Kris Atomic illusztrátor rajzolta ezt az ironikus ajándéklistát, ami a női magazinok eredeti és átgondolt ötleteit parodizálja. Szerintem zseniális, jó kis fricska az elszállt karácsonyozóknak. :) Következzen a “Minden Női Magazin Karácsonyi Ajándéklistája”, avagy “méregdrága cuccok a szeretteidnek”.
Balról:
- Nagyon fontos kasmír melégvizeslapack-huzat, 95 font.
- Nem nagy ügy, csak egy gyémántgyűrű, ár kérésre.
- Monogramos levélpapír, amit sosem fog használni, 350 fonttól.
- Tök alap csésze és csészealj, 47 font
- iPad borító, ami jövőre már teljesen felesleges lesz, mert kijön az új, 295 font
- Kasmír zokni, természetesen, 79 font
- Rohadt puccos hajkefe, 97.50 font
- Csak egy aprócska kasmírtakaró, 449 fonttól
- Kasmír köpeny, naná, 645 font
- Százhetven fontba kerülő gyertya, ki a franc vagy te, Gwyneth Paltrow?!
- Átlagos, unalmas, napló, határidőnapló vagy naptár, 180 font
Sok igazság van az illusztrációban. Egynémely újság ajándéktippjeinél komolyan elgondolkodom, h mégis kiknek szánják mindezt??
Azzal totál egyetértek, h ez abszolút szubjektív, h kinek mi a drága és én is az ár-érték arányt tartom fontosnak.
Én mind a kasmírzokninak, mind a vaddisznószőr-kefének adok egy pontot, elnézést :) A kasmírt, mint anyagot imádom, szuper a tapintása, természetes anyag (nekem ez nagyon fontos) és tovább is tart, mint a pamutzoknik. És igen, szuperül melegíti a lábat, ami télen nem egy elhanyagolandó szempont. ;)
A vaddisznószőr-kefe tényleg nem olcsó, de az is természetes, és nagyon jó mind a fejbőrnek, mind a hajszálaknak. Több tízezret persze egyikért sem adnék, mert az már tényleg sznobéria, de megérik az árukat.
A gyémántgyűrűt teljesen fölösleges volt kifigurázni az illusztrátornak, mert mondjon akárki akármit, a gyémánt gyönyörű :) (mondom ezt úgy, h nem vagyok egy ékszerrajongó). És ne feledjük: tartja az értékét. A pénz értékét veszti, a ruhát elhordjuk, de a gyémánt mindig gyémánt.
A vaddisznószőrről hallottam jót is, meg volt, akinek nem jött be túlzottan.
Nem akarom kipukkasztani a gyémántlufidat, úgyhogy ne nézd meg a videót, ha nem akarod, de sajnos a gyémántnak értéke sincs, és nem is tartja.
https://www.youtube.com/watch?v=N5kWu1ifBGU
Aranyos vagy Via, tényleg, de felnőtt vagyok és a lufi kipukkasztásához egy videónál azért többre van szükség ;) Nos, amíg 6számjegyű összeget adnak érte (vagy egy belőle készült ékszerért), és nem árulják tömegesen, addig én jó befektetésnek tartom a gyémántot. Ha nem lenne értéke, nem jegyeznék a tőzsdén és minden sarkon utánunk dobnák fillérekért.
Pont az van a videóban, hogy miért nem dobálják utánad. Nagy készletek vannak gyémántból, csak monopóliuma van rá egy cégnek, és mesterségesen tartják magasan az árát. Az arany vagy bármelyik drágakő értékesebb. Szomorúnak tartom, hogy sok srác úgy érzi, hogy nem igazi férfi, és nem igazi a lánykérés, ha nem tud megengedni magának egy gyémántgyűrűt. Az egész egy marketingkampány eredménye, és naná, hogy a bűntudatot úgy lehet enyhíteni, ha tőlük vásárolsz. A kitermeléssel kapcsolatos emberi jogi kérdésekbe bele se menjünk. Nekem ez nem kóser és nem fér bele. https://en.wikipedia.org/wiki/De_Beers#Diamond_monopoly
Én amondó vagyok, hogy gyémánt helyett a lányok barátja inkább legyen a józan ész és a tájékozódás. Lehet gyémánt nélkül is szeretni egymást, ha pedig a befektetés a cél, akkor arra is vannak okosabb lehetőségek. Persze ha az tetszik, hogy csillog, meg szép, és ez megér hat számjegyet, akkor hajrá. :) De az legyen a te döntésed, és ne egy multicégé, ami addig manipulálta a terméke fiktív értékét, míg beépült a koztudatba, hogy ezt így szokás, és ez a norma, és tök megéri.
Via, egyikünk sem drágakő- vagy gyémántszakértő, ezt biztosra veszem ;) Ettől függetlenül aligha hihető, h az arany vagy más drágakő értékesebb lenne a gyémántnál. A smaragdot pl. tömegesen elő tudják állítani laborban, a gyémántot nem.
