Tegnap a kommentek között felmerült, hogy írjak arról, hogyan lehet hatékonyan dolgozni, és elkerülni a halogatást. Sajnos igazi varázsszer nincs, a munkának az a titka, hogy csinálni kell, helyetted csinálni nem tudja senki, de van azért néhány trükk, amivel segítheted a dolgot. :) Szerda van, keresve se lehetne jobb napot találni az antihalogatásra! Igyekeztem úgy megírni a tippeket, hogy munkára, tanulásra, takarításra, vagy bármilyen projektre érvényes legyen, hiszen képesek vagyunk mindent halogatni.
Mi áll a halogatásod mögött?
Először is fontos lenne egy kicsit mögé menni annak, hogy miért is halogatsz, mert hosszú távon nem kifizetődő, ha mindig undorral vagy gyomorgörccsel állsz neki a munkának, oda meg nem kötözheted magad állandóan. Kérdezd meg magadtól, hogy mi az, amitől félsz, és mi a valódi oka annak, hogy nem akarod elkezdeni.
- Úgy érzed, csak akkor vagy jó, ha 100%-ot teljesítesz, és mivel erre képtelennek tartod magad, inkább bele se kezdesz?
- Úgy érzed, hogy muszáj megfelelned, és megbénít a gondolata is?
- Félsz, hogy nem fog sikerülni, és akkor mit gondolnak majd mások?
- Esetleg tudod, hogy jól meg tudnád csinálni, de félsz, hogy strébernek néznek, ezért inkább addig tolod a dolgot (magadat szabotálva), hogy garantáltan ne tudj jó munkát végezni, nehogy “bajba kerülj”?
- Úgy érzed, más erőszakolta rád a feladatot (amit szülővel, főnökkel, tanárral azonosítasz), ezért tudat alatt így lázadsz ellene? Ez leginkább takarításnál szokott előfordulni. Rá kell jönnöd, hogy nem velük szúrsz ki, ha nem csinálod meg, hanem magaddal. Nem anyádnak ágyazol be, hanem azért, hogy neked jó legyen este bebújni a tiszta ágyba. Igenis érsz annyit, hogy magadért dolgozz!
- Valójában nem akarod eléggé, és egyszerűbb tologatni, mint kimondani, hogy vége van, és letenni? Nyugodtan mondhatsz nemet, de akkor tegyél pontot a dolog végére, és hagyd abba, ne csak nyújtsd a történetet. Ha őszintén és valóban akarod, akkor viszont állj fel, és csináld! Emlékeztesd magad, hogy miért kezdted el, merítsd belőle erőt, és hajrá!
Ha ezen túllendülsz, sokkal könnyebb lesz haladni a dolgaiddal, mert már nem fognak lehúzni ezek a súlyok.
Hogyan kezdj neki?
A körülmények megteremtéséről, a listaírás fontosságáról és az időzítő használatáról írtam már az otthonmunkás cikkben is, ajánlom olvasásra. A lényeg: egyél-igyál, teremts magad körül rendet, írd fel a teendőidet, aztán kezdd el csinálni. Elszánás nélkül nem megy!
Segít, ha nem terheled magad az elején sok külső infoval, tehát a munka első egy órájában nem nézel e-mailt, híroldalakat, Facebookot, és nem kezdesz bele semmilyen új feladatba, hanem haladsz a már megírt listádon. Minden várhat egy órát, és így legalább már jó élményekkel indítottad a napot, mert sikerült pipálnod a teendőidet. :) (Pipálni nagyon jó, vigyázat, addiktív!)
