Elérkezett annak az ideje, hogy több kérdésem van, mint amennyire volt időm válaszolni, de ez ne rendítsen meg senkit a kérdezésben, mindenki sorra kerül (lehet, hogy néha lesznek különkiadások vagy extra-hosszú levelesládák). Akinek nem válaszoltam, jövő héten sorra kerül! A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, és nyugodtan kérdezzetek az alábbi címen: via.farkas@gmail.com.
Zsófi rendesen szeretne ebédelni (nagyon helyes!): Nagyjából 1,5 hónapja kezdtem az új munkahelyemen. Az első 6 hétben szigorú rendszer szerint a “normál” munkaidőben jártunk be, és mivel van étkezőkonyha és mikró az emeleten, evidens volt h vittem főtt kaját itthonról + sütit, gyümölcsöt vagy csokit nassolni. Ettől a héttől viszont beindul a munka, és teljesen rendszertelen beosztásom lesz, hol délelőtt, hol délután, reggel korán, déltől este későig, teljesen össze-vissza. A szünet, amennyit tarthatok túl rövid ahhoz, hogy leüljek kényelmes tempóban megenni egy főtt ételt, és még valami mást is. 8 órában számítógép előtt ülök, és gépelek, folyamatosan foglalt a kezem, a csipegetés se nem kényelmes, se nem megoldható. A munka viszonylag pörgős és kreatív, egész embert és két szabad kezet kíván. Munka mellett a diplomamunkámat fogom írni, ami az én esetemben rohangálás könyvtártól-egyetemig, egyetemtől-könyvtárig, ha úgy jön ki egyenesen a munkahelyről jövök, a kettő között rohanva betolni valamit sem megoldás. A könyvtárban meg ugye nyilván nem ehetek. Félek, hogy ebben a “rendszerben” fel fog borulni, hogy mikor mit eszem és hogyan. Nem szeretnék sem rohanva elfogyasztható gyorskajákon, sem a munkahelyi automatából élni, de nincs ötletem, hogy mit vihetnék magammal, mik azok a praktikus dolgok amiket a rövidke szünetemben, vagy üres félóráimban el tudnék fogyasztani úgy, hogy viszonylag rendszeresen egyek, de ne terheljem vele sem az agyam, sem a gyomromat. Nyilván nem teljes dietetikus étrendet várok tőled Via, hanem kis praktikus ötleteket, te olyan jókat tudsz. :)
Fél óra azért nem kevés a kajáláshoz, csak nem mindegy, hogy mit eszel – ne háromfogásos menüt csomagolj. :) A leves nálam úgy működik, hogy lassan tudom megenni, gyorsan eltelít, aztán amint túljut a gyomromon, megint éhes leszek, szóval fél órás evésekre ez nem jó megoldás. Kivéve, ha baromi sűrű, tartalmas a levesed, de akkor az már szinte egytálételnek minősül. :) Fél óra alatt azért tisztességesen be tudsz lapátolni egy tésztasalátát (ha nincs mikró), vagy egy szószos tésztát, vihetsz egy jó vastag szelet quiche-t vagy clafoutis-t salátával, bármilyen ragut rizzsel (pörkölt, gombapörkölt, zöldséges kutyulékok). Ez nyilván előkészületet igényel, meg főzőcskézni kell előző nap, de ha nincs lehetőséged bent normális minőségű és jó árú étkezésre, akkor ez az ára annak, hogy tisztességes ebédet tudj enni. Előre lefőzhetsz egy nagy adag tésztaszószt, az utána mehet pizzára, melegszendvicsbe, és a quiche sem egyadagos műfaj, kivéve, ha nagyon picike formában sütöd, de szerintem ha már egyszer nekiállsz, nem érdemes ilyen kicsi miatt összekoszolni a mosatlant. :)
KicsiFloo összezavarodott: Egy szerelmi ügyben szeretnék tanácsot kérni. Volt egy srác, nevezzük most X-nek, akibe fülig szerelmes voltam, és nagyon jóban voltunk, viszont kétszer is lerázott, mondván, hogy ő nem érez irántam többet puszta barátságnál. Idén szeptemberben azzal indítottunk, hogy megbeszéltük, hogy barátok maradunk, de ez a barátság “még a köszönés is luxus” típusú volt, úgyhogy hamar túl tudtam rajta lépni, hiszen nem volt velem túl kedves. X-nek az osztályába érkezett idén egy másik srác, Y, akivel nagyon jóban lettünk, rengeteget beszélgettünk, és természetesen ő lett az új kedvenc, amit X nem nézett túl jó szemmel, féltékeny lett, hirtelen meglepően érdekessé váltam a szemében, sőt, a jelek szerint tetszem neki. Eddig egyértelműek voltak a céljaim, miszerint Y-t szeretem, de most teljesen elbizonytalanodtam. Mit tegyek?
