatot. :)
Ja, és a természetesközeli szerek közül a jár az agyam és nem tudom leállítani állapotnak nagyon jó ellenszere a coffea nevű homeopátiás bogyócska. A neve nem véletlenül hasonlít a kávéra, éppen az olyan állapot ellen tesz, amit a kávé hoz létre: Ha nagyon felpörgött az ember feje, és nem tud ellazulni.
Bárki bármit mond, stressz ellen a bőgés a legjobb – szerintem! Egyszer csak azt veszem észre, hogy “Uramfijjja! Milyen hülye vagyok, hogy emiatt sírok!” és mintha mi se történt volna elmúlik a feszkó. :) Illetve a zenehallgatás. Nálam ez a két dolog mindent megold! :D És ha nyugodt vagyok nem számít sem zaj, sem fény, sem kávé, alszok mint a bunda. :)
Én leginkább csendet szeretnék. Egy kis városban sajnos éjszaka sokat ugatnak a kutyák, ezzel nem tudok semmit tenni. A kutyatulajokat nem zavarja?
Egyébként valami szép kép amit aznap láttam a neten, annak továbbgondolása…
Az ágy mellé toll-papírnak nagyon örültem! Már nekem is van, számtalanszor volt olyan, hogy a jajelnefelejtsem nem hagyott elaludni. :) Meg a levendula is nagyon jó, főleg ha az ember tud pannonhalmi vagy tihanyi levendulaolajat szerezni. Nem tudom, miben más, mint egyéb 100%-os tisztaságú márkák, de nekem valahogy jobban hat. (Lehet, hogy ennyire erős bennem a tudatalatti “támogassuk a hazai ipart”? :)
Ma a lányom viszont 40 perccel azelőtt felkelt, mint szokott, úgyhogy hat előtt már talpon voltunk, úgyhogy nekem most egy pont ezzel ellentétes bejegyzésre volna inkább szükségem. És napközben nem is lesz módom aludni, hacsak be nem kéredzkedem a főnököm irodájába a kanapéra. :)
Jó kis cikk lett ez :) Érdekes, nálam a kávé vagy te nem számít az elalvásnál, a lelki gondok és agypörgés annál inkább. Amúgy pedig csak összebújok a párommal és már alszom is! :)
Fejfájós sorstársaimnak egy tipp. Ha úgy fekszem le, hogy egy kicsit fáj a fejem, akkor inkább nem szoktam gyógyszert bevenni, mert lehet, hogy reggelre kialszom és elmúlik. De ha nem tudok rögtön elaludni miatta, akkor jobb minél előbb bevenni a bogyót, különben még órákig forgolódhatok, egyre fokozódó fejfájással.
Detto, egy órát szoktam adni neki, ha megoldja magának, és belealszom, akkor hurrá, ha nem, akkor nem kínzom magam. Menstruációs görcs ugyanígy.
Jól összeszedett írás (látszik, hogy van mögötte gyakorlat ;-) ), mindegyik tippre bólogattam.
A több fajta közül az egyik típusú el-nem-alvásomnál az szokott történni, hogy teljesen váratlan helyeken meg vannak feszítve az izmaim, de valamiért nem veszem észre. Az “akkor most ellazulok” elhatározás nem hat ellene. Ilyenkor azt szoktam játszani, hogy egyenként megfeszítem, majd ellazítom minden eszembe jutó izmomat, és meglepődök azon, hogy jé, hát ez a rész már eddig is feszült, engedjük ki gyorsan.
Egy másik lehetőség az, hogy nappal vagy este valamiért leengedtem a redőnyt, és éjszakára elfelejtettem felhúzni. Teljes sötétben ugyanis nem tudok aludni, sőt ha mégis sikerül, akkor éjszaka ébredek fel arra, hogy sötét van. Éjjel sötét, nahát :-)
A többit nem írom, mert nagyjából mindet leírtad.
Jaj, az nagyon rossz, mármint az izmos. Nekem az arcom is szokott ilyet amúgy, meg szoktam lepődni, hogy nem is tudtam, hogy össze van szorítva az állkapcsom, stb.
Nekem már többször segített, hogy amikor már sehogy se bírtam elaludni, akkor megfordultam. (Fejjel az ellenkező irányba.) Nem tudom, hogy ez pontosan hogyan hat, de olyankor kicsit “eltévedek”, vagy elvesztem a fonalat vagy mittudomén, és elalszom valahogy mégis.