Nekem pl. eszembe sem jut a gyémánttal kapcsolatban a lánykérés, sose kapcsoltam össze a kettőt. De nem vagyok álszent, nem utasítanék vissza egy gyémántköves eljegyzési gyűrűt, és fordítva is igaz: enélkül is hozzámennék ahhoz, akit szeretek.
Az, h egy marketingkampány eredménye az egész, hát…. ilyen alapon az is lehet egy marketingkampány, h ne vegyél gyémántot, mert fúj-fúj (k)egyetlen, kizsákmányoló cég tartja a kezében, és igen, enélkül is igazi férfi vagy, szeret a barátnőd, stb. Ez is a lélekre hat ;)
Még egyszer: felnőtt vagyok, a szép-csillogó dolgokon kb. 8éves koromban túlléptem és messze nem vagyok olyan felületes, h ez legyen a szempont bármiben is ;)
A világért sem kioktatni akartalak, csak felvetettem egy másik szempontot, mert erről általában nem lehet sokat olvasni, engem pedig érdekel, és örültem, hogy most van lehetőségem beszélgetni róla. :) Ha már így feldobtad, én például visszautasítanám a gyémántgyűrűt (nem a lánykérést!), és az árából elmennénk utazni. Annak a szememben jobb az ár-érték aránya. :)
Hát igen, Éva Magazin, szeressük.:))
Érdekes a téma.:) A nagymamám mondta a következőket, aki azért átélt egy s mást. Sosem volt gazdag, sőt, amikor tudtuk, mi támogattuk, de nyugdíjas korára összegyűjtött egy adag pénzt, hogy nyugiban lehessen. Így képzelte el. És egyik napról a másikra elinflálódott a pénze.. kb. 20kg kenyér árára.. sokk volt. Az anyukája idejében is volt egy ilyen időszak, csak őt annyira nem érintette ebből a szempontból, mert nem volt minek elinflálódnia.. Nem Magyarországon történt ez a konkrét eset.. de ő mindezek mellett, mindig azt mondta: “Nem vagyunk gazdagok/nincs sok pénzünk), hogy olcsót vegyünk”. Mindenki vonja le a maga következtetését. Nyilván nem húzható ez rá mindenre, és az ő idejében szerintem még tényleg hitelesebb volt az ár-érték arány, de azért elárul egy s mást a megközelítésről. Ez a mondat kisarkított, nem kell teljesen szó szerint érteni, inkább a minőség felől közelíti meg a dolgot. És igen, ez nagyon sok mindentől függ, ahogy akár arte írta, a társadalmi rétegtől, ahol szocializálódtunk,…stb. A lényeg, a lényeg, hogy mindenki az adott mikrokörnyezetében, de legyen boldog és elégedett.:)
Igen, ezért is próbáltam folyamatosan jelezni, hogy személyes véleményről van szó (nekem megéri, szerintem nem drága), mert ez egy rém szubjektív téma. Nem tartom hülyének azt, aki eredeti LV táskát vesz. Egyébként valamilyen szinten az is befektetés, mert tényleg tökéletesen van megvarrva, jó minőségű alapanyagokból, a stílusa is klasszikus (ha olyan kollekcióból választasz), szóval valóban év(tized)ekig lehet hordani. Minden nézőpont kérdése. :)
Ami inkább zavaró, és szerintem az illusztrátornak is ez volt az indíttatása arra, hogy megrajzolja ezt az oldalt, hogy az ilyen ajándékösszeállításoknál a magazinok mintha megfeledkeznének a célközönségükről. Ha úgy tennék ki, hogy “de jó lenne, ha ilyeneket vehetnénk karácsonyra”, az oké, de külföldön és itthon sem a nagy átlag realitása a tízezres gyertya, főleg nem karácsonykor. Az Éva Magazinban tetszik, hogy a luxusoldal mellett mindig van egy “márka, mégse drága” ellenpólus, de itthon is nagyon sok női lapnál látom az összeállításokban, hogy nem nekem és nem az én társadalmi osztályomnak szólnak, pedig amúgy az egész újságnak mintha mi lennénk a célközönsége a többi rovat alapján. Kris is valószínűleg érezhette ezt az ellentmondást, ezért rajzolt, és mivel én is éreztem hasonlóan, ezért tettem ki a rajzát. :)
Attól is függ,hogy ki milyen közegben szocializálódik.Nyilván máshogy ítéli majd meg felnőttként az ár-érték arányt egy Suri Cruise és máshogy a barátnőm kislánya,de ez nem azt fogja jelenti,hogy az egyik okos,mert 5 ezerért vesz jó minőségű pulcsit,a másik meg sült bolond,mert 50 ezerért.Ami 5 ezer forintot jelent az egyiknek,azt 50 ezer forint jelenti a másiknak…Suri persze egy extrém példa volt,de különböző társadalmi rétegben felnőni más-más értékítéletet eredményez.