Lépj vissza három lépést, és nézd meg kívülről. :) Elhiszem, hogy hízelgő, hogy az eddig hideg X most újra emberszámba vesz (azok után, hogy köszönni sem köszönt előtte!!), de próbáld meg hideg fejjel kezelni a dolgot. X érdeklődését nyilván felkeltette, hogy Y-nak is kellesz. A dédim mindig azt mondta, hogy “értékesebb egy guruló kő egy álló gyémántnál”, vagyis vannak pasik, akik számára attól leszel érdekes, ha más pasi mozgolódik körülötted, mert akkor jöhet a vadászösztön. “Biztos van valami abban a lányban, ha mást is érdekel, megnézem magamnak.” Ez nem feltétlenül valid érdeklődés, bár még lehet belőle az is, én mindenesetre péklapáttal vágnám tarkón, ha alanyi jogon nem érdekelném, csak azután, hogy egy másik rendes-kedves sráccal barátkozom. Ha az érdekli, hogy mekkora körülötted a hype, és nem valóban Te, akkor nem Te kellesz neki, hanem a (vélt vagy valós) státuszod. Ha összejöttök, esélyes, hogy folyamatosan fenn kell majd tartanod az érdeklődését, különben jön valami izgalmas (“Mókus!“) és megy tovább. Ér ennyit? Szeretnéd ezt?
Egyébként meg ne felejtsd el, hogy milyen bunkó volt előtte. Most bezzeg jönne learatni a babérokat? Tudod hova menjen… Hajrá Y! :))
Bianka tumblr-ön tette fel a kérdését: Szia Via! Egy eléggé kényes dologgal kapcsolatban írok, nem biztos, hogy tudsz segíteni, de azért érdekelne a véleményed. Van egy barátnőm, aki gyerekkora óta elég súlyos önértékelési problémákkal küzd, ilyeneket mond, hogy ő nem elég jó ahhoz, hogy legyen bárkije is, hogy nincs benne semmi olyan dolog, ami érdemessé tenné arra, hogy párkapcsolatban élhessen, és emiatt önző dolog lenne tőle, ha párt keresne magának. Egyszer volt egy pár hónapos kapcsolata, de a srác csúnyán átvágta őt, amitől csak még inkább összezuhant. Egyáltalán nem bízik abban, hogy valaha találkozik még olyan fiúval, aki őszintén _őt_ akarná, és nem csak azért, mert a nála jobb nők mind foglaltak. Teljesen meg van győződve róla, hogy ő nem érdemel magának barátot, és nem tudjuk őt meggyőzni az ellenkezőjéről :( Alapból nagyon félénk és visszahúzódó, de az utóbbi időben nagyon sokat romlott a helyzet…
Olyan szituációkba helyezném, amikben sikerélménye lehet, és megtanulhat önzetlenül adni (és kapni). Önkéntesség (állatokkal, gyerekekkel?) nagyon sokat segíthet. Nem kell most a szerelemről szólnia, csak arról, hogy érdemes az életre, és jó élni, és tanulja meg elfogadni, ha valaki (akár saját maga!) szereti őt. A sikerélményét bármilyen tanfolyam is növelheti, de ezeknek se legyen pasizós felhangja (ne táncórára vidd, hanem mondjuk varrni vagy kertészkedni vagy valami teljesen semleges helyre, ahol eszébe nem jutna ismerkedni senkinek, nehogy úgy érezze, hogy erőlteted a dolgot). Ez megint olyan kérdés, aminél a szokottnál jobban nyújtogatom a stafétát: többiek, van ötletetek Biankának?
Kata27 többet is kérdezett, szép sorban válaszolok rájuk! :) Hogyan telik egy átlagos napod? Rutinokat mindig csinálod? Melyik a kedvenc rutinod, és melyiket kedveled legkevésbé?