De az agypörgetést nem tudom leállítani. Se zenével, se írással, se videóval, se levendulával. Amikor ideges vagyok, akkor rendszeresen ébredek remegő gyomorral, aztán úgy maradok napközben is. Nagyon stresszes/szomorú/ideges időszakokban bizonybizony vettem már egy-egy doboz gyógynövényes nyugibogyót, először is jól elhittem, hogy működni fog, aztán olyat szedtem esténként. Nem ez az ideális megoldás, de gondolom, jobb mint ha az ember halálra idegeskedi magát álmatlanul.
Szerintem a gyógynövényes nem gáz, csak ne xanaxot zabálj. :)) Én szoktam néha citromfű teát inni elalvás előtt, de az csak a kicsi krízisen segít maximum, a nagy pofánröhögi.
A gyógynövényben nem kell hinni ahhoz hogy hasson, az nem homeopátia. :) A növényekben kimutatható hatóanyagok vannak. Ha a Hovára gondolsz akkor az nagyon jó, nálunk is vizsgaidőszakban szokott lenni, hogy kattogás helyett ki tudjam aludni magam a vizsga előtt.
nervenpflege (irdatlan büdös egyébként, fujjjjjj, macskagyökér :-)
Nálunk a homeopátia a 10 hónapos kisfiamon rendszeresen segít, pedig nem hiszem, hogy ő hinne benne;)
Én is gyógynövényes bogyót veszek be, ha már nagyon nem megy az elalvás: komló olajos kapszulát. Egyet (kettőt-hármat) szükség szerint, nem lehet rászokni, és hatásos. Meg az olvasás is használ, kivéve ha izgalmas a regény és nem lehet letenni :-))
Tegnap alig tudtam elaludni… Először csak forgolódtam. Utána olvastam egy fejezetet a kedvenc könyvemből, de annyira felidegesítettem magam az egyik szereplő miatt, hogy csak rosszabb lett. Megoldásképp kiszellőztettem, rendbe raktam az ágyneműm, kisimítottam a lepedőm, tettem egy kört a házban, és visszafeküdtem, mintha mi sem történt volna. Sikerült elaludni. (:
Igen, a friss levegő is fontos, kell az oxigén. Felkelés után és elalvás előtt is szellőztetek, de ha olyan az idő, egész nap bukón van az ablak. Éjjel csak akkor pocsék, ha kinn megy a dajdaj (nyáron szokott).
Sziasztok.
Nekem a legjobb módszer alvási nehézség esetén, hogy nekiállok mentálisan lakberendezni :) Elképzelem, hogyam alakítanám át a lakást, a konyhát, a fürdőszobát, vagy hogyha most jönne egy amerika nagybácsi és lenne pénzem holnap építkezésbe kezdeni, akkor hogyan tervezném meg, milyen lenne a terasz, a kert, hogyan helyezném el a szobákat egymashoz viszonyítva, milyen padlót választanék és így tovább. Megnyugtat, leköti az agyam, boldoggá tesz és ami a legfontosabb…mindig belealszom. És ami a legjobb a módszerben, hogy bármi is okozza a problémát( stressz, félelem, délutáni szundi)…ez megoldja.
Szép almokat mindenkinek estére :) Addig meg szép napot
Óóó, dettó-dettó!:)))))))
És én még azt hittem, h csak én vagyok a még-ágyban-is-a-házat-tervezem ember.
Juhúúúúú, nem vagyok droid. :D
Én esténként a könyvemhez gyűjtök gondolatokat (mikor máskor jutnának eszembe… na ezért kell az ágy mellé a jegyzetfüzet). Álmaim ha-én-gazdag-lennék házán nem este tűnődök, mert akkor tényleg nem tudnék aludni, hanem azt szép kulturáltan a gépen, word doksiban meg excel táblában tervezem :-) (De lehet, hogy azzal tényleg ufó vagyok, mert nem a berendezését kreálom, mint a normális emberek, hanem a falazóanyagot, a szigetelés fajtáját meg az épületgépészetet :-) )
Hehe, én ehhez vizuális segítségként néhány francia újságot használok, hála a Médiatárnak. Jó sok kép van bennük, órákig bírom elemezgetni fejben utazás közben, de elalvás előtt 10-15 perc is elég. Tényleg kikapcsol. Bár néha már a türelmem határára jutok, hogy mikor valósíthatok meg végre valamit a sok ötletből.
“Ha ez semmit sem segít – esélyes -, verj agyon egy párnát.” Itt hangosan felnevettem! :) A verj agyon egy párnát mondat mindent vitt! Ez a nap már egy szebb nap lesz ;)
Nem viccnek szántam, az ütőpárna bevált terápiás segédeszköz, és tényleg működik! :))