A listádat átnézve kezdj a legborzalmasabbnak tűnő feladattal – angolul ez a swallow your frog, vagyis nyeld le a békád módszer, ami egy Mark Twain idézetből származik, vagyis miszerint ha minden reggel megeszel egy élő békát, annál sokkal rosszabb dolog már nem történhet veled. :) Indíts tehát azzal, ami amellett, hogy a legsürgősebb, a legnagyobb kihívás, és a legesélyesebb a “végtelenségig fogom halogatni” címre. Ez egyrészt azért jó, mert hamar túl esel rajta (és ha valóban borzalmas volt, akkor minél kevesebb ideig stresszeljen a tudat, hogy jaj, még a kellemetlen feladat is hátra van), másrészt hatalmas önbizalom-löketet és szabadságérzést fog adni, hogy végre túl vagy a “mumuson”, és az utána következő feladataidat hatékonyabban, gyorsabban, vidámabban fogod végezni. Le a békákkal! Ha van olyan kedvenc feladatod, amit nagyon vársz, hogy megcsinálj, semmiképp ne azzal kezdj, mert elmúlik a lelkesedésed – helyette legyen az a jutalmad, miután letudtad a békát. :) SZERK: Ha szeretnél békás jegyzetlapot a módszerhez, töltsd le innen!
Illusztráció: Agócs Irisz
Kapcsold ki a figyelemelvonó dolgokat: ne pittyogjon a telefonod minden új e-mail érkezésekor, zárd le a böngésződ irreleváns ablakait (híroldalak, Facebook, tumblr, Subba :D), a pasziánszt, és a figyelmed legyen maximálisan azzal, amivel foglalkozol – minél jobban szétmorzsálódsz, annál kevésbé haladsz mindennel.
Az elején mindent mérj és időzíts, a szüneteket is, mert sokszor a “csak öt perc” pihenőből 20 lesz, mert nem tudod, hogy valójában 5 perc milyen hosszú. :) Kis gyakorlással hamar rájössz majd, hogy mennyi az annyi. Az időzítőt beindítani nehéz csak, utána már minden könnyebben megy, beindítani meg úgy kell, hogy erőt veszel magadon és megnyomod a gombot, aztán meg tartod magad hozzá. Az időzítőzés egyébként nem újkeletű dolog, a Pomodoro módszer is ezen alapul. 25 perc munkát rövid (3-5 perces) szünet követ, majd 4 ilyen menet után jöhet egy nagyobb, 15-30 perces szünet. Erre a technikára sok online alkalmazás van, okostelefonon és böngészőn is használható, ez pl. nagyon alaposnak tűnik. Ha már volt egy P-betűs kifejezésünk, jöjjön még egy, a Pareto-elv. Pareto száz évvel ezelőtt élt olasz közgazdász volt, és rájött, hogy az olasz földek 80%-át a lakosság 20%-a birtokolja. Erre a 80-20-as arányra aztán később mindenki rákattant, és kiderült, hogy a profitod 80%-át a vevőid 20%-a hozza, vagy a panaszok 80%-át szintén a vevők 20%-a teszi, sőt, a profitod 80%-át az időd 20%-ában állítod elő – ez utóbbi pedig a halogatásnál is nagyon fontos, hiszen amennyiben fókuszált figyelemmel és rövid határidőkkel (ld. 15-25 percek) dolgozol, sokkal hatékonyabb vagy. Ha reggel nyolckor kitűzöl magadnak tíz célt délután négyig, elég esélyes, hogy gyönyörűen ki fogod húzni a feladatokat úgy, hogy pont négyre végezz, pedig lehet, hogy a konkrét munkavégzés nem telt többe 3-4 óránál. Próbáld ki az időzítős koncentrált munkát, és figyeld meg, mennyivel jobban haladsz! Már akár egy óra spórolás is rengeteget számíthat.
Amennyiben kreatív munkát végzel, tehát ihletre van szükség hozzá (írsz, rajzolsz, festesz, kötsz, varrsz, zenét szerzel, lakberendezel, sminkelsz, stb. stb.), ne ülj tétlenül és bámuld a plafont, amíg meg nem csókol a múzsa. Csinálj mechanikus, tök egyértelmű feladatokat, hogy legalább addig is haladj valamivel, és ne szakadjon rád a “ma még nem csináltam semmit!” bűntudata: rendezgess iratokat, tölts ki számlákat, szortírozz, vidd le a szemetet, mosogass, válaszolj e-mailekre, és így tovább. Bizonyára vannak olyan tételek is a listáidon, amikhez nem kell “agy” — ez esetben pipáld ki őket, és amíg kikapcsolsz és nem görcsölsz rá arra, hogy jöjjön az ihlet, esélyesebb, hogy jönni is fog. ;)
Jó munkát! Meg tudod csinálni. ♥
Szia Via! Mos olvasgatom vissza az időbeosztásról szóló cikkeid, és rengeteg hasznos módszert tanultam.
