Ha szoktatok angol karácsonyi dalokat hallgatni, akkor ismerős lehet az ismétlős dalocska — The first day of Christmas, my true love gave to me… Versformában magyarul is létezik, abban szerepel, hogy “csíz a csupasz körtefán“. Nagyon érdekes Karácsony 12 napjának története, a versbéli “karácsony első napja” ugyanis december 25-e (egyes változatok szerint 26-a vagy 27-e is lehet), a 12. nap pedig eredetileg január 6-ra, Vízkereszt napjára esett (és így máris értelmet nyer a Shakespeare mű angol címe: Twelfth Night. Nekem ez nemrégiben esett csak le, és huppant nagyot). A 12 napi “program” folyamatos ünneplés volt, egymást érték a lakomák. A dalban szereplő ajándékoknak egyébként mind van egy szimbolikus vallási jelentése (szentháromság, négy evangélista, tízparancsolat, tizenegy hű apostol, stb.) senki nem kapott öt aranygyűrűt az ötödik napon. :)
A modern kor egy kicsit megborította a menetrendet és a szokást is, ugyanis most már Karácsony után pont, hogy nem vásárol senki, akkor van a mélypont. Ezért főleg Amerikából — ahova az angolszász hagyomány már eleve módosítva érkezett — elterjedt az a verzió, hogy nem december 25-től, hanem -ig számolunk vissza, hiszen Karácsony előtt van a nagy vásárlási láz, és arra szépen fel lehet húzni a dal szó szerint való értelmezését, vagyis hogy minden nap eggyel több ajándékot adunk valakinek.
A történelemórának az volt a célja, hogy ötletet adjak egy esetleges új szokáshoz, amit ízlés és lehetőségek szerint átalakítva, módosítva bevehettek a saját karácsonyi tradícióitok közé. Ha december 25-ig számolunk vissza, akkor “a Karácsony első napja” pont mára esik. Ez a 12-napozás egy ideális alternatíva lehet azoknak, akiknek a december elsejével induló adventi naptár még túl korai, vagy lemaradtak a készülődésről. Az apró meglepetéseket versbe is lehet foglalni, ezzel megadva nekik a keretet, például “Karácsony negyedik napja van, köszönt és minden jót kíván két jegy a Hobbitra és két doboz popcorn“. :D Ebből látszik, mennyire “nagy” ajándékokra gondoltam. ;) De ünnepelhettek 10 szem mogyoróval, öt mandarinnal, három pár korcsolyával, sőt, az amúgy is napirenden levő készülődést, rutint is be lehet vonni – nyolc rúd bejgli (amikor sütöd), két bögre fahéjas kakaó, öt rövid esti mese és így tovább. Lényegében számosíthatjátok az adventi (élmény)naptár tartalmát vagy a napi készülődéseteket, egyszerűen minden kap egy ünnepi felhangot, és együtt számolhattok vissza 25-éig.
Köszi, végre a helyére került ez a két sor:
“Wishing it could last forever
Not just twelve days in December”
(Celine Dion: The Magic of Christmas Day)
:)
Hű, ez nagyon jó írás lett! Köszi Via!
hah:) én ezt idén megcsináltam a barátomnak. ha valakinek még több inspirációra van szüksége, szóljatok és leírom a napi ajándékokat:)
Ò, a Sing a Song…hány téli délután ültem vele a fütötest mellett!
Via, a te saját ötleted a karácsony elötti napokra tényleg aranyos, de annak az amerikai gyökere nekem nagyon visszatetszö, mert az advent valódi jelentését és jelentöségét semmibe veszi és önmagából kifordítja. Az advent liturgia szempontjából a várakozásról, a felkészülésröl, és ezért a bünbánatról is szól. Magában a karácsonyban teljesedik ki a várakozás és ekkor, az eljövetel alkalmából, válik csak igazán örömünneppé. Egyes felekezetek és vallások a mai napig böjttel kísérik az adventi idöszakot, ebböl is látható, hogy itt még nem volna igazán helye az örömködésnek és ajándékhalmoknak.
Hát eredetileg karácsony után kezdtek tizenkettőzni, nem előtte, annak volt vallási jelentősége, a mostani karácsonyig visszaszámolósnak pedig nincs, aki csinálja, nem vallásosságból csinálja.
Persze, ezt értem, csak akkor sem korrekt ezt ‘karácsony akárhanyadik napjának’ elnevezni/átkeresztelni. Mert nem az.
A kedvenc karácsonyi dalom a Twelve days of Christmas <3
(kapcsolódva a gyerekkönyves topikhoz: én a Sing a song of six pence című angol gyerekdaloskönyvből ismerem – azt hiszem, a Corvina kiadó adta ki -, és kicsiként imádtam az egész kötetet :) A Mesél az erdőhöz hasonló stílusú rajzok vannak benne, órákig el lehet nézegetni :) Antikváriumban néhol még fellelhető)
Én is imádtam azt a könyvet! Teljesen ki voltam akadva, hogy a rigókat belesütötték a pitébe. :DD
És megcsípték a szegény ártatlan szolgálólányokat… Az Agatha Christie-regényt, amiben ez alapján haladnak, gondolom, nem kell bemutatni :)
Szerintem azt pont nem olvastam, csak azt, amikor karácsony alkalmából az unokaöccsének valami jó véreset írt. :D
Ez az:
https://www.libri.hu/konyv/egy-marek-rozs.html
Film és készült belőle :)
Egyik nagy kedvencem, azt hiszem ma újra elkezdem, bár már annyiszor olvastam, hogy nem lesz meglepetés. :)
A sing a song… nekem is kedves gyerekkori emlék, volt hozzá kazettám is a dalokkal, nagyon jó volt. Köszönöm, hogy eszembe juttattad! :)