Úgy vettem észre, hogy karácsony-szempontból van egy “sötét középkor” valamikor onnan, hogy te már nem vagy gyerek, odáig, hogy neked van gyereked. Nem jön annyira magától értetődően a varázs, mint mondjuk tizenöt éve, de mivel néha-néha újra érzek hasonlót, az a gyanúm, hogy nem múlt el teljesen, és majd ha én játszhatok angyalkásat, visszajön — addig meg egy kicsit jobban meg kell dolgozni érte. :) Hogy ne legyen annyira kemény a munka, írtam egy háromrészes cikksorozatot, 3×24 karácsonyi hangulatteremtő ötlettel: egy adag akkor, ha egyedül vagy (nem tudsz hazautazni, mindenki elfoglalt, vizsgaidőszak van – tök mindegy, miért), egy másik akkor, ha van párod és karácsonyoznátok közösen, egy harmadik pedig a barátoknak, ha szívesen készülődnétek csapatostul. Az ötletekből nyugodtan lehet szemezgetni, mixelni, ahogy tetszik. :) Íme az első lista olyan programokról, amikhez nem kell senki, csak Te.
- Sapkát-sálat fel, és menj el korcsolyázni!
- Dekoráld ki a lakást akkor is, ha csak te látod – fenyőág, mandarin, mécsesek, hóember…
- Menj állatkertbe, és lepd meg zoo csemegével az állatokat. Nekik is jár ajándék. :) Télen garantáltan nincs tömeg.
- Ülj be egy templomba vagy kóruspróbára, ha van lehetőséged – a hangulat magával ragadó, akár vallásos vagy, akár nem, az énekszó pedig mindig szép.
- Vegyél magadnak egy könyvet, csomagold be, csak a fa alatt bontsd ki, és másnap olvasd ki az elejétől a végéig.
- Szerezz be egy igazi, karácsonyi hangulatú kötött sálat, kesztyűt vagy meleg zoknit (szerencsére idén divat a norvégminta, sok helyen vehetsz ilyesmit!)
- Süss gesztenyét vacsorára.
- Fotózd le a kedvenc karácsonyi kirakataidat inspirációnak.
- Készíts adventi koszorút – négy mécses is elég hozzá, ld. a tavalyi bejegyzést.
- Látogass el a közeli könyvtárba, és vegyél ki karácsonyi könyveket.
- Találd ki a karácsonyi menüt, és főzd meg magadnak – akkor is, ha egyedül fogod elfogyasztani. Egy rúd bejgli is belefér. :)
- Sétálj egy nagyot a díszkivilágított utcákon, és lélegezz nagyokat a friss, hideg levegőből.
- Az ünnepek előtti napokban legyen nálad néhány szaloncukor, és adj egyet-egyet azoknak, akikkel összefutsz (könyvtáros, pénztáros, eladó hölgy, stb.)
- Vegyél illatos habfürdőt egy pohár forralt borral.
- Iratkozz be egy karácsonyi workshopra, és készíts dekorációt/ajándékot
- Vadássz le egy melegvizes palackot, és kuckózz be egy esti filmnézésre – Télapu vagy Karácsonyi lidércnyomás? :)
- Horgolj magadnak egy sapkát, például ezt.
- Ajándékozz meg egy hajléktalant – akár a horgolt sapkáddal.
- Legyen külön karácsonyi teád (fahéjas, narancshéjas, kardamomos, szegfűszeges, almás…), amit csak a készülődés közben iszol. Beindulhat Pavlovi-reflex… ;)
- Ha eljön az ideje (december elejétől-közepétől; amikor már nem idegesít) tegyél be karácsonyi zenét a mindennapi teendőidhez is – takarítás, tanulás, főzés.
- Egyél kürtőskalácsot a karácsonyi vásárban.
- Egy különösen barátságtalan hétvégi napon reggelizz az ágyban és ki se mozdulj egész nap. :)
- Fesd ünnepire a körmeidet (hóemberesre, rénszarvasosra, hópelyhesre).
- Tegyél égősort az ágy fölé dekorációnak.
És még…
- 24 karácsonyi ötlet Kettesben
- 24 karácsonyi ötlet Barátokkal
- 24 karácsonyi ötlet Gyerekekkel
Szeretnéd írásban megtervezni az ünnepeket? Egy helyre írnád az adventi naptár ötleteket, az ajándéktippeket, a menütervet és a hagyományokat, családi történeteket is? Akkor töltsd le ezt a tervezőt, és máris kezedben tarthatod az idei Karácsonyt. Legyen olyan, amilyennek szeretnéd!
Még több karácsonyi ötletet keresel? Több, mint száz kreatív karácsonyi cikket találsz a karácsonyi ötlettáramban!
Köszönöm az ötleteket, inspirálódtam. Eszembe is jutott, hogy idén decemberben karácsonyi képeslapokat küldök olyan távoli rokonnak, barátnak, akikkel nem fogok találkozni az ünnepekkor. Össze is írtam a listát, kik fognak kapni. Gyerekkoromban anyukám mindig küldött képeslapokat, meg mi is kaptunk egy csomót, de már nem is emlékszem, mikor küldtünk utoljára. (Cégeset persze egy csomó helyről kapok, de az olyan hivatalos (xy ügyvezető, bank, stb. küldi, nem is ismerem őket..) Szóval jó lesz várni, biztos lesznek olyanok, akik vissza írnak. Az elmúlt kb. 12 év standard sms-ei után ez igazán jó móka lesz. :)
Via! Gratulálok a blog-hoz, a munkádhoz, szuper, friss, inspiráló. (augusztustól olvasom) Eddig mindig a szerdát vártam, mert akkor vettem meg a nők lapját, de most ugyanilyen izgalommal várom a Te új bejegyzéseidet. (És nem is kell rá egy hetet várni! :)
Még egy ötlet a ráhangolódásra: tavaly már csináltuk idén pedig már szervezzük: kis városunk fő terén minden adventi vasárnapon ünnepi gyertyagyújtás lesz, kis műsorral. Általában 100-150 ember látogat ki ilyenkor. Tavaly kitaláltuk a barátnőkkel, hogy spontán akcióba fogunk, és vasárnap délután megsütött mindenki 2 tálca sütit (muffint). Aztán este kivittük a térre, és szétosztottuk. Nagyon jó érzés volt, feltöltött a sok kedves mosoly… Idén már jelezte több ismerős lány-asszony, hogy szeretne csatlakozni, hozzák a sütit. :)
Köszi, felvettem őket az idei listámra. :)
Tudom, hogy volt már karácsonyi filmes bejegyzés, de szívesen vennék ötleteket még karácsonyi hangulatú filmekhez. Túl a Télapun, Reszkessetek betörőkön, Actually Love-on, Kelekótya karácsonyon. Tudotok ajánlani olyan karácsonyi filmeket, amik nem tartoznak a 15 legismertebb közé, de mégis nagyon jó őket megnézni az adventi időszakban? Akár gyerekekkel akár nélkülük…
Die Hard, Karácsonyi Ének (Muppetesben, mindenhogy), Az élet csodaszép, de én szeretek más régi filmeket, tőlem jöhet a Hátsó Ablak is meg az Észak-Északnyugat is, nem csak karácsonykor. :)))
Nem tudom, benne van-e az első 15-ben (biztosan), de a Polar Express nagyon jó! Gyerekkori kedvenc a Maci Laci első karácsonya, milliószor láttam :) A karácsony egyébként is a gátlástalan mesenézés ideje ^.^
Szokták néha közvetíteni, és színházban játszani az Isten pénzét (ez is Karácsonyi ének-feldolgozás), nagyon jó musical!
Ja, és a Fekete Vipera karácsonyi éneke ;)
Segítség, karácsony!
Nem tudom mennyire top15-ös film, de én nagyon szeretem, igaz, hogy nem az a tipikus “karácsony van, szeretjük az egész világot” jellegű film, de számomra szórakoztató :)
Nálunk sosem voltak szép karácsonyok, soha nem szerettem. Mióta nem élek a szülőkkel, pár napra mindig hazamentem, kötelességből, általában az is egy kínszenvedés volt. Valahogy nem hozták ezt ők sem otthonról, vagy nem tudom, de nálunk sem meghittség, sem hangulat nincs soha. Aztán jött Ő, hasonló családi háttérrel, háta közepére kívánva a karácsonyokat. A 24-ét együtt töltöttük, főztem valami finomat, filmeztünk, boroztunk, aztán másnap én kötelessségből haza, ő meg szolgálatba. De ugye, Ő úgy döntött, kiszáll a buliból:( hát most nem lesz könnyű…Egyedül itt maradni és küszködni, nem jó. Hazamenni és otthon a feszült légkörben lenni, nem jó….Karácsonykor nem ülhetek semelyik barátom kanapéján…:( Én, ha tehetném, kitörölném az életemből a karácsonyokat.