Nincs átlagos nap! :) Minden egy kicsit más. Attól függ, hogy megyek-e valahova, mert ha igen, akkor utána kell még dolgoznom, tehát csúszik a nap. Csütörtökön is nyolc körül értem haza, akkor álltam neki a cikkeknek, “blogozásnak”. Azért valamennyi rutin persze van: felkelés után általában e-mailekre és hozzászólásokra válaszolok, intézem a blogos háttérmunkákat, levelezéseket, aztán dolgozom a cikkeimen (különböző stádiumban vannak: van, amihez csak ötlet van, van, amihez fotózni kell, vagy a fotókat utómunkázni, végzek kutatómunkát, stb. stb.). A rutinokat (remélhetőleg úgy, mint Ti!) én is testre szabtam: nincs annyi ruhám, hogy ki kelljen készíteni, így fejben kitalálom, hogy mi lesz rajtam, ha pedig csak itthonra öltözök, mert reggel nem kell rohannom valahova (előadni, találkozóra, stb.), akkor halál mindegy, hogy mi van. Beágyazás, “kell ma mosni?” az rendszeres, turbó törlés egy-két naponta (ketten vagyunk, nincs még akkora mocsok), reggeli mindig van (anélkül nincs nap!), fésülködni is szoktam. :D Kedvenc rutinom az esti konyharendberakás, az teszi a nap végére a pontot, jól esik egy kis “fizikai” munka a szellemi után. Nem is tudom, melyiket nem szeretem, gondolkodni kell rajta, úgyhogy akkor valószínűleg nem nagy az ellenérzésem. :) Nekem lesz jobb, ha megcsinálom, úgy látszik, megtanultam szeretni őket. Ha lázadozok, magammal tolok ki.
Mikor szoktál nagy bevásárlást csinálni, (héten egyszer?), hányszor jársz piacra a héten? Mindig megtervezed a heti menüt? Mikor veszed meg a hozzávalókat, ha friss zöldség /gyümölcs kell hozzá? Vagy mindennap veszel zöldségeket?
Igen, általában heti egyszer csinálok egy nagyobb bevásárlást, nem titok, az Aldi van közel. :) Piacra nincs módom mindig járni, tömegközlekedéssel 2 jegybe kerül (tömbjegyezek, megnézem, hogy hova megyek), gyalog plusz egy óra séta, ez nem fér bele rendszeresen (ld. nincs két egyforma nap), de ha éppen piac környékén járok, be szoktam ugrani (mindig van nálam vászontáska, always be prepared!). Egyébként terápiás céllal is szoktam menni, ha ki akarom szellőztetni a fejem, és kell a séta. Viszont van egy szuperjó zöldséges két sarokra, ott veszem meg a friss dolgokat, inkább lejárok többször egy héten (2-3 naponta). Ha nem sütöm a kenyeret, a pékségbe is kb. ilyen gyakran megyünk, vagy mindig az hozza a rozsos zsemlét/t.k. kenyeret, aki épp arra jár. :) A menüt megtervezem, azt is figyelembe véve, hogy hányan vagyunk itthon (csak ő, csak én, mindketten, egyikünk sem), és ha nem, akkor hol fogunk enni (tud vinni kaját, vagy van valami jó kis menüzős hely a városban, ami útba esik, együtt eszünk mert összefutunk valahol, vagy mindenki magának intézi, stb). Éljen a szabadúszás! :)
Hogyan tudod tartani a távolságot, amikor a blogger magánéletére kíváncsiak?
Nem válaszolok. Miért, más hogy tartja? :) (Egyébként még nem volt ilyen eset.)
Hogyan csinálod, hogy nem szállsz el a sikertől, kik azok, akik lehúznak a földre, mielőtt elszállnál? (nagyon tetszett a Rólad készített interjúk, akár az rtl klubbos, akár a rádiós, olyan szerényen nyilatkozol, nekem ez nagyon szimpi)
Jógázom, és az kellően kordában tartja az egómat. Plusz emlékeztetem magam arra (ld. TILT), hogy mi az, ami valóban fontos. Egyébként meg az egóm meggyőzhető azzal, hogy ha hosszú távon ezt akarjuk csinálni (ő, hogy sütkérezzen, meg én, hogy én lehessek), akkor fogja vissza magát, különben gyors kiégés (beégés) lesz a vége. :) Felnőttnek kell lenni, és nem szabad hagyni a cukorkaboltban elszabadult óvodást randalírozni. Lehúzni nem engedem magam mások által, az ellen rugdalózok, szerintem sokkal hatásosabb, ha magammal olyan a viszonyom, hogy én nem hagyom saját magamat elszállni.
