A 43. hét kihívása: Vegyél elő egy “kötelező” olvasmányt!
Olvastad annak idején, de nem tetszett. Hallottál róla, hogy mekkora könyv, mindenki oda van érte, de még mindig nem olvastad el. Nem a jól hangzó bestsellerekre gondolok, hanem a nagy klasszikusokra – könyvcímet nem mondok, mindenki mást tart annak. Lehet, hogy megszereted, lehet, hogy nem volt hiába, hogy nem olvastad el, de legalább lett egy új élményed. Motiválónak tarthatsz “könyvklubot”: olvassátok barátokkal együtt a könyvet (szabjatok betartható, belátható határidőt), aztán egy találkozó keretében meg lehet beszélni, hogy ki mit gondol, milyen hatással volt rá a mű. Nem, nem trendi program, de érdekes, az biztos. :)
+FELADAT: Kétszázas a perselybe, az egyenleg 1400 Ft.
Épp a rendszerváltáskor érettségiztem, ezért kimaradt a tananyagból Orwell Állatfarmja, amit most végre bepótoltam.
Svejk! A nászútunkon olvastuk együtt a ferjemmel. :)
Igyekeztem az iskolai kötelezőkett kiolvasni, de az Egri csillagok az teljesen kimaradt… na jó az első 50 oldalt kivéve. Néhány éve pótoltam, az unokaöcsémnek olvasta fel részletekben, mert ő is hatalmas feladatnak látta. De úgy igazából magamtól akkor sem vettem volna a kezembe. Nekem A kőszívű ember fiai nem volt kötelező és eddig ki is maradt. De csak eddig!
egyszer érdemes “kötelezők”: John Steinbeck: Egerek és emberek, Márai: A gyertyák csonkig égnek, Abe Kóbó: A homok asszonya, Daniel Keyes: Az ötödik Sally, Merle: Védett férfiak
tetszik ez a kihívás nagyon. Mióta lediplomáztam, úgy érzem, egyre többet felejtek… Pont múlt héten kaptam ajándékba az Ulyssest (James Joyce), őt sikeresen elsunnyogtam vizsgára. :D De most már kedvet érzek hozzá, hogy vele kezdjem a szellemi hanyatlásom megállítását. :D :D
Jó kis kihívás!
Imádok olvasni, a kötelezők mind megvoltak, az ajánlottak közül is sok. Amit meg szerettem belőlük, azokat olvastam többször is (Mester és Margarétát vagy 10-szer), ami meg nem jött be, azt nehezen veszem kézbe újra. Talán meg kéne próbálnom esélyt adni Németh László Iszonyának. Ha már anno érettségin kihúztam :)
De az állatfarmot elolvasom most újra, meg talán a 100 év magányt is. És ha egyszer sok időm lesz (két kicsi mellett ez elég esélytelen), akkor még egyszer a Háború és Békét is bevállalom.
Az 1984-et imádom, de az összes életkedvem elmegy tőle, úgyhogy most biztos nem, de ha már Godot előkerült, a Fizikusokhoz mit szóltok? Én imádtam gimiben, sokszor elolvastam.
Na, ezen most jól elgondolkodtam… Igazi “stréber” lévén anno mindent elolvastam, sőt! Mindennek a többszörösét is. Most végiggondoltam, hogy mire emlékszem belőle és be kell vallanom, hogy nagyjából alig valamire. Jó, kicsit sarkítottam. Imádtam olvasni, bármit, ami a kezembe került, jóval előbb, mint ahogy a tananyagban szerepelt. Most mégis azt mondom: nem volt elég “hasznos”. Ha jól belegondolok 16 évesen Az arany virágcserép, a Candide, 17 évesen a Bűn és bűnhődés, 18 évesen a Mester és Margarita gyakorlatilag értelmezhetetlen. Kamaszként az Anyegin “nyálas”, a Candide unalmas, a többiről nem is beszélve.
Mondjuk az oroszokat imádtam, mind megvoltak, de az Ördögökről háromszor pattantam le. És valószínűleg ma is lepattannék. Egyszerűen nem volt meg az a háttértudás, ami kell hozzá.