És higgyétek el, van, aki megveszi az 50 ezres pulcsit is, csak legyen benne egy címke, vagy el lehessen mondani, melyik üzletből származik. :) Ilyenek is az emberek. :)
Nem vitatom, hogy vannak ilyen emberek. :)
Nekem a címke mindig csak egy címke, akár rám, akár a ruhámra van aggatva. Engem nem minősít, maximum azt, aki rámteszi. :D
Így van! :) Egyébként én is megnézem a női magazinokat, kíváncsi vagyok a luxus cuccokra is, hisz miért ne nézzem meg, a világ ilyen is… :) De valami csínytevő örömet érzek a tiszteletteljes bámulat közben minden alkalommal, hogy nem tudok szörnyű költséges holmikért rajongani… :)
A befektetett emberi munkát én is szívesen csodálom egy-egy couture divatbemutatón, az már valóban művészet-kategória. :)
Pulcsira nem adnék 50 ezret, de 7-8 ezret, ha telne rá, simán. Cserébe legyen gyapjú, ne nyúljon ki két mosás után, és ne bolyhosodjon undorítóan. Ha a 3000 Ft-os két telet bír ki, a 8 ezres meg hatot, akkor telekre leosztva utóbbi olcsóbbra jön ki, akkor is, ha egyszerre többe kerül.
A tízezres gyertya nem világít jobban, a gyémántgyűrű nem garantál boldogabb házasságot (bár ez még szerintem belefér a “családi ereklye”-kategóriába), stb. stb. A vaddisznósörte kefe viszont állítólag nem rossz, én még nem próbáltam. :) Az is lehet befektetés.
Jajaja, én is így gondolom, hogy legyen valamiféle ár-érték arány.
Nincs pénzem a női magazinok által ajánlott luxusra, és sok minden nem kellene akkor sem, ha volna rá, de azt azért ne feleddjük, hogy a luxusipar jó minden gazdaságnak, és pl. hova lenne a világhíres Pécsi Kesztyű a luxuscégek megrendelései nélkül vagy a Herendi stb., stb.
Nem tudom, mennyire igaz a látásmódom, vagy én is csak agymosott vagyok, de azoknak van egy presztizse. Egy Zsolnay az mégiscsak egy Zsolnay… Egy szép Burberry kabát is örök darab. De zoknira nem költenék ennyit, az tuti. :D
Most nem kötekedés, de épp itt ajánlottál talpbetétet luxus-áron. Szóval kinek a zokni, kinek a talpbetét. MInden viszonyítás kérdése, hisz, ha egy női magazin ajándékajánló oldalán látnánk, hogy fűtős talpbetét 25 ezerért, azon ugyanúgy felszisszennénk, mint a luxusgyapjúzoknin. Ami szintén nyilván nagyon jó minőség, és a gyártói is jófejek és helyben, kézzel gyártatnak, stb.
De mindezeken túl nyilván van azért az ésszerűtlenségnek egy alsó határa, abban egyetértek.
A fűtős talpbetétek, amik árammal működnek, 40 ezernél kezdődnek, a felső határ pedig a csillagos ég. Egy 25 ezres talpbetétnél a cost-per-wear illetve az ár-érték arány sokkal jobb, mint egy elektromos, 2 óráig működő, drágább betétnél, ami idővel elévül, romlik, gyengül.
Egy kasmírzokni nem melegít annyival jobban egy sima zoknihoz képest, mint amennyivel drágább.
Egyszeri kiadásnak lehet, hogy van, ami sok, de hosszú távon behozza az árát. Nekem az pedig már nem luxus – az én szótáramban az a luxus, ami azért drága, hogy drága lehessen, és nem feltétlenül azért, mert többet, jobban és tovább tud. Amennyiben viszont ilyen, tehát minőségi, kiadós, hosszú távon lehet használni, és megbízhatóan teljesít, azt én befektetésnek tekintem, és nem felesleges, legfeljebb per pillanat elérhetetlen az ára miatt, viszont ha telne rá, megvenném. :)
Szóval nálam ezt (nem) jelenti a “luxus”, és ebben igyekezetem szerint következetes vagyok. Több szempontból vizsgálok egy terméket, és így döntök arról, hogy megéri-e (nekem), nem csak az árát nézem.
Hát igen ez nagyon aranyos :)) Szeretem a gyertyákat de már 1000 forintot sokallok egy darabért :D nem hogy egy 10-est :)
Én le szoktam osztani az égőidővel, mert ugye nem mindegy, hogy 500 Ft-ért ég 4 órát, vagy 1000-ért 50-et. :)
Még jó, hogy csak paródia.:D:D:D Van aki megteheti, sokan meg csak azért vesznek drága dolgokat, hogy mutasság, hogy mennyi pénzük van. Személy szerint én sokkal jobban kedvelem a hasznos- olcsó dolgokat, sokszor ezért utálom a női magazinokat…egy egyszerű pulóver 50 ezerért. Persze, vegye aki akarja, de hol van a józan ész, vagy inkább mikor jön meg? Nekem most fontos, hogy minimum egy cipősdobozt adjak a rászorulóknak, most ez a gondolat tölti el a kis agyam. Bocs, hogy egy totál más témát boncolgatok. :-)
Vannak dolgok, amikről bizton állíthatom, akkor se kellenének, ha nem számítana a pénz. A tízezres gyertya pl. ez a kategória. :))