Ha valami/valaki felbosszant, hogyan vezeted le a stresszt/dühöt/bosszúságot?
Megverem a párnát. Ezt már annyiszor írtam és mindig röhögtök rajta, de nem eufemizmus. :D Tök jó stresszoldó, meg amúgy bármilyen sport, pl. kickbox is. Egyébként bármikor benne vagyok egy jó kis bőgésben, nem szoktam visszafogni magam, csak utána fel kell állni és csinálni kell tovább, nem szabad belesüllyedni. Gyakorlatilag minden nap sírok valamennyit (ebben örömkönnyek is vannak), Áfonya halála óta naponta többször is, mindig csak egy-egy percre, amennyi éppen bennem van. Nem szeretem a könnyeket sem gyűjögetni. Shrek is megmondta: jobb kinn, mint benn. :) Ha jönnie kell, hadd jöjjön. Nem leszek szupervumen attól, ha nem sírok. Sőt… Aki meg ettől gyengének tart, az nyugodtan jöhet velem kickboxozni, megmutatom, hova álljon. :D
Köszönöm szépen a kérdéseiteket! ♥
Haha Via, megtaláltam a feszültséglevezető párnádat :D
https://files.mommo.hu/pictures/000/871/871847_6b7866b2cc_s.jpg
Az én párnám nem ilyen, a fejemet nem bántjuk, hanem szeretjük. :) Ököllel kell ütni a párnát, nem fejjel.
Ezt a pofozópárnát egyszer kipróbálom.
Van valamilyen speciális képessége a párnának, vagy csak kiválasztottál egy áldozatot a sorból, és kinevezted terápiás eszköznek? :)
Nincs külön erre a szerepre választott párna, amelyik épp kézre esik a kanapéról, az jó lesz. :) Nem figyelek arra, hogy mindig ugyanazt verjem. :DD Ha úgy fogjuk fel, végülis csak felfrissítem és nem lesz olyan lapos. :))
Gyönyörű fedősztori. :)
(A párnáim itt rettegnek körülöttem, mert megtudták, hogy mind potenciális áldozatok. :D)
Kedves Zsófi!
Én úgy oldom meg az ebédemet, hogy rendelek egy ételszállító cégtől. Finom, nekem sokszor a kis adag is elég, és 3500-4000 ft egy hétre. Lehet, hogy nem a legtakarékosabb, de egyedül élek, mini adagot nem tudok főzni és gy nem napokig eszem u.azt az ételt :) Plusz a mosogatással sem kell foglalkozni, csak az evőeszközt kell elmosni. Nasinak pedig általában gyümölcsöt viszek. Ha nem bogyós, akkor még itthon felvágom :)
Köszönöm szépen a válaszokat! :)
Igazatok van, fél óra nem kevés idő az evésre, csak okosan kell ha össz. ennyi időm van enni bármitis. :) Közben eszembe jutott, h senki nem mondta h munkaidő után nem ülhetek le a konyhában enni, ha épp úgy jön ki. :D Ki fogom tapasztalni hogy mit hogyan… ;) Legalább leszokom a nassolásról! :))
Köszönöm az ötleteket! :)
véletlenül ráakadtam egy ilyen tematikájú cikkre: https://www.nosalty.hu/ajanlo/ebed-dobozbol-sporolj-minden-nap
de ezen kívül eszembe jutott még Via szendvicses bejegyzése: https://www.urban-eve.hu/2011/03/18/meno-szenyok/
és ha salátát szeretnél csomagolni, akkor íme egy jó megoldás: https://www.krystaslifeinfood.com/2012/04/mason-jar-make-ahead-salads.html
nekem személy szerint a gyümölcsök nem veszik el az éhségérzetemet, úgyhogy csakis nassolnivalóként jöhetnek szóba, de mondjuk különböző magvakkal kombinálva már kiadósabbak…
ha pedig akad időd, akkor csinálj házi kifiket, muffinokat, pitéket stb., amik pl. egy joghurttal már elég laktatóak.
jó étvágyat! :)
Szintén Zsófihoz: a legtöbb munkahelyen 20 perc az ebédidő-nekem is, egy magánklinikán- ebbe mindig belefér egy magammal vitt doboznyi főtt étel, sőt még annak a mosogatása is:-)ha lesz üres 20 perced, fél órád, abba bőven belefér, csak magaddal kell vinni.