A Kőszívűt, amit utáltam, néhány éve “önkihívás” okán újraolvastam. Egyszerűen zseniális. Jó történet, jó karakterek, jól megírva – felnőtt fejjel.
Arról nem beszélve, hogy a mai kor gyermekeinek olyan lehet Jókait olvasni, mint nekünk a Szigeti veszedelmet. (He-he, senki nem említette, vajon miért? Tán nem kimaradt? :) Vagy Homéroszt. Ez a nyelv nem az a nyelv. Nem hibája senkinek, mert állandóan változik.
Szóval ebből a “regényből” csak annyi a lényeg, hogy szerintem át kellene gondolni a kánont. És nagyon érdekelne, hogy szerintetek MA minek kéne benne lenni?
Sziasztok! Muszáj volt regisztrálnom, ez a könyves téma teljesen megihletett. Nekem a legtöbb kötelező vagy ajánlott olvasmányról szép emlékeim vannak, mert nagyon jó magyar tanáraim voltak, akik érdekessé tették a legszárazabb könyvet is. A Pendragon legenda különösen kedves, mert azt húztam érettségin :D Ajánlom nektek: Victor Hugo- Nyomorultak, Kosztolányi- Pacsirta, Bodor Ádám- Sinistra körzet, Márquez- Száz év magány, Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége.
Ui: én is akarok könyvklubot!!!!!!!!!!! :D
sziasztok! ez ünnepélyesen az első hozzászólásom a blogon, 1 hete olvaslak csak, de nagyon tetszik minden, visszaolvastam számtalan cikket azóta és most szeretnék bekapcsolódni, lelki társak vagytok nekem, pont ilyen közösséget kerestem, ennyi kreativitás, szív, leleményesség!! gratulálok hozzá!
amit ehhez a bejegyzéshez szeretnék írni, hogy én is az elte anglisztika szakán végeztem, mint te, Via, de a sok hajtás miatt nem volt időm mindent elolvasni, ami egy anglisztikás, érdeklődő lánynak alapmű. arra gondoltam, ezen kihívás apropójából most elolvasok valamit az ott kimaradt angol irodalmi művek közül. szerinted mi számít angol-amerikai irodalomból mondjuk a 3-5 kötelező alapműnek? nekem vannak tippjeim, de kíváncsi lennék, te mit mondasz! köszi :)
Tök szubjektív lesz, ez a “nekem tetszett” lista. Godot, Pride & Prejudice, Shakespeare-től MINDEN (fangirl vagyok :D). A modern részből nekem is vannak hiányosságaim, Midnight’s Children pl. tök kimaradt, a Look Back In Angerből írtam egy tök jó kis dolgozatot úgy, hogy gyakorlatilag nem olvastam (a bölcsészkar, ugye…), Joyce-ból is van mit pótolnom (pedig Leopold Bloommal egy városban születtem, szipp-szipp). Virginia Woolf is jöhet. Egyébként általában verseket és drámákat választottam én is, mert azokat esélyesebb volt kiolvasnom, mint a regényeket. Az 1984 szerintem megkerülhetetlen, meg az Állatfarm is (majdnem Orwellből szakdolgoztam, de nagyon be tudok tőle borulni, és nem akartam kockáztatni).
Amit nem bírtam, az a Heart of Darkness, a Tom Jones, és a Mary Barton. Mással asszem nem volt nagy ellenérzésem.
Nem tudom, ezekből mennyi volt Nektek is, én még egy csomó plusz regényes-drámás kurzust is felvettem, és már nem emlékszem, hogy mi volt a törzsanyag, és mi volt csak nekem pluszban.
Amúgy örülök, hogy itt vagy, gratulálok az első hozzászolásodhoz! :) Here’s to many more. Cheers!