Ami nekem nem megy, hogy az ilyen csip-csup feladatokkal (mosogatni, felhívni a szerelőt, elmenni a postára, stb..) elmegy az időm nagy része, és nem marad időm és kedvem tanulni(amit munka mellett igencsak kellene). Egyszerűen nem tudok jó megoldást, mert ezeket muszáj intézni, viszont ahogy írtad, nem segítik elő a fejődésem. Esetleg valami ötlet? Nagyon köszi előre is!
Priorizálj, és kezdd a fontos dolgokkal. Mosogatni agyhalottan is lehet, használd az ép agyadat a tanulásra akkor, amikor ép. A mosatlan megvár.
Szia!
Olvastam a békás könyvet, nekem a legnagyobb segítség a kreatív halogatás volt!!! :) Úgyse tud az ember mindent megcsinálni, a lényeg, hogy ne a fontos dolgokat halogassuk, hanem azt, ami nem számít :)
Épp egy baromi nagy, december közepe óta tologatott munka-békával szemezek, gondoltam, felkészülök rá alaposan. Ez a cikk is nagyon jó. De amit még szeretek ebben a blogban, hogy a kommentek is építőek, kulturáltak, érdemes őket elolvasni.
Most láttam, hogy ez majdnem 1 éves bejegyzés… :D :D :D no problém. :D
:D :D :D
Szia Via!
És Mindenki!
Új vagyok itt közöttetek! :) kb 2 hete találtam rátok, mondhatni, válaszul 1-ik imámra… :)
Kezdésként nekiálltam elolvasni a bejegyzéseket és kommenteket….persze nem tudtam teljesen végig, mert mindig leragadtam valahol… :)
Ez a mai engem is szíven talált! :)
A legjobban az tetszik ebben a “programban”, ha nevezhetem így, hogy már olvasás közben lement rólam a nyomasztó teher, ami az elmaradott dolgaimat illetően voltak rajtam. S még nincs nagy látszata itthon annak, hogy nekiálltam, de sokatoknál olvastam a MŰKÖDIK!!!! :D szót, és teljesen belelkesített!!!! :D
Így döntöttem, feliratkoztam, és kapom a napi adagokat, amit persze nem tudtam hétfővel kezdeni, de semmi gond. :) Ezt már magamévá tettem. :) s a mosogatóm már 3. napja csili-vili! :D
Amúgy utazáshoz felhasználtam a ruhák picire hajtogatásának ötletét, és szuper volt! Végig bőröndből kellet öltözni, és tudtam, mi-hol van, teljesen átlátható volt az egész!!!!
Nagyon sok jó ötletet merítettem már innen, csak azt sajnálom, hogy nem tudok több időt ide szánni… :)
Én is szeretném Neked Via megköszönni a több éve tartó, rendületlen munkádat!
S jó látni, hogy az évek alatt nem csökkent a kedv! :D
Krisztina
Az egyetem témához: Rengeteg erőt adtak ezek a posztok. Köszönöm! Végre rászántam magam, és elmondtam otthon, hogy le adom a szakomat. Nem volt egyszerű, most fagyos a légkör, de kimondtam és most már csak előre szabad néznem. Most belevetem magam a munka és albérlet keresésbe ás bebizonyítom magamnak, hogy jól döntöttem.
Hajrá! :)
Nálam az adóbevallás halogatódik… Súlyos eset vagyok: annyira tartok tőle, hogy rendszerint megvárom, míg december vége felé a hatóság küld egy léccilécci levelet, és akkor méltóztatok vallani. :-X Gáz… Igaz, idén csak picit késtem. Lehet hogy fejlődök?
Your comment was added – de mégsem. :-(
Berakta a spambe, de kivadásztam.
Via for president! ♥
A háztartásra fordított időt. Most nagyon elkeseredtem. Megfőzöm-megeszik, kimosom-összekoszolják, kivasalom-összegyűrik, kitakarítom-összekoszolják, helyére teszem-előveszik és leteszik egy tetszőleges helyre…. mintha semmit sem csináltam volna. :-(
Nincs pénzed – nem esztek. Nincs senkid – nem koszolnak. ♥ Nem rossz ez így, hidd el!
