A 37. hét kihívása: Kérj segítséget!
Tudom, nehéz, de semmi dicsőség nincs abban, ha erőn felül, összeszorított foggal kínzod magad. Bármiről is legyen szó — nincs kicsi probléma meg komoly gond, ha egyszer meg kell oldani. Szóval kérj, és kérdezz, és szólj, hogy egyedül nem megy. Akár itt is, kommentben is, tőlem is, vagy bárkitől. Legyél egyértelmű és őszinte: ha csak morogsz a konyhában ágaskodva, az még nem jelenti azt, hogy “Kérlek, segíts, nem érem el a poharat a felső polcon!”, és nem mindenki gondolatolvasó. Szóval ne csak igényeld azt a segítséget, hanem konkrétan kérd is. “Kérlek, segíts.” Mert olyan jó, amikor segítenek…! ♥
+ FELADAT: Múlt héten kiürült a persely, kezdjük el újra a gyűjtögetést egy kétszázassal.
Régen én is azt hittem, gyengének, butának stb. tűnök, ha nem tudok valamit egyedül megoldani. De mivel másokról nem gondolom ezt, ha tőlem kérnek segítségét ez a fejemben is kezd megfordulni. :)
Ez a legtalálóbb kihívás, legalábbis számomra! Én mindent magam csinálok (pl. szerelek) és ha valami egyedül nem megy, akkor sokszor inkább lemondok róla – amin most már szeretnék változtatni, mert nem egy fenntartható állapot,
Hogyan építhető ki a segítő kör a felnőtt életben, ha valakinek nagyon ritka az ismeretségi köre és távol él a szüleitől? Úgy értem, hogyan lehet például megbízható fogorvost, vízvezetékszerelőt találni. A szüleim egy kisvárosban élnek, nekik megvan ez a körük, nekem sajnos itt a fővárosban a mai napig nem alakult ki sok területen. Attól ódzkodom pl. szerelők esetében, hogy az internetről a honlapja alapján találomra válasszak valakit – sokkal jobban preferálnám, ha mondjuk egy ismerős ajánl valakit a saját tapasztalata alapján.
Csatlakozz pl. hozzánk! :) https://www.facebook.com/groups/139727752751994/
Persze nyilván nem leszünk rögtön ismerősök, de személyesebb az ajánlás, mint a mesterek saját honlapján, ahol mindenki szerint ő a legjobb szakember. :)
Kedves Via!
Ez a mondatod megkönnyezett annyira szép!
(és hogy ezt elmondjam, 3 év után beregisztráltam)
Jó, hogy itt vagy. ♥
Hűűű, nagyon régóta próbálom megtanulni. :( Nem azért nem tudok kérni, mert megalázó, hanem mert “gyengének” tűnök tőle, hogy nem tudom egyedül megoldani. A mániám hogy erősnek mutassam magam.
Ó, és az örökös büszkeség is, hogy ÉN kérjek segítséget!Gyarló egy bűn néha…..
De most majd….!!!!
Nem az a gyenge, aki elesik, hanem aki nem akar felkelni. ♥
Ez betalált, mert sajnos nekem is igazi kihívás, de igyekszem dolgozni rajta. Azt gondoltam ki, hogy nálam ez az anyutól eltanult mártír-játszma megnyilvánulása, úgyhogy mindenképp rendbe kell tennem.
Telitalálat megint, ez egy olyan terület, aminek jól ismerem az elméletét, de még sokat kell dolgoznom a gyakorlatán. :P
Mennyire cuki ez a kép! És milyen igaz, amit mondasz. Én is gyakran kérek segítséget, de olyan is gyakran van, hogy “ágaskodva morgok a konyhában”, vagy pedig “összeszorított foggal kínzom magam”. Utóbbi két esetből fogok válogatni.:)
Jo kis kihivas, bar en viszonylag surun gyakorlom. :-)
Ha valami nem megy, meg nem ertek hozza, akkor mindig megkeresem az erre ratermett embereket, legyen az a ferjem a masik szobaban, vagy akar egy szakember. Igy sokkal flottabbul megy minden. Igaz nem vagyok valami tul kitarto, tehat tenyleg jobb ha segitseget kerek, mint, hogy bele ne kezdjek valamibe.
Azt is szeretem, ha engem hivnak segitsegnek. :-) Nekem evidens, hogy ha tudok segitek. Sokszor ugy gondolom masnak is az, es volt mar olyan, hogy teher lett a segitsegkeresem.
Mármint hogy annak lett teher, akitől kérted? Ez is előfordulhat, bár akkor meg szóljon már rögtön az elején, hogy az neki sok, amit kérsz, ne nyeljen feleslegesen.
Az is lehetne kihívás, hogy ne dolgozz mások helyett, mert az is baromi fárasztó. Én úgy vagyok vele, hogy szívesen segítek, amíg látom, hogy annak van eredménye, de ha valaki csak ugyanabban a helyzetben teper, kérdez, de nem hallgat meg, és nem bír segíteni magán, hiába kérdezi és mondom újra és újra ugyanazt, nagyon hamar elfogy a türelmem, és inkább hagyom a fenébe az egészet. Ez most persze nem a “nem érem el a poharat”-kategória, bár ilyenkor meg át kell szervezni a konyhát, ha gyakori a probléma. :)
Van különbség az őszinte segítségkérés meg a drama queenség között, akinek soha nem megy semmi, és állandóan mások hátán akar felmászni. Ezt persze nem könnyű meglátni, de muszáj, mert nem segíthetjük rommá magunkat sem, főleg, hogy az ilyen emberkékkel általában nem is lesz eredménye a munkánknak, csak az, hogy ő még mindig ugyanúgy pocsékul van, és a végére már mi is pocsékul leszünk…
Sokan a segitsegkerest egyenlove teszik a kihasznalassal. Holott azzal, hogy segitseget kerunk, nem azt varjuk, hogy csinaljak meg az adott munkat helyettunk. Szeretem ha valaki segitokesz, en is igyekszem az lenni. :-) Ez egy jo tulajdonsag.
Igen, én is. :) De sokan meg azt, hogy segítek, egyenlőnek veszik azzal, hogy megcsinálom helyettük. Szóval én úgy látom, hogy mindkét “oldalon” vannak fogalomzavarok. :)
Segítsünk, és hagyjunk dolgozni. Kérjünk segítséget, és dolgozzunk. Ennyi! :)