Köszi :)
Igen, Godot, Shakespeare és J. Austen, na meg a Bronte-k nekem is alap mind, Virginia Woolf is, a Midnight’s Children-t imádtam, de akkor azt most nem ér újraolvasni :), inkább valamit ami kimaradt és sajnos, be kell vallanom, Orwell ilyen volt, és bizony ő is jutott eszembe azonnal a Kihívás bejegyzés kapcsán, úgyhogy rohanok is és megpróbálom angolul kikölcsönözni :)
Ja, a Heart of Darkness nekem átjött, de pl. a The bloody chamber nem. Hm. Lehet hogy azt is újra kéne? Mindenesetre köszi az inspirációt, kell az új perspektíva!
ps. bölcsész beadandók… :D :D
Állatfarmozz velem, százvalahány oldal, jó nagy gyomros (és mindig mocskosul aktuális), aztán utána jöhet a ’84.
timi nanari: hogy állsz ezekkel? –> Hiúság vására, Üvöltő szelek, Ulysses, Dorian Gray arcképe és Edgar Allen Poe novellái. Meg persze Agatha Christie. :P
Nekem nagyon tetszik ez a kihívás. Német szakosként el kellett volna egykoron olvasnom Thomas Mann: Varázshegy című művét, akkor idő hiányában nem került rá sor. De ahogy átnéztem a tartalmát, talán személyiségemben is most vagyok rá kész, mert most kezdenek érdekelni a személyiségfejlődés, bölcselet, filozófia témakörei.
Nekem tizenevesen a Dzsungel konyve nem tetszett, nem is ertem miert. Valamelyik nap mikor mind a ket gyereket sikerult egyidoben elaltatni, ugy dontottem a mosogatast kisse halasztom es inkabb beleolvasok egy konyvbe….eees valamiert ezt a konyvet vettem le a polcrol ,es annyira tetszik a stilusa, hogy nem is ertem ,mi nem tetszett benne. Egyebkent is szeretem az ilyen allatok szemszogebol irt konyveket, pl Fekete Istvan az egyik nagy kedvenc, szoval azota probalok minden nap par oldalt olvasni belole.
Ez nagyon jó kihívás. Kissé egybevág az enyémmel is, vagyis, hogy az itteni meg az otthoni könyveimet olvassam. Akárhogy is próbáltam ellenállni, valahogy mindig a könyvtár győzött. Pedig rengeteg könyvem van otthon (most már ide is felköltöztettem két bőröndnyit), főleg klasszikusok, amiket régóta tervezek elolvasni. És mindig csak gyűlnek, mert sose tudok úgy eljönni mamától, hogy ne hozzak haza egy-két könyvet.
És igazából meg is jött a kedvem ezekhez a könyvekhez. Mostanában szenvedek a kortársakkal. Tavaly ilyenkor, hirtelen felindulással (nagy akciók voltak), rendeltem húsz könyvet, molyon agyon voltak dicsérve – az eddig elolvasottakból egy-kettő tetszett, a többi pocsék volt. Tegnap este tette fel a pontot az i-re, valahogy legyűrtem az utolsó száz oldalt a Vizet az elefántból. Pedig nagy reményeim voltak, hogy ez jó lesz.
Én rengeteget olvasok, de házi olvasmányok közül kevés volt meg. Főleg, mert a tanárok hamar rájöttek, hogy én és még ketten-hárman ha elolvassuk, nem kérték többet és inkább elmesélték, miről szólnak. (Nem tanultunk világirodalmat, és azóta is haragszom a tanárra, amiért elmondta, mi lesz az Anna Karenina és a Bűn és bűnhődés vége). Édes Anna, Egri csillagok, és egy román regény, Mircea Eliade – Maitreyi, ezeket nagyon szerettem. A kedvenc pedig – Az ember tragédiája. Nagyon-nagyon szerettem, és egész nap fülig ért a szájam, amikor érettségin is ez volt az írásbeli fő témája.
Via, akárki más! Nincs ötletetek, hogyan lehetne könyvklubot szervezni? Úgy szeretnék, és mindig látom molyon, hogy itt meg ott szerveznek, és olyan jó lehet. Sajnos az én barátaim nem túl olvasósak, és fogalmam sincs, hogyan találhatnék olyan emberkéket, akikkel össze lehetne ülni könyveket megbeszélni, ajánlani, stb.
Nagyon klassz kihívás, már régóta szemezgettem én is az ötlettel, csak eddig mindig volt fontosabb betűhalmaz, ami előnyt élvezett (jegyzetek). Aztán most, hogy van egy passzív félévem, nekiálltam. Elsőre nem egy igazi klasszikust, hanem a Trónok harcát kellett elolvasnom, barátom tette “kötelezővé”, nemsokára végzek:). Ezután jöhetnek a régi kötelezők is.