OK, igazad van. De! Egész nap dolgozom, nem teremtek maradandót és pénzt sem keresek vele. Ha mondjuk (most csak egy egyszerű példa kedvéért) szőlőt szüretelnék, , akkor ugyanennyi munkáért másfél millió forintot kapnék évente.
Vitatkoznék azzal, hogy nem teremtesz maradandót… szerintem emberileg marha sokat számít, hogy ezt megcsinálod, és nagyon sokat jelent a családodnak.
Ma kipróbáltam a Pomodoro-t. Az elmúlt 13 órámból 8 óra 29 percet itthoni munkával töltöttem (tudjátok, az a fizetés nélküli, másnapra újra kezdődős, soha véget nem érős), 2 óra 10 perc volt az önkéntes munka egy kedves csapatnak, és 2 óra 21 percet töltöttem a gépnél: mailek, blogok, rukkola, mintagyűjtögetés… Kicsit mellbevágott. :-(
Melyik részét sokallod?
Az élet sajna ilyen, időbe telik.
Jajj… :) Megint valami ami nagyon aktuális és szíven talált. Főleg, hogy más is van itt hasonló cipőben.
A tavaszi félévben befejeztem az egyetemet, de “csak” az abszolutóriumig jutottam, a szakdolgozat nem ment, nem is vettem komolyan meg hamar fel is adtam. (Ilyen vagyok – csinálom amíg jön az első nehézség, és akkor félreteszem, mert nem merek szembeszállni vele.)
Azóta sem vettem elő. Hol arra fogom, hogy félek, hol arra, hogy a teljes munkaidő mellett erre nincs időm, most új dolgot kell megtanulnom ott, nincs itthon a konzulensem…
Szerintem valahol mélyen rettegek az egésztől… :/ Ha nem így lenne, csinálnám. Közben pedig unom már az örökös “És hogy állsz a szakdogával? Mikor fogsz diplomázni?” kérdéseket…
Ha már felhoztad, most lesz itt az ideje magamba nézni, és feltárni az okát amiért 1 éve tologatom ezt a “mumust”. Hátha egyszer megérek rá…
P.S: A Pomodoro nekem is nagyon bevált, így készültem fel az utolsó szigorlatomra a nyáron. :) Okostelefonnal és annélkül is nyerő. :)
Via, ez a lehető legjobbkor jött.
Én a munkakeresést halogatom, mert bár jelenleg van állásom, ki tudja meddig. Küldök pár önéletrajzot mindenfelé, de érzem, h nem csinálom 100%-os figyelemmel.
A megoldás is egyszerű. megszoktam ezt a környezetet és félek az újtól és attól is félek, hogy pont e miatt valahogy nem fogom tudni bevonzani.
Annyira jókor jött ez a post <3 köszönöm.
Összekapom magam és nekiállok :)
Légy nyitott és laza, bármi jöhet, és bármiből ki tudod hozni a legjobbat! :) Igenis jobb az ismeretlen jó a megszokott rossznál!
Én is nagyon köszönöm ezt a cikket! Pont erre volt most szükségem, hogy össze tudjam szedni magam. Kezdtem már úgy érezni, hogy maga alá temet a sok befejezetlen munkám, amitől még kevésbé tudtam koncentrálni. Most kaptam hozzá egy kis energia-löketet, motivációt és jól megvalósítható ötleteket. Köszi! :)
nem, hanem megszűnik a hallgatói jogviszonyom… Az a baj, hogy ez se motivál elégé, hanem inkább halálra stresszel..
Jó, akkor nyugi, lélegezz, táncolj, tombolj, tornázz, és emlékeztesd magad, hogy miért fontos Neked, hogy befejezd (és nem, az nem elég motiváció, hogy mások mit fognak szólni, meg hogy ki miért fog haragudni — TE mit akarsz, NEKED miért fontos?). Oszd be minden napra a tanulnivalót, és csináld meg, mert meg akarod csinálni, és nagyon jó lesz, ha a végére érsz. :)
Just in time!
