Ha egyszer írok egy szakácskönyvet, az lesz a címe, hogy „A csóró öszvér főz„, így érzem ugyanis magam, amikor megállok a hűtő/spájz előtt, és eldöntöm: ha törik, ha szakad, ehetőt csinálok abból, ami ott van, és nem veszek hozzá semmit. Dacból. Meg mert szeretem a kihívásokat. A csóró öszvér egyébként amellett, hogy fafejű, egészen jól improvizál: megesik, hogy közepes a végeredmény, de néha olyan jót süt ki, hogy felkerül az állandó menüre is a rögtönzött fogás. Ez a burgonyakrémleves is így született, és csodálatos lett. Annyira, hogy a csóró öszvért feleségül venném érte, ha már nem lenne férjnél. Nem baj, így is maradhat, csak főzzön továbbra is!
Hozzávalók: burgonya (szétfövős), vöröshagyma, szárított zöldségek (Natúr Vega Mix), só, bors, tej, natúr joghurt.
Mennyiségeket nem írok, mert beledobálós leves. A krumplit meghámozom, apróra vágom, és annyi vízzel felöntöm, hogy éppen ellepje. Sózom, borsozom, beleteszem a szárított zöldséget (aki akar, babérlevelet és mindenféle más fűszert is tehet bele, és tetszés szerint lehet bővíteni sárgarépával, zellerrel, ha van otthon, de a zöldségalaplé késztésénél megmaradt szétfőtt zöldségeket is el lehet használni!). Néhány vékony hagymaszeletet is mellé dobtam az íz kedvéért. Megfőtt, jó puha lett, jöhetett a turmixolás (babérlevelet kivenni!!). Már ennél a pontnál isteni volt az illata! Sűrűre sikerült (Ádám közölte, hogy „krumplipüréleves” :D), és én is valamennyire kanalazhatót szerettem volna, úgyhogy kevés tejjel higítottam, felforraltam, és lehetett tálalni. Kívántam hozzá valami savanykás feltétet, ezért a közepébe natúr joghurtot kanalaztam, ha már úgyis volt otthon. Uhhh. Isteni volt! Sajttal, tejföllel, mascarponéval, krutonnal, mandulaforgáccsal is érdemes lehet próbálkozni.
Bátorítanék mindenkit, hogy nyugodtan kísérletezzen a levesekkel, ez pontosan az a műfaj, ahol nem kell grammra kimérni mindent, folyamatos kóstolással lehet alakítani az ízvilágot, és ha nem sikerül, a botturmix meg a „krémleves” szó mindig ott van B-tervnek. :D
ha egyszer nem „semmi nincs itthon” fogásnak főzöd, próbáld ki, hogy a krumpli negyedét egészben hagyod benne, és pestot keversz bele tálalásnál. mi így esszük, egyik kedvenc levesünk évek óta. a párom konkrétan kérni szokta, hogy rég ettünk, és főzzek ilyet.
rengeteg minden passzol egyébként bele, van, hogy csak bazsalikomot turmixolok bele (fagyasztott aprított), van, hogy szárított paradicsomot.
a tejföl nálunk mindig tartozék. de én azt nagyjából mindenhez teszek.
bocsi, finom ételekről kicsit túl sokat tudok beszélni. :)
Anyum Mikulásától épp botturmixot kaptam. Végre kipróbálhatok mindenféle krémlevest. Már alig várom!
Köszi a remek tippet! Épp most kanalazom. :) Kicsit nagyon sűrű lett, és enyhén el(zöld)borsoztam, de nagyon ízlik.
Nyugodtan hígitsd! Akkor a bors is enyhül. :) Egészségedre!
Via, simán beveszünk társszerzőnek a Válságkonyha blogba :-D Csóró öszvérkaják előnyben! :-D
Az a baj, hogy nem nagyon szeretem a kremleveseket, ugy alltalaban bajom van a bebipapi allagu etelekkel, a fiam bebipapijat is csak fintorok kozben tudom megkostolni, mert ugye meg kell, marcsak azert is ,hogy tudjam mit adok a gyereknek, az iz oke de nem tudok tullepni az allagan.
Mmmm, jól hangzik. Pedig nem is szeretem a krémleveseket. :P
Nekem a kedvenc ilyen „csóró öszvér” levesem: a fokhagyma krémleves. Téli szezonban olyan, mint egy belső fűtőtest az egész napos rohangálás után.
Mi is imádjuk. Ha nincs tejszín, tej mindig van, fokhagyma meg a többiek pedig biztosan. Probléma megoldva. :))
Hasonlót már én is főztem, nyáron friss zöldfűszerekkel és fokhagymával. Isteni lett. ^^ Jól esne most egy kis leves…
Pár hete vettünk egy botmixert, és hazaérve rögtön ki akartam próbálni, gondoltam főzök egy krémlevest, olyat még úgyse csináltam soha, de ettem már és ízlett. Pont a burgonyalevesre esett a választás… még szerencse, hogy csak egy adagot krémlevesítettem. Az enyém nem lett sűrű, de nekem is a ‘krumplipüréleves’ volt az első asszociációm, nem tetszett. De a botmixer azóta is napi használatban van. :-)
ha egyszer lesz könyvkiadóm, tuti kiadom a szakácskönyvedet ;)
én is szoktam ilyen leveseket, ha van otthon tejszín, akkor azt teszek bele, meg mostanában nagyon rákaptam a szerecsendióra, minden fehér színű dologhoz jól megy!
A krumplipüré is szerecsendióval a legjobb, imádom. :)
Mentalista! :) Pont azon gondolkodtam az utóbbi hetekben, hogy tulképp a levesek baromi könnyen elkészíthetőek és csak erőt kellene vennem magamon, aztán nekilátni. Télen főleg jó lenne darabos kaja helyett valami selymes, finom rémleves, jó melegen.
Na most már tényleg itt az ideje a fazék-sztrájkot letörni.
A rémlevest direkt írtad? :DDD
persze-persze, Rémkirály a Szezám utcában van? Nem találom.