Gimiben a koleszban volt egy imádnivaló fiatal nevelőnőnk, aki magyar szakos és örökmozgó lévén alapított egy novellaszakkört, ahol 20. századi és kortárs íróktól olvastunk, majd megbeszéltük. Imádtam!. Megszerettette velem Borgest, Závadát (a Jadviga párnája is újra felkerült a bakancslistára, hogy harmadszor is nekiessek), Thomas Mannt, Örkényt, Esti Kornél történeteit és így tovább.
Jókai nekem is nagy kedvencem, furcsamód nekünk nem volt kötelező, de a húgom gyűlölt olvasni, ezért a nyári kötelezőjét, az Arany embert a nyaralás alatt a tengerparton olvastam fel neki. Minden nap egy fejezet. Én persze az egészet már az első éjjel kiolvastam magamban, nem bírtam kivárni:)
Ez tényleg nagy kihívás :)
Nekem a régi kötelezőkből jó pár darab nincs meg, amit el kellett volna olvasni és mindet csupán lustaságból nem tettem. Meg a másik dolog, kötelezőket sosem szerettem olvasni, nem volt meg a szabadság érzés, mert mindig időre kellett olvasgatni :)
Ezért olvastam a legtöbbet nyáron.;)
Mester és Margarita nálam is listán, Bűn és bűnhődéssel együtt. Jókaitól nagyon tudom ajánlani az Öreg ember nem vén ember című művet, én már nagyon sokszor olvastam! 1984 legalább 3-szor megvolt, angolul is, magyarul is, és nagyon tetszett a Sons and Lovers D.H. Lawrence-től (tőle többet is szeretnék még). Magyar címe Szülők és szeretők. Angolul kezdtem olvasni, még az egyetemen volt kötelező, de magyarul fejeztem be. Érdekes a címbéli különbség, de hihetetlen, hoyg mindkettő totál illik rá. Nagy kedvencem N. Lászlótól az Iszony (sajnos Németh és Nagy Lászlót mindig keverem, úgyhogy nem emlékszem,melyikük írta). Ma vettem, a kihíváson fölbuzdulva, egy Tennyson kötetet potom 8 fontért (!), 1912-es kiadású, és egy bizonyos Agnes Graham kapta az iskolájától szorgalmáért és tanulmányi munkájáért 1914-ben.
Németh Lászlóé az Iszony. :) Ha ez a regény tetszett tőle, ajánlom neked a Gyászt is. Egy szakítás után olvastam újra, és minden mondata megfogott.
Ez igen! Imadom, hogy potom osszegert lehet a konyvesboltokban kincskre lelni. :) Azert az 1 fontos klasszikusokat nem folozte le meg senki sem. :D
Nagyon jó kihívás! Én a nagy orosz klasszikusokkal tervezem egy ideje a közelebbi ismeretséget. Hosszúak és sokak szerint nyögve nyelősek, de valamiért csak kivívták a hírnevüket. Ennek volt az első lépése az Anna Karenina, ami most már az egyik kedvencem (úgy várom, hogy megnézhessem filmként is Keira Knightley-val és Jude Law-val!). Meg akarok próbálkozni valami “keményebbel” is, mondjuk Háború és béke vagy Bűn és bűnhődés. Ha befejezem az éppen aktuális könyvemet, bele is fogok kezdeni az utóbbiba. Köszi, Via!
A Bűn és bűnhődéstől ne félj, egy nagyon izgalmas lélektani krimi. Én is tartottam tőle annak idején, hogy belekezdjek, aztán alig bírtam letenni. Akiket érdekel valamilyen szinten a lélek meg a pszichológia, azoknak szerintem bejövős :)
Rómeó és Júlia úgy két évente ” kötelező”. Érdekes, hogy mindig más-más részére rezonálok…
Az Odüsszeia újraolvasva nekem fantasztikus élményt adott, szerintem érdemes belevágni!