Én mindig 2 napra előre főzök, egy adagos kajákat egyszerűen nem is lehet, eldobozolom a hűtőbe , reggel csak kikapom és megy a táskába. A hét végére általában főzeléket, tésztát, valami gyorsan elkészíthetőt viszek, a hét elejére pedig a vasárnapi klasszikus pörkölt-nokedliből marad:))
Mmmm, pörkölt nokedlivel. <3 Nem akarnál fénypostával küldeni egy adagot? Kérlek… :D
Holnapra épp azt terveztem, hogy készítek, természetesen egy doboznyit te is kapsz:)))
Ugyanez nálam is: vasárnap maradék, utána kétszer főzök egy héten és meg van oldva. (A magánklinika-munkahely is stimmel egyébként…)
Elkezdem összeírni magamnak a legegyszerűbb egydobozos ételeket. Sokaknak biztos nem újdonság, de nekem okostelefon híján érdekes, és fogyókúrához is hasznos lehet: lefotózni mindent, mielőtt megennéd… Még listát írni sem kell és könnyen visszakereshetőek a bevált ételek, ha nincs ihlet.
Ki tudja, még az is lehet, hogy egy helyen dolgozunk:)))
Akárhogy is, szia kollegina:-)))
Zsófi, nem ismerem a munkádat és a munkahelyedet, így nem biztos, hogy segít, de én nagy hajtásban egyszerűen úgy oldom meg az ebédet, hogy elszaladok a mikróig a kajával, megmelegítem, visszadöcögök az asztalomhoz, és fél kezem a billentyűzeten, fél kezemben villa, egyszerre dolgozom és eszem. Nem mondom, hogy a legegészségesebb, de jobb, mint ha este jutnék először szilárd ételhez.
Nálunk sajnos nem lehet, mert nagy, egyterű irodában dolgozik egyszerre 50-60 ember, és nem lehet rendesen szellőztetni, mert csak 2 ablak van. Fél órás előadást tartott a főnöknő h miért ne együnk tölött káposztát az asztalunknál. :D
De azért köszönöm az ötletet. :) A barackot is lehet villával enni, miközben dolgozom. :)
Ezek szerint most már főállású blogger lettél? Nem csinálod már a fordításokat?
Nem, január óta nem. Kilátástalan volt, én meg nem szeretek egy helyben toporogni vagy éhbérért szappanoperán zombisítani az agyam. Hallgasd meg a klub rádiós interjúmat, ott beszéltem róla már! :)
Szóval itt is elmondható, hogy az igazán izgalmas filmek, sorozatok inkább a csókosokhoz futnak be?
Egyáltalán nem erről van szó. Válság van. Mindenki legyen olcsó, és gyors (az igényesség lényegtelen). Szóval vagy éhen halsz és jól dolgozol, vagy rosszul dolgozol, gyorsan, sokat (akár 16 óra naponta), megőrülsz, de legalább nem halsz éhen. Ilyen tempóban a legjobb sorozat vagy legjobb film is agyölő.
A szinkronban 1990 óta (!!!!) nem volt béremelés, egyik munkakörben sem, és semmi esély a javulásra. A mozikra részben több pénz jut, mert külföldről több jön rá (pl. Dreamworks, Disney filmek, nagy nyári blockbusterek), de azokra sem annyi, mint kéne, és mozifilmből eleve kevés jön be, a mozipiac értelemszerűen nem tudja foglalkoztatni az összes dramaturgot, oda a véges helyek miatt kevés ember kerülhet csak be, és általában a legjobbak, ennek semmi köze a csókossághoz. De ettől függetlenül ők sem dőzsölnek, csak ez egy elviselhetőbb fajtája a műfajnak.
A tévécsatornáknak nem érdeke többet fizetni a stúdiók részére, hogy azok emberibb körülmények között tudjanak a színészekkel és a dramaturgokkal dolgozni (HA egyáltalán még színészekkel és dramaturgokkal dolgoznak, nem csak “hangokkal” meg “fordítókkal”, ami azért egy minőségbéli esést jelent), mert a néző így is megnézi. Most mondhatnám, hogy Nálatok, tévénézőknél a labda, tessék betelefonálni, hogy a CSI effektíve nem magyarul van, de nem mondom, mert már nem érdekel. :) Nem az volt az utam, és szerencsére felismertem azelőtt, hogy többet áldoztam volna fel érte.