Ercsika, kicsit ismerős a helyzet. Nálunk sem volt sohasem felhőtlen a karácsony, talán csak amikor nagyon-nagyon kicsi voltam. A párommal együtt élünk néhány hónapja, de karácsony előtt visszaköltözünk Magyarországra, és a következő évi terveink még nem tisztázottak (ki hol akar élni stb.). A szentestét mindketten a családdal töltjük, aztán 25-ét vagy 26-át együtt, bár elvált szülők gyerekeiként nem egyszerű összehozni, hogy a család mindegyik felével találkozzon az ember. Előre félek az egésztől, mert tudom, hogy a családdal se lesz meg a hangulat, mert ők inkább nyűgnek érzik, nincs meg a hangulat és a melegség, ilyenkor is a problémákról beszélnek.. Vele sem lesz meg szerintem az az igazi hangulat, őt is lefárasztja a család, nincs is kedve az egészhez.
Annyira szeretném, ha egyszer végre azzal foglalkozhatnék, hogy teljes egészében átéljem az ünnepet, készülődjek, díszítsek.. Majd talán jövőre.
Hát igen…most hazamegyek, anyu ilyenkor mindig túlpörög, fa már régóta nincs, de a konyhában még du. 5kor is magasan száll a gőz, aztán nehéz hangulatú vacsora…Van már egy kisgyerek is a családban, azóta még feszültebb a hangulat, hisz a nővérem nem hozta az amerikai álmot, egyedülálló anyuka, amit a mi anyukánk nagyon nehezményez…én gubbasztok a szobában, sírdogálok, siratom a szerelmem, az életem már nincs otthon,nincsenek dolgaim, tárgyaim, kínomban olvasok, a TV nem érdekel, nálunk ilyenkor barátokhoz átmenni főbenjáró bűn…picit irigy vagyok rátok, lányok, hogy így tudtok lelkesedni, készülni, várni, én csak kétségbe esem, hogy jaaaj, neeee, már megint 3-4 nap veszekedés, ordibálás, rossz hangulat és mikor ülhetek már fel a vonatra és jöhetek haza….
Ercsike, csak nagyon óvatosan merem megkérdezni: mi történne, ha idén nem mennél haza?
Ha szeretnél magadnak egy szép karácsonyt, csináld meg! Tudod: minden agyban dől el :-)
Ha szükséged van rá, adj magadnak napi mondjuk egy órát “jajóénszegényezni”, lehet bőgni, püfölni a párnát, ordítani, ami csak jól esik. De utána (ha megszólal az időzítő ;-) ) szeresd magad annyira, hogy megcsinálod életed első szép karácsonyát <3
Szofi, tökéletesen igazad van. Ez az én birka és kötelességtudó lelkem, hogy haza kell menni, mert ezt várják tőlem a szüleim…
De hogy ez mekkora butaság tulajdonképpen….!
Nekem is pont ez jutott eszembe, hogy a tesóddal meg a gyerekeivel (nem tudom, hányan vannak) bandázzatok a szülők nélkül, és legyen saját karácsonyotok! A kicsi(k)nek is biztos szebb lesz így, mint idegbeteg nagymamával… ♥
Úristen de jókor jött ez a bejegyzésed, imádtam a karácsonyokat, szinte vágtam a centit szentestéig minden évben de most rettegek tőle…
Megpróbálom hasznosítani az itt leírtakar, hogy jöjjön az a hangulat, bár úgy gondolom olyat mint gyerekkoromban volt akkor fogok érezni ha már sajátom lesz…
Via, ezek annyira szuper ötletek! Én a páros verziót vártam, de ebben a fejezetben is annyi ötletet kaptam. És igen-igen, csináld meg a családos verziót is 4. résznek. Nekem is tetszene annak ellenére, hogy nekem sincsenek gyerekeim. :)
Ez nem a “Padlásszoba kis hercegnője”?! …azt én isnagyon szerettem, de szerintem évek óta eszembe sem jutott! Köszönöm!:-)
köszönöm a válaszokat, nagyon jól hangzanak, utánuk járok :) Erich Kästner különösen jól hangzik, őt nagyon szeretem! Anne-t eddig még csak tévében láttam, de ott már jó párszor, karácsonyi visszatérő nálunk :)
Karácsonyi hangulatú könyvek:
https://moly.hu/konyvek/joanne-fluke-karacsonyi-habcsok-es-gyilkossag
https://moly.hu/konyvek/fejos-eva-karacsony-new-yorkban
https://moly.hu/konyvek/palotas-petra-becsi-kave-pesti-lany
https://moly.hu/konyvek/ann-pearlman-the-christmas-cookie-club
https://moly.hu/konyvek/marisa-de-los-santos-es-besetalt-a-szerelem
https://moly.hu/konyvek/rosamunde-pilcher-teli-napfordulo
úúú karácsony és gyilkosság, csak jó lehet!! köszönöm :)
én még annyit kérdeznék, ha tudtok segíteni, hogy Nektek mik a kedvenc karácsonyi könyveitek? :) Úgy szeretnék olvasni valami karácsonyit, de alig jut eszembe valami.
Egyik sem kizárólagosan karácsonyi, de mindkettő olyan jó téli:
Fekete István: Téli berek
Erich Kästner: Három ember a hóban
Utóbbit 2-3 telente előveszem, de nyáron is képes vagyok rá. Tipikusan “úgy olvasnék valami jó kis vidám könyvet” kikapcsolódósregény izgalmas történettel, rengeteg nevetnivalóval, sok melegséggel és egy pici társadalomkritikával. Ja van benne karácsony, hóember meg szerelem is ;)
Montgomery – Anne Karácsonya! :) Meg bármi, ami szívmelengető, de nem feltétlenül karácsonyi. Én és ők, Pollyanna…
:$ Nekem egy gyerekkori mesém, a Princess… Egy porcelánbaba, a játékbolt legszebbje, akit egy gazdag nagybácsi megvesz a kis unokahúgának, mert ezt akarja karácsonyra. Róla és egy másik kislányról szól, aki a bolt tetőterében dolgozik éhbérért és babákat szerel, betegen, lázasan is, hogy a családjának vihessen diót a süteményhez karácsonyra.
Minden évben eszembe jut, úgy szeretem elolvasni, még ha szentimentális is.
ez nagyon jól hangzik :) emlékszel esetleg a pontos címére vagy az íróra? mert próbáltam rákeresni de nem akadtam a nyomára
egy nlc fórumon ráakadtam a leírás alapján:
Pásztor Árpád: Princesz
Szeretem a hangulatát, gyerekkoromban is imádtam elképzelni az “éjszakai” játékbolt kirakatot, amikor megindul az “élet” :))) Tényleg gyerekes, de évről évre kezembe került anyunál, ilyentájt mindig eszembe jut.
Charles Dickens: Karácsonyi Ének
Ezt minden karácsonykor elolvasom.
Johanna Spyri: Heidi
Én még Vavyan Fable – Szennyből az angyal című könyvét ajánlom:)! Vagy a Mennyből a csontvázt! Karácsonyi ponyva:)
Szívesen nézegetnék szép karácsonyi kirakatokat, de nem nagyon tudom, merre keressek ilyeneket Budapesten. Úgy hallom, hogy más nagy világvárosokban szinte (vagy valóban) versenyeznek az üzletek a karácsonyi kirakatukkal. Itthon ezt nem nagyon látom. Van valami tippetek, hogy merre induljak?
Kürtőskalácsot a Ferenciek terén, Molnáréknál szoktam venni (sajnos nemcsak ebben az időszakban), mert olcsóbb (ha ilyenkor nem emelik az árat), mint a faszenes királyi és társai a vásárban, valamint finom is, igazi dióval szotyiőrlemény helyett. El tudnék tünteti most egyet :p
Király utca, Ráday utca. Emily Kincsesboltjában most ilyen csoda van:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.440680042658268.100880.190178604375081&type=1
Gykemenykata hozzászólására írt válaszod elgondolkodtatott.