Köszönjük!!!
Kedves Via! Gratulálok és köszönöm! Nagyon jó cikk, és roppant hasznos!
Kedves Via :) Iszonyatosan jó volt a cikk, pont aktuális a számomra. Jogi egyetemre járok, most tartok a tanulmányaim felénél.. Az előző félévem nagyon rosszul sikerült családi egyéb problémák miatt. Így ennek a félévnek tökéletesnek kell lennie, hogy minden haladhasson tovább. Sajnos az az igazság, hogy nagyon belefásultam a tanulásban, és elégé nehéz, neki ülni tanulni és magolni. Már fogalmam sincs miért kezdtem el,de most már be kell fejeznem… Nincs valami jó kis tipped,hogy ebben a helyzetben,hogy üljek neki és ne unjam meg 10 perc alatt az egészet ? Sajnos a magolásban ezek a 20 percenkénti 5 perces szünetek szerintem nem valami jók, pont megszakítják a lendületet..
Szia!
Az otthonmunkásban is írtam az időzítőről, olvasd el: nyugodtan alakítsd úgy be a ritmust, ahogy Neked jó! Nem kell ragaszkodni a 20 perchez. A “minden haladhasson tovább” alatt azt érted, hogy ha nem lesz 100%-os, akkor csúszni fogsz, vagy passzív féléves leszel? Az sem a világ vége egyébként, csak csendeben súgom… és egy szakmai gyakorlat sokat jelenthet.
Aha, azt hiszem, megvan, mi a bajom (mármint azon kívül, hogy a neten lógok folyton). Hogy nincs egy konkrét listám, hogy na akkor ezt és ezt és ezt kell megcsinálnom. Sőt mi több, nem is igen tudok ilyet írni, mivel nem tudom pontosan, mennyit és mit kell tudni, így minél többet akarok megtanulni, hogy biztos ne legyen baj. Ebből lesz az, hogy sosincs vége… és nem vagyok soha se kész, se elégedett. Mindig is ez volt, soha nem mertem azt mondnai, hogy na akkor ezt úgyse kell tudni, mert mi van, ha mégis? Az lett életem egyik legjobb vizsgája, amikor vészhelyzet volt, és a barátnőm azt mondta, hogy ezt meg ezt meg ezt a tételt tanuld meg, a többit ne! És láss csodát, könnyű tételeket kaptunk (de tök véletlen, mert másik tanár vizsgáztatott, mint a miénk, és két nappal korábban szóltak, hogy mégis meg lesz tartva a vizsga, és a mumus tanár helyett így egy kedveset kaptunk), és mindkettő, amit kaptam benne volt a megtanultak között. Így lett 4-es. Ez most nem magyarázkodás akart lenni (csak kicsit), hanem útmutatás magam számára, amire a te segítségeddel jöttem most rá. Meg az anyag is eléggé összevissza, valahogy próbálom rendezni az egészet.
Ez valami hihetetlenül jó poszt volt, épp ez kellett nekem! Már egy fél fokkal attól jobb, hogy rájöttem, miért halogatok. (A nagymestere vagyok egyébként.:P) Félek, hogy nem teljesítek jól, hogy nem tudom hibátlanul a megoldást, túl nehéz, nem tudom, melyik felénél kezdjem el, úgyhogy el sem kezdem.:S Ráadásul kreatív a munka nagy része, és határidőre kitalálni a világmegváltó ötletet nehéz. Pláne, hogy én adom a határidőt,mert kitalálták, legyek projektvezető….annyira parázok tőle, hogy csak tologatom. Az ötletek egyébként görcsösen akarva nem jönnek sosem, csak vmi váratlan helyen kipattannak. pl.fürdőkád, mosogatás közben, teregetésnél,…:) Másoknál is így van?
Igen, meg lefekvés előtt.:) Meg a buszon…:)
A befejezésről… Én öt év után hagytam ott az egyetemet, mert addigra érett meg bennem a tudat (ha nem kapaszkodom az elvárásaimba, már a harmadik év után simán rájöttem volna), hogy nem-nem-nem-nem akarom. Az utolsó évem már gyakorlatilag úgy telt el, hogy ültem egy szobában, nem csináltam semmit (csak írtam – a stressz hozza ki belőlem a legtermékenyebb írót :)), és azon görcsöltem, hogy hogyan tehetnék úgy, hogy a környezetem azt higgye, csinálok valamit… Pffff.