Ez egy nagyon szomorú történet sajnos, szakmailag és emberileg is (nem az én szempontomból, hanem általánosan mint jelenség). Kapcsolódó irodalom:
https://www.origo.hu/teve/20100531-segelykialtas-a-szinkronbol.html
https://www.origo.hu/teve/20100603-nincs-tovabb-lefele-segelykialtas-a-szinkronbol.html
Nagyon köszi a kimerítő választ! A klubrádiós interjút is szívesen meghallgatnám, ha linkelnéd.
Tessék! :)
https://www.urban-eve.hu/2012/07/27/2-radios-interju/
Bevásárláshoz: mi heti 1x nagybevásárlunk, általában vasárnap este. Ilyenkor megvesszük a következő heti ételek hozzávalóit, ha esetleg nincs eleve otthon. Ritkán eszünk kenyeret (régóta vágyom egy kenyérsütőre, talán a jézuska meghozza :P), inkább zsömlések vagyunk: azt mindig csak másnapra veszek, hogy friss maradjon. A nagy szerencsém (főleg nekem, mert a párom annyira nem gyümölcsmániás), hogy a kedves apukájának zöldség-gyümölcs vállalkozása van egy piacon, és mert én vagyok a “kis menye” :D, ezért sosem fogad el pénzt (mindig viszek csokit vagy vmi kedvességet cserébe) amikor megyek. Ez is heti 1x-i alkalom, általában hétfő vagy kedd délelőtt: ilyenkor is kb. 1 hétre előre, a tervezett ételeknek megfelelően hozok dolgokat.
Biankának: ez elég nehéz kérdés, mivel nem mindegy milyen “mélyen” van a barátnőd. Addig semmilyen irányba nem tud lépni, amíg nem fogadja el önmagát. Én sok csajos programot szerveznék: cukrászdázás, koktélozás, kiállításra menés, stb. Ezek tényleg arról szóljanak, amik: egyetek meg egy sütit, igyatok meg egy finom gyümölcskoktélt, nézzétek meg a képeket/műtárgyakat a múzeumban. Csak az ezekhez kapcsolódó dolgokról beszélgessetek, szigorúan pasi mentesen. Nem kell rágörcsölni, de ha állandóan ez a téma, akkor nem csodálkozom ha rá van görcsölve a dologra. Vidd el magaddal a kozmetikushoz, fodrászhoz amikor mész, hátha ő is kedvet kap egy kis változtatásra! Van esetleg olyan dolog, bármi, amit nem mer kipróbálni csak azért, mert nem hiszi hogy képes lenne rá? Menjetek el, és csináljátok meg együtt!
Szuper lenne, ha találna egy hobbit magának, amiben kiteljesedhet.
Tök jó amit Via mond: a sok sikerélmény láttán elhiszi majd, hogy igenis többre érdemes mint amit hitt magáról: megnő a hite önmagában. Ha szeretni fogja magát, azt megérzi más is: előbb-utóbb a pasik is. :)
Még valami: ha ez a dolog gyerekkora óta fenn áll, akkor ez egy mélyebb eredetű probléma, aminek az okait egyedül és a Ti segítségetekkel sem biztos hogy feltudja tárni. Talán érdemes lenne felkeresnie egy pszichológust, aki segítségével új megvilágításba tudná helyezni a dolgokat.
(Én teljesen más ügy kapcsán voltam pár alkalommal pszichológusnál, és hihetetlenül sokat segített: semmit nem mondott konkrétan, de a szempontok amiket mondott új megvilágításba tették a problémámat és így sikerült megoldani őket. :)
Egyetértek Bibolyával, ha nagyon mély a probléma, nem szégyen szakemberhez fordulni. Én gyerekkoromban jártam pszichológushoz, és sokat segített, felnőtt(ebb) koromban két mélyponton lévő embert zavartam el pszichológushoz, amikor úgy láttam, hogy nem tudok rajtuk segíteni, mindkettőnek jót tett.
Kineziológusról hallottam még jó tapasztalatokat, állítólag a szorongás gyökerét keresi meg a múltban, azt az élményt, amiből gyökerezik a lelki gond, és ezt oldja fel. De erről bővebbet nem tudok, mert tapasztalatom a pszichológussal van.