Via! Te ilyen hozzáállással születtél? Mert annyira jókat írtál Neki. Tényleg legyen hálás, hogy a gyerekeinek szükségük van Rá, és a munkája is fantasztikus (az olvasása közben rögtön arra gondoltam Én is, hogy ha már kézműves foglalkozásokat tart, akkor a lakásdekoráció is elkészíthető. Elkészítheti munkaidőben az otthoni díszeket, csak ki kell rakni :)
Persze azért ismerem azt az oldalt, amikor nem egyszerű egy anyának az élet, amikor a “Könnyű azt mondani!” időszak van, de minden káoszos.
És igen, könnyű, csak a gondolatainkat átformálni nem egyszerű ahhoz, hogy utána tényleg minden könnyű legyen.
És erre mondom Én azt, hogy Te így születtél? Mert az, amit más, mondjuk Én, több éves kemény önfejlesztéssel értem el így negyvenen túlra, azt Te zsigerből adod. Arról nem is beszélve, hogy mindezt remekül át is tudod adni azoknak, akiknek tényleg szüksége van rá. Vagyis NEKÜNK, olvasóknak!
Köszönjük!
Nem, ez a túlélési mechanizmusom. Ha nagyon szar, akkor keressünk benne jót. :) Sok munkám van benne. Meg sok dac és makacsság, hogy nem akarok 60 évesen arra ébredni, hogy “ja, tojhattam volna mindenki fejére már hamarabb”. Sokat dolgozom magamon, meg azon, hogy ne daráljon be a darálógép. :) De nem jön magától, ezért nekem is tennem kell, minden nap, folyamatosan.
Szerintem a legtöbb ember életében volt, van, vagy lesz “sötét középkor” karácsonykor, mert az élet nem mindig “reneszánsz”. De azzá tehetjük! Főleg, ha ilyen bejegyzéseket olvasunk Via, mint a Tieid, és próbáljuk alkalmazni is a jó ötleteket. Ezekkel megújíthatjuk, kifényesíthetjük a hétköznapokat, új dimenziókat nyithatunk kapcsolatainkban és maguk is újjászületünk egy kicsit! – Hú, de jól hangzik ez így! Na tessék, erre is inspirál, hogy ilyen gondolatok jöjjenek elő…
Egyébként a két huszonéves egyetemista gyerekem is (21,23), akik csak hétvégeken jönnek haza, igényli a családi karácsonyt, az előkészületeket, a hangulatosan feldíszített lakást, a gyertyákat, illatokat, ízeket, a melegséget, az örömöt. Még mos, hétvégén is megkérdezték, hogy “Anya, az idén is csinálsz adventi naptárt?” És igen, csinálok! (Talán már Ők is kezdik érezni, hogy lassan kinőnek belőle, de Én nem engedem. Mert nekem mindig gyerekek maradnak!) Az adventi időszak pénteki napjain, amikor hazajönnek egyszerre 5 nap csomagját bonthatják ki. És ugyanolyan lelkesek, mint kisgyerek korukban. Amikor nálam volt a “sötét középkor”, akkor nem készülődtem így, alig csináltam valami örömszerző dolgot, csak a kötelező fadíszítés, szokásos menü és kész (ez kb. 3 évet vett el tőlem és a családomtól 10 évvel ezelőtt).
Azóta részemről igazán nagy a készülődés, és olyan örömet okoz, hogy ki sem tudom fejezni. De ehhez át kellett élnem a “sötét középkort”, mert a “reneszánsz”-nak is azután volt igazi értéke.
Mivel már nem kicsik a gyereke arra is fel kell készülni, hogy nem mindig lesz közös karácsony. És íme itt az első! A lányom már a barátjával tölti a karácsonyt, elutaznak melegebb vidékre ünnepelni. De ez az élet rendje. Minden kornak és szerepnek meg van a maga különlegessége. Ha szülő vagyok, akkor igazodnom kell a gyerekeim felnövéséhez, és a szülőnek az a jó, ha a gyereknek is jó!
Végigolvastam az összes hozzászólást, és egy jót bőgtem. Már éppen ideje volt, legalább felszakadt az a sok feszültség, ami napok óta bennem van. Annyira jó volt a sok történetet, tervet, készülődést olvasni! Kösz mindenkinek. Nálam pánik. Mert annyira szeretném, hogy meghitt legyen, és ne rohanós, és a hagyományos mindennel is elkészüljek. Én azok közé tartozom, akiknek a munkája karácsony és a legtöbb ünnep előtt annyira besűrűsödik, hogy levegőt venni sincs idő. Kézműves foglalkozásokat tartok gyerekeknek, felnőtteknek, a gyerekem osztályának, vállalati rendezvényen és még sorolhatnám. A napjaim úgy néznek ki szinte kivétel nélkül, hogy reggel 8-kor elmegyek, és jó ha este 7-kor hazaérek, de inkább később. Akkor még meghallgatom a nagy lelki gondjait, a fiam sikereit, tanulunk a középsővel, és játszunk a kicsivel,aztán vacsora, fürdés, alvás, és a kicsi mellett elalszom én is. Persze mindig van adventi naptár, koszorú, gyertyagyújtás, meg amire van erőm, de be kell vallanom, vágyakozva olvastam a fenti tippeket, néha olyan jó lenne egyedül lenni és nem csinálni semmit, és nem azért mert nem szeretem a gyerekeim, vagy a férjem, hanem pont mert nekik is járna egy nem túl idegbajos anya. Én szívesen olvasnék két perc alatt megvalósítható tippsorozatot túlhajszolt anyukáknak.
És miféle dolgok férjenek a két percbe? A “miért ne?” sorozatban van egy csomó instant “őrültség”, hátha ott is találsz olyat, ami tetszik. https://www.urban-eve.hu/tag/miert-ne/
A munkád nagyon jól hangzik, mármint olyan szempontból, hogy tök jó, hogy van, aki törődik ezzel, és fontos, hogy tanítod a kicsiket. A szüleik nevében is hálás vagyok. Az ő karácsonyvárásukból nem tud Rád ragadni valamennyi, amit aztán hazavihetsz? Tedd le, ami felesleges, és foglalkozz azzal, ami van. Olyan jó, hogy a Nagy megosztja a titkait, gondjait, és számít rád. Olyan jó, hogy a Középső tanul, és segítséget kér. És hogy a Kicsivel meg lehet játszani. (Én meg itt nagybetűzök, mert eszembe jutott Gasperini…) Sajna gyorsabban véget ér ez az időszak, mint gondolod, aztán leszel egyedül bőven. Próbáld meg megtalálni a szeretnivalót a mostani helyzetben, még akkor is, ha hulla fáradt vagy, és iktass ki minden idegbetegséget okozó tényezőt. Maradjon meg a lényeg.
A síráshoz meg annyit mondok: egészségedre. ♥
Nagyon köszi a választ. Próbálom magamnak mondogatni én is. Meg közel húsz éve még mindig sikerült karácsonyt varázsolnom, meg a munkám is szeretem…Tényleg. Csak vannak bőgős napok. És az is jó, hogy leírhattam. Majd beszámolok a kétperces ráhangolódásokról. Meg írok listát, “békásakat”, hogy a lehető legtöbb beleférjen. Köszönöm a lélekápolást. Jót tett.
Bőgős napok mindig vannak, lesznek is. Nekem is vannak. Nem az a boldogság, hogy nem bőgsz… :) ♥
Via, én csak nemrégiben találtam a blogodra, de minden reggel feldob, amikor elolvasom az aktuális bejegyzést. És mint mondottam, mivel nemrég járok ide, a régebbiek közt is van mit mazsoláznom! :)
Nagy, de még nem önálló, különélő gyerekeink vannak. (Korjelenség, tudom…) Így aztán a karácsony az elmúlt években majdnem mindig feszült volt valamiért: van a kamaszkorban egy olyan időszak, amikor az ifjak utálnak minden konvenciót. És nincs az a karácsonyi hangulat, ami el tudná őket varázsolni. Ez kicsit rosszabb a “sötét középkornál” is.
Most megint más fázis van: mindkét gyereknek van szerelme, egyik még csak fel sem vállalható (értsd: házasságban él, én sem örülök…. :(( ) , másik nulla otthonról hozott hagyománnyal. Szóval az “érdekes” jelzővel jellemezném az utóbbi 1-2 és az épp előttünk álló karácsonyt. Felemások az érzéseim.
