Múlt szombaton Festyvel és Dórival újra közös fotózásunk volt, ezúttal a KépMás csapata, Eszter és Dani álltak a kamera túloldalán. Szerettük volna, ha jó hangulatú, karácsonyi képek készülnének rólunk, így két helyszínt találtunk ki: beltérnek a sütizős-kávézós jelenethez a La Deliziát választottuk, a karácsonyi vásári forgatagért pedig a Bazilikához mentünk, ahol volt minden, ami egy vásárhoz kell: zene, zsonglőrök, portékák és jóóó hideg. :) Vigyázat, trademark százwattos vigyor és sok-sok bokeh következik! :) A képek klikkre nőnek.
- Fotók: KépMás.com – Juhász Eszter & Vokó Dániel
- Ruhák: flitteres kardigán, feliratos pulcsi & piros kabát: Pink Woman (köszönjük!), a többi cuccom saját, név szerint: őzikés nyaklánc (Ooh my deer), piros ruha (H&M), piros magassarkú (Humanic), a sálamat anyu kötötte. :) A jegygyűrűm és a karikagyűrűm Jermakov Katalin munkája.
- Haj: Dombi Imola – Ánanda Szalon
- Smink: magunknak készítettük, én árnyékoltam a mélyítővonalamat egy matt színnel, majd fekete tussal húztam egy vonalat, a számra ajakápoló és piros kontúrceruza került, a körömlakkom pedig Micro Cell – Night Dream. :)
- Helyszín, sütemények: La Delizia (köszönjük a sütiket és a türelmet! ♥)
- Feliratos sütik: én készítettem őket, itt találjátok hozzá a leírást. :)
Nagyon hangulatosak lettek! Az én kedvencem a teázós (?) – nevetős és az adventi-vásárós-nézegetős (amin Te vagy középen). A piros kabátért meg teljesen odavagyok. :))
Írtunk egymásnak, és mivel nem vagyunk konkurencia, elkezdtünk levelezni, aztán lett belőle minden más is. :) Festy és Dóri amúgy ovis koruk óta barátnők, szóval én vagyok az új kerék. :D
Jól hangzik. :)
Szép, ízléses képek! Az utolsón tetszel a legjobban és azon, amin nézegettek valamit (Te középen). Deeee nekem még mindig a családi fotóalbumból való képeid a legek, most például a nyuszis a No.1. ♥
Azok más célt szolgálnak. :) Mindegyik én vagyok. :)
tetszik ez a közös összefogás, meg világ bloggerjei egyesüljetek :-)
de kérlek nyugtass meg, hogy ez a piros cipő nem a kényelem magasfoka :-.)
Utcán lehetetlen vele járni, mivel a magassága miatt a legnagyobb vizszintkülönbségeket kiadja, és orra lehet benne esni, emiatt én speciel el sem tudom hagyni benne a lakást, mert lejt a járda, és már a bejáratunk előtt díszkövek vannak. :) A macskakő még nagyobb halál.
Csak akkor jó, ha beltér-kocsi-beltér az útvonalad, BKV-vagányoknak nem vállalható, ahhoz pár centivel alacsonyabb kell, én abban már rohangálok. :) Ez platformmal együtt 13 centi körül van, szerintem „mindennapi” használatra a 9 centi már teljesen hordható városban is, nyomtam már benne végig teljes munkanapnyi időt úgy, hogy abból egy csomót állva töltöttem, mert én adtam elő. :)
Kényelmesnek olyan szempontból kényelmes, hogy nem tör, de fárasztja a lábat, ezért egy helyben álldogálni nagyon fárasztó benne (bár akit kocsival hoznak-visznek, az sejtem se buszmegállóban, se menzán nem szokott sorban állni meg ácsorogni ilyen cipőben :D), viszont ülés során meglepően gyorsan ki lehet pihenni. :) Gyakorlat kérdése.
Erről a „világ bloggerjei egyesüljetek” dologról jut eszembe, Via, ha nem titok, csak kíváncsiból: hogyan jöttetek össze a lányokkal? Olyan jó kis csapatnak tűntök, és én is úgy vágyom rá, hogy egyszer majd legyen egy klassz „támogató munkacsoportom”, kíváncsi vagyok, hogyan alakul ki egy ilyen.
Az a piros cipő… imádom :)
Az a kép, amelyiken mindhárman a kivilágított karácsonyfa előtt álltok, tiszta Vodafone-reklám.:D Nagyon jó képek!:) És szuper az a feliratos felső!
Szia Via,
szépek a képek, látszik, hogy jó hangulatú volt a fotózás!:)
Nekem a mosolygós képek tetszenek a legjobban (kedvenc: középső legalsó:))
a piros kabát rulez!
:)
Szepek, nekem is a „bogozos” kep tetszik a legjobban.
Köszönjük. ♥
Nagyon jók lettek a képek, csinosak voltatok! :)
Egyetértek! Nekem a legjobban a felső sorban a 3. kép tetszik a legjobban Rólad:))
Amikor elmélyülten bogozom az égősort? :))
Igen-igen:)) A hajad a legszuperebb! A helyedben tuti megpróbálnám megtanulni a fodrásztól, hogy hogy lehet ilyen klasszul begöndöríteni:)
Megelőztelek, már nyáron megtaníttattam. :)
Addig nem is voltam hajlandó venni hajsütővasat, amíg nem voltam benne biztos, hogy tudom használni. Ez az alaposságú besütés Imolának is több, mint fél órájába telt, én magamnak nem tudom ennyire precízen, mert hátul se szemem, se kezem. Ennél lazábban szoktam megcsinálni, annak nem árt, ha valami esetleg kimarad, vagy nem érek el mindent, és sokkal könnyedebb a hatása, na meg persze rövidebb ideig tart elkészíteni. Ha ki is rúgja magát, ad egy kis textúrát a hajamnak. Nem szoktam hajlakkot használni, max. nagyon keveset — na itt volt rajtam egy tonna aztán mégis kiengedte magát a nap végére. Jó hajam van. ♥
Óó, nekem is ilyen…. :)) De érdekes, a vasalás benne marad, na de a besütés… Kb másfél óráig csak. Pedig alapból picit hullámos/göndör is a hajam:) Ki érti..
Jók lettek a képek, biztos jó hangulatú lehetett a fotózás is :D A La Deliziáért pedig örök hála neked!!!!!! Még a legelső beszámolódnál (mármint amikor, ha jól emlékszem Ádámmal voltatok ott kettesben, és írtál róla) eldöntöttem, hogy mindenképp el kell oda mennem egyszer. Egyből barátnős talit szerveztem, és azóta fix találka helyünk lett, annyira bejött mindenkinek. És azon kívül is be benézek, ha arra járok :D Most is van itthon levendulás keksz, csokivánság, és kakukkfüves grissini :DDDD
Igen, először ketten voltunk, meg azóta is még sokszor. :))