Ha tudsz, keress a környékeden olyat, aki járt/jár pszichológushoz vagy másfajta lélekgyógyászhoz, és kérj ajánlást.
Egyébként remek dolgokat írt Via is, lehet párhuzamosan futtatni a kettőt, de általános intelemként mondom, hogy az emberek túl könnyen elhárítják a szakértő segítséget azzal, hogy nem kell “dilidoki”, amíg nincs nagy baj. Pedig nem kellene megvárni, míg nagy baj lesz…
Biankának és a többieknek is ajánlom Tari Annamária szakértői pár percét a Petőfi rádióban, este fél10-10 között valamikor a Kultúrfitneszben, ez is több a semminél és biztosan nem árt. Tegnap este pont erről volt szó, és ő is azt említette, hogy sajnos sokszor 30-as nők/férfiak jutnak el pszichológushoz kamaszkorban kialakult (vagy akkor rögzült) önértékelési gondjaikkal, ami igen komplex probléma. Sajnos nincs a hangtárban ez a műsor, pontosan nem tudom idézni, hogy még mi hangzott el, de talán Tari könyvei is hasznosak lehetnek “szorgalmi feladatként” (engem Csíkszentmihályi: Kamaszok c. könyve érdekelne éppen). De mindenképpen jó lenne, ha felhívnád a figyelmét, hogy létezik segítség és próbálja meg a terápiát. Ezek a súlyos rosszkedvek, elzárkózások akár komoly depresszió előszobái is lehetnek. Persze az is lehet, hogy most egy kicsit bezárkózna és őrlődne egyedül. Nagyon nehéz barátként is eldönteni valamelyest, hogy mennyire súlyos a helyzet. Esetleg beszélj neki a saját térfeledről: félted és aggódsz érte, mert számodra ő fontos és értékes, nagyon fájna, ha elveszítenéd és szeretnél neki segíteni, ha engedi. Remélem, hogy sikerül jól kijönnötök belőle.
Te Via, tudsz te biciklizni? A piacra menés kapcsán jutott eszembe drága BKVzás alternatívájaként és ha jól emlékszem, nem olvastam még tőled bicajozásról. Vagy rosszul emlékszem?
Én tudok bicajozni de Pesten nem mernék nekiállni tekerni, gyalogosan is mindenki el akar ütni, hát még két keréken.
Amúgy nem tud, én kaptam meg azt a biciklit amit motivációként kapott még mikor gyerekek voltunk. :)) (Én vagyok a húg.)
Köszi az infót! Hát akkor talán fenn van a kihívások listáján, hogy “megpróbálni megtanulni bicajozni”, mert óriási érzés szerintem. Igazából csak közvetve ismerek még valakit, aki nem tud, de személyesen senkit. Viszont pl tudom, hogy Vízy Dorka (többek között a Kossuth Rádió műsorvezetője) sem tud bicajozni és autót sem vezet (ezt műsorban említette, nem titkolja). Szívesen mennék szurkolni Viának, ha egyszer mégis megpróbálná. :) Spinningel hogy’ áll? Egyébként a bicaj az egyik legjobb izületkímélő mozgásforma (a futással szemben pl), sérülések után is ajánlják rehabilitációként és bizonyos hát/gerinc bántalmakra is jó.
Én is biztatnálak almondhoz csatlakozva. Először én is nagyon f..tam a pesti tekeréstől, de egy megbízható vasparipával és egy bukósisakkal felszerelve apránként belejöttem (vidéken már gyerekkorom óta országúton közlekedtem, ma már ott félnék rohadtul olyan nagy lett az autóforgalom és az átlag sebességük). Na jó, ma sem szégyenítem meg pl a futárokat, de nem is célom, viszont akkora szabadságélményt adott először, hogy nem hagyom abba, tök jó. Mondjuk az igaz, hogy a KRESZ ismeretem (van jogsim is, de autót szinte csak vidéken vezetek) ad egyfajta magabiztosságot, tudom, ki honnan jöhet, stb., de azért azt is meglehet tanulni, gyalogosként is nagyon fontos. Sokszor látom, hogy indulnak a zebrán a zöld jelzésre, én pl figyelem, hogy jobbra kisívben jöhet-e/jön-e valaki, mert sokszor figyelmetlenek az autósok, látok necces helyzeteket. Figyelni kell, és betartani az alapszabályt: mindig annak van elsőbbsége, akinek megadják! (a tábla nem elég)
Anya sem tud biciklizni, pontosabban egyszer láttam egy kört tenni egy kosárpályán, de ennyi. :)
Én egyébként szerettem mikor még Szombathelyen laktam, de már ott is féltem a városban a főutakon, pedig bőven nem volt egy Üllői út sem arrafelé… :)
én is pont ezt akartam kérdezni :))
biciklivel közlekedek pesten, és ha jól gondolom valahol nagyon Viáék közelében lakom, csoda, hogy még nem futottunk össze az aldiban :D
tény, hogy óvatosnak kell lenni, de koránt sem olyan vészes a dolog, mint ahogyan az kívülről látszik. viszont gyors, olcsó, nincs körülötted büdös tömeg, és nem utolsó sorban szuper érzés! és így a vásárcsarnok kb 6 perc. kell egy jó kis kosár és piacozás pipa ;)
szóval hajrá mindenkinek, aki kicsit bizonytalan a budapesti biciklizéssel kapcsolatban, csak ajánlani tudom minden szempontból!!!