De azért anno a Mikulás-Jézuska coming out cuki volt nálunk. :) A nagyobbik gyerek már volt vagy 8 éves is, amikor kezdtem gyanakodni: hogyhogy még mindig elhiszi???, hisz az iskolában annyi mindent hall – gondoltam. És akkor nagyon körmönfontan kiszedtem belőle, mire kiderült, hogy ő már rég TUDJA, hogy mi vagyunk a Mikulás is meg a Jézuska is, de nem akarta elrontani a játékunkat. :)) A kicsi akkor 5 éves volt, és 1-2 évig az ő kedvéért együtt játszottunk a naggyal.
…A “zuram” pedig egy kedves koléganőm szavajárása-most is mosolygok, ha eszembe jut, mert olyan aranyosan és természetesen használta :-) Szóval ha lesz “ilyenem” muszáj lesz kipróbálnom, hogy hogyan áll nekem ill. neki ez a jelző :-)
Nem tatai a munkatársnőd?:))
Nekem is van egy nagyon kedves barátnőm, aki így címkézi a férjét:))
Nálunk perpill az okozza a legnagyobb gondot, hogy hova kerüljön a fa:))) Nemrég indult el a kisfiam, igazi örökmozgó…
Köszi az ötleteket, alig várom a folytatást!:)
Rám is abszolút igaz, amit leírtál, évekig nem volt igazi a karácsony, tavaly sem, akkor még aprócska volt nagyon a kis manó, de IDÉN!!:)<3
Napok óta azon gondolkozom, hogy írok egy karácsonyi CD-t, de félek, hogy mire oda jutunk besokallnék:)
:) fa elhelyezés: nekünk fel kellett csengettyűzni, mert a kutya ledézsmálja róla a cukrot, finoman lehúzza az ágakról vagy kinyalogatja a papírból, ha nem vesszük észre.. :D
Sok függ attól, hogy ki használja és milyen szövegkörnyezetben, meg milyen hanglejtéssel, esetleg affektálással. :) Van, akitől az “oldalbordám” is bűbájos, más szájából meg a falra kerget. :) A lényeg, hogy legyen önazonos, aztán kész. :)
Nah akkor most bekapcsolódom én is :-)
Tavaly karácsonykor volt a “pasi”…akivel tényleg nem tudtunk mit kezdeni egymással karácsonykor. De idén már “párom”(?) van…akivel pedig nem tudom mi lesz karácsonykor, mert a családjaink nagyon hasonlóak…a karácsonyi menetrend is kőbe vésett mindkét oldalon már legalább 20éve &ezt mindketten szeretjük így! Nem hiszem, hogy konfliktus lenne köztünk ebből…sőt!Picit szórakoztat is a gondolat,h eddig mindig én voltam az ünnepibb&az én családomban voltak tradíciók – a “pasas” meg alkalmazkodott…most viszont ez egy igazi kihívás lesz :-) …addig amíg össze nem költözünk,mert az új forgatókönyvet kíván majd!:-)
Nagyon jók az inspirációk :)
Egy dologról viszont konkrétan nem esett szó, bár elég meghatározó, mégpedig a munka. Sokkal egyszerűbb volna többek között a karácsony is, ha volna elég időnk ráhangolódni és megélni. Aki dolgozik, és hosszabb egybefüggő szabadságot tud kivenni, sz talán szerencsésebb, de van, akinek a karácsony 3 napja jut csak (ami idén meg van toldva szerencsére :) hurrá!! ). Ebben az esetben sokszor nem az dönt, hogy ki hogyan szeretné tölteni igazán az ünnepet, hová utazna, kikkel találkozna, kiket látna vendégül, hanem hogy abban a rövidke periódusban mi az, amit meg tud valósítani, úgy, hogy pihenésre is jusson idő. Persze sokkal jobb egy “dolgozós” karácsony, mint egy “vizsgaidőszakos”, de talán egyik sem az, amire én pl. igazán vágynék. Tudom, hogy mindent elő lehet készíteni, de azt hiszem értitek a lényeget :) Mi a véleményetek erről?
Volt olyan karácsonyom, hogy 24-én délig dolgoztam, 25-én pedig déltől. :) Megoldottuk. Nem ideális, de nem is lehetetlen. :) Gyorsan főztem valamit, díszítettünk fát, ajándékot adtunk, együtt voltunk, pihentünk, filmet néztünk. A lényeg megvolt.
nálunk ugyan már vannak gyerekek, de a 13as pont nagyon tetszik, be fogom vetni ha el nem felejtem :)
na, rosszul fogalmaztam, több pont is tetszik, de a 13ast tuti kipróbáljuk!
Igen, ez igazából nem a “szingli gyermektelenek karácsonyi listája”, hanem olyan ötletek, amikhez nem kell senki, függetlenül attól, hogy egyébként van-e pereputty vagy nincs. :)
Via, ez a cikk nekem már egy karácsonyi ajándék volt!:) Az adventi élmény-naptárhoz is fantasztikus ötleteket adtál! Eddig visszafogtam én is magam a nagy karácsonyi készülődésben, nehogy karácsonyig “kiégjek”.(Kiv.az ajándékok,mert azok nagy része már beszerezve, eldugva:D) Nah, de most, minden napra valami kis csodát csempészek, aztán dec.1-jén jön a naptár.:)
Via, a tippeket köszönöm :) Igazából arra különösen jó lesz az első tíz tipp, hogy egy kicsit kiszakadjak a tanulásból, külön köszönet érte, a többi pedig ráhangol a karácsonyra. Már egy ideje pörög az agyam, hogy kinek-mit-hogyan, tesónak és anyának már megvan az ajándéka, már csak a barátoknak kell valami meglepetés. Ötlet már van, a kivitelezés várat még magára.
Karácsonyi tea bekészítve – téli kiadás, almás-fahéjas.
Állatkertben régen voltam, szerintem ideje elmenni, mert oda mindig is szerettem járni.
Pluszban pedig büszke vagyok magamra, mert nem kezdtem el október végén hallgatni a karácsonyi cd-ket. Még tartom magam (na, már nem olyan sokáig :D)
Élmény olvasni, hogy ahány ember, annyi különböző felfogás arról, milyen is az igazi karácsony :-)
Azt hiszem, bár technikailag nem leszek egyedül az ünnepen, a 24 tipp jól fog jönni. Úgy foglalhatnám össze magamnak: tedd széppé a karácsonyt akkor is, ha a környezetedben ez csak téged érdekel.
Szerintem egyébként a két legkarácsonyibb hangulatú tevékenység a jótékonykodás és a karácsonyi műsor adása. Ha az ember egyedül kénytelen ünnepelni, akkor különösen sokat segíthet, hogy másokkal is foglalkozik. Mindegy, hogy sütit viszünk az egyedül élő szomszéd néninek, eltakarítjuk a havat a következő ház elől is, szaloncukrot adunk az ellenőrnek, a parkban cinkegolyót akasztunk a fára a madaraknak, elvisszük a lecserélt számítógépünket / tévénket / akárminket a gyerekotthonnak, tápot küldünk vagy ketrectakarítást vállalunk a kutyamenhelyen, levest osztunk a téren, vagy csak átutalunk egy kisebb összeget az arra érdemesnek tartott szervezetnek, garantáltan jobb kedvünk lesz tőle. A karácsonyi műsornak is nagyszerű hangulata van. Az a legjobb, ha az ember maga is részt vesz benne, de ha ez nem megy, nézni-hallgatni is élmény. Nem kell puccos, drága programra befizetni: majdnem minden településen vannak ilyenkor ingyenes előadások, koncertek, akár szabadtéren, akár templomban. Érdemes rá időt szánni, akkor is, ha maga a műsor nem az év szenzációja: a hangulat miatt mindenképp megéri.
Szuper ötletek, mint mindig! :) nagyon várom a következőket is!
Nekünk ez lesz az első kettesben töltött karácsonyunk a férjemmel, ráadásul külföldön, mert nem tudunk hazamenni a családhoz. Az újdonság varázsa, és az, hogy elkezdhetjük kialakítani a saját kis szokásainkat, a saját ünnepünket, számomra megkönnyíti a helyzetet. Inkább az aggaszt, hogy például anyukám egyedül lesz, és nem tudom, innen hogyan tudnék segíteni neki, hogy azért ő is jól érezze magát, annak ellenére, hogy nem tudunk együtt ünnepelni.