Tetszik ez a kihívás! ;) Sok “klasszikus” megvan itthon, de valahogy szívesebben nyúltam mostanában a könnyedebb műfajú kötetekhez…
Az igazi kötelezőknél a “nagy orosz lélekkel” nem tudtam mit kezdeni, akkor én is eléggé szenvedtem :D
Ami még eszembe jutott: Gárdonyi Géza: Isten rabjai, Fekete Istvántól bármi, Jókai Anna…és ebben a hidegben kötelezővé tenném Gerald Durrell Korfuról szóló három kötetét is, garantáltan felvidít :)
Általánosban sikeresen megutáltatták velem Jókait, legalábbis én azt hittem. Akkor még túl korai volt. Aztán tavalyelőtt elolvastam Az arany embert, utána A kőszívű ember fiait, és meg kell mondjam, azóta Jókai az egyik kedvenc íróm. Érdemes újra bepróbálkozni a régi mumusokkal is. (: Sajnos a következő két-három hétben nem lesz időm olvasni, de majd télen bepótolom. (:
Ajánlom még egyébként a Vörös és feketét, az egyik kedvencem. ♥
Misdeed, nekem is az Egri csillagok a mumus. Na de majd most összeszedem magam és leküzdöm :)
Én sem olvastam el sosem. :/
de psszt, a gyerekeim nem tudhatják meg :)
Én tavasszal határoztam el, hogy ilyen klasszikusokat kezdek el majd olvasni és egyáltalán nem bántam meg :) Mert úgy érzem most értem el oda, hogy ezeket élvezem.. Amikor anno ezekre “köteleztek” minket vagy ajánlott olvasmányként voltak megjelölve nekünk a gimiben, akkor eszembe sem jutott, hogy elolvassam. Na de most.. :) Imádom, hogy kulturálódhatok ezek által is :))
Igaz, hogy Émile Zola nem kötelező olvasmány, de én 20 regényét olvastam. Szívből ajánlom őket, például: Patkányfogó, Germinal, Tisztes úriház, A mestermű, Pascal doktor, Párizs gyomra, Nana, Mouret abbé vétke, A föld, Termékenység stb. Mind kiváló társadalom rajz és kritika érdekes történetekbe ágyazva.
Egyetértek, én ugyan csak a Patkányfogót olvastam, de nagyon megérintett. Azóta egész más szemmel nézem a lecsúszott, vagy alkoholista embereket.
A Nanát mindenképpen el fogom olvasni, de tulajdonképpen kíváncsi vagyok az egész család történetére a felmenőktől a lemenőkig.
Szabó Magda minden mennyiségben!!!!:-) [Mondják meg Zsófikának, Ajtó]
Nekem van egy ide kapcsolódó saját kihívásom. Kb. 1 éve elhatároztam, hogy végigolvasom az irodalmi Nobel-díjas könyveket (irodalmi Nobel-díjasok legalább 1-1 könyvét). Rendkívül érdekes és izgalmas utazás, bár tagadhatatlan, hogy néha nagyon nyögvenyelős, de az is öröm, ha egy ilyen könyvnek a végére érek.
Egyébként a fentebb már felsoroltak közül nekem a Mester és Margarita volt a mumus. Túlzás nélkül kb. 20x kezdtem el és tettem el elolvasatlanul, de tavalyelőtt ‘kivégeztem’. Nem volt katarzis, nem szerettem meg, de legalább már nem izgat állandóan, újra és újra előtörően, hogy annyian ajánlották (olyan emberek is, akiknek adok a véleményére és felnézek rájuk) – el kéne olvasni. Van ilyen szerintem mindenki életében.
Még két ilyen kötelező van a listámon: a Quo Vadis és a Háború és Béke. Az elsőt mindjárt le is veszem a polcról :) Az időjárás kedvez nekünk :))
Egyébként majdnem ilyen kihívás(om) az is, hogy újra végig akarom olvasni/lapozni az összes gimnáziumi könyvemet (17 éve érettségiztem) – teljesen más ennyi év elteltével minden. Legelőször múzeum- és színházlátogatásokon vettem észre magamon, mennyivel mélyebben megérint, mint diákként…
Egyszer én is hasonló elhatározást tettem, mert azt gondoltam, de művelt leszek, ha mindet végigolvasom… Aztán amint végigböngésztem a listát a Nobel-díjjal kitüntetettekről, elment a kedvem tőle. :D
A Quo vadis nekem nagy kedvencem, a Háború és békének pedig különösen tetszetős elemzése van. :D
Én nemrégiben olvastam újra, mondjuk igaz azért, mert épp ezekkel a könyvekkel foglalkozom a mesterdolgozatom miatt, de egyébként is szeretem: Légy jó mindhalálig, Sortalanság, A fehér király.