Igen, írtam biciklikről, de nem tudok biciklizni. Tervben van, csak nincs bicikli, amin tudnék gyakorolni. :( Csak azért venni meg nem fogok, hogy utána ne használjam, meg most még azért se tudnék venni, hogy használjam. Jó ám a lábam, tegnap is lenyomtunk 4 kilométert hazafelé.
A nagy álmunk igazából egy Vespa. :)))
Mármint Vespa bicikli? Vagy motor? Érdekes egyébként, hogy én motorozni nem tanultam meg, próbáltam, de nagyon nehéznek tűnt. Anyukámnak meg az volt a közlekedési eszköze és biciklizni nem igazán tudott és az autóvezetést is lehetetlennek találta, ami fura, mert szerintem jóval egyszerűbb, mint a motorozás.
Akkor ezen a “projekten” még gondolkodom, hátha lesz valami ötletem neked ;)
Robogó. Görögországban belezúgtunk. Én persze “csak” utas voltam, de felelősségteljes feladat a “seggelés” is! :)) (Amikor kanyarban súlypontot kell áthelyezni.) Meg persze fel sem mérhető semmihez, hogy hozzásimulsz a kedvesedhez és suhantok (negyvennel, de akkor is :DD).
Azóta nem próbáltam biciklizni, hogy motoroztunk, de van egy érzésem, hogy javított az érzékelésemen, és jobban menne, szóval mindenképp meg szeretném próbálni.
A messzi piachoz: Én is most vettem észre, hogy a BKK feltalálta az átszállójegyet. Igaz, az is 490 Ft, de bármilyen járművön használható, és még mindig jobb, mint a 2×280 Ft.
Tényleg jó találmány, de már ezer éves :)
Köszönöm a válaszokat ♥
Micsoda klassz témák!!! Az ebéd és bevásárlás rész e héten különösen is fontos: újult erővel próbálom rendre szoktatni magam a főzésben és ebédcsomagolásban. Vettem már mindenféle ebédesdobozt, de egyik sem telik meg magától, ez komoly csalódás… :)
Sajnos többnyire én is “rohanvást” ebédelek, azaz egy fogás, egy szigorúan gusztusos (értitek…) mikrózható edényben (frigoverre fun ♥). Kedvenceim: borsófőzelék egy magos kiflivel, tartalmas krémleves szintén kiflivel, szószos tészták, a már említett tésztasaláta, rizottó, nyáron vegyes zöldsaláta…
A menütervezést eddig ellenségemként kezeltem, azt hittem, pontosan be kell tartanom és bosszantott, ha nem úgy alakultak a dolgok. Az új lendület jegyében csak ötletelek inkább, meg azért beszerzek ezt-azt, és igyekszem rugalmasabb lenni: így könnye(de)bb.
A vásárlásról: hétvégén piacra megyek, előtte ötletelek jó esetben. A hétközi apróságokat kis zöldségesnél, hentesnél veszem meg, szerencsére útba esik mindkettő.
Mivel a férjem nem eszi a fagyasztott ételt, terveim közt félkész dolgok fagyasztása szerepel: ráérő időmben blansírozok répát, azzal este is van lelkierőm feltenni egy zöldséglevest, legalábbis most így gondolom… Majd jelentek! Via, a te ebédes cikkeid voltak a legfőbb segítségeim, sok konkrét tippel!!!