Ami pedig a Mikulást és a Jézuskát illeti, én nagyon szerencsésnek tartom magam, mert egyáltalán nem emlékszem, hogy mikor “jöttem rá”. Nem volt sokkos ráeszmélés, hogy nem léteznek, vagy ilyesmi. Valahogy úgy alakult, hogy (talán az óvódában) elkezdtünk ajándékokat készíteni a családtagoknak, ami aztán hagyomány maradt. Az angyalok, csengetés, közös éneklés ajándékozás előtt, vagy akár a csizma kifényesítése még tavaly is megvolt. Sőt, ezeket mind szeretném tovább is vinni.
Szia!
Az 5-6 fős karácsonyok után úgy néz ki, hogy idén édesanyámmal ketten ünneplünk. Szeretnénk valami rendhagyót csinálni, valamit amit nem szoktunk vagy egyáltalán senki nem szokott karácsonykor. Sokat gondolkozunk, de egyelőre még nem sok ötlet gyűlt össze…lenne erre ötleted? Akár itt, akár egy újabb cikkben:)
Köszönöm előre is!:)
Lesz még sok karácsonyi ötletes cikkem, remélem, találsz köztük olyat, ami megtetszik!
Húsvéti sonka főzés/kalács sütés, tojásfestés :)
Hasonló helyzetben, ha nem ragaszkodnék az otthonléthez és lennek sok-sok pénzem, akkor elutaznék valahova, na nem egzotikus szigetre, csak mondjuk egy alpesi házba vagy alpesi fürdővárosba. Na majd Via ír használhatót is ;)
Én egyetlen egy dolgot határoztam el örökre az utolsó, párom nélkül töltött karácsonyon (akkor még nem tudtam, hogy egy év múlva már közös lesz:)). Méghozzá azt, hogy sosem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy belefáradt karácsonyi családanya legyek. És tök jó, emrt azóta már milliószor megálmodtuk a 24-ét és sosem szerepelt benne se főzés, se takaríŧás, se ajándékcsomagolás. 24-én csak együtt leszünk és kirándulunk vagy sétálunk és SEMMIT nem csinálunk. És egyébként a célom az, hogy már decemberben se nagyon kelljen idegeskedni semmin, hanem minden napra húzzunk a saját kis naptárunkból valami szuper tevékenységet. Már a tavalyi ötleteid is angyon tetszettek, Via, de ebből a bejegyzésből is lesz ám benne. Köszi!!!
Ezt most megfogadom, igazán bölcs! Egészen eddig azzal nyugtatgattam magam, h 22-23 végigdolgozom, 21 barátokkal karácsonyozás, de majd 24-én lesz időm rendet tenni, “fázni”, sütni… a fát feldíszítjük, de amit lehet előkészítek esténként, pórázon fogjuk a kutyát és elmegyünk itthonról sétálni egy nagyot! :) Max. a közös bonbonozás jöhet, azt tavaly is nagoyn élveztük, hát még ha nem időre kell csinálni :) Aztán ami nem készül el, az nem készül el, de együtt leszünk és pihenni fogunk :)
Nálam ez volt a sötét középkor (belefáradt családanya)… két évig beleestem abba,hogy nekem is teljesíteni kell azokat a dolgokat, ami nélkül (szerintem) a gyerekeknek nem karácsony a karácsony. Szerencsére a férjem a második ilyen karácsony után (nem az első közös karácsonyunkra görcsöltem rá, hanem talán a kilencedikre…!) kérdezte, hogy én hogy éreztem magam, mert eléggé nyúzottnak látszom… Miután nem válaszoltam, megkért, hogy lehetőleg jövőre ne csináljam ki magam teljesen szentestére, inkább rendeljünk pizzát :D azt legalább a gyerekek is szeretik (a kacsacombnál megkérdezte a nagyobbik: Fájt a kacsának, mikor levágták a lábát? – és persze nem evett egy falatot sem).
A következő évben (tavaly) igénybe vettem Via tervezőjét – én karácsonyi akciófüzetnek neveztem el – és minden tökéletes lett. Idén is már használtam, és tudom, hogy az idei is sötét-középkor-mentes karácsony lesz!!! :D:D:D
Sok közös játékkal, sétával, közös sütögetéssel, és semmiképpen nem különleges karácsonyi vacsorával (a gyerekek egyáltalán nem ettek semmit belőle), hanem gyerekzsúros falatkákkal!
Ja igen, nálunk nem szenteste van, hanem 24-én reggelre járnak az angyalok… nem vagyunk hajlandóak akciózni és negyed óra alatt díszíteni… tavaly is reggel találtak rá a gyerekek a fára, vicces volt a sikítozásukra és a kacagásukra ébredni!!! :D:D:D
Valahogy soha nem vágytam pasassal kettesben töltött karácsonyra, szerintem teljesen letargiába zuhannék. Nekem a karácsony a nagy családról szól (nagyszülők, nagybácsi, unokatesók és aki még arra jár, barátok, rokonok), mindegy melyik családnál tulajdonképpen. Tavaly meséltem is anyámnak, hogy olvasom ,sok gyerekes ilyenkor bezárkózik, mert “új család, saját család”, stb, én nem szeretném így csinálni, mert amíg élnek a nagyszülők, addig kell kihasználni az időt. Láttam rajta, egy kicsit örül, hogy így gondolom. Látni az örömüket, ahogy az unokákkal lehetnek, együtt vannak és nem egyedül. 24. az a szent este nekik, persze át lehet állítani magunkat, de az idősebbeknek ez nehezen megy már és csak fáj nekik a gyerekeik távolsága azon az estén. Lesz még bőven sok év, amikor már tényleg nélkülük kell kialakítani az új szokásokat. Konfliktusok, rohanás ide vagy oda, a szeretet ilyenkor túlterjed magamon, örömet akarok okozni a jelenlétemmel, nem fáradság a rokonlátogatás (vagy jóleső), kellenek a kapcsolatok, a rokoni szálak olyan törékenyek, a pihenés meg várhat szilveszterig.
Mindannyian mások vagyunk. :) Nekem ő nem “a pasas”, hanem a párom. :) Régen is a 24-e a szűk családról szólt (csak szülők és mi a tesómmal, akkor még természetesen srácok nélkül!), és csak 25-e után mentünk szélesebb körben ünnepelni. Együttélés előtt a fiúk max. 23-án vagy 27-én kaphattak láthatást, addig családozás volt. Talán ezért is örülünk most ennyire a 24-énknek. De most már ők is családtagok, és megyünk együtt mindenhova, nem zárkózunk be. Hozzáteszem, nagy családról soha nem volt szó, unokatesókkal, nagyszülőkkel együtt voltunk tízen az asztal körül, nagy nyüzsgés nem volt, ehhez képest a két fő nem látványos csökkenés. :)
Majd ha lesznek (déd)unokák, biztos újratervezzük a menetrendet, most jó így.
Az a lényeg, hogy mindenki ünnepeljen úgy, ahogy neki jó az ünnep.
Valahogy nem szeretem a párom szót, ezért használom az alternatívákat.
Gondoltam, hogy megosztom az elképzelésemet, mert úgy láttam, nem nagyon szerepelt még ez a megközelítés. Ha már annyira mások vagyunk, tudjunk róla ;)
Nálunk a srácok mindig szeretettel vártak voltak, ha éppen 24-én jöttek is. Mi valahogy úgy erősítjük magunkat és a családot, hogy másokból/egymásból nyerjük az energiát (vámpírkodunk :D) és osztjuk a szeretetet, törődést (mondjuk ez más ünnepeken is így van). Én meg hippi vagyok, tudom :)
Off: Én se szeretem a párom kifejezést. Szinte látom, ahogy nagyi falujában a kétfogú, nylonotthonkás asszony közli, hogy a pááárom. Brr:-(
30 körül már hülyén hangzik a barátom kifejezés, a párom-at rühellem, se nem férj, se nem vőlegény, a kedves-em meg nyálas-cukorkás nekem. Úgyhogy én a keresztnevém szólítom.