A Pál utcai fiúkat viszont még mindig imádom, akármikor újra tudom olvasni!
De most így olvasva a hozzászólásokat, annyi jó könyv van amit szívesen újra olvasnék: Mester és Margarita, Száz év magány, Zabhegyező, Sátántangó, Iskola a határon, Konrád György: A látogató… De Borges novellái is nagyon jók: Homokkönyv, Bábeli könyvtár… És még annyi nem jut hirtelen eszembe…
Arra emlékszem, hogy a Kis herceget nagyon nem szerettem gyerekfejjel(10-12 évesen), azóta nem is olvastam, lehet előveszem és megpróbálkozom vele, lehet másképp fogok most róla vélekedni.
Volt egy időszak, amikor nagyon sokat olvastam. Újabban nem, de ezen felbuzdulva estére mindenképpen leveszek valamit a polcról. (Lehet, hogy gyermeknevelési könyv lesz:D )
Nagyon jó kihívás! Amúgy is ezen gondolkoztam, és most végre rávettem magamat :) Amit nagyon régóta el akartam olvasni, az a Kárpáthy Zoltán, mert édesapám innen kapta a nevét, és a Magyar nábob nagyon tetszett… Az Állatfarm és az 1984 és érdekel, sok jót hallottam róluk, de a gimiben nem jutottunk el az olvasásáig. A Legyek Urát viszont képtelen lennék újraolvasni! :D
Az enyém is :) Sőt, ha már lúd, legyen kövér alapon nekem az Egy magyar nábobból vadásztak nevet.
Szuper ez a kihívás! :)
Amúgy az utóbbi hónapokban ezt csinálom. Már olvastam az Anyegint, a Kőszívű ember fiait, Marió és a varázslót, Kafka Átváltozását… jelenleg Moliére-t olvasok. Hat színmű a könyv címe, úgyhogy praktikusan mind a hatot, az uccsó a Tartuffe. A kislányommal esti meseként A két Lottit olvastuk.
Amiket a közeljövőben szeretnék: Emile Zola – Nana, és Eric Knight – Légy hű magadhoz, a fiaimmal pedig a Végtelen történetet.
Nagyon jó felnőtt fejjel, jó 20 év után újraolvasni a könyveket. Csodálkozni azon, hogy mi az ami annak idején megfogott/nem tetszett egy könyvben és mennyire mást jelent most. Tervbe is vettem, hogy lesznek könyvek, amiket kb 10 évente újra előveszek, hogy lássam a változást magamon (magamban).
Csak kedvet csináltok nekem ehhez játékhoz… :) Nekem is tetszett a Mario és a varázsló, de még jobban a Tonio Kröger. Fogalmam sincs már miről szólt, csak arra emlékszem, hogy tetszett. A Nana felnőttkori olvasmányom, ajánlhatom, jó könyv.
És Merle? A bálvány, Malevil, vagy aki az abszurditást szereti annak a Madrapur…. jó kis könyv mind.
Tényleg, Merle! Nagyon szeretem, a Védet férfiak az egyik kedvenc.
A Malevil tudom, hogy tetszett annó, de hogy miről szólt……nem emlékszem. :S
Akkor ez is felkerül a listára. :)
Szuper kihívás! Bár nálam alap, mivel magyar szakos vagyok.:)
Lehet ötletelni?
Száz év magány, Iskola a határon, Egy polgár vallomásai, Az ember tragédiája, Sorstalanság, Sátántangó, A rózsa neve, Büszkeség és balítélet, János vitéz, A kis herceg…
Én az Abigélt választom.
Te Via mit olvasol újra?
Szerintem az Állatfarmot.