Miután kiléptem és beiratkoztam egy új főiskolára, az első dolgom volt, hogy kitegyek egy motivációs plakátot, amire felírtam, hogy miért szeretek tanulni, mit várok a főiskolától. Két éve van kint a szobámban, még mindig olvasgatom néha. :)
Egyébként fél nyolctól négyig dolgozó alkalmazott vagyok, úgyhogy az első tanulós szombatomon, amit az otthonmunkás cikked alapján szerveztem, kettő óra körül ért a megvilágosodás, hogy nem négy óráig tart a munkaidőm, hanem a napi listám végéig. :P Háromnegyed órán belül kész voltam, remek érzés volt. :)
Az első bekezdést én is írhattam volna. Utolsó évben hagytam ott egyetemet, szintén nem csináltam már semmit, de mégis úgy kellett csinálni, mintha tennék.:S Hatalmas szorongás volt. Aztán most az új sulit meg nem akarom úgy elrontani, mint egyetemet, hanem jól akarom csinálni, és félek, hogy elbukom, ezért halogatok.Legrosszabb megoldás.:S Viának köszönhetően nemrég írtam időbeosztási listát.Aztán jön a folytatás.
Az előző szakom nekem is ilyen volt… már egy év után rájöttem, de még két évig húztam…
Ölellek titeket. :) Nem mintha azt hittem volna, hogy én vagyok ezzel így egyedül a világon – de igen, amikor az embernek baja van, azt hiszi, egyedül ő van így a világon… :) Jó hallani, hogy nem. :)
Mókás egyébként, mindenkinek üzenem, aki a környezete vélt vagy valós elvárásaihoz akar igazodni, hogy nem éri meg. Amikor nagy nehezen kimondtam, hogy abbahagyom, és rettegtem a véleményektől, mindenki annyira pozitívan fogadta. Apukám azt mondta, hogy ő már korábban akarta javasolni a váltást, de úgy tűnt, annyira akarom folytatni, úgyhogy nem bolygatta. A nagynéném például, aki elvált, azt mondta: Timikém, ne hidd, hogy egyedül te hibázol az életben, vagy csak te jutsz zsákutcákba és fordulsz vissza. Én is hibáztam, de én a hibáimmal vagyok olyan, amilyen – aki szeret, a hibáimmal együtt szeret. ♥ Szóval, ez egy fontos lecke volt a számomra…
ezt a posztod különösen nagyon köszönöm.
Azta de jókor jött most ez a bejegyzés!:) A békák mostmár nekem is a lista elején lesznek, a listát pedig bőszebben fogom írni.
Tök jó, hogy írtál a Pomodoro módszerről, nagyon meglepődtem, hogy ilyen “létezik”: én mindig ezt csinálom vizsgaidőszakokban. Mindenkinek csak ajánlani tudom, tanuláshoz első osztályú:) Néha “zónázni” is így szoktam -> idézőjeles, mert koliban kicsit máshogy néz ki az ilyesmi ;)
Wow, köszi, Via! Gyors vagy és alapos.:)
Via azért nyugtass meg, hogy neked is szokott lenni “csak még egy részt megnézek a kedvenc sorozatomból de utána nekiállok” pillanatod :) jól jött amúgy nekem is, a halogatás mestere vagyok sajnos :(
Persze, hogy szokott, ki mondta, hogy tökéletes vagyok? Tovább megyek: miért az a tökéletes, aki robot? :)
Azt szoktam egyébként, hogy sorozatnézés közben két ablak van, jobbra fut a sorozat, balra meg a gmail, és válaszolgatok a levelekre, legalább azzal haladjak. Érdemi munkát úgyse tudok végezni fél figyelemmel. :)
megnyugtató :) <3
Ez annyira tetszett, hogy most nekiállok a feladataimat csoportosítani a holnapi napra. Nem jellemző a halogatás rám, csak néha és akkor nagyon (pl. most :-)). Pont jókor jött ez a cikk :-)