Nálunk is az együttélés előttig csak előtte és közvetlen utána találkoztunk. Egyik évben ő utazott fel hozzánk (250km), másik évben én hozzájuk, ingáztunk, amíg össze nem költöztünk. (Egyelőre csak szüleimnél külön lakrészen.:) ) Tavaly volt először, hogy együtt töltöttük a szentestét, és idén először lesz, hogy nem itthon, hanem ő családjánál. A legjobb, hogy náluk nem volt olyan hű de nagy karácsonyi készülődés, ünneplés sosem…amíg meg nem érkeztem, és bevezettem a mézeskalácssütést és társait. Annyira jó látni, hogy felengednek a szívek, és az idősebbek is újra gyermeki lelkesedéssel állnak a dolgokhoz.:) (Mondjuk belőlem még nem tűnt el a karácsonyi izgalom. Ugyanolyan, mint gyerekként.:))
Én sem használom a párom szót, most olyan kontextusban vettem elő, hogy nekem szintbéli különbség van a pasi meg a párom között. A pasi az, aki végigmér a metrón, a párom meg az, akivel meg fogok öregedni. “He’s my lobster.” Egy pasival lehet, hogy kényelmetlenül érezném magam karácsonykor, és bámulnánk egymásra, mint a sült hal. A párommal nincs ilyen gond, mert imádunk együtt lenni, azért is döntöttünk úgy, hogy a hátralevő 60-70 évet együtt töltjük. :)
A nylonotthonkához nekem a “zuram” tartozik! Vagy a “zember”. :)) Szólítani egyiken sem szólítom, van neve.
Szerintem amúgy nálunk is azért alakult ki ez a karácsony előtt-után találkozás, mint Filippino-éknál: 220 km-ről “csak egy kicsit” beugrani nem lehet, az ottalvós buli, ezért 24-26-ig mindenki a saját szüleivel ünnepelt, magunkat meg megoldottuk máskor, szintén ingázva.
Folyton átjáróház van nálunk (egész évben), ez nem hippiség, hanem szociális élet, és tök jó, én is élvezem. De a 24-e a miénk. :))
pasi≠pasas :) a nagymamám mondta mindig így és annyira tetszett “mi van a pasasokkal?” vagy még azt. hogy “ubbarlója”.
A “párom”-ról az jut eszembe, hogy az a zokninak van, de persze tiszteletben tartom, ha valaki meg azt szereti. Ebből a szempontból szegényesnek tartom a magyar nyelvet és a használatos szavakat. Egy férfi akárhány évesen is mondhatja, hogy a “barátnőm”, ebből mindenki tudja, hogy mi a felállás. A “barátom”, meg lehet csak a hímnemű barátom. A boy friend kifejezőbb. Vagy pl a franciák használják a “hitves” szót is, nálunk az már régiesnek számít. Talán még a partnerem a legjobb, akkor a nemét sem kell elárulni :)bár az meg talán túl hivatalosnak hat. Néha inkább azt mondom, “az emberem”. Az “élettárs” is fura, mert arról meg az ugrik be, hogy 15 év nyomorúságos házasság után az alkesz férjet követő (szintén alkesz) férfi. De ezt a problémakört már sokszor kivesézték több helyen. Mégis csak egyszerűbb megházasodni, na de csak ezért nem teszem :D
Nálunk akkor tört meg/lett rugalmasabb a rendszer, amikor orvos lett a családban. Na az ügyeletek miatt volt előrehozott szenteste is. Azt nagyon bírtam, olyan volt, mintha egy hétig tartana a karácsony úgy megtoldva :) Az (időben) eltolt értelemszerűen már nem annyira buli. De az idei legalább jó helyre esik a kalendáriumban :) Talán mindenki kényelmesebben eljut a szélrózsa összes irányába, ahova szeretne bekopogtatni.
Igen, az élettárs nekem is az atlétartikós-sörhasú pacák. (Na, a pacák is pejoratív az én számból. :D)
Egyszer már beszélgettünk erről valamelyik téma alatt, akkor is nagyon érdekes volt. Gyakorlatilag mindenkinek más konnotációi vannak egy-egy szóhoz, és ami valakinek kedves, a másiknak irtóztató.
Az “ubbarló” viszont iszonyatosan édes!! ♥
Valami olyasmi volt a sztori, hogy még a 40-es években kérdeztek egy kisfiút, hogy “na milye van a lányoknak?”, erre ő azt válaszolta, hogy “ubbarlója” (nem erre gondoltak :) ). Aztán ő meg szerette ezt ismételgetni. Most, ahogy gondolkodtam, rádöbbentem, hogy pont 10 éve karácsony előtt két nappal halt meg, iszonyú hidegek voltak akkor, szomorkás is lett az ünnep, de azért tudtunk örülni egymásnak, persze azóta is hiányzik a derűje, humora, egyszerűsége. Mindig megleptük egy kis fával titokban a tesómmal nagy izgalomban, ha nem tudott eljönni hozzánk, úgy tudott örülni neki, mint egy kisgyerek, aztán furulyáztunk, énekeltünk, teljesen odavolt. Aztán persze rohanás haza, otthon is fát díszíteni, kapkodás, ajándékcsomagolás, stb, de a végére úgyis minden a helyére kerül, aminek kell, ami meg nem, az nem is olyan fontos. Talán az volt az íratlan szabály, hogy nincs szabály. Kötelező x fogásos/meghatározott étel sem szokásunk, de nem is hiányzott soha, inkább a fa mellett ücsörgünk, énekelünk (persze anyám szokásos ünnepi tenziója -aka hiszti- azért megvan). Gyönyörű karácsonyok voltak.
Nekem pont ma 7 éve esett el a nagymamám és került kórházba. Pár hétre rá el is ment. :( Isteni vaníliás kiflit sütött.
♥ nagymamák. Én azt csodáltam, hogy mindig lapult valami a kredencben a tányérok tetején, süti, darálós keksz, pogácsa. És nem faksznizott semmin, valahogy olyan természetesen pörgött a napirendje, jutott ideje olvasásra, rádiózásra is (tévéje nem volt)ösztönös fly lady volt :) de lehet, hogy a 70 év korkülönbség tette ilyen bölccsé, nyugodttá. De jó, hogy voltak és ilyenek voltak ♥
hú…nekem a páromról mindig a galambok jutnak eszembe :DDDD Nem tudom miért, de emiatt kerülöm. De hát miért is mondanám, mikor férjem van :D
Talán akkor szoktam használni nagy ritkán, amikor beszélgetek valakivel, és nem tudom, hogy valakinek a “párja'” férje, vagy felesége, vagy csak együtt élnek.
Mi sem szoktunk a pasassal kettesben karácsonyozni (szerintem tök mindegy, hogy hívom a férfit, akivel együtt élek, nem ez a lényeg).
24-én reggel a szüleihez utazunk, velük karácsonyozunk, nincs saját fánk sem. Ha gyerekeink lesznek, valószínűleg akkor is velük fogjuk tölteni a 24-ét (ha majd aktuális lesz, és máshogy lenne, ide írom :))
remek ötletek nem csak azoknak , akik egyedül hangolódnának :)
mivel férjem családjában a szenteste olyan semmi extra, ezért mióta csak együtt vagyunk (11 éve), az én családommal karácsonyozunk. itthon én is készülődök, sütök, díszítek, illatosítok, izzósorozok, csomagolok stb.. a 2 “éjféli mise” között pedig épp jó a nagycsaláddal (szülők, hugomék, nagymama, nenám és unokaöcsém) vacsorázni és ajándékozni :)
25-én pedig férjem szüleit látogatjuk meg, jó fejek ők is, csak náluk a karácsonyi rituálék és hangulat nincs “túlpörgetve” (csakhogy félreértés ne essék :) )
Totál átérzem a sötét középkort. Nem vagyok egyedül, de eddig szülőkkel együtt laktunk és a karácsony a nagy rokonlátogatós ünnep volt. Ez volt a sötét része. Idén már csak kettesben leszünk, és a 25-e lesz a mi napunk. Utána persze megint lesz rokonlátogatás és a szentestét is a tesóméknál fogjuk tölteni, de lesz saját fánk, nyugalmunk és meghittségünk. Első közös karácsony kettesben. Most olyan lelkes vagyok, mint egy kisgyerek. :) Köszi a szuper ötleteket, lehet ezekből is hasznosítani még párostul is. Már régóta meg akarok tanulni horgolni és az a sapka nem tűnik nehéznek. :D
Köszi a rengeteg inspirációt, Via. :)
A kedves anyukájánál ittam egyszer valami finom marcipános teát, ideje lenne utánajárnom, honnan tudom beszerezni. ;)
Via ezekből az ötletekből még egy családanya is nyugodtan szemezgethet, mikor már megcsömörlik a karácsonyi felhajtástól. A 12-es pontot én több éve gyakorlom. Mikor a férjem, a szüleim, vagy az anyósom nyaggatása (mikor kihez menjünk, mit főzzek karira kívánságok) kezd kiakasztani, felveszek egy jó meleg kabátot és irány a város.