Via, te angol szakos voltál? :) Épp a szakdolgozatomat írom…a Godot-ból. :)
Igen. :) 2004-2009. Sok sikert! :)
Ezt most én is kihagyom. :) De jó kihívás!
Ezek mind-mind “kötelezőek”, igen :)
Én Magyar BA-t végeztem, de Nádassal nekem is gondjaim voltak xD Nem is tudnék kedvencet mondani… De akkor már magyarokra is gondoljatok sokat-sokat: Csáth novellák, Édes Anna, Gólyakalifa, Via írtad az Utas és holdvilágot – talán az egyik örök favorit :) De a Pendragon legenda is nagyon jó…
Pont előző héten gondolkoztam rajta, hogy képtelen voltam magam végigszenvedni az Egri csillagok-on és itt lenne az ideje. Megerősítettél :D
A Pendragon legenda zseniális. “Ugyan, kérem. Ezeket az országokat Shakespeare találta ki.”
Imádom! Szécsi Noémi írt hasonlóan…talán még jobban ironizáltan ebben a stílusban. Angolosként lehet értékelnéd is: Nyughatatlanok a címe. 2011-ben adták ki, angol gótikus regényeken ironizál, eszméletlenül szórakoztató :)
A Pendragon legendát én is olvastam valamikor zsenge ifjoncként, lehet újra kéne, mert ma mársemmire nem emlékszem belőle, csak arra, hogy tetszett, meg hogy voltak benne valami fura kis áttetsző állatkák?
Az Egri csillagokat már tízszer elolvastam, mire kötelező lett volna 5-ben, én nagyon szerettem/szeretem…szóval hajrá :)
Én ezt a kihívást szerintem el fogom halasztani, viszont jövőre beiratkozom megint könyvtárba! :)
Én egyszer már csináltam ilyet…Gimnáziumban irodalomversenyre volt kötelező Nádas Pétertől az Egy családregény vége, nagyon szencedrem vele. Évekkel később kikölcsönöztem újra…Imádok olvasni-nem akartam elhinni, hogy egy könyv ennyire megviseljen!De másodszorra is…Biztosan velem van a bibi.
De később megtudtam a könyvtárostól, hogy azt a könyvet csak kétszer kölcsönözték-mindkétszer én!:-)
De a kihívàs tetszik! Jókai lesz talán, mert vele meg úgy jártam, hogy mindent imàdtam, ami a kezembe került Tőle-de a kötelezőket szenvedve olvastam végig!
Az lenne a kihívás lényege, hogy találjunk új kedvencet, nem az önkínzás. :) Bevallom, én a Kőszívű ember fiait nem bírom…
Ezen most megdöbbentem. :D A kőszívű ember fiait? Az az egyik remeke Jókainak. :)
Az Aranyembert jobban szeretem. Ez van. :) Remélem, nem fogunk összeveszni rajta. ♥
Nekem is jobban tetszett az Aranyember, nem hiszem, hogy csak Tímea miatt. :) Ezek szubjektív dolgok.
En gimiben egy kivetellel minden kotelezot elolvastam.
Eskuszom elkezdtem, es olvastam is, de nem ertem a vegere :) Es fogalmam sincs mirol szol :( A mumusom Mikszath Kalman: Az a fekete folt.
Egye fene, elolvasom. :)
A Mester és Margarita nekem is nagyon tetszett :) voltak olyan részek,amiknél mindig visszaolvastam,mert annyira viccesnek találtam (ilyen 1-2 bekezdés maximum)
Majd az 1984-et szeretném vmikor,meg a Zabhegyezőt is,a Legyek ura az nekem túl durva..hm mi van még iylen..nem is tudom.
A baráti könyvklubban menün volt még a Dorian Gray arcképe és a Végtelen történet is. :) Meg az Utas és Holdvilág.