Persze, azért írtam, hogy lehet mixelni. :)
És ti azt hogy bírjátok, hogy már nem otthon karácsonyoztok? Én már a gondolatától is fázok annak, hogy ne otthon legyek abban a 3 napban a tesómmal meg a szüleimmel. Hiába szeretem Őt, meg hiába vagyok 31, a karácsony akkor is egyenlő nekem a családdal. Azt meg pláne nem tudom elgondolni se, hogy az Ő szüleivel legyek, és úgymond “idegenekkel” legyek karácsonykor, miközben otthon minden olyan, ahogy szeretjük, és ne lennék ott … belegondolni is szörnyű.
Nekem ő már a családom, ezért a 24-e a miénk, kettesben, a szülők, tesómék, többiek pedig jöhetnek a többi napon. Van saját fánk, saját koszorúnk, saját szaloncukrunk, saját minden, és szívesen vendégül látunk mindenkit — 24-e után. :)
Nekem még nagyon fura lenne, hogy ott ülünk ketten, míg a többiek meg otthon. No, de biztos megszokom majd egyszer.
Mi négyen sose mászáltunk el otthonról, mert eleget “rokonozunk” év közben. Szóval nem volt turnézás, hanem 3 csodás, nyugis nap otthon tele sütivel, finom ételekkel, karácsonyra kapott könyv olvasásával, társas játékokkal, filmekkel. És nekem ez A karácsony. Még mindig. Rugalmatlan vagyok:-)
Nálunk kicsit kusza a dolog, 24-én kettesben karácsonyozunk, viszont általában 25-én különválunk. Én maradok itthon, mert jönnek fel szüleim Bp-re és együtt vagyunk (leginkább Viáéknál ^^), párom meg utazik le a szüleihez, akikkel nekiáll a protokoll nagyszülő-köröknek. Mindig hív, hogy menjek vele én is, de nem akarok a sajátjaim nélkül lenni karácsonykor.
Nálam ez még nem merült fel, de a szüleim szerintem tök jól vágták át ezt a gordiuszi csomót: mindenki nálunk karácsonyozott. Az összes nagyszülő, özvegy nagy-nagynéni, agglegény nagy-nagybácsi. Aztán 25-26.-án mi mentünk a nagyszülőkhöz.
Tök jó volt, tulajdonképpen nekem ez hiányzik a legjobban, így, hogy már “csak” négyen vagyunk. :-(
Egyébként (szokás szerint) tök jó a poszt, ugyan nem egyedül leszek 24.-én, de a hangulat megalapozásához csomót fel tudok használni, köszi! :-)
Nekem is nagyon furcsa volt, és nem is akartam itthon kettesben lenni a férjemmel szenteste. Megszoktam a nagy, családi karácsonyt. Olyankor otthon voltunk öcsémmel, a szüleinkkel, nagymamámmal, és még nagybátyámék is átjöttek 4-en a két gyerekkel, szenteste. Körülálltuk a fát, énekeltünk, vacsiztunk, elmentünk éjféli misére. Szóval hangulata volt.
Egyszer a férjem előtti párommal nagy harcok árán itthon maradtunk szentestére. (vagyis ő kiharcolta) De nem is volt olyan jó. Hiányzott a nagy család, a hangulat.
Tavaly már megvolt a kisfiunk, de még csak 4 hónapos volt, így úgy döntöttünk, nem állítunk fát, hanem még utoljára végigjárjuk a karácsonyi menetet a nagyszülőknél.
Az idén már ő is felfogja a karácsonyt, a készülődést, a fát, az ajándékokat, a díszeket, úgyhogy hármasban leszünk itthon szenteste. Utána a nyakunkba vesszük a rokonokat és az országot :)
De most már mi is család vagyunk, egy olyan kis gyerkőccel, aki élvezni fogja így hármasban is az ünnepet, úgyhogy már nem szomorkodok a nagy család miatt. Majd nekünk is lesz egyszer :)
De azt remélem, hogy hamarosan el tudunk költözni nagyobb lakásba, és akkor majd mi várjuk a vendégeket akár egész karácsonyra, mint a filmeben :D
A Mikulásos fenti témában kontárkodnék kicsit bele… :) Nálunk én voltam a legnagyobb hármunk közül és amikor már éreztem a turpisságot, Anyuék bevontak a készülődésbe és mint “Mikulás segéd”, mert ugye nem ér rá “mindig”. Nagyon jó érzés volt gyerek fejjel és visszagondolni is nagyon jó, hogy örültek annak amit együtt gondoltunk ki. Később még arra is vállalkoztam h beöltöztem Mikulásnak a pici öcsémnek :D Ha Neki nem is/túl kicsi volt/ de Nekem örök élmény marad :)
Ez jó trükk, köszi, ha elcsípem majd időben a kis okostojást (ilyen szülőkkel másmilyen nem is lehet), alkalmazni fogom, nehogy ő is ünneprontó legyen. :DD
Nekem az volt jó, hogy a szokások (csenget az angyalka, fadíszítés után előtt elmegyünk otthonról, és utána van ajándékozás) megmaradtak egészen addig, amíg el nem költöztünk otthonról. Akkor már volt egy “csapatmunka” az egészben, hogy négyesben karácsonyozunk. Meg bogozzuk az égősort, és próbáljuk kitalálni, hogy melyik égett ki (rohadt sorkapcsolás :DD).
Olyan jókat írtál Via, hogy meg is jött a kedvem hozzájuk (függetlenül attól, hogy némelyik számomra kivitelezhetetlen) és közben sikerült is elszomorodnom, hogy én az első csoportba tartozom. Na de talán majd jövőre sikerül szintet lépnem :)
A barátosban remélem, azért lesz olyan, amit meg tudsz valósítani! Vagy abszolút egyedül vagy?
(Csináljak a blogra 24-én egy dumálós bejegyzést? A hozzászólások között lehet fesztelenül csetelgetni, ha sokan lennétek egyedül, és társaságra vágynátok.)
Támogatom!
Igazából nem vagyok/leszek teljesen egyedül, csak 27 évesen már tényleg nagyon vágynék egy meghitt karácsonyozásra kettesben azzal a bizonyos ővel :) Persze tudom, hogy a világ egy részéhez képest még így is határozottan szerencsés vagyok és nem kellene picsognom, mert jogosan mondhatják azt mások, hogy jó dolgomban már semmi nem jó :)
Nem hinném, hogy jogos lenne, a “nem vagyok elég jó”-kór mellett létezik egy “nem elég rossz nekem”-kór is, ami abból áll, hogy nincs jogom panaszkodni, mert másoknak sokkal nagyobb baja van, Afrikában éheznek, stb. Ha fáj, akkor fáj, ha zavar, akkor zavar, ez nem picsogás meg hiszti, nyugodtan éld meg úgy az érzelmeidet, ahogy jól esnek! :) ♥
Én még nem tapasztaltam ezt a “sötét középkor” érzést, ugyanis ha meghallom a Karácsony szót legbelül ugyanolyan gyereknek érzem magam mint 10 évesen és alig várom, hogy minden apró részletet megtervezhessek, kiélhessem a kreatív energiáim. :)
Nagyon jók ezek az ötletek, nekem a barátom sajnos Gödöllőn lakik kollégiumban, én pedig Budapesten a szüleimmel, szóval hétvégén amikor van egy kis szabadidőnk nem mindig egyszerű azt tartalmasan eltölteni. Ezért felkutattam a blogon az összes kihívást, “miért ne?”-t, a különböző randiötleteket és ami őszi/téli témájú, illetve tetszett azokat felírtam színes papírcsíkokra, csillagokat hajtogattam belőlük (amilyenek a beszélgetős befőtt képeken vannak) és minden hétvégén húzunk egyet, amit a következő hétvégéig, megszervezünk, megtervezünk és megcsináljuk. :) Szóval ezeknek a nagy része már benne van a kis befőttemben, de legalább most van pár ötletem az egyedül töltött hétköznapokra is. :)
Nekem pár éve ütött be. :) Szülőkkel még könnyebben előjön, de egyedül/kettesben egy idő után már nem annyira magától értetődő a hangulat.
Remélem, a páros ötleteket is tudod majd hasznosítani! :)
én mindig már jóval előre várom a karácsonyt :) bár nekem nem szakadnak ekkora “terhek” a vállamra, “kis egyetemistaként” a szüleimmel töltöm az egész karácsonyt, akiknek segítek amiben tudok és kiveszem a részem a mókából, de még azért mégse én állítom össze a komplett karácsonyi menüt :D de néha eszembe jut, hogyha majd 1-2 év múlva összeköltözünk a párommal, hogy fogok én készülődni, szervezkedni, lakást díszíteni :D és már alig várom ♥ ezeket a tippeket pedig addig is szorgalmasan hasznosítom :)
Az “ajándékozd meg, akivel találkozol” módszer csodákra képes! Annyira jó kedve lesz az embernek attól, hogy valakit jó kedvre derített, hogy mindenképp érdemes kipróbálni. A szaloncukor mellett nálam a gyertyafestő tollal dekorált sima teamécses van még műsoron: nem drága, egy perc alatt elkészül, és fel is lehet használni, nem lesz belőle senkinél porfogó.
Én imádom emberszámba venni az embereket, a legzordabb BKV ellenőr is sarkát összevágva hangosan kezicsókolomozik, ha előre köszönök. :)
A gyertyafestő tollal a mécses melyik részét dekorálod? kiszeded az alu-tokból, és anélkül adod oda, vagy hogyan?
Ellenőr: :-)
Mécses: Nem szedem ki, csak simán a tetejét festem. Ezért is mondom, hogy gyorsan készen van: egy kb. négycentis körbe egy csillagot, hópelyhet vagy stilizált fenyőt belerajzolni nem nagy mutatvány. Még nekem is megy :-)
Azért praktikus, mert a festés miatt valamennyire ünnepi, kézzel csinált, de akkor is csak egy teamécses, amit nem sajnálsz meggyújtani az aromalámpában vagy az asztalon.
Tök jó. :) És még számokat is lehet írni rá, és akkor 24 darabos adventi naptár…!! :))
Ez mekkora ötlet! Talán be is vetem idén, ne csak másoknak festegessek :-)
Ihlet-pingpongot játszottunk. Köszönöm a meccset! :))
Gyárilag díszített teamécses:
https://www.aldi.hu/hu/html/offers/2867_33439.htm?WT.mc_id=2012-11-19-16-44
Áhhháááá szóval itt olvastam a mécseses trükköt :D :D Azóta is minden karácsonyra legyártok egy rakatot…. :):) :)
Nem zavar, hogy nincs gyereked, pont azért tetszenek az ötleteid, mert nem azok a megszokott, elcsépelt ötletek :) És sokkal inspirálóbb ebből a szemszögből (is) nézni a dolgokat. A gyerekek két és fél, öt és fél, hét és fél évesek és még hisznek a Mikulásban, Jézuskában. De a legnagyobb azért már a Mikulás felé egy kicsit szkeptikus :)
Oké, köszönöm a bizalmat! :)
Nekem is a Mikulás lett gyanús. Babakocsit hozott, ami ugye nem fér be az ablakon (földszinten laktunk, rács volt az ablakon). Na, de akkor hol hozta be, az ajtón? A szobám mellette volt, hallom, ha kopognak, hallom, ha csöngetnek. Kis hülye Sherlocklány kifundálta, hogy ez így nem százas. Majd szembesítette a szüleit, majd egy héten belül elrontotta a 3 éves húgának az örömét azzal, hogy elárulta. (“Szerinted nem gyanús, hogy mindig tudja, hogy mit akarunk, és minden gyerekhez el tud menni?” Úgy görbült a szája szerencsétlennek, de úgy! A mai napig sajnálom. ♥ Bocs, tesó.)
Nem haragszom. :) Nem is emlékeztem arra hogy bőgtem, csak hogy előástad a régi leveleket amiket a Mikulásnak írtunk és lebuktattad anyuékat hogy nem is küldték őket el. :D
Mi az öcsémmel minden évben rajzoltunk a Mikulásnak és az erkélyre raktuk ki! Persze feltűnt, hogy ebben van valami bibi, mert a negyediken laktunk :)! De anyáék azt mondták, hogy van egy hosszú botja és azzal szedi le a leveleket! 6 éves voltam, öcsém meg 4, mikor véletlenül megláttam, hogy anya hozta be a levelet az erkélyről este! Azonnal rohantam tesómhoz és elmondtam mit láttam! Szegénynek soha nem felejtem el a lefelé görbülő száját, könnyes szemét:)! De szerencsére nem okozott nagy törést a lelkében, nagyszerű ember és pasi lett belőle :)! De azért minden évben december 6-án elküld a fenébe, hogy elárultam a titkot :P!
Via, neked köszönhetően már idén sem gyomorgörcs a karácsony… elővettem a tavalyi “karácsonyi akció-füzetemet” és simán megszerveztem mindent (bizony, már minden ajándékot megvettünk webshopokban, a képeslapokat a gyerekekkel már gyártjuk, menü összeállítva, nagyrészt megfőzve, lefagyasztva).
Örökké gondom volt a hagyományos karácsonyi vacsora tálalásával. Te, illetve a kommentelőid megerősítettetek abban, hogy tényleg nem ezen múlik a családunk, lakásunk karácsonyi hangulata, meghittség, stb. Nem egy fáradt, nyúzott anya kell karácsonyestére.
Külön örülök ezeknek a 3×24 bejegyzéseknek, mert újra egy csomó ötletet zsebelhetek be…
Köszönöm, hogy tavaly óta újra öröm a karácsony és nem sötét középkor! :D:D:D
Mission accomplished! :) ♥
Ó de igaz a “sötét középkor” kifejezés :) Pár év volt nekem is, hogy nem jött a hangulat, nem tudtam érzelmileg, lelkileg ráhangolódni az ünnepre. De most, hogy a kisfiam már 16 hónapos lesz karácsonykor, kikötöttük a családtagoknak, hogy hármasban töltjük a szentestét itthon, és nem vagyunk hajlandóak senkihez elmenni. (majd másnaptól már igen) De én már most elkezdtem készülődni. Úgy várom már :) Ma pl. beszereztem 3 szuper mézeskalács kiszúrót a Desszertmesterből. Olyan szépségesek, és különlegesek, nem a hagyományos csillag, fenyőfa vége. De már pár hete vettem hópelyhes marcipán és fondant kiszúrót, az is nagyon szupi :) És minden nap agyalok a téli dekoráción, a karácsonyon, a készülődésen :D Mintha újra gyerek lennék. Most, hogy van kinek készülődni, már szerintem jobban fogom várni mint a gyerekek :DDDD
Jaj de jó, akkor helyes volt a hipotézisem! Köszi! :))
Szia!
Jó pár hónapja olvasom a blogodat, nagyon sok jó öltetet és rengeteg inspirációt kaptam már. Mindig felráz az a fiatalos lendület és életöröm, ami a behegyzéseidből árad. Nekem három gyerekem van, és azért is tetszenek az ötleteid, mert nem azok a megszokott és nagyon unalmas és sokszor fárasztó tipikusan családos tippek, hanem mert a legtöbbször legalább itt érzem úgy, hogy igenis magammal is kell fogalakoznom, nekem is jár egy kis kényeztetés, egy kis saját idő. Ezek a karácsonyi készülődős ötletek is nagyon szuperek, és a felét legalább megcsináljuk majd, de bevallom nálam most van a sötét középkor karácsonyilag. Annyira nem érzek magamban erőt a karácsonyi hangulat megteremtéséhez itthon. Amikor még egészen kicsik voltak a gyerekek, akkor olyan könnyen és magától értetődően ment, most viszont tartok tőle, hogy nem tudom eléjük varázsolni a csodát. Szóval, nem szeretnél családos készülődéshez is ötleteket adni?
Szia!
Először is köszönöm szépen a kedves szavakat. :)
Ha nem zavar Téged, hogy én még nem vagyok családos, és nem volt kin tesztelnem az ötleteket, akkor szívesen megírom hasonló stílusban, hogy mit bohóckodnék a gyerekeimmel, ha lennének. :) Azt megírod, hogy mekkorák, és hogy tudnak-e a Jézuska-ügyről, vagy még hisznek benne? Bár igyekszem majd olyanokat írni, hogy mindenkinél alkalmazható legyen.