Ami még eszembe jut: A rózsa neve, 2001 Űrodusszeia, Shakespeare-től bármi (Vízkereszt! Vízkereszt! Vihar! Vihar!), Godot-ra várva (abból felvételiztem angolszakra, örök szerelem), Doctor Faustus…
A Godot nálam elég kivételes volt, mert nem szoktam elemzéseket olvasni,a tankönyvi elemzésektől általában rosszul voltam, tetszett/nem tetszett a mű enélkül is, szájbarágós, kit érdekel. Na de ennél! Elolvastam, untam, nem értettem, semmi. Aztán olvasom az elemzést, és: “Jééé. Téényleg. Hmmmm. De jó!” :)
A Dorian Gray arcképét elkezdtem,de nagyon megszenvedtem..a film pedig tetszett :) A Végtelen történetet próbálom már jó ideje megszerezni, a filmet gyerekkoromban nagyon nagyon sokszor láttam
A Godot-ra várva,bármilyen fura,de nekem is tetszett,még vmi házidolgozat szerűséget kellett róla csinálnom középiskolában.
Köszi a tippeket :))
Még eszembe jutott néhány. Anne Frank naplója, Mary Shelley Frankenstein-e, Mrs. Dalloway, Üvöltő szelek, Sivatagon és Vadonban, Quo Vadis.
És feltett szándékom valamikor elolvasni a Verne életművet. :))
Vernéből elég lesz a Rejtelmes sziget és a Nemo kapitány. Nagyon sematikus, csak azt keresi, hogyan terjeszthet ismereteket, amik mára elavultak. Na jó, a Tizenötéves kapitány is mehet. De mások jobbakat írtak, ne ragadj le Vernénél.
Leragadni? Ki beszélt itt leragadásról? :)) A tizenötéves kapitányt imádtam gyerekként.
nekem a kötelezők aktuálisak, mert ugye még iskolába járok.=) általában elolvasom őket, a Mester és Margaritát magamtól olvastam el, az Anyegint imádtam, amivel mostanában szenvedtem, az a Candide, a legborzalmasabb könyv, amit valaha olvastam. viszont újra kéne, mert előadást kell belőle tartanom.=)
Érdekes, én a Candide-ot szerettem, az Anyegint viszont nagyon megszenvedtem…
Én is így voltam:)
“Vágytól rég búra vált a kedve,
Már rég hevült s ábrándozott,
Végzetes italt szomjazott;
Fiatal keble rég epedve
Hordozta gyötrő vágyait,
S várt, várt a lelke… valakit.”:)
A Candidot se szerettem, de a legrosszabb az Arany virágcserép volt. Máig nem tudom, hogy értem a végére:D
Húúú, a Candide az szerintem is rettenetes volt!!! Viszont a Mester és Margarita anno tetszett. Cask az utolsó 50 oldal lemaradt, mert kölcsönadtam – és sosem kaptam vissza.
Magyar fakton kötelező volt még nekünk pl. Kerouack (jól írtam???) Útonja, meg Camus Közönye. És én kötelezővé tenném Steinbeck Édentől keletre c. könyvét is.
Hú, pedig jó lenne címeket felsorolni, mert nekem most egy ilyen se jut eszembe… a legtöbbet olvastam, Odüsszeiát meg nem vagyok hajlandó.:)) Újraolvasni ér? :)
Mester és Margarita, 1984, Zabhegyező, Legyek Ura – ilyesmikre gondoltam. :)
Ó, remek, ezek mind tényleg olyanok!! :) Hmmm.:)
Nekunk ezek nem voltak… egy masik bolygon jartam suliba? :D
Suliban nekem sem voltak, azért írtam idézőjelbe a “kötelezőt”, mert nem oktatási szinten az, hanem… hogy is mondjam… kulturális szinten? Van ilyen? Lehetünk ennyire egyetemesek? :)
na nekunk e kozul a 4 kozul mind kotelezo volt, es en mindet olvastam is :-DD
Nekem se volt egyik se kötelező, így nem olvastam, de sokan beszélnek róla, és olyan alapműszerűségek. Nekünk szerintem úgy volt, hogy volt egy csomó kötelező egy évre, meg egy csomó ajánlott… na, utóbbiak közt tudom ezeket elképzelni.
Pont a Mester és Margaritát akarom elolvasni újra… Nekem nagyon rossz emlékeim vannak róla… de az egyik ismerős a héten kiírta, hogy most olvassa (először) és ennek kapcsán beszélgettünk róla azokkal, akik már túl vannak rajta… és így elhatároztam, hogy ha másoknak tetszett, akkor adok neki egy új esélyt…